Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-11-08 / 82. szám
82. szám. Vác, 1925 november 8. Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. Előfizetési ár: Helyben egy hóra .... Vidéken egy hóra .... Egyes szám ára .............................. 15000 K 20000 K 2000 K Felelős szerkesztő és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Gyász Trianonért Pro pátria nap lesz november 83-án Az elmúlt héten volt a kát. egyháznak a halottak emlékezetére szentelt napja. Kimentünk a temetőbe és csendes szomorúsággal vettük körül szeretteink sirját. Elzarándokoltunk elesett hőseink sírjához, hol fájdalmas büszkeséggel emlékeztünk meg azokról, kik érettünk s a hazáért áldozták fel legbecse- sebbjüket: életüket és vérüket egy elkövetkezendő szebb jövő reményében. S négy teljes esztendő vérzivatara után, rettentő szenvedések és megpróbáltatások árán eljutottunk nem a jobb korhoz, nem a szebb élethez, hanem eljutottunk Trianonhoz, minden reményünk, dicsőségünk s nemzeti büszkeségünk gyászos temetőjéhez. November 13-a . . . e napon kongatták meg Nagymagyarország felett a halálharangot; 1920 november 13-a óta ez a nap nekünk magyaroknak az, a mi a kát. egyháznak halottak napja. Gyászoljuk elvesztett s elrabolt véreinket, szép városainkat, gyönyörű kultúránkat, gyászoljuk ezer éves — bár küzdelmes, véres, szenvedésteljes, de — dicső múltúnkat, gyászoljuk Nagymagyarorszá- got. Ez a trianoni béke! S e béke még azt is megtiltja, hogy panaszkodjunk, hogy felemeljük ellene szavunkat. Azt azonban nem tilthatja meg, hogy buzgó imával ne fordulhassunk az egek Urához, kérve őt, múljék el mitőlünk e keserű pohár. Az Országos Szepesi Szövetség Vác és vidéke Szepesiek asztaltársasága Pro pátria napot rendez e gyásznapon. Délelőtt 9 órakor testületileg részt vesz a székesegyházban tartandó szent misén, melyet a megyés Főpásztor fog mondani. Ugyancsak Pro pátria istentisztelet lesz a két protestáns felekezet templomában, melynek idejét a lelkész urak vasárnap fogják közölni híveikkel. Kérjük a város polgárságát, hogy a sorsunk jobbrafordulása érdekében tartandó istentiszteleteken minél nagyobb számban vegyen részt. Gondoljunk rá, hogy minden nyomorúságunk, minden bajunk s megnyugodni nem tudásunk Trianon miatt van. Imádkozzunk a büntetésért, felkészülésünkért! A polgármester így beszelt. — Várvavárt vízvezetékünk megépítésére az angol kölcsönből kaptunk 11 mil- liárdot. Teljes takarékoskodás mellett úgy, hogy 30 cmes csövek helyett 20-asokat fektetünk le, hogy csak a főútvonalakon vezetjük a vizet és tesszük használatát kötelezővé, hogy a nagyon szükséges fekál- csatornázást nem csináltatjuk meg, vízvezetékünk belekerül mégis 33 milliárdha. Nem mondom, hogy nem tudjuk megcsinálni. Hat vaggon csőre van szükség, erre áruhitelt kapunk, a gyáraktól és nagy fogyasztóktól előlegeket szedünk a vízre, meg néhány milliárd adósság, megépíthetjük, két éven belül van vízvezetékünk. De vallom és állítom, hogy a vízvezeték megépítése után legalább 12-15 évre Se kell mondanunk minden városfejlesztésről, minden beruházásról, mert anyagilag annyira lekötöttük magunkat, hogy ez alatt az idő alatt a legszükségesebbekre, minő például csak egy utca kijavítása, nem gondolhatunk. — Pedig de sok terv és gondolat foglalkoztat, hogy öreg, kedves városomat a haladás útjára tereljem és azon meg is tartsam. Csak a legszükségesebbeket, a mik rögtön szükségesek lennének, a miket rögtön meg is csinálhatnánk, sorolom fel. — Első és legszükségesebb feladatunk lenne a vágóhíd megépítése. Közegészségügyi szégyenünk, hogy mind mai napig nincs modern vágóhidunk, pedig ez még a mellett a városra nézve jó jövedelmi forrást is jelent. Nem épületes látvány sem nekünk, sem az idegennek, a ki hozzánk téved, az a bódéváros, mely legnagyobb terünkön mind inkább nagyobb helyet foglal el. Meg kellene építenünk a külsőségében is csinos, higiénikus, modern vásár- csarnokot, melyben rendet tarthatunk és állandó helyhez juttatjuk az élelmicikkekkel foglalkozókat és főleg télviz idején a rossz időjárástól megvédjiik árucikkeiket, a vásárló- közönséget, nyáron pedig jegeléssek az állandó és könnyű tisztántartással konzerváljuk az árúkat és a nagy környéket a fertőzésektől. Ehhez a gyorsan megoldandó közegészségügyi kérdéshez tartozik a város utcáinak tisztántartása és egy autóra szerelt öntöző kocsi beszerzése, mely gyors mozgása folytán naponta befuthatná összes főútvonalainkat és öntözhetné tavasztól, őszig poros utcáinkat. Ezek a kocsik, melyek már a legkisebb német városokban feltalálhatok, úgy vannak szerkesztve, hogy öntözöszerkezetük leszedhető és egy nagyobb tároló alkotmány reá- helyezésévei fuvarozásra alkalmazhatók. Ezzel megoldanánk egy csapásra szintén egy igen fontos közegészségügyi kérdést és gondoskodhatna maga a város az udvarok szemétjének egy, vagy két heierükint való kifuvarozásáról. A város épületei a legszánalmas állapotban vannak. Ezek alapos javítása, az ott levő nagy férőhelyek kihasználása, javítása mellett a lakásínségen javíthatnánk és fel - épiihetnénk a szent lslván-íéren most megszerzett hatalmas telken a város gazdasági udvarát, mert ma már annyifelé kell gazdálkodnunk, s oly sok követelményekkel lép fel a jogos igény, főleg a köztisztaság terén, hogy rentábilisan máskép, mint a város gazdálkodásának egyesítésével, az alkalmazottak szokásos lakás és konvenciós ellátásával gazdaságosan el sem képzelhető. Itt tudjuk megoldani praktikusan és aránylag olcsón a városi tűzoltóság elhelyezését, mely kellő modern berendezés mellett a legfontosabb közvagyon megőrzője lehelne, őrtornyot kapna s mai helyiségeit a lakásínség enyhítésére használhatnék fel. — Európai hirű szakértő, Hoór Tempis Mór egyetemi tanár állapította meg nagy tanulmányában, hogy a rohanó koriól teljesen elmaradt városi villamos művünk már is túlélte magát és ha továbbra is igy gazdálkodunk, drágábban fogjuk termelni a ma már annyira nélkülözhetetlen villamos áramot, mint más modern vállalatok. Pedig a villamos műveknek a jövő nagy versenyében az a feladatuk, hogy a legkisebb ipari üzemnek is az olcsó áramot szolgáltassanak és megállhassák a helyüket a termelésben. Erre csak úgy gondolhatunk, ha nagy villamos energiát termelő centráléból veszszük az áramot és az olcsón kapott erőt és világítást kevés haszonnal tovább adjuk. A nagy szénbányáknál egymásután állítják fel a villamos cenirálékaf, Tokod, Salgótarján, Galla olyan szénnel rendelkeznek, melyeket elszállítani lehetetlen, drága, ezeket a helyszínén kell felhasználni és abból villamos energia- mennyiséget termelni. Oly sok villanyerőt termelnek, hogy vetekednek a fogyasztókért és nekünk már is van ajánlatunk, hogy hektovattonkint 16 arany- fillérért adnák az áramot! Ha csak néhány fillérrel drágábban adnék tovább, milliárdokat kereshetnénk, hiszen Felsögöd, Szöd, Verőce, Nagymaros, Jánospuszta, Nagy gond asz a 11 milliárd!
