Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)

1927-01-23 / 7. szám

Ara 16 fillér. 41-ik évfolyam. 7. szám. Vác, 1927 január 23. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes szám áré ...... / 3 P 60 fill. 4 P 80 fill. — Pl© fill. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ul 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyiittér milliméter soronkint díjszabás szerint HörI Péter dr. rácáfol Hornyánszkvékra A petició rejtelmei Hornyánszky Zoltán és társai beadták a peticiót Szabóky Alajos váci mandátuma ellen. Mikor a nagy titkolódzás és egy hónapi készülődés után közzétették a pé­tidé szövegét, a város és a választóke­rület közönsége csalódva kérdezte: bát csak ennyit tudtak összehordani, a mivel megakarják semmisíteni egy 3700 több­séggel megszerzett mandátumot ? Valóban, a begyek vajúdtak és egeret szültek. Nagyon vérszegénynek tartja min­denki a peticiót és még most kiderül, hogy valótlanság is egyik olyan adata, melytől, mint a moziban a nagy slágertől, igazi nagy hatást vártak. A váciaknak még külön érdekesség, hogy HörI Péter dr. városi főorvos nevét használták fel ütőkártyának gondolván, hogy HörI dr. talán majd hallgat, hiszen egyike azon keveseknek, kiknek régebben egyezett a nézetük Hornyánszkyéval. És most maga HörI Péter jelentette ki, hogy a mit róla a petició mond, az valótlanság . . . Kiváncsiak voltunk, mit mondanak a vá­ros és politikai életének vezetői ehhez a petícióhoz. Felkerestük legelőször váro­sunk polgármesterét, Krakker Kálmán drt, a ki a következőket mondta munkatár­sunknak : — Hallomásból és a pesti lapokból vett értesülésem szerint Andrássyéknak a vá­lasztás eredménye ellen beadott petíciója relativ érvényességi okokra van alapítva. Véleményem szerint ez gyerekesség. Az eredményt bizonyító 3700 majoritást nem lehet érvénytelenné tétetni 5—10 vitás esettel s a melyek, véleményem szerint, az eredményt nem is befolyásolhatták. A petició alapjául abszolút érvénytelenségi okokat kell felhozni, ilyenek pedig nin­csenek az ő írásukban. — A petició egyik legfeltűnőbb pontja azt tartalmazza, hogy a polgármester úr egyik tisztviselőjét, HörI Péter tiszti orvost megfenyegették, hogy ha nem szavaz Sza- bókyra, elbocsájtják állásából. Igaz-e ? Erre kérem a következőket mond­hatom : HörI Péter dr. megjelent hivatalos helyiségemben és kijelentette nekem, hogy őt soha senki nem fenyegette meg, hogy ha nem szavaz Szabókyra, nyug­díjazni fogják, ily kijelentést sem neki senki, sem ő senkinek nem tett, ily értelmű jegyzőkönyvet neki senki nem mutatott s ilyent alá nem irt s szavai szerint lovagias kötelességé­nek tartotta ezt polgármesterének kijelenteni. — Legjobb jm ggyőződésem szerint ál­lítom és vallom, hogy városom minden polgára minden befolyás ól mentesen sza­vazhatott, sőt előre is tiltakoztam, hogy a városi polgárság szavazásába bármely hatósági személy befolyhasson. A rendé­szeti hatóság előtt is oda konkludáltam, hogy itt minden rendben fog folyni, ez a választás a maga természetes rendje sze­rint fog végbe menni. Nekem volt igazam, az egész város lakossága tanú rá. — Egy panasszal jöttek hozzám a vá­lasztás alatt csupán s ez az volt, hogy Virág Margitot nem engedik leszavazni, mert nincs a listában. Mire én névjegyemre azt irtain, hogy Virág Margit egyenlő Vi- zolyi Margittal és ha én lennék a szava­zatszedő bizottság elnöke, én leszavaz­tatnám őt. * Gurszky Rezső főjegyző szabadságon volt a választások alatt, erről tehát nem tud nyilatkozni. Annyit azonban mondott ő is, hogy meg van győződve róla, hogy nálunk a választás eredménye a polgár­ság legőszintébb megnyilatkozása volt. — De azért egy adattal én is illusztrál­hatom a petició alaposságát. Nem régi­ben Racsek Antalné és Macha Jánosné beállítottak hozzám ogy járásbirósági bün­tető parancscsal, hogy fizessenek 10—10 pengőt, mert Szabókynak és Andrássynak is aláírták az ajánlási ivet. Kijelentették, hogy eskü alatt is hajlandók vallani, mi­szerint csak Szabóky Alajos ivét Írták alá. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a két asz- szony nevét nem a Szabóky-párt hamisí­totta Andrássy ivére. Nem tartottuk érdektelennek megkér­dezni Kvell Rudolfot, az ipartestület elnö­két, mit szól a petícióhoz s annak pont­jaihoz. Kvell Rudolf kijelentette, hogy ő nem folyt be a választásokba s nem is szavazott. Ő megtette a kötelességét, mint ipartestületi elnök, előbbre valónak látta az iparosság érdekében is a pénzügyi államtitkárt a politikusnál, de egyébről nem tud s nem is hallott. Nyilatkozzék egy Andrássy-párti fővezér is és elmentünk Szombat Istvánhoz, az Andrássy-párt elnökéhez. Ő nagy örömmel áll a nyilvánosság elé és a következőket jelenti ki: — Kérem, én tulajdonképen haragszom a Váci Hírlapra, mert úgy állította be a dolgot, mintha az én kortesbeszédemet Hornyánszky készítette volna. Persze azért jót nevettem rajta. Hisz másfél órás be­szédet mondtam már a vidéken s láttam, hogy még a főszolgabiró úr is csodálko­zott rajta. Mint keresztény szocialista agi­tátor igen sokat szónokoltam és bizony soha nem készültem. Magától jön ez, kérem. — A petició elé pedig a legnagyobb re­ményekkel nézek. A közigazgatási bíró­ság döntése után Szabóky képviselősége megsemmisül. — Mint főkortes, látott, tapasztalt vala­mit személyesen, a mely alapját képez­heti a petíciónak ? Kitérő volt a válasz, — Kérem, hisz igen sok jegyzőkönyv van a kezeink között, ezek bizonyítanak. De most részletesebben nem nyilatkoz- hatom ezekről, majd később bővebben fo­gok beszélni. Es a kiváló diplomata begombolkodott. Érdeklődtünk még Harmann János volt detektív, főkortes esete iránt, a mely ügy szintén a petició egyik pontjaként szere­pel s azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a mikor Harmann megkérdezte, miért nem fogadták el szavazatát, azt mondták neki, hogy kérdezze meg a pestvidéki királyi törvényszéktől. Ugyan ő más helyen is megpróbált szavazni, de ott is elutasítot­ták. Ugyanis Harmann politikai jogainak felfüggesztése miatt nem szavazhatott. így festenek a váci választást megtá­madó petició legsúlyosabb esetei. Milye­nek lehetnek a többiek? Azokra is rá­térünk. Mohácsi emlékünnep ® gimnáziumban A gimnázium ünnepélyeinek nem kell reklám. Megvan a maga közönsége, mely a szivén keresztül nézi az ifjúság szárny- próbálgatásait a nyilvánosság előtt. Most is, midőn a közoktatásügyi miniszter ren­deletére a mohácsi emléktemplom javára minden tanintézetben emlékünnepet ren­deznek, a váci gimnázium nagyterme meg­telt érdeklődő szülők sűrű soraival. A mű­sorban két szavalat volt: Király István negyedikes diák a magyar Hitvallást sza­valta. Meleg, tiszta hangja, jó előadása feljogosít arra, hogy az intézet ismét egy kiváló szavaiét nevel. Buger Sándor hete­dikest már többször hallottuk és hallga­tósága mindig szives tapsokkal jutalmazza. Az énekkar ismét Nagy Vince tanár szak­értő fegyelme alatt gyönyörködtetett, Wol- kóber János pedig lelkes muzsikus gár­dájával bemutatta Gyászindulóját. Az ün­nep fénypontja Rassovszky Kálmán remek előadása volt. Ő már hozzászoktatta, a gimnáziumban és künn, az életben a kö­zönséget, hogy az ékesszólás fegyverei­vel, filozófiai magaslatról szóljon s való­ban, ha egy-egy beszéde elhangzik, az a hallgatóságának legtisztább élvezete. Most is, szinte lélekzetfojtva hallgatták a mo­hácsi és trianoni gyász párhuzambaálli- tását s azt a felemelően szép fejtegetést, melyben a történettudós alaposságával jósolja, hogy a magyar nemzetnek leg­újabb Mohácsából van feltámadás. Rend­kívül meleg, őszinte ünneplés jutalmazta gyönyörű beszédét.

Next

/
Thumbnails
Contents