Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-12-06 / 90. szám
Jönn&lc a Oarangote . . . . Vác volt áGálijai mozduljatok: meg ! A Váci Hírlap egyik cikke az egész város helyeslése mellett panaszolta fel, hogy mig az egyházmegye minden községében egymás után tartják a harangszenteléseket és a háborús emlékeket eltűntetik, addi ; a püspöki székhelyen, a felsővárosi plébánia- templomban, a piaristáknál és a barátoknál még mindig egy-egy harang szól. Arról értesülünk, hogy a Ferenceseknél a harangokra való gyűjtés már régebben folyik és legközelebb abban a helyzetben lesznek, hogy a harangokat már megrendelhetik. Előbbre vannak már a felső plébánián, a hol Kokovay János kanonokplébános már meg is rendelte a harangokat és jövő év elején a fehérek templomának tornyába meg is szólalnak. Négy harangról van itt szó, melyek 64 millióba kerülnek s a kis lélekharangot, melyet egyedül hagyott meg a háborús rekvirálás, nyugalomba helyezhetik. Egyedül a piarista-templom harangjairól nincs még szó ... itt meghagyták ugyan a gyönyörű hangú Szent-Anna harangot, szavát hallja is a város, de más harang nincs. Mintha ez a szép harangszó hívná a hálát . . . Feltétlenül illenék a másik toronyba egy Diák-harang, egy Nem, nem, soha — emlékharang, melyet a piarista gimnázium hálás vöt diákjai teremtenének elő. A váci iskolatársak szövetségének, mely oly szeretettel fordul minden gondolatával az alma mater felé, ajánljuk ezt a nemes gondolatot. Az ö kezdeményező, hathatós munkájuk visszaszerezheti a piaristák harangjait. És ha szólni fognak, minden szavukkal a volt váci diák háláját, elismeréséi harangoztatnák emberöltőkön keresztül. Ennél beszédesebb, szép emléket aligha állíthatnának. Országos pái^ázat lesz a váci hősök szobrára? A váci hősök szobra, a melyről már azt hittük, hogy tavaszra hirdetni fogja a város kegyeletét, hogy a divatos szavakkal éljünk: />holt pontra« jutott. Cser Károly szobrász- művész, kivel a megállapodások majdnem már a megalkotásig jutottak, visszavonta ajánlatát, állítólag sértett művészönérzetből. Cserrel régen folyik a tárgyafás, de a bizottság határozott számadást nem tudott tőle kapni Ezért legutóbb azt az ajánlatot tették neki, hogy 80 millión megvásárolják a szobor terveit, a város gondoskodni fog az alakok bronzba öntéséről és a kőalapzat elkészítéséről, öt csupán a művészi munka kivitelének ellenőrzése terheli. A hősök szobra igy a városnak 580—600 milliójába került volna, de Cser Károly ebbe nem egyezeti bele. A polgármester hétfő estére a szoborbizoltságot összehívta és bejelenti a művész visszalépését. A bizottság minden valószínűség szerint arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy országos pályázatot hirdessenek a váci hősök szobrára. A bizottság több tagja ezt a gondolatot már felvetette, és kutatták, hogy miért kell húsz százalékot a mű kiállítási költségeiből a művésznek leadni. Most megvalósulhat a régi indítvány, de a hősök szobrának megalkotása késni fog. Tisztujitás a VTE-ben A váci TE december 13-án délelőtt 10 órakor tisztujiló közgyűlést tart, melyre ezen az úton hivja meg tagjait. VÁCI to li K A M É U O N A rubiníos fésű Irta : liéldi Izor. Harminc vendégszoba van a kastélyban, fenn az emeleten. Valamennyi üres; másfél év óta. De üres a földszinti szobák jó része is. Amott a kastély balszárnyán a női szobák elhagyatottak, árvák. Csak a jobb oldalon van két szobának lakója. Ott húzódott meg a házi úr. Ki se jön onnan egész nap. Csak este felé búvik elő odújából. Csendesen, szinte nesztelenül surran ki szobájából, végig lopódzik a folyosón, onnan a hátulsó ajtón ki a szabadba. Minél sötétebb az éj, annál jobban érzi magát. Ha esős, viharos az idő, fellélegzik, mint a rab, ha kiszabadul. Ilyenkor hajnalig is elbotorkál, hajadon fővel, a nedves fűben. Kerüli a majort, a gazdaságot. Csak az erdőben érzi jól magát. Ha azután kifáradt és lába nem bírja tovább, visszatámolyog a kastélyba. Kábultan ledől magányos ágyába. Talán el is alszik olyankor. Talán álmai is vannak. De alvása nem pihenés ; fáradt testének, elcsigázott lelkének nem jut abból új erő. Mikor fölébredt, kábultabb, mint volt lefekvéskor. Ismét kezdődik egy nap. Felöitözködik s a közben úgy érzi, mintha ismét ráraknák a bilincseket. Uj élet, uj bánat vár reá. Es nincs bátorsága, ketté vágni mindezt: véget vetni az egész nyomorúságának. Nincs már semmi ereje; gyáva lett és tehetetlen. Leül az íróasztalhoz, levélbe fog. De a tolla alatt összefolynak a betűk, őrült boszorkánytáncot járnak könnyező szemei előtt. A sarokból körvonalak lesznek, ezekből lassan kiemelkedik egy bájos női fej. ingerülten ellöki magától a papírost és feltekint. De ekkor tekintete megakad egy rubintos fésűn, mely ott fekszik üvegbura alatt az íróasztalon. Most már nem bír magával többé. Lehajtja fejét és sírni kezd; majd ég felé rázza öklét és nagyot káromkodik. Ez a rubintos fésű volt szerencsétlenségének okozója. Ha ez nincs, most is talán még olyan boldog volna, amilyen volt másfél évvel ezelőtt. Mert nagyon boldog volt mindaddig. Vidám verőfényes volt egész élete. Nem is tudta, hogy mi az a bánat. A legboldogabb férj, a legszerencsésebb apa volt széles e világon. Imádta a feleségét, az meg éppen bálványozta őt. Két kis fiuk is volt. Két szőke angyalka. Városi Filsnszinhái vaWóor Szombafsn, dec. Ramon Novarro : A vörös BiBiom 5-én 7, 9 órakor Selyemben járó bűnösök Vasárnap, dec. 6-án, Mikulás napján négy előadás: 3, 5, 7 és 9 órakor FÜED TKOSV9SON a legi°,bb bravurszinész nagy filmje : Regeny egy Bf £■»«« bátor paripáról és hős gazdájáról 7 felvonásban Constance Talmagde s felv. vigjátéka : fanifi meg szeretni! Kodden, decern! négy előadás : PETRI SZVETISZLÁV új Becsületes gazember jser 8-án (ünnep) I, 5, 7, 9 órakor DVICH Filmjében lép fel : Ezenkívül 6 felvonásos vigjátélc: Csikágói kékszakáll N yilt-tér __ * ______ ^öszönetnyilvánitás Drága jó gyermekünk halála mélyen sújtotta szerető szivünket. A nagy csapásban egyedüli vigaszunk volt, hogy a jó lelkek a bánat óráiban mellettünk álltak. Fogadják ezért rokonaink, jó barátaink, a váci sportegyesüiet, a váci műkedvelők körének tagjai őszinte hálánkat, hogy részvétüket azzal is kifejezték, hogy szeretett halottunkat utolsó útjára is elkísérték Vác, 1925. december 4 Harmarin János és neje A kastélyban örökös vígság; jött, ment a sok vendég. Reggeltől hajnalig szólt a zene ; hol táncra, hol nótának borozás közben. Mindenben szerencsés volt. Amihez fogott, sikerült; arannyá vált minden a kezében. A kaszinóban mindenkit legyűrt, a turfon is egyre nyert. Kitüntetésben, külső elismerésben sem volt hiánya. Egyszer — éppen versenyről jött haza és vacsora után még egyet sétálgatott a parkban — eléje kerül egy leány. Ráösmert: a felesége komornája volt. — Nos, mi a baj ? — As méltóságos asszony azzal vádol, hogy elloptam a rubintos fésűjét. Pedig tudom, hogy ma reggel a hajába tűztem. Bizonyosan ott hagyta Vácon. — Vácon? —- Igen, Vácon. Reggel bement, délután jött vissza. Hisz minden verseny napon bejár, meg mindig, ha a méltóságos úr Pestre útazik. Magával vitte a leányt, bezárkózott vele ; vallatta sokáig. Más nap bement Vácra ő is. De mielőtt elment, még benyitott a feleségéhez. Az asszony buzgó katolikus volt. Most is ott térdelt az imazsámolyán.' Mikor férje belépett, feléje mosolygott — de tovább imádkozott. Mikor elvégezte, fölkelt és odament urához. És magához ölelte, azután odavitte a feszület elé. — Rossz álmom volt az éjjel. Nyugtass meg, édes. Esküdj meg itt a feszület előtt, hogy nem csaltál meg; hogy nem titkoltál előttem semmit; hogy nincs lelkedben egy árva gondolat sem, melyről nem tudnék. — De kedves barátom . . . — Esküdj! — Esküszöm — szólt habozás nélkül az asszony kezét a Krisztus véres lábára téve, — esküszöm a Krisztus szent vérére és vérző testére, hogy soha meg nem csaltalak, hogy nincs lelkemben egy árva gondolat sem, melyről nem tudnál! ismét átölelte és megcsókolta feleségét. Most már nyugodt volt. (Befejezése a vasárnapi számunkban.) Az iparosok nyugdija A váci iparos nyugdijegyesület vasárnap délután 4 órabor választmányi gyűlést tart az tpartársulatban. Kérik a választmányi tagokat, hogy pontosan jelenjenek meg. A szövőgyáriak szinelöadási rendeznek Az első magyar szövő-kötőgyár alkalmazottai december 12-én a Kúrián szinelöadást rendeznek és a Limonádé-ezredes operettet adják elő. A főszerepeket Gáhlem Dezső, Korábel Manci, Szalay Bertus, Juhász József, Szűcs Ilonka, Solymosi János, Szeipel Emmus, Oblal Marcel, Simon Manci, Simay György, Huszár Gábor, Kenyeres Géza, Burghard Sándor,Neufeld Imre,Nagy György, Weszl Ancsi, Fülöp Irén és Kozmér István játszák, a rendező Domokos István, súgó Boros Miklós.
