Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-02-22 / 14. szám

Ara 2000 korona. 39-1H évfolyam. 14. szám. Vác, 1V25 február 22. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjeleniK hetenKint Kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra 15000 K. Vidéken egy hóra 20000 K. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség es kiadóhivatal : Csáky-ut 4 (iparudvar; Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL! KISIPAROSAINK HITELE Vácnak 600 kisiparosa van — Igen sokan kértek kisipari hitelt — Eddig a váci takarék 150 millió hitelt juttatott hét váci iparosnak Bármennyire nagyhorderejűnek is tüntetik fel a kisipari hitelakciói, őszinle tárgyila­gossággal állapítjuk meg, hogy elhibázott alapon indult és a jelenlegi adminisztrációs eljárások mellett és a tőke csekélysége miatt, nem látszik, hogy a súlyos válságba jutott iparosságon segítene. Köztudomású, hogy Csonkamagyarország területén több mint 150,000 re rug a kis­iparosság száma. 15 milliárdos hitellőkével hogy lehetséges a bajbajutott kisipari meg­menteni attól, hogy ne legyen kénytelen üzemét feladni és éppen e munkanélküliség közepette szélnek ereszteni munkásait? 15 milliárdból átlag csak 100,000 korona jut fejenkint s ha csak minden ötödik iparos veszi is igénybe, akkor is csupán 500,000 korona az a fejenkénti hitel, amennyivel az illetékes tényezők a mostohán kezelt kis­iparosságot szanálni remélik! Ha minden ötödik iparosra számítunk átlag ötmillió minimális kölcsöntőkéi, akkor is 150 milliárd és nem 15 milliárd korona kell a több, mint 150,000 főnyi kisiparosság úgynevezett meg­mentéséhez. A váltók három havi lejáraira szólnak és legföljebb két alkalommal újít­hatok meg s igy az iparosok kilenchónapos hitelhez juthatnak. A váltók megújításának feltétele azonban az, hogy az időközi lejá­ratok alkalmával méltányos törlesztés tör­ténjék. Ez a méltányos törlesztés pedig nem más, mint a kölcsöntőke egyharmad része. A felső körök azt hiszik, hogy az iparosság e kölcsön révén mindjárt abba a kellemes helyzetbe kerül, hogy törleszthet is ? Hiszen még az is kérdéses, hogy lesz-e annyi forgalma és jövedelme utána, hogy a 22 százalékos kamatot megkeresse! Ha pedig törleszteni nem képes, akkor a „váltók meg­újításának feltétele“ hiányában kölcsönét nem fogják meghosszabbítani s már csak három hónapossá lett a kilenc hónaposnak hirdetett kisipari hitel. Vájjon megsegítés helyett, nem tönkretevője lesz e ez az iparosságnak ? Hogyan egyeztethető össze az erkölcsi érzésünkkel az az intézkedés, hogy minden kérelmezőnek 50,000 koronát kell fizetni „nyomtatvány, portó stb.“ címen még akkor is, ha kötcsönkérelmével elutasitolták? Hiszen a hiteltnyujlóknak úgyis megvan a jövedel­mük e kölcsönügyletekből, miért viselje még ezt is a kisiparos, aki talán az ötvenezer koronát is kölcsön kérle. Nincs munka­alkalom, a szájától kell elvonnia a falatot, hogy ötvenezer koronát összekuporgathas- son, mellyel a kölcsönt megkérelmezi s végül elutasítják azzal, hogy kölcsönt nem kap, mert vagyonilag nem megfelelő!? Hiszen nem kell más, minthogy a több, mint 150,000 kisiparos hiteléri folyamodjon s a megköve' leli 50,000 koronák révén több, mint hét és félmilliárd gyűl össze, ami egymagában éppen fele a kisiparosság megsegítésére tervezeti 15 milliárd hitellőkének. Így nem kell más, minlhogy kimondjuk azt, hogy tulajdonképpen a kisiparosságnak meg­károsított jai juttatják hilelhez azon csekély- számú szerencséseket, kiket a felső fórumok hitelképesnek találtak. Ha csakis az abszolút elsőrangú biztosí­tékkal rendelkezők kapják meg a hitelt» minek akkor az Anker Biztositó Rt.-nak a szerepe és minek az a 4—5 százalékos biztosilási jutalék? És nem sérelmes-e az. hogy az „Anker“ minden esetben, a felek- könyvileg bizlosilolt kölcsönöknél is éppen úgy megveszi a maga jutalékát, mint a kezességi kölcsönöknél ? Hiszen amikorra azt a csekély 15 milliárd koronát folyósí­tották, az előre levont kamatokkal csaknem húszmilliárd lett belőle. S ha az „Anker“ állagos jutalékát, illetve biztosítási diját 2%-nak vesszük, akkor is mintegy 980 milliót tesz ki az az összeg, amit a kisipari hileleken keres. Ha pedig egyáltalán nem, vagy csak igen csekély esetben kell eset­leges reszkirozást viselni, szükséges-e egyáltalán, hogy annyira megdrágítsák az amúgy is válsággal és súlyos adókkal s a megélhetés nehézségeivel küzdő kisiparos­ság hitelét. Miért kelleti a kisiparosság „támogatására“ előirányzott csekély 15 mil- liárdot úgy folyósítani, hogy azon a Pénz­intézeti Központ, az „Anker“ biztositó is keressen ? Csoda-e, ha azt az érzést kelli minden iparosban e hilelakció, hogy tulajdonképpen egy-két nemipari intézmény felsegéíyezé- séröl van szó s nem arról, hogy a kis­iparosságot a mai kedvezőtlen gazdasági viszonyok között olcsó hitelnyújtással meg­mentsék ?! El kellett mondanunk a fentieket, mert azt látjuk, hogy az iparosság meg­segítése, támogatása és megmentésének cégére alatt voltaképpen a kisiparosság tönkretételét és teljes vagyoni leromlását mozdítják elő. Esküvő Nemess Ignác és neje, született Nusser Terézia leányát, lrénkét e hó 23-án, hétfőn d. u 7a5 órakor vezeti oltárhoz a fehérek templomában, Arndt János, Győrvidéki AAezőgazdák Állat értékesítő rt. igazgatója Győrből. A múzeum alapítói közül Huber József dr., Horváth Kálmán, Nikitits Miklós és Pesovár Ambrus 50 50,000 koronával egészítenék ki alapítványaikat. Tessék fásítássá S A polgármester bejelentése, hogy a vá­ros nagyarányú fásítási munkálatokba kezd és a fiatal fák védelmét a lakosságra bízza, mindenütt örömet keltett. A Kossuth-utca fásításával már készen vannak, a ylédába állított szép fasor kellemes hatást vált ki. Valószínűleg a polgármester felhívásán fel­buzdulva határozta el a legfiatalabb hegy­község, a bácska —papvölgyi, hogy útjait fásitani fogja s ehhez fiatal fák t a vá­rostól kér. A városi fabizotfság kimondotta, hogy ad fát, de darabonkit — ezer koro­náért. A hegyközségek utjain levő fák a város jó levegőjét adják, kopár területeket ültetnek be azokkal, a köznek tesznek szol­gálatot, ha a hegyközségek saját pénztá­rukból még fizetik az ültetés költségeit is. Ezért nem méltó a városhoz a kicsinyes­kedés, midőn arra kényszerint egy hegy­községet, hogy 300—400 ezer koronát tagjai zsebéből áldozzon csemetevásárlásra és legalább kétszer ennyit az ültetésre. Ilyen felfogással az utcán elültetett fák árát is megtéríthetik a háztulajdonosokkal. Remél­hetőleg a fabizotlságnak ezt a szűkkeblű határozatát a polgármester megsemmisíti és ingyen fog fát adni azoknak a hegy­községeknek, a melyek elég önzetlenül a város poros levegőjél akarják faültetéssel megtisztítani. x Tárgyalják a váci föld- / igénylők kívánságait Még az elmúlt év elején megtörtént váro­sunkban a földigénylök összeírása és Szat- máry József Iáb 1 abiró, ki az igénylési tárgyalást a helyszínén vezette, az igénylők igényeinek kielégítésére számabvehetö s a váci püspökség, váci székeskáptalan, Marx János, dr. Huber József, Zsoldos Károly birtoka, Hirmann István, dr. Aradi Béla. László Fülöp háborús szerzeményének mikénti igénybevételére javaslatát még a múlt év közepén megtette, a mely javaslat felett az O. F. B. f. hó 24 én d. u. 5 órakor a II. számú tanácsban fog dönteni. A főgimnázium Jókai-ünnepe A nagy mesemondó születésének száza­dik évfordulóján hódolt főgimnáziumunk ifjúsága nagy közönség jelenlétében a hal­hatatlan Jókainak. Török János és Ter­máim János szavaltak, Csodák Lajos melo­drámát mondott Géressy Béla zongora és Schéda Lajos hegedűkisérete mellett, az ünnep központja azonban Rassovszky Gyula tanár felolvasása volt. Minden oldalról meg­világította Jókainak a világirodalomban is páratlan nagy munkásságát,^ragyogó elkép zeléseit, humorát. Igen rokonszenves taps és éljen volt a felolvasó jutalma. Ras­sovszky mint énektanár is kivette részét az ünnepélyből: fiaival hatásos, kedves énekszámokat adott elő, Wolkóber János pedig diákzenekarával mutatóit be egy indulót.

Next

/
Thumbnails
Contents