Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-10-14 / 75. szám
VÁCI nEKAMÉnOJV Egy gróf és az inasa Irta : 'Porzsolt Kálmán Az öreg Pista bácsi, a falu derék jegyzője lebeszélte Ferkét, mikor hozzáment útlevélért, hogy ne menjen Amerikába. Idehaza is lehet pénzt szerezni, odakünn csak elpusztul a magyar. És adott Ferkónak bizonyítványt, ajánló levelet is. Ferkó megígérte a jegyzőnek, hogy előbb elmegy a fiatal Bándy Gyuri grófhoz. A vadászaton ő szokta mindig vinni a tarisznyáját és puskáját, sokszor hívta, hogy álljon szolgálatába. Majd megpróbálja ennél a szerencsét. Mikor utoljára a muskátlis ablak alatt a kis padkán ültek és elbúcsúztak, sűrűn hullott mindkettőjüknek a könnye. — ígérd meg Mariskám, hogy nem adsz más legénynek a kalapja mellé muskátli virágot. — ígérem Ferkó, senkinek sem adok. — Ha meghallom, hogy másnak virít ez a muskátli, nem jövök vissza többet a faluba. Maris lenyalábolt az ablakból két cserép muskátlit: — Vidd el Ferkó, neked adom. Legalább odakint is az én virágom tűzöd a kalapod mellé, nem a másét. Ferkónak könnybelábbadt a szeme. — Nekem adod ? igazán nekem adod ? — Ha te az én virágomat híven öntözöd, gondozod, abból tudom, hogy mindennap rám gondoltál. Ha te épen hazahozod, ezt a két muskátlit, akkor a tied leszek, Ferkó. — Gondozom, hazahozom, az isten is áldjon meg érte. És ragyogott az arca a szegény Ferkónak, mikor a két piros muskátlit beletette egy füles kosárba. Ezzel a két cserép muskátlival indult neki a világnak. Maris csak annyit mondott könnyes szemekkel : — Aztán csak írjál a muskátliról. És Ferkó írt. Mariska mind elvitte a tisz- teletes úrhoz megmutatni. Ott másoltam le egy párat. íme itt vannak, ahogy érkeztek. * »Adassék levelem Nagyreményű Szépséges Nagy Marinak, a a Nagy Lajos Lányának Kozsd községibe, jó Egésségbe. Szépséges Mariskám! A Muskátlik megvannak, tisztelteinek. A Gyuri Grófnál vagyok inas, gyönyörű szép ember, fájin Gavallér. Szeretik a lányok, meg a zasszonyok. A bérembű bizony nem sokat takaríthatok, de egy Gyönyörűséges Naccságához viszek minden hónapba levelet, bizonyosan píz van benne, mert a Naccságától mindig kapok öt forintott borravalónak. Észt elteszem a Takarékba, mert Isten engem úccsegéjjen, megveszem a Csikán tanyáját. Most nemírhatok többet, naddologban vagyunk. Házasonni készülünk, a Gazdámot házasítja az Édesapja. Mert mán a zsidajé lett a kas- téj. Csókol Ferkó.« * »Nagy Mari Kisasszonynak, Kozsd községben, Vác mellett. Kedves Mariskám! Megvolt a zesküvő, bár csak mán a Mienk vóna. A Gazdám fe- leségit Leontina Bárónénak híjják. Nagy JJri Asszony, de féti az Urát. Van is rá oka. De furcsák ezek az urak. Mikor hazagyüttünk az esküvőrűl, vastag levelet vittem ahoz a Naccságához. Most már tudom, hogy szinészné. Nagyon sok ezres lehetett abba a Levélbe, mer én száz Pöngőt kaptam borravalónak. A Gyuri Gróf is adott száz pöngőt, észt mind betettem a takarékba. A Muskátli most virít csakigazán.« * »Frájlájn Nagy Mari ungárn Kozsd. Kedves Mari kisasszony Lelkem ! Ménkű nagy Német városbú írom Levelemet. Bécsben vagyunk, futtatunk. A gazdámnak nem jó megy a dóga. Ojan drágáé vett egy pár lovat, hogy odahaza Templomot lehetne rajta építeni. Asztán egy se gyütt be elsőnek. Ötszáz pöngőt kaptam a Gróftul, hogy próbájjak én is szerencsét, tegyem rá a lovakra. Én bizony nemtettem, betettem a takarékba. Mostanában sok levelet viszek egy német Frajlának. Attul is kapok néha borravalót. Most nem írhatok többet, mer vizes ruhákat köll rakni a Gyuri Gróf fejire. Ászt hiszem, hogy sokat veszített Kaszinóba, meg ivott is egy kicsit. Ettűl fáj a feje. A muskátli most hullajtja virágját, de még tart a ződje. Csókolja a kezedet Ferenc.« (Vasárnap befejezzük.) Lovagías ügy helyeit — verekedés Nógrádverőcéről jelenük lapunknak, hogy a község intelligenciáját egy kínos esel farija izgalomban. Gorka Gyula Keramos- gyári lisztviselő nem régen lovagias elégtételt kéri Rappensberger Gyula gazdasági felügyelőtől. Rappensberger segédei ezt fel is ajánlották és a jegyzőkönyvben megállapodtak, hogy másnap délelőtt Vácon, az iparudvarban levő sporthelyiségben kardpárbajt vívnak. Rappensberger felügyelő segédeivel pontosan megjelent a kitűzött helyen, de hiába vártak, mert Gorka és ■segédei a párbaj színhelyén nem jelentek meg, miről az ellenfél megbízottai egyoldalú jegyzőkönyvet vettek fel és felük részére az ügyet lovagias utón eiintézettnek jelentették ki. Rappensberger szombaton Budapestről, hivatalából haza érkezett Nógrád- verőcére és lakása felé tartott. A főt balipái y á n á I elébe toppant Gorka Gyula és követelte tőle, hogy kérjen bocsánatot. Gorka ütésre emelte kezét, de Rappensberger kivédte és olyan ütéssel sújtott rá, hogy összeesett. Rappensberger most haza iparkodott, de az ároknál Gorka és két társa elérték s itt is folytatódott a verekedés. A csendőrség megindította a vizsgálatot és feljelentési tett közbotrány okozása miatt. Szabad a kutyavásár: megszűnt az ebzárlai ! Soha ily hosszú ideig nem tartott az eb- zárlat, mint a legutóbbi. Három hónapról három hónapra hosszabbították meg mindig. De mindennek van vége: a héten kihirdették, hogy megszűnt a város területén az ebzárlat. Egy kis statisztikát is adhatunk: A hosszú ebzárlal alatt 15 kutyát, 4 kecskét és egy disznót irtottak, melyeken a veszettséget konstatálták. Száznál több megmart gyermekei a budapesti Pasteur-inté- zetben ollaítak be. B evisszülc üzletébe a vevőt, íja hirdetését a váci htrcávran uózIí Köszöntő Krakker Kálmánnak Arany haját az erdők mélyiben Halkan dalolva fonja még az ősz, De már virágos tűnt nyarat sirat, Mezők felett a ködlő alkonyat. Az elmúlás dalába zengem én Tavaszt sugárzó szívnek énekét. Ma benned mást és mást köszöntenek, Hát hadd köszöntőm én a szivedet. A szivedet, mely halkan szerte jár, Benéz a kis házaknak ablakán. A szivedet, e gyöngy s arany kohót, A melyben égnek gondok s bánatok. S százszor magát megosztva ott dobog, És ád baráti szót, segélyt, mosolyt, A honnét könnyben néznek rád szemek, A hol az ajkon félő szó remeg. Nagy magvető, köszöntőm szivedet, Kincses kezével mindig éberet, Mely egyre adva mindig gazdagabb, S emoervetésben sziveket arat. Mit hallott már mindenki közietek Lágyan dalolni kedves énekét, Sokhuru hárfák közt legszebbiket: Köszöntőm benned az emberszivet. Ezer szivpantheonban van helyed, Ezer szív napja lángoz tégedet. Akikre annyi lélek ráragyog, Örökre élnek ifjan s boldogok. Hát hadd hozom szivek dalát neked Ezen a hűvös őszi esteien. Halld : közöttük sok b-és kisdeák S szülő köszönve néked iskolát. Ha néha azt hiszed, kihunyt minden sugár, Sötétbe, dérbe hall a fény a nyár, Nézd : él körötted száz örök virág, S kacagd az őszt, az éjt, az elmúlást. Sok kincses, nótás, boldog őszön át Legyen dalom szerény szál kis virág, — Szivekből nyílva hajlik szívre át, — Mely int feléd a messzeségen át. Öveges József. Még mindig beszélnek Subájáéról Suhajda Ferenc és leleplezése körül még mindig nem ültek el a hullámok s a fővárosi lapok még mindig napirenden faríják, Írnak, beszélnek róla. Legutóbba leleplezett ügyvéd érdekében több mentötanu jelentkezett az ügyészségen, a hol állítólag úgy vallottak, hogy Suhajda, mint ügyészségi iktató, több védőnek felajánlotta, hogy egyes aktákat le fog másolni. Ugyancsak Suhajda ellen vallott Bodor Oszkár dr. ügyvéd, a kit Suhajda megvárt a kijáratnál és erős szemrehányást tett neki vallomása miatt. Az ügyvéd azt mondotta az újságíróknak, hogy az ügyészségi dijnok őt inzuilálni akarta, de ő atléta és igy hamar leszerelte támadóját. Az esetnek többen tanúi voltak, erről jegyzőkönyvet is vettek fel és beterjesztették az ügyészségnek. Suhajda ellenfelei különben most a nagy leleplező múltját kutatják és mindent nyilvánosságra akarnak hozni, hogy öt teljesen lejárassák. Hirtelen meghalt fogorvos Zólyomi Adolf dr. volt közkórházi főorvos néhány hónappal ezelőtt fogorvosi prakszist kezdett Vácon. Az Ivánka féle házban volt rendelője, melyet számosán kerestek fel. Zólyomi dr. Budapesten is folytatott fogorvosi gyakorlatot. A vasárnapi lapok Írják, hogy Zólyomi Adolf dr. szivszélhűdés következtében Budapesten hirtelen elhunyt. MAGYAR TURISTA EGYESÜLET Váci Osztálya kirándulásai Október 18. vasárnap. Kirándulás a nagyszáli Vörös Tihamér-kilátóhoz. Indulás reggel 7,8-kor a vasúti állomástól a zöld úton. Ételt, italt mindenki hozzon magával. Vendégeket szívesen látnak. Gyaloglás összesen 4 óra. Vezető Vörös Tihamér.
