Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-07-22 / 53. szám
Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. S3, szám. Vác, 1925 juiius 22. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra ..... 15000 K Vidéken egy hóra ..... 20000 K Egyes szám ára ...... 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra {fogadunk el ( Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Cserkészeink utolsó vasárnapja Kirándulás, a mely csillogó szemeddel kesdődife és csillagodnál végzöáid — £assó — Tömeges ájulás — Elásott holttested — Jl megderüli íecíjalolt — Kenyérsütés nyersen, illetve nyárson Aki künn volt vasárnap az állomáson, jogosan vélte, hogy a leányiskola végzett növendékei adtak ott találkozót egymásnak s valahogy el is találta volna. Annyi fehér- ruhás kislányt rég nem láttam együtt, mint vasárnap s mind a cserkésztáborról beszélt, a sátrakról, a felszerelésekről, a kapható fagylaltról, laszóvetésről, cirkuszról s még sok ehhez hasonló tárgyról, csak a fiúkat nem említette egyik sem, beszélt róluk az a sok szép, csillogó szempár. Hogyisne! Még meghallaná a mama, mert bizony a mamák is ott várakoztak a vonatra s bizony az ö szemük is csillogott, a fiúkért. Ők már nem a sátrakról beszélgettek, a fiúkról! Rekkenő melegben száguldott velünk a vonat, de ki gondolt most a melegre? Még az uraknak az a csoportja sem, akik reggel kilenckor keltek fel a nyársonsíilt csirke csontjai mellól s egész délelőtt talpalva folytatták délután a tegnap délutánt. Gyönyörű látványt nyújt a cserkésztábor panorámája. Szépen kiépült sátorváros. A baloldalon a nálunk frissebb váci fogatok, sőt autók tömege, pár lépéssel odébb nagyszerű forrás várja a felhevült látogatókat. Sik Sándor, a papköltő, de helyesebben a cserkészkirály, vagy cserkészapa, fogadja a vendégeket, akik egy pillanat alatt elszé- lednek a világ, illetve a tábor minden irányában. E pillanatban úgy fest, mini egy zsibongó vásár. Hangos a tábor a mamák puszijától. Milyen jól nézel ki! — Milyen fekete ez a gyerek — Tudok ám lasszót dobni! — (No lesz otthon baj a csirkék körül!) — Nem hűltél meg édes kicsi fiam! — hangzik össze vissza s a „kicsi fiú“ ijedten néz körül, nem hallotta-e meg az a krémruhás diaboló frizurás kis barna, hogy őt „kicsi fiúzza“ az édesanyja, de bizony a diabolós fejecske se nem hall, se nem lát, csak néz, néz... no de hagyjuk őt nézniI A váci fiúk tábora balról a második. Kis hegyes sátrak két sorban hátra felé húzódón, hátul a „vezérkarié. Mohás beágyazás a sátrak körül s benn a sátrakban a nagyszerű éjszakai nyugodalomra berendezett pokrocok tömege. Külön sátor alatt a nyílt konyha, ennek van a legtöbb bá- mulója, fehér háncsos kerítés a sátrak körül, magas kapu, tetején a váciak címere, tisztaság és egészség mindenütt. A kosztot dicsérik leginkább. Nagyszerűnek mondják. Reggel, délután fél liter tej, tízóraira vajas, vagy lekváros kenyér, délben 3 íogásos ebéd (de nem kifogással és nem ráfogással!) este majdnem mindig friss vacsora. Köröskörül más és más városok táborai csatlakoznak, mindegyik egy-egy remeke fiaink sátorépitő művészetének, egyik sem utánozza a szomszédját, száz meg száz buksi fejben szülelelt száz meg száz ötlettel épült fel, csinosodott ki, mindennap javítva, újítva, tatarozva. Középen pedig a kantin hatalmas sátra. Itt kapható a valódi málnaszörp bámulatos olcsó áron, 2000 koronáért. De van itt cserkésznyalóka, a csokoládék halmaza, cserkészlapok, kártyák, nyomtatványok s köröskörül a sálor falán hasznos fuonivalók, karikatúrák’, élcek naplószerüen összegyűjtött tömege. S van itt — óh betyár cserkészszivek! — a mai napra rendelt szent . . . akarom mondani jeges fagylalt. A férfiak részére? Áh dehogyI De mit magyarázzam ? Trombitaharsogás. S gyülekeznek a cserkészek. Középen egy lécekből formált cirkuszporrond, hátul öltözővel, köréje gyűlnek a vendégek, leányok elül leülnek a zöld gyepre, hátul az öregebbek. (Az igazi cirkusz megirigyelné ezt a nagy tömeget.) Több néző van ezernél. Elül a zaj s kiáll a porondra Sik Sándor és szerető fogadtatásba ajánlja a cirkusztársaság előadását. Lesznek — mondja — idomított fenevadak a világ minden tájáról, csérkészponyk, csatározások, zulukafferek, és riffkabilok. Szóval minden, ami divatos. Kiáll a cserkészénekkar s friss indulóval nyitja meg az előadást. Majd kiugrik egy kis fiú s érzéssel szavalja el Sik Sándor Az andocsi Máriához című költeményét. Őszinte tapsot kap ő is, a szerző is. Jön Sztrilich Pál dr. idomított lasszóvetőivel. Foglalkozása lasszóvető — mondja Sik Sándor — mellékfoglalkozása pedig a gyógyítás. Jön egy hosszú fiú, fogja a lasszót s rádobja egy pár méterrel odébb álló társára. Nem találja. Másodszor sem, sőt harmadszor sem. Fáj a keze, mondják. Tényleg be van kötve. Jön egy kis fiú, ö az első dobásra eltalálja futó társát' Nagy tapsot kap érte. Büszke is rá. Uj mutatványok jönnek. A krinolin. Kiáll egypár ügyes gyerek s a karikára hurkolt kötélben bennállva elkezdi azt forgatni s a kötél emelkedik, mint egy ki feszitett abroncs, majd kiugrik, visszaugrik be, feje fölött forgatja, ledobja a földre s úgy forog tovább. Nagyszerű látvány. Egyik ügyesebb, mint a másik. Most jön a legszebb mutatvány, távolból megkötözni valakit lasszóval. Úgy látszik, ez már nehezebb, mert nem megy. Jön a mester. Emeld fel a kezed, rádobja, meg van hurkolva, majd a másikat, a kettőt össze, a fejet hozzá, a lábakat, egyszerre mindakettőí s végül, az egész gyereket húzza a fűben maga után teljesen megkötözve. Nagy taps. Ismét az énekkar. „Bunda, bunda, szőrös bunda!" Diákéveink kedves emléke. Jön a versenytűzgyujtás. A balszélső tüze ég legelőször, 39 másodperc alatt. Jön a kenyérsütés nyárson. A főpék megtanítja a mamákat, mint kell ezután kenyeret sütni. S megkezdődik a nyárson sütés három tűzhelyen. Amig az megsül, addig egyéb mutatványok kezdődnek. Kocsiparkverseny. Minden csapat befogja cserkészeit a kétkerekes csapatkordéba s megindulnak az egyik hegyről le, a másikra fel. Büszkék lehelünk : a váciak lettek az elsők 30 méterrel. Közben az egyik csúcsról trombitaszó hallszik. Cserkészcsapat érkezik onnan kúszik le kölélen a sziklákról, (Jaj, a fiam!) s bemutatja a táborverést. 3 perc alatt kész a csapat a sálorveréssel s fél perc alatt bontják ismét le. Ezt nevezik gyorsaságnak. Közben az egyik kenyér elkészült s Sik Sándor felajánlja „plébánosunk kedves édesanyjának!“ Az öreg asszonyka mosolyogva köszöni meg a kenyeret s mindjárt meg is kóstolja. Nem tudom, megfogadta-e az új sütési módszert, vagy kitart a kovász és élesztő mellett? Jönnek az életmentők. Ezekre nagy szükség van, mert, amint a nagymarosiak mondják, mindennap két gyereket ásnak el titokban valahol. Még a csendőröket is a nyakukra küldték egyik nap az elásottak felkutatására. (Lehet, hogy igazuk volt a nagymarosiaknak, mert én emberevő indiánokat is láttam közöttün valódi nyilakkal, dárdákkal és skalpoló késekkel.) Az életmentő gyakorlatok is mennek, mint a karika- csapás. Tempóra ájulnak el a delikvensek és tempóra kerülnek a hordágyra s már viszik is őket.. . elásni. Egyik mama ijedten meg is kérdi: „Csak nem ájultál el valóban Janikám?“ Alig tudtuk megnyugtatni, mig végre a Janika is előkerült valahogyan ... a közös sírból. Amikor azt mutatják, hogy szükség esetén ölben is kell vinniök a sebesülteket, az egyik kislány megjegyzi mellettem, hogy igy ö is szívesen elájulna, mire a másik felbiggyeszti ajkát: — Nekem nincs itt, aki vinne! No lám, már ez sem mindegy! Közben felfedezzük, hogy minden tábor- nakkülön meteorológiai állomása van.(Ások meteorológiai állomás között veszett el talán a — jó idő!) Sőt rádió is van és még sőlebb : azt is a váciak csinálták. | __TÍZPARANCSOLAT
