Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-12-18 / 97. szám
97. szám. Vác, 1927 december 18. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik betenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: I j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben egy negyedévre . . 3 P 60 fill. j felelős szerkesztő és lapSmlsjdones Csákiul 4 sz. (ípariadvar). Telefon 17. Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 ffiBB. öEKCSÉi^Yi OEUSŐ Hirdetések és nyilftér milliméter soronkint Egyes szám ára............................— P 16 fäll. I díjszabás szerint 41 -ik évfolyam. Mire van szükség-e Vácnak? (Két cikk.) De egyben párhuzamosan gondolhatunk kulturális igényeinkre és bajainkra is. Remélhetjük ugyanis, hogy ezekhez államsegélyt nyerhetünk s ez esetben legsürgősebb valóban egy modern felszerelésű 80 — 100 ágyas kórház és szülő otthon, melynek jelenlegi hiányát minden polgártársunk kell, hogy érezze. Budapesttől 32 km.-re vagyunk, előnyünk, Rogy vidéki központban fekszünk s még- sincs kórházunk. Pedig a baj, betegség oly váratlanul és hirtelenül jön, hogy sokszor az az egy óra, mely alatt legjobb esetben j talán levihetnénk betegünket Budapestre, már kevés. Kultúráról tehát addig hiába beszélünk, a inig közegészségünk ily elmaradt, szomorú állapotban van. Kórház kell legelsőnek, legsürgősebben, csak azután gondolhatunk második sürgős hiányunkra, a polgári fiúiskola felépítésére. Telek van hozzá és igy az építkezés is államsegéllyel megvalósítható. Ezáltal a felsővárosi elemi iskola is felszabadulna és tekintettel arra, hogy a polgári iskola csak négy párhuzamos évfolyamból áll, ezen leendő intézetet úgy kell megvalósítani, hogy ugyanabban az épületben egy hároméves kereskedelmi is el legyen helyezhető. Mert a kereskedelmi nagyon hiányzik Vácon. Sok ifjú kénytelen bejárni Budapestre s még több járna kereskedelmibe, ha az Vácon volna. Pedig igen szükséges, hogy alkalmat tudjunk adni középosztályunk azon fiainak, kik kereskedelmi pályák felé gravitálnak, hogy ott birkózzanak meg az élettel. Harmadsorban lehet csak szó a gimnázium bővítéséről, — a mely helyett célszerűbbnek vélném a gimnázium tehermentesítését egy nyolcévi reáliskola felállításával. Az egész környéken nincs reáliskola, ép úgy, mint kereskedelmi, Vácon kell tehát mindakettőt megvalósítani, mely által a gimnáziumon is segítünk, valamint egy újabb és gyakorlatilag is jól bevált intézetet nyerhetünk. Reáliskoláink európai színvonalon állanak, a fejlődő kultüra igényeit messze kielégítik és valóban az életre nevelnek. Idővel pedig csak ezek után a Karolinát emelhetjük egy emelettel és a többi óvodákat és elemi iskolákat kell renoválnunk, hogy egészséges környezetben egészséges generációt nevelhessünk. Viszont társadalmunknak is össze kell fognia, hogy saját erejükből alakítsák meg saját szórakozásaikat és összejövetelüket, baráti viszonyaikat előmozdító és ápoló intézményüket: a kaszinót. Nem hinném, hogy ne volna a városnak ötszáz olyan áldozatkész polgára, a ki erre a célra egyenként csak egyszáz pengőt fel ne ajánlana, mely összeget 5 hónap alatt, havonta 20 pengős részletben mindenki nélkülözni tudna és befizetne erre a célra. így ötvenezer pengő jönne össze nem is egy félév alatt, a mely bőven elegendő a kaszinó felépítéséhez. A telket adja a város ingyen, még pedig, ha rajtam függne, én a Koüstantin-téren a jelenlegi fabódék helyét kérném, a Kúria és a fehérek temploma között, a hol is szabadon állóan építtetném fei a kaszinót s a környékét parkíroznám. A város e csupasz tere is csak szépülne ezáltal és a kaszinó valóban a város szivében állana. És mindezek után, ha városunk gazdaságilag talpraáll, értem ez alatt, hogy nem minden kiadását az a szerencsétlen pótadó fogja fedezni, hanem abból felesleg I is marad, abból juthat aztán egyéb im- ; produktive költségekre is, úgymint a város- í háza bővítése, emelése, városi színház | létesítése, parkírozás, utcarendezés stb. I aprólékos kiadások fedezésére is. Ha pedig kulturális szempontból normál magaslatra emelkedhetünk közegészségünk ápolásában és szellemi nívónk, műveltségünk fejlesztésében, akkorra hisszük, hogy boldogabb idők következnek s kiemelkedhetünk önkéntelenül a kisvárosi légkörből, mert az elértek után még- nagyobb közügyeket szolgáló célok elé nézhetünk, rendületlen hittel bízva az eljövendő szebb, gondtalanabb időkben. Ezek a boldogabb idők pedig egész biztosan eljönnek s csakis rajtunk múlik, hogy azok tényleg boldogok legyenek. Sing koffer Sándor Megyéspuspökünk látogatása a postán Hanauer Á. István megyéspüspök szerdán délben titkárával megtekintette az uj postapalotát. A magas látogatót a posta főnöke, Szakáesy Sándor fogadta s kalauzolta végig a termeken, bemutatva a hivatal minden részét, minden kezelési ágát. Püspökünknek nagyon tetszett a posta uj beosztása s különösen a fölötti örömének adott kifejezést, hogy a gyönyörű modern palotamennyire emeli székvárosának nagyvárosi jellegét. & bőripari szakiskola karácsonyfa ünnepélye A Hadiárvák váci m. kir. bőripari szakiskolája 20-án, kedden este 726 órakor tartja karácsonyfa ünnepélyét. Belépődíj nincs. Jegyeket előzetes igénylésre az igazgatóság ad. Gerslner Ödön és Wirker Férése képkiállitása a sikeínémaintézet dísztermében Bizonyára lesznek olyanok, kik kérdőjelként fognak nézni, a mikor meglátják, hogy egy muzsikus ir a festészetről. Ezért meg kell vallanom, hogy én eredetileg festőművészi pályára készültem és a mikor kifáradtam a festésben, zongorám mellett és hangversenyeken pihentem. így azután „Musica“ őnagysága addig-addig kacsintott rám, inig egyszer csak arra ébredtem, ! hogy szivem-lelkem inkább őhozzá húz s ekkor hátat fordítottam „Pictura“ asz- szonyságnak. „Pictura“ asszony azonban bosszút állt, mert oly mély nyomott hagyott lelkemben, hogy nem tudok szaba- ; dúlni tőle s mint régi kedveshez, visszavisszatérek hozzá. Ez történik velem most is, a mikor igaz lélekkel gyönyörködök Gerstner Ödön és Wirker Ferenc kiváló festőművészeink i együttesen kiállított képeiben. Ez a két Istentől megáldott művész — kiknek művészeténél csak szerénységük nagyobb — évek óta itt élnek köztünk és hangyaszorgalommal, művészetükért rajongó lélekkel festegetik gyönyörű vidékű városunk szebbnél-szebb részleteit. Sokan talán nem is tudnak róluk, mert ők nem tartoznak semmiféle „iskolához“, „irányzathoz" nem festenek jelszavak és társaságok ízlése szerint, hanem tisztán azt adják, a mi böcsületes lelkűkből fakad egy költői pillanat hatása alatt. Sohasem bántanak senkit, nem kritizálnak, nem hivatkoznak másokra, nem követelik, hogy elismerjék őket, csak dolgoznak csendben saját lelkűk gyönyörűségére. Önmagukat adják őszintén és nem az iskolát, melyben tanultak. Ők ezen már túlvannak! És talán épen ez, a mi hozzájuk vonza a szemlélőt, a műveikben rejlő, minden nagyképűsködéstől, az újdonságnak hajhászá- sától mentes őszinte, böcsületes énjük. Gerstner Ödön aquarelljeiuek aprólékos, finom kidolgozása lágy, nőies lélekre vall. A mostani iskola jelszava szerint modora „elavult“. Legyen nekik! Azért minden munkája örömet szerez, gyönyörködtet és értékes. Volt és van is mindig kelete képeinek. Gerstner a rézmetszésű és pasztell képeknek is kiváló művésze. Wirker Ferenc olajképein az erő, az életképes absolut egészség a szembetűnő. Képein szinte érezni, hogy mily szenvedéllyel vágja vásznára széles ecsetvonásokkal a lelkét rabul-ejtett hangulatokat. Nem visz vásznára semmi lehetetlent s a mely színfolt vásznára kerül, az úgy van a természetben is, a mit ő nem röstell Vizvezeíék Lőwinqernél TELEFONSZÁM : 83 SZÉCHÉNYI-UTCA 14
