Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-10-18 / 76. szám
2 VÁCI HÍRLAP Melha Endre nagyobb összeget kért a Hitelszövetkezet részére, a min legjobban a polgármester csodálkozott, a kitől 200 milliónál nem is kértek többet, félve, hogy nem tudnak többet elhelyezni. Kiderült, hogy a Hitelszövetkezet igazgatósága megbízta egyik tagját, hogy a pénzügyi bizolt ságíől 600 milliót kérjen, Erre megint a polgármester neheztelt meg, miután ő az ilyen fonios ügyekben nem üzenetet, de Írásbeli ajánlatot vár. A dollárköicsön elhelyezéséről szóló javaslatot egyhangú lelkesedéssel fogadták el, Huber József indítványára pedig együttes éljent kiáltottak a polgármesterre, a ki éjjelt, nappalt elfoglaló idegmunkáva! megszerezte a kölcsönt. Megéljenezték a pénzügyi bizottságot is. A polgármester megköszönte a bizalmat s kijelentette, hogy ezt csak akkor fogja ki- érdemeltnek tekinteni, ha majd minden háztartásban egészséges viz csorog a vízvezetékből és ha majd az utcákat öntözhetjük. Szenet kutatnak a határban A salgótarjáni kőszáybánya r. t. a Zsob- ráktól és Kúlvölgylől a Kompkötő sziget területéig Jerjedő területre három évig tartó szénkutatási jogot kért, eredmény esetén hatvan éves bányaüzemmel. A haszonbér 172%-át biztosítják. Egyhangú lelkesedéssel szavazták meg. A póttárgyak A tisztújító kijelölő váiaszímányba Pod- horányi Józsefet és dr. Tragor Ignácot választják be. Utána az Irgalmas nővéreknek ajközség kötelékébe történő felvételüket helyezték kilátásba. Beterjesztették az iparos és kereskedelmi tanonciskola költségvetését, a mely 31,591,000 korona hiányt mulat, a melyet államfedezettel pólóinak. A tanítók óradiját 30000 koronára emelik fel. Dr. Neumann Adolfnak a Tabán utcában köztulajdonból 56 D-öl területet adtak el, négyszögölenként 30000 koronáért. Kálló Antal nyugalmazott rendőrkapitány nyugdíjpótlék iránti kérelmét elutasították azzal, hogy eddig is 49 milliót kap évenktnt s egy másik tisztviselőt már hasonló kérelemmel elutasilottak. Végül az elhagyóit gyermekek nek 5,000,000 koronát szavaztak meg. Négy órakor kezdődött, hat óra után végződött a közgyűlés kellemesen fűtőit teremben Rövid két óra alatt negyvenhárom ügyet intéztek a város képviselői. Kik pályáznak a városi tisztviselői állásokra ? A vármegye alispánja Pestvármegye hivatalos lapjában lette közzé, hogy október 28-án Vác városánál üresedésbe jölt főjegyzői, árvaszéki tanácsosi, számvevői, iktatói és három számliszti állást a közgyűlés be fogja tölteni. A váci pályázók bizonyára a Váci Hírlapból veszik tudomásul az alispán felhívását és pályázati kérvényüket jövő héten beadják a városnál. Eddig két idegen pályázó akadt: Maksai Eősi Elemér nyug. főszolgabíró, a ki akár a tanácsosi, akár a főjegyzői állást elfogadja és Papp Aladár, a ki a számvevői, vagy iklaíói állást pályázta meg. Minden jel arra mutat, hogy választási harc nem lesz és a város eddig is alkalmazásban voll liszíviselői rukkolnak majd előre. Esküvő Forgó László földmivelésügyi miniszt. tisztviselő és Békési Manci oklóber 20-án d. u. V81 órakor a Székesegyházban larlják esküvőjüket. VÁCI Egy gróf és az Inasa Irta : Morzsolt Kálmán »Ma sér Mari! Franciául ászt teszi, hogy szerelmetes, édes Mariskám. Nagyon művelődünk már. Mesze vagyok tőled, úgy híjják, ahun vagyok, hogy Montekarló. Paradicsomnak hínák, ha te is itt volnál. Úri módon élünk. A Gazdám otthon hagyta a feleségit, de lehozta a lovait. Mikor végighajtunk a főutcán, minden asszony ránk bámul. De nem is tud úgy senki lovat hajtani, mint a Gyuri Gróf. A múlt héten két amerikai milliomos Dámát kocsiztatott meg a Gazdám. Csúnya, rusnya alak volt mind a kettő, de ászt mondják, hogy annyi milliójuk van, hogy össze se tudják számolni. Angolul beszélnek. Csúnya nyelv ez. Az emberek mindig köpkönnek, mikor beszélik. Aztán meggyütt Pestről az a Szinészné Naccsága, akitől sok borravalót kaptam. No, legalább megin rakhatok a takarékba. Most a gazdám mindig ötét kocsikáztatja a főutcán. A két rusnya angol dáma ászt mondta, hogy sok ing. Ez valami csúnyát jelent, de nem tudom, hogy mit, Azóta nem beszélnek, a Gazdámmal, de ő nem törődik vele. A muskátli levelei egy kicsit összepörkölődtek, mert nagy itt a meleg.« * »Ma ser Ami! így címezi a gazdám a leveleket, amiket mostanában hordok egy szép asszonyhoz, hát én is így címezem neked. Hogy mittesz, ászt nem tudom. Ma megin küldtem száz pöngőt a Váci takarékba. A gazdám adta, hogy próbáljak én is szerencsét, mer őneki úgy sincs szerencséje. Van itt egy ménkű nagy Palota. Úgy néz ki, mint a váci székesegyház, abba vannak ződ asztalok, azokon kártyáznak, kártya nélkül. Egy fatányért forgatnak és attul hol veszt az ember, hol meg nyer. Gyuri grófnak már majdnem mindene elúszott. Én bizony inkább hazakűttem a pénzt. Tegnap asztán nagy baj történt. Váratlanul megjött a Báróné méltósága. Nem is írt hogy jön, mi éppen a szinészné nagyságával kocsi- káztunk a főutcán, amikor én megpillantottam egy hotelnek a pitarajtajában. Nem tudom, mi történt, de az este nagyon rossz kedvű volt a gazdám. — Ferkó — szólt hozzám, — a bárónétól elválok. Nem megyek haza Magyarországra, hosszú útra indulok, téged hazabocsátlak. Kérdésemre asztán megmondta, hogy Amerikába készül. Ez éppen kapóra jött. Megmondtam neki, hogy én is odakészülök, hogy pénzt szerezzek. Mennyire örült neki. — Nohát Ferkó — így szólt, -— akkor megyünk mind a ketten pénzt szerezni. Most tanulunk mind a ketten ángolul. Köpködünk nagyokat. Én távolodom tőled, de közeledem a Csi- kán tanyájához. . Én őrzöm a muskátlidat, te meg őrizd az emlékemet. Orvoár ! Ez franciájul van. Ászt teszi, hogy még látjuk egymást.« * »Máj dir Méry! Nyujorkból írom ezt a levelet. Egy kicsit tudok már ángolul. Ja, aki itt boldogulni akar, Nyilt-tér Köszönetnyilvánítás Mindazoknak a jóbarátoknak és ismerősöknek, kik áldott jó férjem, illetve édes apám végtisztesség- adásán megjelentek, vagy szóval, írásban vigasztalásunkra siettek, ezen az úton mondunk hálás kösziinetet Vácon, 1925 október 15. özv. Velzer Alajosáé és Velzer István. annak tanulni kell. Már nem vagyok a Gyuri gróf inasa. Miszter Carnegienek a szénraktárában vagyok fejügyelő. Először a zsákot hordtam, de mert látták, hogy nem lopok szenet és tudok már ángolul írni, megtettek felügyelőnek. Naponta négy dollárt keresek, kettőt belőle félreteszek. Gyuri grófot azért hagytam el, mert nem tudott semmit sem dolgozni és engem is lenéztek a gazdám miatt. Itt lenézik azt aki nem tud dolgozni. A gróf sokat járt ahhoz, a két csúf milliomos, asszonyhoz, akikkel Montekarlóban ismerkedtünk meg. Most már tudom a nevüket is : özv. Rokkfellerné, meg a lánya. Nagyon gazdagok. Gyuri gróf a lánynak udvarolt. A felesége elvált tőle. Ha hozzámenne a Rokkfeller kisasszony, akkor ki tudná fizetni az adósságait és a régi kastélyt is vissza tudná vásárolni. Sok levelet vittem a Gyuri gróftól egy szép német énekesnőnek, de mert borravalót nem kaptam, biz én beálltam a raktárba. A muskátlik itt ismét erőre kaptak, nem sokára hazaviszem őket.« * »My dear! Csak röviden írok. Itt az ember megtanulja, hogy takarékoskodjék az idővel is. Elmentem a Miszter Carnegie szénbányáiba felügyelőnek. Megtanultam a bányászkodást. A bérem kétszer annyi. Most már tudom, hogy hol kell szenet keresni és pénzt találni.' A régi gazdámról rossz hírt hallottam. Elfogyott minden pénze. A Rokkfeller kisasz- szony nem ment hozzá feleségül. De mert jól tudott hajtani, fölvették lovászmesternek. A szénpor nem jót tesz a muskátliknak, de már nem tart sokáig.« * »Csak egy pár szót, mert sietek. Pár nap múlva indulok haza. Ha apád még ragaszkodik Mister Csikán farmjához, megvehetem. Csak kérlek, ne mondjátok el előre senkinek, mert drágábbra tartja. írtam a váci püspök jószágigazgatójának, kibérelem a Naszál erdeit, ott szén van bizonyosan. Eleget hajtottam benne gyerekkoromban a szarvasokat. Ez jobb üzlet lesz. A két cserép muskátli közül azonban csak az egyiket vihetem haza. A másikat oda kellett adni szegény Gyuri grófnak. A minap tartotta a Rokkfeller kisasszony esküvőjét egy másik magyar gróffal. Az esküvőre kijött ide Gyuri gófnak egy sereg régi jó barátja. Ezek előtt röstelte, hogy dolgozik. Főbelőtte magát. Úgy élt és úgy halt meg, mint egy igazi magyar úr. A temetést az a német színésznő rendezte. A magyarok temetését majdnem mindig a németek rendezik. Az egyik muskátli földjét a koporsóba, a feje alá tettem. Hadd nyugodjék szép, büszke feje magyar földön ... A muskátlit pedig a sírjára ültettem és megöntöztem könnyeimmel , . . Készülj az esküvőre!«
