Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-01-19 / 6. szám
ára 16 fillér. 41-ik éwioS^aro. 6. ssám. 1927 január 19. PoSitlkai és társatíoSms hetilap, megjelenik hetevtkinl kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes széni ára ...... 3 P 60 fii9. 4 P 80 fill. — P 16 fill. Felelős szerkesztő és iapfuiajdonos BEU€$émú DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-uft 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyiitiér milliméter soronkint díjszabás szerint Andrássyés a titkosság Váci bukása illán fulmináns cikket irl Andrássy Gyula gróf lajbzsurnáijába. Kijelentene, hogy a jelölt nem bírja a szörnyű alkotmányos költségeket a nyílt szavazással biró kerületekben (valószínűleg ez szólt váci híveinek is,) azért lelkesedik a titkos szavazás iránt, mert olt nincs hatalmi, vagy lelki kényszer és a szavazók spontán érzése nyilvánulhat meg, a mi egy az igazság diadalával. Valószínűleg, midőn Andrássy e Cilikét megírta, nem állott mellette v. b. t. í. közül sem Hornyánszky, sem Szombat, a kik rögtön felvilágosíthatták : Kegyelmes úr, a fővárossal együtt az ország több, mint negyven kerületben titkos szavazással választottak, miért nem próbálkozott azokban ? így leszögezvén magát a titkosság mellett, közelálló újságjai újra megütötték a dobot: de azért Andrássy Gyula nem marad ki a törvényhozásból, mert egész bizonyosan tagja lesz a felsőháznak, melybe 149 jogosan szavazó főura fogja a kormány akarata ellenére titkos szavazassa! beküldeni. Azóta, hiszen tetszik rá emlékezni, nap ról napra jött a hir nagy, vastag cimbelük- kel, hogy Andrássy felsőházi tagsága több, mint bizonyos. Én újságolvasó vagyok, nekem a mit lúlon túl ajánlanak, a mit „egész biztosra“ mondanak — gyanús. De jó. Olvasom türelemmel, hogy ma a mágnások gyűlési tartottak és Andrássyt jelölték. így tehát biztos stb. Nem tetszik ez nekem. Másnap, hogy két lista lesz, a melyre a mágnások titkosan szavazhatnak, de mind két listán vezetőnek szerepel Andrássy Gyula gróf. tehát ha akarn.a sem tudna kimaradni a felsőházból. Most már igazán baj van a felsőházi tagsággal, mondom magamban, de bízom a titkosságban, me lyel oly szépen megmagyarázott néhány héttel nekünk Andrássy. Elvégre titkosan szavaznak, mágnások, a hoi a legkisebb ember a báró. őket igazán nem lehet kényszeríteni az igazság elárulására. Hát a figyelmes újságolvasónak volt igaza : Andrássy Gyula gróf először találkozott a titkos választással és a gróf Senkik (nem mi mondjuk: a Magyarság) kibuktalták a felsőházból. Andrássy Gyula, ki valamikor a lehetetlen plurális választói jognak volt az apja, nem irt eddig újabb cikket a titkos választás szükségességéről. De egész bizonyos, hogy azóta revíziót tartott politikai múltjában és konstatálta, hogy nem a választó jogok különféle eszközeiben, hanem a követett politikában lesz a nagy, nagy hiba. Abban, hogy mikor nemzelépitésről, tatár-, törökdulás és Trianon után talpra kell állítani a nemzetet, akkor minden kéz és ajak siessen az épilőmunkát támogatni, az ellenkezést, a kritikát, a visszatartást a munkában majd elvégzik külföldön levő ellenségeink. Itthon : egy kéz és egy akarat tegyen a nemzet. A ki nem igy tesz, gondolkodik, kinek szivében a Csák Máték és Drougethek folyton ellenkező kiskirálysága él, azt nem menti meg sem a titkos, sem a nyilvános válaszlói jog, azt háttérbe szorítja nem a kis váci választókerület, de a magyar nemzet krémje, a magyar mágnás- világ is. Sság ^ojsái diák íinnepeife Saas©«» István miniszteri tanácsost Szombaton este folyt le Budapesten a váci diákok egyesületének nagy ünnepe, mikor Szűcs István min. tanácsos, elnökük tiszteletére a fővárosban is nagyarányúnak mondott társasvacsorát rendezlek 30 éves közéleti munkálkodásának megünneplésére. Délelőtt szűkebb pátriája, Pestújhely fogta körűi a szeretet látható jeleivel, estére nagy családjához, volt váci diáktársai közé sietett, a hol nem kisebb ünneplésben volt része. A banketlivekel 120 nál többen írták alá és a dohány utcai Posch-éíteremben két végnélküli fehér asztalnál mind jóbarálok, a váci alma maternak mind volt tanítványai foglaltak helyet. Nincs helyünk a sok előkelőség nevének felsorolására, de a mint végigtekintenünk a hosszú sorokon, éreztük, hogy a váci cimnázium büszke lehet, mert a közéletben kitűnően csengő nevek tulajdonosai foglallak ott helyet: a mi hires intézetünk neveltjei. Az első felköszöntőt Korpás Ferenc reátgimnáziumi igazgató, ügyvezető igazgató mondotta, utána Preszly főispán az ískolatársak nevében, majd Sebes Ferenc rendi kormánytanácsos a piaristák rendfőnöke és a piarista rend, Krakker Kálmán polgármester Vác város közönsége, Gombos Antal gimnáziumi igazgató a váci intézet, Borsody Gyula OKH igazgatója a volt iskolatársak nevében mondottak szebbnél szebb beszédeket, az utóbbi átadta az iskolalársak kedves ajándékát is, egy arany cigaretta tárcát. Pintér Imre szívből jött verses köszöntőjét olvasta fel, Andor Károly pedig remek akrosztikonját. A magyar népoktatás kiváló apostola, Szűcs István szeretettéi átitatott beszédben válaszod az ő kedves iskolatársainak. A jó hangulat sokáig együtt tartotta a nagy társaságot. A jól sikerüli bankett Jakabffy Kálmán főtitkár érdeme rendezői ügyességét dicséri. 30 év Drága magyar földünk kicsi fészkéből ideszállván Szól ajakunk Hozzád, érdemes Iskolatárs. Üdvözöl őszintén munkás pályád delelöjén Csonka hazánk lelkes váci diákcsapata. Istennek különös segedelméből Te megérted : Sorban az elsők közt küzdeni példaadón. Tárt kapu nem várt Rád soha, mégis előre haladtál, Volt akadály sok ezer szikla, göröngy útadón. Állsz most fenn a tetőn — s Veled esdön kérjük az Istent: Nagy Magyarországot adja megérni nekünk ! Szinpárto/ő eg yesületet kérünk! Nyílt levél a Szerkesztőhöz Hiába no, a vér nem válik vízzé, akár- hova visz is a sers, a távoliét, az idegenben élés, nem változtat azon az egy, megdönthetetlen, szent igazságon, hogy a lelki vonzódás, az együttérzés, a veleszületett, ösztönös ragaszkodás, bármely formában és eshetőségekben is visszaviszi az ember gondolkodását oda, a hol született, a melynek gyűjtőfogalma: az én fatornyos hazám. Még most is telki szemeim előtt mozog az az illusztris, bohém, melegszívű társaság, a mely szombaton Szűcs István dr. miniszteri tanácsos harminc éves érdemes közéleti munkásságát ünnepelte. Most is fülemben zsonganak azok az elimerö, szép szavak, melyek az ő nagy szivéről, nemes leikéről hozsannáztak s büszkén töltött el az a jól eső tudat, hogy mint váci fiú, hű iskolatárs, én is jelen leheltem, a szép családi ünnepélyen. Dicső, nagy erkölcsi tőkéje egy kultur városnak, ha annak kicsi, zugos utcáiból annyi közéleti nagyság, nemes, becsületes kereskedő, szorgos iparos kerül ki a Piarista rend valláserkölcsös tanítása alapján, épp’ azért százszorosán fájó, ha erről a városról az, a ki igazán hozzá van nőve, szereti és becsüli, kicsinyes, sőt megalázó dolgokat olvas, vagy hali. Az Isten szerelméért hát hol van Vác, a hol tnég ma is elvárják, hogy az vendég- szereplő színművész nyakába vegye a varost, házról-házra járjon a jegyekkel és megkérje a téns vagy ifjúasszonyi, a doktor es ügyvéd urat, hogy vásárolják meg a biletát a forsíeliungra, a hol bengád tűz melleit a súgó is kibúvik keireceból es nyilvánosan, a közönség szemeláliáru felakasztja magát. Az Alföld kis falucskáiban, szeríeszórt tanyáin talán ez még lehet ma is divat, de Vácon mért kellett Körmendy Árpád operaénekesnek, a kit mindenütt a legszívesebben fogadnak és értékelnek, ehhez a vérig alázó, csúnya mesterséghez folyamodnia ? Hát kegyet, vagy ajándékot gyakorol a közönség a művészettel szemben ha a belépő jegyét megvásárolja? Nem ellenértéket ad, anyagiakat a szellemiekért? Miért kényszeríti a közönség a művészt erre a rettenetes, kínos vesszőfutásra? Nem érzi és érti át, hogy ez az elhatározás már a végkétségbeesés utolsó fázisa, kapkodás a szalmaszál után, a n.ivel megakarja men leni a még megmenthető!, azt a lehetőségi t a mely hamleti töprengésében igy szól: ha már ingyen dolgozom, fáradok, énekelek, legalább ne fizessek rá, mert nincs miből. S ekkor, félretéve minden művés; i
