Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)

1927-04-06 / 28. szám

Ára 16 fillér. 41-ik évfolyam. ____________________________________ 28. szám.__1927 április 6. a VÁCI HÍRLAP Poiífgkai és fársc^almi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: J I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben egy negyedévre . . 3 P 60 fill. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 fill. fö&KCSÉS^YI ÖE2S© Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint Egyes szám éra ............................— P 16 fill. J díjszabás szerint Élni! Élni! Élni! Válasz a Váci Hírlap érdekes pályázatára Az élet — szenvedélyben és erőben mérhetetlen és a legszabadabb tevékeny­ségre van alkotva. Ha így tekintjük az életet akkor nem szabad feltenni ezeket a kérdéseket: Mit is akarok tulajdonkép­pen, a mikor élni, élni vágyom ? Mért ér­zem azt életnek, a mire úgy vágyom ? és mi az tulajdonképen, a mire azt mondom, hogy ez igy nem élet. A szenvedélyben, változatokban, erőben mérhetetlen és gazdag életet mindnyájan éljük és élnÜDk kell. Igaz, hogy az élet­nek a folyása nem olyan könnyű, nem olyan sima, mint valamikor volt. Az élet­viszonyok megnehezedtek a háború óta és az ember sokszor közel van az össze­töréshez, már már azt gondolja, hogy nem bírja tovább. De azért mégis megy. Az ember él tovább, mert élnie kell. Senki­nek sem áll módjában, hogy életviszonyait, társadalmi helyzetét, kereseti körülmé­nyeit megváltoztassa. A szegénység, a deklasszirozottság épen olyan adott dol­gok, mint a gazdagság, a beérkezettség, az emberiség magaslatain való tündöklés. Túl magas régiók felé nem szabad töre­kednünk. Élünk mindannyian, éljük sokszor ke­serves életünket és érezzük, hogy ez az élet. De az a baj, hogy nem tudjuk mód­ját ejteni, hogy ebbe az életbe több öröm, több napsugár költözzék. Szinte kultúrái válságot élünk. Az a kultúra, a melyet az öregek mint adottat és szilárdan állót tiszteltek, a fiatalság előtt a bizalmatlan­ságnak a tárgya és a kétségbeesésnek a forrása. Nihilizmus támadt és cinizmus. A szellememberek a kétségbeesés örvényé­nek a fenekére jutottak. Másrészt meg a túlfinomodás és saját erején való túlnövés tragikuma jelentkezett és ez az igazi ha­nyatlás. A modern ember azonban kezd kialakulni. És a modern ember kultúrá­jában a hangsúly már nem a pszihikai funkciókon és az érzékkulturán, hanem azon az intellektuson van, a melyet a természettudományok felfedezéseit és a technika vívmányait meg tudja érteni, mig ellenben az érzelmi értékeket az antik világnak szépségét és értékét már ke- vósbbé tudja élvezni. Hogyan hozzunk szépséget, lelkiemel­kedettséget sivár életünkbe ? Kell vala­minek lenni a tulajdonképpeni élethivatá­son kívül, a mi a hétköznapiságon felemel és magasabb régiókba visz. És ez a valami az emberi természetek különbözősége szerint különféle. Lesznek, a kiket az iro­dalom, a művészet tud lelkesíteni. Hisz a művészet iránti sóvárgás végeredmé­j nyében lelki szükséglet kielégítése. Má- j soknak viszont a sport fog örömet sze- j rezni és annak űzésében találják meg ; lelkűk egyensúlyát. A turisztika pl. kö- j zelebb hozza az embert a természethez j és annak szemlélete felemeli a lelkét. A 1 rádió, a technikai vívmányok e legcso- dálatosabbja is sok embernek fog ünnepi hangulatot szerezni és sok emberrel fogja elfelejtetni az élet sivárságát. Ezek persze csak szórakozások, de azokra is szüksé­günk van. Széppé teszik életünket, leküz- dik fásultságunkat, javitják hangulatunkat, úgy, hogy alkalmasabbak leszünk sokszor élethivatásunk betöltésére és arra, hogy a kötelességünkről való fogalmaink tisz­tuljanak, mert hisz végeredményben arra kell törekednünk, hogy kötelességeinket j e földön a lehető legjobban teljesítsük. I És itt elérkeztünk a lelki életnek sok fon- . tos problémájához. j Szent Ágoston azt mondja vallomásai- | ban : „Nem volnék tehát, én Istenem, semmi ; sem volnék, ha Te bennem nem volnál, mert Tőled, általad és benned vannak miudenek.“ Mindennapi viaskodásában bi­zony sokszor megfeledkezik az isten ké­pére leromlott ember, hogy Isten benne lakozik, sugallja a jót és képessé teszi a ! rossznak leküzdésére. Megfeledkezünk I életcélunkról, a mely nem lehet a hasnö- I vesztő jólét, epikureizmus, érzéki túlfino­modás, hanem rendeltetésünknek betöl- i tése azon kegyelmek segélyével, a me- ! lyeket a vallás és Isten szeretete nekünk j nyújt. Bűneinkre kell eszmélnünk, mert azok lelkünket aljasitják, a lélek neme­sítésére és felújítására a bünbocsánat után ! sok nemes akarásra, erőre és imádságra í van szükség, hogy szellemerő maradjon | akkor is, ha befejeztük földi pályaíutá- ; sunkat. Dolgozni a megszakadásig, hinni és bízni ez a nemes lélek legfőbb feladata. Bízni kell erőnkben, mert minden erő ter­mékenyít. A gondolat az érzéssel egyesül és értékeket termel, mind maga a gondol kodé és munkálkodó ember részére, mind pedig azok számára, a kik annak gyümöl­csét élvezik. Szeretjük az életet úgy, a hogy kaptuk és a munka és a gondolat erejével leküzdjük kételyeinket és a sö­tétséget. Az élet az nemcsak az élveze­tért van, hanem érte meg is kell szen­vednünk. P. F. Gy. A váci erdöhivaial új vezetője A városházának egy kis szobájában nagy csendben dolgozik a váci kir. erdő- hivatal, melyet nem régen állított a föld­művelésügyi minisztérium. Most a hiva­talos lapban olvassuk, hogy a miniszter Szecsődy József m. kir. erdőtanácsost Balassagyarmatról Vácra helyezte át az itteni erdőhivatal vezetésére. A volt váci diákok képviselőnknél A váci iskolatársak egyesülete abból az alkalomból, hogy Szabóky Alajos dr. államtitkár, nemzetgyűlési képviselő man­dátuma átvételekor kijelentette, miszerint legszebb terveinek egyike, hogy Vác vá­ros haladását és felvirágoztatását előmoz­dítsa, üdvözölte. A meleg hangú üdvöz­lésre Szabóky képviselő az egyesület ala­pitó tagjai közé lépett s most Preszly Elemér diszelnök vezetése alatt egy kül­döttség, melynek tagjai Szűcs István elnök, államtitkár, Acsay István tankerületi fő. igazgató, Korpás Ferenc reáliskolai igaz­gató és Jakabffy Kálmán posta és táviró titkár, egyesületi főtitkár voltak, kereste fel hivatalában a képviselőt. Szabóky kép­viselő nagyon hálásan fogadta az egye­sület képviselőit s kijelentette, hogy az iskolatársak egyesületével, munkás tagjai­val karöltve, szeretettel fog Vác jövő bol­dogulásán dolgozni. A kultuszminiszter ajándéka IV8 úzeumunknak Még élénk emlékezetünkben van kul­tuszminiszterünk beszéde, melyet volt kép­viselőnk beszámolója alkalmával mondott, melyben körvonalazta kulturprogramját, melyet akadályt nem ismerve, vas követ­kezetességgel visz lépésről lépésre a meg­valósulás felé. Ritka egyéniség, ki nem marad meg az invenciónál, hanem elgon­dolásait egymásután váltja valóra. Nem csupán a célkitűzésnek mestere, hanem azok mesteri megvalósítója is. Kultúrpoli­tikájában, mint a beszámoló alkalmával tőle hallottuk, szerepet szánt Vácuak, helyet jelölt ki városunknak. Kijelentésé­nek első megnyilatkozása napokban jutott Vácra, egy könyvsorozat alakjában. A Magyar Történelmi Társulat legújabb ki­adványainak értékes sorozatát, az újkori történelmünk ritkabecsű forrásait aján­dékozta múzeumunknak s egyúttal váro­sunknak épen az 1627. szőnyi béke négy­százesztendős évfordúlóján, melynek elő­készítő tárgyalásain a három fontos kér­dés egyike, melyről oly nehezen tudtak határozni, — Vác hovatartózandóságának kérdése volt. E tartalmilag és anyagilag is értékes ajándék, jutalma annak a csen­des, értékes munkának, melyet kultúr- egyesületünk folytat, melyre a miniszteri kegy és elismerés rásugárzása, az önzet­len munkának felsőbb helyről jött elis­merése és értékelése örömmel tölt el bennünket. ruggyantából, vagy rézből előnyös áron szállni a 'Postvidélti Nyomda Vácon

Next

/
Thumbnails
Contents