Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-08-30 / 63. szám
2 VÁCI HÍRLAP A VÁCI DALKEDVELŐKNEK A soproni országos dalosversenyről Magyarországon a dalosügy a háború óta hatalmas fejlődésnek indult s a nemzet életében úgy kulturális értelemben, mint nemzetközi viszonylatban igen értékes tényezővé fejlődött. Amiről politikusaink a zöld asztal mellett nem tudták meggyőzni ellenségeinket, értem kulturális fölényünket, vagy egyenlőrangúságun- kat a bennünket szétdaraboló népek között, azt elértük a művészetek és a sport terén. Festőművészeink vándorkiállításai, zeneművészeink és dalosaink nagysikerű hangversenyei, ez utóbbiak nemzetközi versenyen elért fényes sikerei nemzetünkre terelték a külföld figyelmét. Felismerték a dalosügy fontosságát kormány- férfiaink is s most már intézményesítik a dalos szervezeteket, állami támogatásban részesítik azJtO/szágos Dalosszövetséget, a mikor itthon, vagy a külföldön propoganda működést fejt ki. De nemcsak külföldi viszonylatban értékelendő a dalosügy, hanem mint csonka, letiport hazánk ujjá- teremtésének egyik hatalmas eszközét pártolnunk, támogatnunk kell. Nem akarok én itt előadást tartani a dal nemesitő hatásáról az ember lelkére; de azt mindenki érzi, hogy a mily jótékony balzsamként hat a fájdalomra a könyek árjának megindulása, úgy emeli fel a dal az embert a kétségbeesésből, növeli munkakedvét, állandóan neveli benne a szebb, nemesebb érzelmeket, szelidebbé, megértőbbé teszi családja és embertársaival szemben. Nemzeti szempontból pedig ezeken kiviil csodálatos erejével hatalmas fentartó tényező az irredentizmusnak felbecsülhetetlen fegyvere. Az elnyomatások korában tűnik ki leginkább dal hatalmas varázsereje. A kurucdalok búbánatos szomorúsága, majd lüktető szilajsága csodákat müveit a már egyszer szétdarabolt Magyarországon. Szabadságharcunk gyászos vége után az elnyomatás korában csak a magyar dalt nem vették el tőlünk. S igy vagyunk ma is. Megszállott területen élő honfitársaink minden szavát, minden olvasmányát könyörtelen cenzorok figyelik, de a dalt nem tilthatják el. Az milliószor ismételi nekik a hazaszeretetet, nem engedi beheggedni sebeiket, biztatja, bátorítja, tűrőreményre tanítja őket. Mikor nyugati Magyarországon népszavazásra került a sor és az osztrákok minden jóval kecsegtető [ígéretei már-már megtántoritották az embereket, az utolsó pillanatban a dalosok járták b° Sopron utcáit s a mit nem tudtak elérni szónokaink, a dal hatalma nemcsak honfitársaink szivében gyújtotta lángra a hazaszeretet füzét, hanem megnyerte részünkre az entente kiküldött ellenőreit is. Mikor Nagyboldogasszony napján 132 város és falu küldötte el dalosait a soproni országos dalosversenyrd s 56 értékesnél értékesebb dijat ajánlott fel a dalosok jutalmazására, a legszebb elismerés tanúsította a dalosügy iránt. A váci dalosok szegénységük miatt nem mehettek el az országos versenyre. A jobbára szegény iparo- rokból alakult Polgári dalkör tagjai az átlag egymillióra menő költséget és a munkabérveszteséget előteremteni nem tudták, a város közönségétől s magától a várostól sem akartak s talán nem is reméltek segítséget. Csak e sorok Írója, mint a dalkör elnökkarnagya, képviseltem a versenyen a váci színeket s mint a királydijas és könnyebb műdalos II. csoport bírálóbizottságához beosztott ellenőr számolok be a Sopronban szerzett tapasztalatokról, abban a reményben, hogy ezzel hasznos szolgálatot teszek városom dalosügyének. Augusztus 14-én reggel mozgalmas és színes képe volt a budapesti keleti pályaudvarnak, Folyosókon, várótermekben és a perronon hatalmas podgyász tömegek mellett városaik színeivel díszített sapkában» érdekes népies viseletekben a dalosok ezrei gomolyogtak, a kik ide sereglettek az ország északi, keleti és dély részeiről s innen négy, rengeteg hosszú külön- vonattal indultak Sopronba a féltve őrzött zászlókkal, amelyre minden dalárda győzelmi babért remélt. Vidám, derűs arc mindenütt, de semmi lárma, semmi rendetlenség. A dal nevelő hatása meglátszott még a legegyszerűbb falusi dalárdán is. Hangjának üdeségére, idegeinek frisseségére vigyázott mindenki, mint a legerősebb tréningben levő sportversenyre induló csapatok. Soha nem látták s mégis mint testvérek köszöntik és segítik egymást. Az úti idő Sopronig ezernyi tréfa és móka között gyorsan telt el. Csak Komáromnál borultak el az arcok, a mikor a határúidon álló cseh katonákat és cseh feliratokat meglátták. Csend, némaság nehány percig, azután elhomályosult szemek, a lélek egy önkénytelen fájó megrezdülése — és azután felzendült ezernyi ajkon a Hiszekegy, a Himnusz, hatalmas hangáradat repült át a szellő szárnyain az elszakított testvérekhez, a kik néhány perc atatt sűrű sorokban lepték el a túlsó Dunapartot. Egy pillanat alatt eltűntek a cseh hidőrök s dalosaink akadálytalanul átmehettek volna Komáromba. Ez a jelenet minden vonatnál megismétlődött minden megbeszélés nélkül. A zászlódiszbe öltözött Sopron városába katonazene és a közönség lelkes éljenzése közben robogtak be a különvonatok. A rendező bizottság élén vitéz Simon Elemér főispán fogad'a a dalosokat. Bámulatos volt az a nyugodt szervezettség, a mellyel a dalosokat elhelyezték. Minden dalárda részére volt egy soproni szállásmester, a ki a dalárda szállásmesterével együtt kocsin azonnal elszállította a dalosok podgyászát a mindenkinek kijelölt szállására. Közel 6000 dalos és kísérőik számára kellett szállásról gondoskodni s mindenkinek jutott hely, (Szerdán folytatom.) Andor Károly. A vármetiye jóváhagyja városai dollás'köicsönét Pestvármegye törvényhatósága szeptember elsejére rendkivüli közgyűlést hirdet, melyen kizárólag rendezett tanácsú városainak az amerikai dollárkölcsönben való részvételről szóló határozatait fogja elbírálás alá venni. Értesüléseink szerint a vármegye nem gördít akadályokat városai kölcsöne elé s igy, ha a pénzügyminiszter is siet, még ebben az évben megkaphatják a fejlődésüket szolgaló előnyös kölcsönt. A városi bérpalota lakói lakbérleengedésért folyamodtak Ott áll a szent-István tér elején a város kél emeletes szép bérpalotája, a mely más nagy városnak is díszére szolgálna es lakói panaszkodnak. Nem az emeleteken, hanem a földszinti üzletek bérlői. Az hitték, hogy mikor a sok üzlethelyiséget kibérelték, (szinte protekció kellett, hogy megkapják, annyi volt a jelentkező,) valamelyes forgalmat teremtenek az uj ház környékén. Elszámitolták magukat. A forgalom ma is a Széchényi-utca belső részén és a piac környékén bonyolódik le s a konzervatív váci közönség ma is a megszokott, hihetetlenül rossz járdán siet a vasútra és jön a vonatoktól, azon, a mi a bérpalota túloldalán fekszik. Ezért az uj nagy ház lakói közös kérvényt nyújtottak be a tanácshoz megindokolva helyzetüket, lakbérük ötvenszázalékos leengedését kérték. A tanács még nem határozott. Ha a város palotája előtt a modern aszfalt-járdát lefektetné, a forgalom rögtön áthelyeződnék uj háza elé, mert a mai járdán, a Korona oldalán már nyaktörő vállalkozás a vasútra jutni. Ebben az esetben a bérpalota lakói alighanem megtalálnák számításukat. Uj tanifó — uj kántor A következő levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának utolsó számában „Uj tanító, uj kántor“ cimmei megjelent cikkében nevemet olvastam. Azt gondolhatják, hogy abban a választásban szerény személyem is aktiv szerepet játszott. Ezzel szemben kénytelen vagyok a leghatározottabban kijelenteni, hogy a választáson csupán az ügy iránt való érdeklődésből jelentem meg és írtam magamnak csupán egyéni szórakozásból feljegyzéseket a pályázók képességeiről, hogyha netán valaki — mint székesegyházi karnagynak — véleményemet, avagy tanácsomat kérné, nyugodt lelkiismeretlel, renomém veszélyeztetése nélkül felelhessek annál Is inkább, mert művészetemben megalkuvást senkivel szemben sem ismerek. Jelen esetben senki sem tartotta szükségesnek véleményemet, tanácsomat kérni. K. Pikétliy Tibor székesegyházi karnagy. Nyilt-tér Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, a kik mély gyászunkban résztvevő szívvel osztottak, hálás köszönetét mond Vác, 1925 augusztus 27. özv. dr. Morlín Zsigáné és családja. A kisdunai villamos kontra-villamosa Nem régen közöltük, hogy a Szentendréig közlekedő villamos vasút tovább építését újra megkezdik és Leányfalu, Tólfalu, Duna- bogdányon at a jövő évre Visegrádig kész lesz a vasút, melyei később Esztergomig akarnak meghosszabbítani. Ez az uj vasút Vác piacára nagy csapás lesz, mert a szi- getség népes községeit alighanem elvesztjük s azok terményeikkel bizonyára Budapestet fogják felkeresni. A Ganz-féle villamossági részvénytársaság azonban némileg meg akar vigasztalni és a nagy vállalat meg fogja épileni ta Kisduna kontra-villamos vasulját a — Duna balpartján. A hivatalos lap adja ugyanis tudomásul, hogy a kereskedelmi miniszter a Ganz-féle villamos társaságnak Újpest város belterületéről Dunakeszin, Gödpusztán; Vácon, Nóg- rádverőcén Nagymarosig tervezett szabványos nyomtávú, önálló üzemben tartandó villamos vasút építésére 1924 ben kiadott engedélyét egy évre megdosszabilotía. Bárcsak épülne mar a váci oldal villamosa, mely aszigetség elvesző községei helyett két oldalról nagy községeket csatolna Váchoz! Ünnepnapon is közlekednek a vonatok A máv. igazgatósága hivatalosan közli, hogy a budapesl—vác—szobi vonalon,< zo- kat a személyvonatokat, melyeket eddig a menetrend úgy jelzett, hogy vasárnap és ünnepnapon nem közlekednek, ezentúl minden ünnepnapon is járatni fogja és igy csak vasárnap maradnak el.
