Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-10-28 / 79. szám
2 VÁCI HÍRLAP VÁCI DEK/tMÉRON Marcsa és Sándor Sría : Meiszner János. A felkelő nap soha úgy még be nem aranyozta a naszáli dombokat, mint azon a gyönyörű májusi reggelen, mikor a híres 18 váci k. k. huszár regiment ezredese, ormányi Bajor Károly huszárezredes menetkész lovas ezredének — Lépést indulj !-t vezényelt az új huszárkaszárnya udvarán. És azzal a regiment négyesével kikanyarodott a kaszárnya kapuján és hosszú sorokban vonúltak el a Cifra-kert alatt, ahol a fülemi- lék reggeli dalát messze túl harsogta a váci huszárok Ne sírjatok váci lányok nótája. Nagy gyakorlatra mentek a híres váci veretlenek, akiket ormányi Bajor Károly »vitéz ezredes úr« vezetett. A vén huszár nem mindennapi alak volt. Nemcsak a »Kúria« termeiben, de a tisztikarban is meg volt a tekintélye. Tömzsi, karikalábú emberke volt, elsőrendű lovasa ezredének s elsőrendű táncosa és udvarlója a híres garnizonoknak, akik a híres rézangyalát-ján kívül két szép szál hadnagy fia emelte az ármádia ezredesei felébe. És hozzá a két fiú apja ezredében szolgált. Ez aztán az öreg harcos Lipót-rendje mellett nem utolsó dekóruma volt. Most is, mikor még alig, hogy a bolgár kertek alatt jártak, odahajolt az ezredes segédtisztjéhez s imígy mordult rá : — Bajor Ervin hadnagy urat kérem a 2. eskadronból. — Alázatos tisztelettel — hangzott vissza ■— és a segédtiszt hátra lovagolt. Pár perc múlva egy szőke gyermekarcú, de sneidig hadnagyocska lovagolt az ezredes baljára : — Ezredes Uram, Bajor Ervin hadnagy parancsára megjelent. — Köszönöm, hadnagy úr . . . A vén marcona most összeráncolta szemöldökét, görcsös lovagló pálcáját csípőjére téve lipótrendes atilláját kifeszítette, majd végigmustrálva fiát, így érdeklődött: — Hogy vannak embereid? Mind itt van, reményiem! Nos és az önkéntesek? a rézangyalát ! — Megvannak, csak . . . — Mit csak, mi az, hogy csak ? a rézangyalát ! — Csak gróf Stary és Mákony önkéntesek . . . — Lecsukatom őket, lecsukatom őket, le- csukatlak velük együtt téged. De ... de az egész eskadront, a rézangyalát. Megértetted ? — Igen is. A vén huszár dühös lett, de dühe, mintha pár percre abba hagyott volna, mert a jelenet színterétől, mintegy 10 lépésre, bajszán egyet ravaszúl pederintett, majd át szólt kedvesebbik fiához : — Nos és mond, az anyád, valami jó kis tízórást csomagolt ? És hogy áll a kulacsod ? — A bagázsiában van minden . . . — No, a rézangyalát — lármázott újra — szép, szép. Hej, hej, mondtam, hogy derék fiú vagy, hasonlítasz apádhoz, a rézangyalát. No és a nők he, he, he? — Elmehetsz fiam. Csak vigyázz . . . És Ervin egyet ásítva századához lovagolt. Amint végig legeltette az eskadronon szemeit, legnagyobb meglepetésére a lovasok között pillantotta meg gróf Stary és Mákony önkénteseket, akik nagy álmosan gombolták épen irlandájukat. A hadnagy oda lovagolt hozzájuk s rájuk mordult, csak olyan jóságo- : san, mint előbb az apa a fiára : — Hé önkéntesek, sorakozókor, hol jártatok ? Halálos csend következett, majd gróf Stary sarkantyúját lova hasába vágta és megszólalt: — Hadnagy úr, kérlek, alázatos tisztelettel, tudod tegnap este, a Műcsarnokban . . . — Semmi Műcsarnok, majd még beszélgetünk. — Azzal az eskadron élére lovagolt . . . A huszárok pedig énekeltek. Rázendítettek most már arra a nótára, hogy : Ezredes úr, sej, haj, ezredes úr, alázattal megkérem. És a vén tigris arca felvidult, hogyne, hiszen neki két hadnagy fia is az ezredben szolgál a Karcsi, meg az Ervin. Huszárhadnagyok . . . És bizony őrömében még a vén ezredes is rázendített a fiával együtt a híres váci huszárnótára : Ezredes úr, sej, haj, ezredes úr, alázattal megkérem . . . (Vasárnapi számunkban folytatjuk.) A magyar Rendkívül érdekes könyv jeleni meg Budapesten. IV. Károly király mozgalmas éleiét irta meg Balassa Imre, rendkívül vonzó és színes modorban. Nem politikai munka ez, még csak nem is történelmi mű. Megelevenedik szemünk előtt a világháború, az összeomlás, a forradalmak kora, történelmi idők látomása vonul el a szemünk előtt páratlanul plasztikus, életteljes képek ben. Az iró nem politizál, nem pártoskodik. Megindítani akar, sent pedig viszályt kelteni. Annyi bizonyos, hogy a világtörténelem utolsó évszázada kevés olyan történelmi tragédiát mutathat fel, mint IV. Károly király élete. Ezt a fordulatos, mozgalmas és megrázó életet irta meg olyan szerencsés for mában Balassa Imre, hogy szinte új műfajt alkotott benne: ez az új műfaj a történelmi tanulmány, a publicisztikai vitairás, a regény és a szines riport között van valahol. A rendkívül vonzóan megirt érdekes, mozgalmas munka ára fűzve, még sehol meg nem jelent szenzációs képmelléklettel és Károly király egy sajátkezű levelének fotográfiájával 77,000 korona, díszes kötésben 98.Q00 korona. Megrendelhető Budapesten, a Világ- irodalom könyvkiadó vállalatnál IV., Magyar- ulca 40. De kapható az összes helybeli könyvkereskedésekben és a pályaudvaron. A magyar mstorkerékpáros versenyek első halottja Vasárnap délelőtt sok nézője volt az őrült zajjal lefolyt motorkerékpáros versenynek. A Terézvárosi Torna Club rendezte Vácon át Balassagyarmatig és vissza a megyeri csárdáig és a versenyben 31-en vettek részt. Egy versenyző, Untermüller Ferenc a pályából csak egy kilométert tett meg, mert összeütközőit Weisz Miksa autójával és a tengely alá került a szerencsétlen fiatalember, kit a gép 25—30 méteren magával vonszolt és teljesen összeroncsolt. A versenyzők közül csupán 12 «n érkeztek vissza időstandardon belül, a többi különféle gépdefektus miatt az utón lemaradt. Nem érdektelen, hogy a versenyben részt vett a kormányzó fia, ifj. Horthy István is, a ki hires és vakmerő motorkerékpáros, de kénytelen volt a második hellyel a győzelemben megelégedni. Az eiső Puch János, a ki pontozás alapján nyert tiszteletdijat. Az esőtől felázott talaj veszedelmes volt a versenyzőkre. A Váci Atlétikai Club október 31-én, szombaton este 8 órakor a Korona-vendéglő nagytermében játékos és tagértekezlelet tart. Pontos megjelenést kér a vezetőség. A./L milliárdból “O Vác is — fizethet A népjóléti miniszter ugyancsak kellemetlen órákat szerzett a törvényhatóságoknak. Kimondotta, hogy a háború óta felgyülemlett betegápolási dijak-at a törvény- hatóságok tartoznak megfizetni, mert az állam szegény s miután úgyis valamelyik községébe, vagy városába illetékes beteg lopott kórházi ápolást, fizessen a község, vagy a város. Igv jutott 46 milliárd adósághoz Pestvármegye törvényhatósága, mely természetesen tovább adja azt és egy bizonyos kulcs szerint felosztotta a városok és községek között, hogy az egész 46 miiliárdot meg tudja fizetni. A vármegye alispánja e címen 600 milliót követel Vác városától A városházán most azon tanakodnak, hogy a váratlan adöságot miből fizessék meg, mikor adminisztrációra is alig futja a bevételekből. A ná^r*ád%?er>öcei szenzáció Gorka Gyula gyógyszerész, tart. hadnagytól hosszabb nyilatkozatot kaptunk, melyben bőven tárgyalja Rappensberger Gyula gazdasági felügyelővel való afférját. Lényege a következő: Gorka állítása szerint családja ellen elkövetett súlyos sértés miatt Buzay Károly és Slusszei Frigyes álla! provokál- tatta Rappenshergert és kikötötte, hogy ellenfele vagy bocsánatot kér, vagy pisztolypárbajt vív vele. A segédek ulasitásai ellenére könnyű középkardban állapodtak meg, mit ő (Gorka) el nem fogadott és segédei erről Rappensberger segédeit is értesítették. Gorka most ügyét Tőkés Gyulára és Rácz Vilmosra bízta, kik megállapították-, kogy Rappensberger segédei: Bézay Jenő és Prohászka Gyula részéről sértés nem történt s igy lovagias eljárásra az ügy alkalmatlan. Gorka Gyula felkérte Gorka Géza igazgatót és Lonkay Antal iparművészt, hogy legyenek tanúi, midőn Rappensberger felügyelőt bocsánaikérésre, esetleg a legszigorúbb fegyveres elégtételre kényszerűi. Mikor ellenfele a vonatról jött, elébe állott és történt a verekedés, mely csak közte és Rappensberger között történt s a mely már a bíróságot foglalkoztatja Rappensberger feljelentése alapján. Állítása szerint Rappensberger Gorka után akart lőni revolveréből, deGorkaGéza megragadta kezét és csak akkor engedte el, mikor megígérte, hogy nem fog lőni. Egyébként Rácz Vilmos és Tőkés Gyula segédei megállapították, hogy további lovagias eljárás nem lehet, mert az ügy birói útra terelődött. A Stefánia ujraaBakulása. Vasárnap délután a városházán tartotta a váci Stefánia anya- és csecsemóvédő évi közgyűlését, melyen Pejasevich Albert grófné, ki Rómába utazott a zarádokiatíal, távollétében Solty Gusztávné elnökölt. A váci Stefánia nagy jótevőjét, Pejasevich grófnőt ismét nagy lelkesedéssel elnökké választollák, alelnök Solly Gusztávné, igazgató Derzsy Andor, titkár Vatler Ferenc lett. Az eddigi propaganda bizottságot megszűntették, helyébe igazgatóságot választatlak és egy kisebb választmányt. Melyik újságot látja legtöbbször az olvasó kezében ? Hirdessen a legelterjedtebb VÁC! HÍRLAPBAN!
