Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-08-28 / 66. szám
Hai számunk 6 oldal. 16 finer 41 -ik évfolyam. 66. szám. Vác, 1927 augusztus 28. Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes szám ára ........................... Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3 P 60 fül. 4 P 80 fill. — P 16 fill. Felelős szerkesztő és laptulajdonos DE&CSÉWYS DEZSŐ Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyiittér milliméter soronkint díjszabás szerint A fejlődő Vác jövője ii. (K) A közelmúlt napokban átmentem Nagymarosra; nem a nagymarosi nyaralókat kívántam látni, hanem azt óhajtottam saját szemeimmel kitapasztalni, hogy a Budapest felé száguldó prágai gyorsvonatra, mely Nagymarost megállással tiszteli meg, hány utas fog Nagymaroson felszállni; mert hogy az ellenkező irányban száguldó prágai gyorsra Nagymaroson senki nem ül fel, azt már máshonnét tudtam. És láttam saját szemeimmel, hogy az este hét óra 19 perckor Nagymaroson megálló prágai gyorsvonatra Nagymaroson két, m >nd kettő szál utas szállt fel; ezek egyike szabadjegye6 vasutas volt, a másika íéljegyes tisztviselő. Az ott levő többi utas megvárta a 7 óra 55 perces személyvonatot és azzal ment Budapest felé. Kérdezem tehát, honnét Nagymarosnak ez a kiváltságos kedvezmény, hogy neki megáll a gyorsvonat, mely Vácnak nem áll meg? Ne értsenek félre tisztelt szomszédaink ; nem az a sérelmes, hogy Nagymaroson megáll; ez ellen mi kifogásunk sem lehet; ha a máv.-nak jó, ám legyen, bár mint állami közüzem e tekintetben is közbirálat alá vehető: de sérelmes az, a mi mondatott, hogy azért nem állhat meg Vácon, mert a közel Nagymaroson már megáll. Mi van Nagymaroson, a mi indokolttá tette Váccal szemben ezt a favorizálást? Nagymarosnak és Visegrád- nak együtt van nyáron néhány hónapig pár száz nyaralója, kiknek nagyrésze a Dob-utcát boldogítja a fővárosban; ellenben Vácról naponként hidegben, melegben egyaránt, a dolgozó tisztviselők százai járnak be a fővárosba; Vác püspöki székhely ; van állandó katonasága, járásbírósága, szolgabirósága, népes tanintézetei, humanitárius intézményei, óriási fegyháza, virágzó gyári élete (és mindez smarm a máv.-nak; Vácnak, mely öt irányban kiágazó vasútvonalnak összekötő gócpontja, fütyül a gyorsvonat, ellenben Nagymarosnak megáll! Hát kérem, hol itt az igazság? A mi közel 25 ezer lakosunkkal nem nyomunk annyit, mint Nagymaros az ő fűrdőzőivel? vagy mi csak akkor jövünk figyelembe, ha közeledik a képviselőválasztás? hát nem voltunk mi elég jó kormánypártiak az utolsó tiz év alatt? Pardon ! majdnem a politikába csaptam már át, a mi távol áll tőlem, de hát kihoz a sodromból, a mikor ilyen igazságtalanságokkal nyomják le városunknak jogos követelményeit; mert Vácnak igenis joga van ahhoz, hogy a magyar államnak üzeme, a máv., az osztó igazság mérlegével mérje meg, mennyi dukál egy-egy városnak és ne degradáltassék le egy haladó, áldozatkész élénk kereskedelmi és ipari kultur- város, a vidéki falunak nívója alá. Nekünk elsőrangú érdekünk, hogy súlyunkat megfelelően értékeljék az államvasutak forgalmi viszonylatában és legyen forgalmunknak megfelelő állomási épületünk, hogy ne kelljen az utasok százainak esőben, fagyban, hóban az Isten szabad ege alatt ácsorogva várni a vonatok beérkezését; városunk haladásának feltétele, hogy legyen, miként a békeidőben volt, gyorsvonatunk, megfelelő közlekedési beosztásunk szárazon és vizen. A nyilvánosságnak ezen helyén kérjük is az illetékes tényezőket, első sorban nagytekintélyű országgyűlési képviselőnket hogy Vác végvárosnak ezen legfontosabb érdekét, a közlekedési vonalakba illendő bekapcsolásunkat, kieszközöljék, ha kell, kiverekedjék. Úgy vélem, nem is kell ezt kiverekedni; az államvasútak új elnökigazgatója, Samarjay tárgyilagos gondolkozás^ igazságszerető kiváló szakférfiú, a ki első tekintetre be fogja látni azt a sértő mellőzést, mellyel Vác városát lebecsülték a közelmúltban és én erősen bízom, hogy ezek a sérelmek, melyek között nem utolsó helyen áll a Deákvári felüljáró kérdése is, szanálva lesznek a közeljövőben. Dehát nekünk magunknak sem szabad aludnunk az ilyen égető kérdések felett; ezért sajnálatos dolog az, hogy a feloszlott Nemzeti társaskör helyét még nem váltotta fel ma sem az annyira szükséges Kaszinó; ott volna a helye annak, hogy ezeket ott megbeszéljék, felszínen tartsák, a város haladásának problémáit a nézetek kölcsönös kicserélésével megvitassák; a Kaszinó volna az a hely, a hol a szenvedélyek felkorbácsolása nélkül, barátságos érintkezéssel, a szétválasztó politikának teljes kizárásával sok üdvös eszmét megérleljeneJk. Valahányszor idegen ember jön városunkba és kérdezősködik a kaszinó után, mindég pirulva vallom be, hogy „most van alakulás alatt“. A Nemzeti társaskört nem lett volna szabad szétrobbantani addig, a mig másikat nem állítanak helyébe; ime most ott vagyunk, hogy városunk legértékesebb elemei: szórakozás, eszmecsere kedvéért korcsmákba és kávéházakba kénytelenek menni. Hát kérem, ez balkáni állapot, melyen a legrövidebb időn belül, bármily áldozat árán is, de segítenünk kell; a városnak közérdeke és közerkölcsisége, családok financiális mérlege, az ápolandó társadalmi közszellem, egyképen megkövetelik tőlünk, hogy a kaszinót, mely ma már nélkülözhetetlen kulturháza a legutolsó falunak is, megcsináljuk; jöjjön segítségünkre a társadalom, a tehetősebbek, a város, az erkölcsi testületek és ennek megvalósítása céljából nyissák ki markukat és teli erszényüket azok az urak, a kik a kész kaszinókban mindég a legkényelmesebb székeket foglalják el. Sokszor hallom jobbról, balról, hogy nagyon szegények vagyunk, nincsen anyagi erőnk; a kaszinó felépítéséhez, beállításához sok pénz kell. Nem vitatkozom a részletkérdéseken, egyszerűen csak konstatálom, hogy ha azok az urak, a kik a kaszinónak a múltban is rendes látogatói voltak és azok, a kikre még lehetne számítani, azt a pénzt, a melyet kaszinó hiányában ma a kávéházban és korcsmában naponként elköltenek és azt a kiadási többletet, melyet különösen télen a kaszinó hiánya a háztartásban okoz, csak ötven százalékában fordítanák a felállítandó kaszinó javára, úgy nem okozna gondot a kaszinó fentartásának, az esetleg felveendő kölcsön amortizációjának kérdése. De különben is erős akarat mellett minden akadály leküzdhető; itt áll példának előttünk a'Reménység palotája, melyet egy embernek szívós kitartása teremtett meg. Sok, sok probléma várna még megoldásra, amelyek elől nem lehet kitérni és ha nem akarunk végképpen lemaradni, ezekkel foglalkoznunk kell; a kor folyam, mely visz, vagy elmerit. Sorra kell vennünk a városi közkórház, azután a jár- vámjkórház építkezését; olyan fontos és sürgős közegészségügyi és népjóléti intézmények ezek, hogy nélkülük nem léphetünk be a modern városok sorába. Fel kell állítanunk a vásárcsarnokot, hogy megszabadíthassuk főtereinket a dísztelen bódéktól, az állandó patkányfészektől, ezektől a bacillus akkumulátoroktól; e célra a legkitűnőbb helyül kínálkozik a deficiencia kertje, melyhez a főutcán kisajátítandó 1—2 ház helyén lehetne pompás stilizált bejáratot készíteni; a város* nak jó vállalata lenne ez, mely a befektetett tőkét búsásan fizetné vissza s amellett ezáltal rendeződnék a fehérek temploma előtti piactér és a templom oldala mellett éktelenkedő bódé-rakomány is. Láttam már néhány vidéki városnak vásár- csarnokát és mindig irigykedve néztem, hogy Vácnál fiatalabb, intelligenciában szegényebb, a fejlődésnek kisebb lehetőségeivel bíró városok megoldották ezt a kérdést, a mig mi csak tervezgetünk. Nézzük meg Pesterzsébetnek újabban épült, remek vásárcsarnokát, melyet bátran vehetnénk mintául. Azt mondja egy régi közmondás: „a ki sokat akar, semmit sem akar“. Nem egy csapásra kívánnám én ezeket perfektuálni, de mindenki, a ki szereti ezt a régi várost és kívánja annak haladását, kell, hogy kívánja ezen kérdéseknek megoldását is sorrendben, bölcs lépést tartva
