Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-11-04 / 81. szám
2 VÁ Cí HÍRLAP Őrködik-e a kegyelet ? Ősi, falán turáni örökség az, a mi halottak estéjén a temetőkben történik. Soha olyan idegenforgalom nincs a városban, mint ezen a napon, soha annyi kegyeletes kéz nem szorgoskodik a sírokon, mint ezen az estén. Ezrek és ezrek voltak a temetőkben s alig maradt sir világosság nélkül. A jó szivek még ide is tudtak egy-egy gyertyát elhelyezni. A mi hősi halottaink sírja díszes koszorúkkal teli és ép ily gondos ápolásban részesültek az'internáltak, vagy ellenséges országok itt elhunyt katonáinak sírjai. Vájjon a cseh, oláh, szerb területen levő szeretteink sírját ápolía-e a kegyelet, őrködött-e emlékükön ? — Megmutatjuk kultúránkat nekik — mondotta Podhorányi József préláíus ezrekre menő közönség előtt beszédében a hősi halottak sírjánál, de mégis azt mondom, hogy nem a kultúránk, hanem vasöklünk fogja visszaszerezni tőlük a mi szép Nagy- magyarországunkaf! Erre emlékeztetnek ezek a sírok, erre készüljünk! Nagy hatással volt a beszéd a haligatóságra, melyet nőveit még Gráf Tibor és Kerekes Gusztáv szavaliata, a Polgári dalkör szép éneke. * A kát. legényegylet minden évben lezarándokol az alsó temetőben levő 48-as sírokhoz. Hatalmas koszorút vittek testületileg, felhangzott az ének a kegyelettel ápolt sírok körül, hol Nagy Géza aieinök mondott hazafias beszédei. Eljegyzés Haraszti Magda és Szőnyi László igazgató jegyesek (Minden külön értesítés helyett)- A reformáció iinrairaepe Kegyelet a hősi süroka'sáH A váci ref. gyülekezet október 31-én ünnepelte a reformáció évfordulóját. A templom zsúfolásig megtelt a hívőkkel, kik elölt Sáfár Béla lelkész mondott imát és beszédet. Matkovich Mimi éneke után Molnár Lajos segédlelkész és budapesti hittanár, valamint a főgimnázium több diákja vallásos költeményeket szavaltak. Ugyanakkor, midőn a középvárosi temetőben folyt le a hősök emlékünnepe, a ref. hívek a lemplombó! kivonultak a ref. temetőbe és az ott eltemetett hős katonák sírjánál Sáfár lelkész tartolt beszédet, az énekkar pedig zsoltárt, végül a Himnuszt énekelte. Ütflégegyszeü' a raóg rád were ce£ szenzáció Rappensberger Gyula m. kir. gazdasági felügyelőtől levelet kaptunk a közte és Gorka Gyula közt felmerült ügyre vonatkozólag. Azt írja, hogy segédei a lovagiasság szabályai szerint a legkorrektebbül jártak el és a lovagias ügy jegyzőkönyvét a vegyes dandárparancsnoksághoz terjesztették fel, személyén elkövetett támadás miatt pedig a nógrádverőcei csendőrőrs- parancsnokság a rétsági kir. járásbíróságnál tett feljelentést Gorka ellen. Rappens- berger megcáfolja azt az állítást, hogy ő a támadás alkalmával revolvert rántott és azt rémmesének mondja, mert revolver nem is volt nála. Miután mindkét félnek helyet adtunk nyilatkozatra, részünkről az ügy már csak akkor érdekel, ha a bíróság mondja ki, hogy ki a bűnös a nógrádverőcei szenzációban. VÁCI RQ\ Marcsa és Sándor Irta : Meißner János. — Nézze csak Sándor — szólalt meg Marcsa — milyen szépen hasítja a vizet a bécsi hajó. — Igen, mint hogyha egy nagy hattyú kéj- jelegne a vízben. Éppen olyan. — Mondja Sándor, jól mulattak az este? — igen. Nagyszerűen, A maga egészségére is ittunk egy tourt. — Vettem észre, hajnal felé rám is gondoltak. De ugyan, kinek is jutottam én az eszibe ? — Kinek? Marcsa, még kérdezi? Ez legalább is furcsa, ilyet kérdezni, pont tőlem, aki tudja, hogy . . . — Hogy ? — Hogy . . . De ne beszéljünk most ilyenekről, hanem inkább a concourról, amit rendezünk a jövő hónapban és amelyre kivárjuk O felségét, a királyt is. Mert jegyezze meg, tiszti lovas ünnepély a legfőbb hadúr, O felsége nélkül — hát az olyan, mint Debrecenben a boltajtóra pingált törökcsászár. — Nos és fényes lesz úgy-e. Azt gondolom legalább is. — Hát tudja, mesébeiilő lesz ez a concour; gondolhatja, hiszen a legsneidigebb huszárezred, az O felsége nevét viselő 18. huszárezred tisztjei, a legjobb lovasok rendezik s eltekintve attól, hogy az arisztokrácia is részt vesz, de itt lesz azon O felsége, a király is, ki egyben nagy inspicírungot fog végezni. Hiszen a concour is tulajdonképen az ő tiszteletére lesz rendezve . . . — Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz, hogy sok szép huszár lesz-e magukon kivül? — Minden bizonnyal. De tudja, hogy most valami érdekeset mondott s más, ha hallotta volna, talán . . . — Mit talán — Sándor, beszéljen. — Hát csak azt mondta, hogy lesznek-e szép tisztek? látja, ez az elszólása, nekem semmitmondó, de mások előtt ilyent nem kockázhatott volna meg, hiszen magát amúgy is félreismeri az egész Vác. — Igen, no és mondja édes Sándor, milyennek ismernek. — Hát kedves Marcsa, megmondom. Magát egy könnyű-jukker kislánynak ismeri mindenki itt, aki egy szép huszáratillánál külömbet, ragyogóbbat nem ismer s az atillán kivül maga szerint talán nem is szabtak más férfiruha darabot. Hát pedig ez nem így van. Csak mások látják, gondolják magát ilyennek . . . — Nos és ez baj ? — Hát tudja, kedves Marcsa, bajnak nem baj. Nálam is egy egész ember tulajdonképen egy hadnagy, pardon, egy huszárhadnagynál kezdődik, de azért higyje meg hogy láttam már kiváló zakko kabátokat is . . . És most már nem folytathatták az érdekes diskurzust, mert a láthatáron feltűnt a jóságos »Bakoss papa«, ki szenvedélyesen gyűjtögette a poénos és poén-nélküli tréfákat. A fiatalok pedig jobbnak látták előle elvonulni, hiszen Bakoss papa ^egykori sneidig huszár léttére is, amúgy prüszkölt ám a huszárokra. * A pompás királylátogatás, lovasünnepély, tiszti bál, inspicírozás után, kevés idő múlva Bajor Károly ezredest tábornokká léptették elő s Bécsbe helyezték át, míg a váci huszárezred élére Stattenberg-Daum-Welleding Leopold gróf ezredes került, aki jobban gyűlölte az önkénteseket, mint akármelyik bakapriva- dínnert. És ezt éreztette is egész vonalon. Komolytalan, léha népségnek hívta őket, pedig egy civil urat másképen nem is nevezte urnák, ha az nem valamelyik huszárezredben töltötte ki az önkéntesi évét. Egy szóval bogaras egy törzstiszt volt Stattenberg-Daum- Welleding Leopold ezredes ur . . Egy reggel feíperzselt hangulatban tartotta az ezredes az ezredkihailgatást, mely alatt jelentkezett Zelenyik Sándor is, kit Vácról Stokkerauba helyeztek el, nyilván azért, mert talán többet foglalkozott a szépséges Bakoss Mariskával, mint amennyit az ezredes engedélyezett volna. Az ezredes elve ugyanis az volt, hogy egy huszártiszt soha, »kikerülhetetlen esetekben, legalább kapitány korában« nősülhet meg. Már pedig a sok udvarlásnak vége házasság — szokta mondogatni. Zele- nyiket ez az áthelyezés láthatóan lesújtotta, mert mi tűrés-tagadás, bizony Bakoss Máriát annyira megszerette, hogy nélküle huszár boldogságát el se képzelte. Dehát: Befehl ist Befehl! Menni kell. És harmadnap már Stokkerauban is volt, * Marcsa pedig — udvarolhattak neki huszárok — csak sírt. A vén huszárezredes könyörtelensége olyan huszárgyűlöletet keltett benne fel, hogy attól fogva minden huszárt csak — kinevetett. * e».ét év múlva pedig Zelenyik hadnagy Stokerauba egy rojtos szélű borítékot kapott. Benne egy aranyszegélyű kártya, a következő szöveggel: Bakoss Marosát eljegyezte lovag Wurn Norbert főhadnagy az 1. számú dragonyos ezredben. Az eljegyzési kártya után két hónapra Bakossék is kaptak egy levelet, egy eljegyzési kártyát: Nemes váraljai és szárazhegyi nemes ZELENYIK SÁNDOR hadnagy O felsége 3. számú cs. és kir. huszárezredében, eljegyezte vollensbergi báró Zapp Blankát, vollensbergi báró Zapp Rudolf huszárezredes leányát Bécsből. * * * Egy szép napon pedig a váci Ferke cigány Bécsből táviratot kapott a következő szöveggel: Lakodalmamra bandáddal azonnal jöjj el Bécsbe és a Burg-ring No. 1. alatti palotában jelentkezzél. Zelenyik hadnagy. Ferke cigány másnap Bécsbe utazott. Este pedig már a Burg-ring 1. szám alatti palota csodás szalonjában húzta az ismerős nótát: Ezredes úr sej, haj, Ezredes úr alázattal megkérem. A lányok, a fiúk s mindazok, akik a fényes vendégkoszorúban foglaltak helyet, irigykedve nézték a boldog párt, kik közül a vőlegénynek a híres váci huszárnóta hallatára könny szökött szemébe . . . Könny. Örömkönny. (Vége.) ANITASZ kád- és zuhanw^üröé csütörtökön egész nap nyitva.
