Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-10-25 / 78. szám
kurrencia lassan lenyomja az árakat az eladási árra. A pengő ellenben szerencsétlen név! Ez inkább mellékneve lenne egy főnévnek, a melynek használna. Inkább a pénz paraszti elnevezése. A legszebb név a Turul lett volna. Írja meg kérem, hogy igen sokan érdeklődnek, mi lesz az új pénz behozatala után a takarékbetétekkel, illetve a tartozásokkal ? E téren fel kell világosítani az embereket. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az adósoknak ép úgy nincs aggodalomra okuk, mint a hogy hiába reménykednek a betéltulajdonosok. A helyzet ugyanaz lesz, mint a milyen volt akkor, a mikor a forintból koronát csináltak. A ki egy forinttal tarlozoií, az fizetett helyette két koronát és fordítva. Fontos tudni, hogy az új pénz egy évig nem lesz kötelező, egy év alatt pedig majd csak beleszokik mindenki A ki 12500 koronával tartozik, az fizetni fog egy pengői, a ki pedig 12500 koronát tett be, az kap egy pengőt. Jó lenne erről egy külön cikket Írni, mert bizony, a mi népünk nehezen érti ezt meg ! Petfoö Bertalan a Takarékpémziár ügyvezető igazgatója igy nyilatkozott: — A valutakérdés megoldása megnyug- t ától a g fog hatni a pénzpiacra. A kezdetben mutatkozó technikai nehézségeken hamarosan túlesünk, a számörület megszűnik és ismét a pengő érc lesz az értékmérő. Fokozódni fog a takarékosság, szaporodnak az összegyülemlett tőkék, olcsóbbodik a pénz, felélénkül a vállalkozási kedv. E tényezők azután elősegítik anyagi boldogulásun kát. * Azt hiszem, feladatomat befejeztem. Láthatjuk, a vélemények különbözők az uj pénzről. De nagyon senkinek sem tetszik. Talán tartsuk meg azt a véleményt, hogy a mig törvénybe nem iktatják az új pénzt, addig panaszkodjunk, küzdjünk a legjobb megoldásért, de, ha majd már törvénybe is iktatják, akkor szeressük is meg és . . . tegyük a bugyellárisba. Egy sniSiiáí'd a váci postapalotára A váci postapalota építése ólomlábakon jár. Azaz sehogy sem jár, nyugszik, mielőtt bele kezdtek volna. Bár azépitési pályázatok hetek óta a postaigazgatóság előtt fekszenek, az idő sürget, a tél küszöbén állunk, döntés nincs, építkezésről szó .sincs. Már ismét arról beszélnek a városban, hogy nem lesz postapalota Vácon. Nem fordultunk a postaigazgatósághoz, hanem megnéztük a kereskedelmi minisztérium ez idei költségvetését, melyet most fog a nemzetgyűlés tárgyalni. Egy sor biztatóan int felénk, Megtaláltuk a postaházak építkezése rovat alatt a következőt: f) A bajai és váci postaházakra 2,190.000.000 K Négy milliárdra tervezik a váci postapalota építési költségeit és most két miiliárdon Bajával osztozik Vác? Lehet, hogy a többi összeget a jövő júliusban kezdődő költség- vetésben veszik fel. Ámbár félő, a hogyan sietnek a váci építkezéssel, 1926 júliusára is érintetlen lesz az idénre kitüntetett két milliárd, mert addig még egy kapavágás sem történik a vásártéren ! Teaest a legényegyletben A váci kai. legényegylet e hó 25-én rendezi Atilla-utcai házában második teaestélyéi. VÁCI DEKA MÉRŐN Nyilt-tér A váci molnár Irta : Zöldi Márton. — Aj, haj, — csóválta a molnár a fejét. Aztán jobban megnézte a nőt. — Úgy vélekszem, mintha láttalak volna már . . . Láthatott, nem egyszer jártam a malmában. A molnár erőltette a szemét, aztán felkiáltott : — Az isten, Mária ucscse ! Tótfalusi vagy, úgy-e ? A Berkesék lánya, a Lidi ? — Az. — Persze, -— folytatta a molnár a legszelídebb hangnemben — tudok már mindent; az az ácslegény volt a szeretőd, a Kapos Ferkó . . . Az tett csúffá. — Már régen volt, — válaszolt a nő közömbös vállvonogatással. De a molnár nem akarta abbahagyni a beszédet, a dolog érdekelte. — Hm, hát a vásáron j ár tál ? kérdezte, nehogy a beszéd megszakadjon. — Ott. — Valamit vittél, vagy hoztál? — Nem sokat, csak kis cipellőt vettem a gyereknek. — Úgy? Persze . . . nincs más, aki vegyen neki . . . Az a Kapos Ferkó . . . pedig, ha jól vélekszem, ma reggel láttam a vásáron. — Ott lehetett tőlem. — Te nem láttad? — Nincs hozzá semmi közöm, —• hangzott a rezolút válasz. Beke István erősen csóválta a fejét. Valamit mondani akart, de nem tudta helyesen megformulázni. Részvéttel nézte Lidit, aki, mióta nem látta, nagyon megváltozott. Nem mintha megöregedett volna, de egészen más formája lett. — De kár érte, — gondolta a molnár magában, aztán csak ühmgetett egy ideig. — Hm, hm, hát nincs továbbra közöd hozzá? Igaz. Mi hasznod is lenne belőle. A tolvajt, ha elcsípik, hát becsukják, de az ilyennek nem esik bántódása. Ámbár . . . Fölemelte az öklét, maga is fölkelt: — Hát micsoda nép lakik arra a falutokban? Egy legény se akadt, aki megtáncoltatta volna ? — Minek? — kérdezte a leány-asszony végtelen szomorúsággal. — Minek? — kiáltott a molnár — hát csak annak, hogy megkapja a magáét, hogy ne vigye el szárazon. Dejszen, a beste lelkét az apjának, meg az egész pereputtyának, ha most úgy elébem kerülne . . . Abban a pillanatban ott állott a legény, a Kapos Ferkó. Már javában zuhogott az eső s látszott sietős léptein, hogy száraz alá menekül. A kalapja a szemére volt húzva, nem látta a volt szeretőjét, csak a molnárt. «Jó estét» mondott. Beke István, kinek a mámor egyszerre elpárolgott a fejéből, felgyűrte a zekéje ujját s a markába köpött. — No, Ferkó, — mondotta — jobbkor nem jöhettél volna. Éppen azt fogadtam, hogy ügy helybenhagylak, hogy lepedőben szednek össze! — Engem? — kérdezte a legény inkább ámulva, mint meghökkenve. — Téged ám, azt a komisz, gyatra, ilyenolyan kupcihér istenségedet, még annak is aki a világra teremtett! Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, kik szeretett férjem halála alkalmából részvétükkel felkerestek, a végtisztességadá- son megjelentek, ügy a váci posta és táviró hivatal igen tisztelt tiszti és altiszti karának, valamint a városfejlesztő rt. tisztviselőinek és alkalmazottainak ezen az úton mondok hálás őszinte köszönetét, hogy a megpróbáltatás nagy óráiban nem hagytak el. Vácon, 1925 október 23. özv. Almási Emánuelné. A káromkodástól nekilendülve, fölemelte öklét, melynek azon a vidéken rettegett híre volt. Csak egy szempillantás választotta el, hogy lesújtson vele. De ekkor hirtelen elébe ugrott Lidi. Megfogta a molnár kezét. — Ne bántsa! — mondotta nyugodtan. — Még te védelmezed ? — kérdezte a molnár szikrázó szemekkel. A leány lesütötte szemét. Tompán, alig hallhatóan mormogta : — Nem akarom, hogy a fia előtt üssék az apját. Azzal felkapta ölébe a gyermeket s gyorsabban, mint sem megakedályozni lehetett volna, nekiszaladt a sötét, fergeteges éjszakának. A két férfi csak nézett egymásra. A molnár melle lihegett a felindulástól, de legyőzte magát. A legkedvesebb hangján szólalt meg: — Édes Ferkó öcsém, ha van egy szem lelked, hát ne nézz se jobbra, se balra, hanem iramodj neki s hozd vissza azt a veszendő teremtést. Az Isten is megáld érte. A legény nem szólt semmit, hanem nekiindult az éjszakának. Tíz perc múlva a volt szeretőjével és gyermekével a karján jött vissza. Számot adott a történtekről. — Nem tudtam visszacsábítani másképp, hát elvettem a gyereket . . . — Jói tetted, fiam. Hát aztán most mi lesz? — kérdezte a molnár. — Itt maradunk ; aztán, ha kigyelmed elvállalja, hogy násznagyunk lesz . . . A molnár megindultan borult a Kapos Ferkó nyakába. A korcsmárosné, kitől a történteket hallottam, nagyon erősködik, hogy könnyezett is . . . Kocsit, lovat, embert tépett darabokra a váci villamos Gödöllőről Írják: Gödöllő és Máriabesnyő közt, a hol a MÁV kezelésében levő váci villamos a nagyforgalmú kassai országutat átmetszi, gyakran fordulnak elő elgázolások. Csodálatos, hogy erre a közigazgatási hatóságok figyelme mindezideig ki nem terjedt. Vasárnap este félkilenc órakor öl kocsi haladt arra. Szőlőt vittek eladni Budapestre. Át is jutóit négy szerencsésen, de az ötödiket, melyen Szabó István gyöngyösoroszi gazda ült a fiával, elütötte a Vác felöl hatvan kilométeres sebességgel haladó villamos. A gazda és két lova, kocsija darabokra tépve, élettelenül maradt az átjárónál. A tizenhat éves fiúnak pedig egyik arcáról szakilolta le a húst a gyilkos villamosgép. Á fiút Budapestre szállították kórházba. A váci villamos e helyen már ismételve gázolt el kocsikat, melyek a sötétben nem veszik észre a lejtős pályán fokozott sebességgel közeledő vonalot, sem sorompó, sem világítás nincs azon a veszedelmes helyen. Van ugyan egy őrház, de annak gazdája is Rákospalotán teljesít solgálalot s a leépítés címén a MÁV ott nem tart őrt. Ültessünk gyümölcsfát! Unghváry József faiskolája (Cegléd) megkezdte a szállítást. Budapesti irodája VI. Andrássy-út 56. Árjegyzék ingyen.
