Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-12-20 / 93. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A váci vagonlakók közöli Miníha harciért dehungokban laknának — Csikorgó hidegben évek óta iíi laknak — „Megyünk Deákvárra!” — Nyáron se Jó, télen se Jó Nincs lakás se ív isi ! Harmínckéí vagonlakóból még négy van Vácon Karácsonyra nem lesz; vagonlakó ? Harctéri élményeim jutottak eszembe, a mikor csikorgó hóban, 18 fokos fagyban kimentem megnézni a vagonlakókat, a kik közül három család a Bódenlósz gyárral szemben, egy pedig a villamos remiznél jak:k. A harctéri emlékek után ugyanis igen kellemesen gondolunk vissza dekung- jainkra, amelyeket gondoztunk, csinosítottunk és a mikor már tökéletes kezdett lenni, ott kellett hagyni, ilyen dekungféle odúkban lakik az a négy család is, a kiket a héten meglátogattunk, hogy sorsuk felől megkérdezzük ölcet. Kívülről két marhakocsi, 2 embernek 6 lónak s belül takarókkal, pokrócokkal kibélelt dekung féle, egy rossz ajtóval, a melyen úgy sivit be a december hidege, mint a hogy azt Petőfink vándor kabátjával tette. Pék István előfűíöé az első vagon. Egy kis kutya fogad. Nagy bundája van. Ő az egyetlen, a ki nem fázik ebben az odúban. A „szoba“ közepén egy termetes alkotmány ontja magából a meleget, a mely azonban csak egy mélernyire fűt köröskörül. A „szoba“ egyik s irka a háló, a másik a konyha, középen a sportherd melleit egy asztal széliekkel, ez az ebédlő. Mégis ba rálságos mosollyal fogad Pék Istvánná és kisleánya. — Hurcolkodunk kérem — mondja örömteli mosollyal — megyünk Deák várra. Soksok évi fagyoskodás, nélkülözés után ! Saját házunkba t Megyünk Deákvárra! Saját házunkba! Úgy mondja ezt a szegény asszony, mint a fogoly kalória, a ki végre haza mehet, hazájába. — Bizony sokat szenvedtünk itt a vagon ban! Nyáron a rekkenó hőség miatt aludni sem lehetett, télen pedig, de hisz ezt személyesen is tetszik érezni. Itt még csak jó a kályha mellett, de éjszaka! Nincs az a sok takaró, a mely be tudna melegíteni. Vettünk adósságra egy kis odút, meri az uramat nyugdíjazták, és most oda megyünk. Bizony sokat jártunk lakás után, de csak Mária-uica 22, sz. ház és kert eladó. Bővebbet Hattyú-utca 58. sz. alatt, a trafikban. 3v mmki-mmumt igy jutottunk hozzá! Pék István nyugdíjas előfűíő négy gyermekkel tehát az egyetlen vagonlakó ebben a szomorú országban, a ki örül, mert . . . már holnap nem lesz vagonlakó. Hogy a pénz! adósságra vettéli fel s havi két millióból hogy fogják fizetni legalább a kamatokat, az a jövő titka. A szomszéd „lakásban“ nem voll otthon senki. Itt Szucsánszky Mihály kalauz lakik feleségével és két gyermekkel. Berendezés ugyanaz, mint az előbbiben, csak itt hidegebb van. Különben ő szintén nyugdíjas lesz rövidesen, de lakás, az még mindig nincsen! A harmadik vagon már kívülről is barátságosabb. Sok ót, mindenféle tákolmányok között vezet fel az összefagyott lépcső, a melyen majdnem a Iában töröm. A gazda, névszerint Sisovszky János főkalauz a villamosnál, most jött haza szolgálatból. Fi nőm illatú párolt káposztát eszik sült kolbásszal. Asszonya a kályha melleit melegszik vastag hócipőkben. A falakon futó szőnyegek. Különben olyanforma berendezés, mint eiöző vagonokban. — Bizony kérem, borzaszló ilt a lél a vagonban! Egész éjjel felváltva fűtünk, csak úgy lehet kibírni. Lakást lopni ? Adnak, de 10 milliós lelépéssei, újabban pedig az a trükk járja, hogy a benne iévő ócska bútort kell megvásárolni! Ki bírja ezt megfizetni ? És egymillióegyszázat kérnek lakbért egy negyedre, az én lakbérem pedig 380 ezer ! Na kérem! Tessék igy lakásba menni! Kaptam egy leis odút, a hová a már úgyis teljesen tönkrement bútoraimat sem tudom beletenni, de ezt is közös konyhával! Azt mondták, ha a Csányi telep felépül, kapunk mi vagonlakók, lakást. Kapott is: egy. Azt is a múltkor kilakoltatták. Ez a mi sorsunk kérem ! A viilamosremizné lugyanezeket mondja, Kocsor József mozdonyvezető, a ki három gyerekkel lakik ebben a farkasorditó hidegben. Nekik sincs lakásra kilátásuk. Felkerestük Kasza Pál állomásfőnököt, a ki szívesen nyújtott felvilágosítást a Váci Hírlapnak. — A legnagyobb gondomat képezik ezek a szegény vagonlakók! Már annyit mászkáltam ügyükben s bizony, mondhatom, igen nehéz eredményt elérni, a mióta a háztulajdonosoknak szabad kijelölési joguk van. Eredményt mégis tudok feimu'atni, hisz mikor idejöttem, harminckét vagonlakó volt Vácon s ma csak négy van, ebbői is egy nyugdíjas elmegy, egy nyugdíjazva lesz, ennek is helyet kel! szorítanom valahol. Én reményiem, hogy karácsonyra nem lesz vagonlakó Vácon! Elbúcsúztunk Kasza Pál állomásfőnöktől és siettünk haza. Nagyon hideg voltl A kezünk majd lefagyott már, de fagy költözött a szivünkbe is, hogy a trianoni béke ötödik esztendejében még mindig lakhat a konszolidált Magyarországon, Vácon négy család, összesen tizennyolc lélek, egy vékonyfalú vagonban! A nagy hidegben a lehelletem is megfagyott s az utón visszagondolva a látottakra egyedül Kasza Pál s/avai melengeltek kissé: Karácsonyra reményiem, nem lesz vagonlakó Vácon! Ügyeijeas bevásárlásai sí ál 4 H 1 íM fe: Négyszögletes skatulyára Daráló van festve, Nézd meg babám Minden reggel, Nézd meg minden este. Skatulyának fölirása Mindig arra intsen: Mit ér a legdrágább kávé, Ha benne FRANCK nincsen D. 177 O. 25 X. — Ve. 7 . m lesse a jégpályával? Leesett az első hó, de nem, mint az utóbbi években megszoktuk, hogy mindjárt el is olvadjon, hanem az első hóra jött a másik, még nagyobb, a vonajok elakadtak, a hajózás megszűnik, a Duna zajlik, a fagy reg- gelenkint már 15 fok, szóval iíl a lél minden örömével, a ródlizók vígan mennek ki a dombokra, csupán korcsolyázni nem lehet sehol. De hogy is áll a korcsolyapálya ügye ? Tudtunkkal a Váci Sport-Egyletben korcsolya alosztály is alakult valamikor, sőt működőit is egy ideig. Az idén azonban a Derecske teljesen gondozatlanul, sással sűrűn (elenőve fogadja a telet, úgy, hogy ott korcsolyázni nem igen lehet. Azt hisszük, a korcsolya osztálynak ősz felé volna a legfontosabb teendője, kitisztittatni a Derecskét. Hogy ez miért nem történik meg? Mert a korcso’yázás ügye a VSE evezős osztályának kezeiben nyugszik és amint megírtam, tényleg nyugszik. Ennek oka pedig csupán az, hogy az evezés annyira lefoglalja idejüket, hogy egyébre nem jut sem idő, sem aki megcsinálja. Tavaly dr. Csongor Gergely foglalkozóit vele, de az ő lemondásával megszűnt az érdeklődés a léli sport eme legnemesebbike iránt. A Lövész- egyletbe olvadt egyetemiek úgy tudjuk, érdeklődte!* a pálya iránt, hisz most már villannyal is világiiható volna, mert a városi kertben van villany, ez pedig csak kétszáz lépésnyire áil a pályától. De az evezős oszláíy álláspontja az, hogy ha csak lehet, nem adják ki kezükből a pályát. Most választmányi ülésen fogják megvilaíni a korcsolyázás ügyét, ahol is a fotballosztályra szeretnék rábízni kezelését. Ez is elhibázott lépés volna, mert a fotball-osztály is épen ősszel nem ér rá a Derecskével foglalkozni. Különben is későn van mos! decemberben jégpálya ügyeket megbeszélni. Legjobb lenne mégis Kiadni egy oly testületnek, a mely annak karbantartását és üzembe hozatalát vállalná, vagy adják ki a pavillont egy lakáslalan családnak. Egs? bölgiy — Vác gazdasági helyzetéről A Jótékony Nőegylet helyiségében december 8-án, kedden d, u. 725 órakor Kirchner Béláné „Vác gazdasági helyzete“ címen előadást fog tartani. Városunkat érdeklő előadásra nemcsak tagjait, hanem mindenkit, a ki gazdasági helyzetünk iránt érdeklődik, szívesen meghív az elnökség. BP.TELEF0N:182:85
