Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-07-15 / 51. szám
2 VÁCI hírlap EGY HAZAÉRKEZETT HADIFOGOLY A MAI VÖRÖS OROSZORSZÁGRÓL Mindenkinek megszabják, mennyit Kereshet — Nem szabad zúgolódni . — Rosszabb a helyzet, mint régen — A legnagyobb hazugság, a minek mindenki Köteles hitelt adni — Szabad Kereskedni, bort, palinkat inni Szalutál már az orosz baka, nincs bizalmija — Elet Moszkvában Gyűlölnek minket, de azt legjobban, a ki haza akar jönni -c Lenin balzsamban, üveg alatt — KovacsiK Mihály — Hétfő lesz ott a vasarnap Szombaton délben érkezett haza tizenegy esztendei távoliét után Brunner Antal bor- bélyniester Oroszországból. Magaval hozta orosz származású feleségét és négy éves kisleányát. Mindenkit érdekel a mai vörös Oroszország, a honnan olyan nehéz híreket kapni, mint a legsötétebb Kínából. Brunner, a ki az ottani állapotokat nyitott szemmel nézte, jó megfigyelő volt, a következő, részleteiben is szenzációsnak mondható érdekességeket mondotta el a Váci Hírlapnak. — Samarából, Oroszország központi városából kerültem haza. Nagyobb ez a város, mint a mi Budapestünk és ott is, mint, az óriási birodalomban, a szovjet parancsol. Minden városban olyan törvényszékféle vezeti a közigazgatást, bíráskodást. Rengeteg hivatalnoka van és ez szab meg mindent. Én iparomat folytattam és 40 rubel volt a fizetésem. Ez bizony édes kevés a megélhetéshez, ha egy kis mellékes nem akadt volna. Tudni kell, hogy Oroszországban a paraszt ma annyi földet művelhet, a mennyit akar, de a paraszt csak annyin dolgozik, a mennyinek terményét elfogyasztja családjával, mert a többletet — elvennék. Ezért azután alakítottak nagy vállalatokat, a melyek a földet művelik. Ilyen volt Samarában is, a hol háromezer embert alkalmaztak és én itt kora reggeltől késő estig borbély voltam 40 rubelért. Ha valaki tudna is többet keresni, nem lehet, mert a mai Oroszországban mindenkinek megszabják, hogy ennyi fizetést kapsz munkádért, többet nem! A legjobb munkás sem kap többet 60 rubelnél. Ha valaki zúgolódik, hogy nem tud megélni, az ellenforradalmár és rögtön lecsukják. Most aztán elképzelhető, hogy senki sincs megelégedve, de szólni lehetetlen, senki sem mer, mert a szabadság legfőbb otthonában rögtön börtönbe kerül. A hivatalokban, a hol egyetlen oroszksem találni, mert minden !vezeíö magyar, észt, német, vagy lengyel származású, még adnak 100-150 rubel fizetést és sok a „mellékes“ jövedelem, mert a korrupció nagy. Ezek a hogy kinyissa boltját, hanem aztán olyan adókkal rakják meg, hogy tulajdonkép a szovjetnek keres. Mindenből nagyon sokat engedtek, ma már szabadon lehet bort, pálinkát árusítani, pedig néhány év előtt „forradalmi törvényszék“ elé került, a ki szeszes italt ivott. így vannak a katonasággal is: Mig más kezében vol! a hatalom, bujtogatíak és tönkretették, most pedig oly erős militarizmus van Oroszországban, mint más burzsuj-országban, a közlegény ép úgy haptákot áll és tiszteleg a felsőbbsége előtt, mint a cári Oroszországban és már régen nincs a hadseregben „bizalmi." Moszkvában most vig élet folyik. Van minden, csak igen drága. Dőzsölnek, isznak, mulatnak. Ezzel ellentétben mi, szabaduló magyarok mindent, de mindent, még az ivóvizet is drágán fizettük meg és bár hely van, egy közepes nagyságú szobába százötvenünket dugtak be, úgy hogy formálisan egymás hátán éltünk hat hétig, mig a szabadulási óránk el nem következett. Egyáíalán minden országról csak. rosszal írnak az újságok, de egyről sem annyi rosszat, mint Magyarországról. Nagyon gyűlölik ezt a szerencsétlen, kis csonka országot. A ki kifejezést mer adni annak a vágyának, hogy szeretne haza menni, annak régen rossz! Az a legutolsó ember, nem is bánnak vele embermódon, mert ő szerintük a boldogság náluk van. Az egész szovjet erre a legnagyobb hazugságra van berendezve. Senkinek sem kell, de senki sem mer megmukkanni,mert nem tudja,hogy akivel beszél, nem a szovjet embere és talán egy óra múlva már a börtön fenekén fetreng. A munkásság titokban rázza az öklét, az orosz már látja, hova jutott, de senki sem mer fellépni, mindenki fél. Mindenki kényszeredetten végzi rábízott feladatát, nincs ambíció, nincs nagyobb kereset, csak a mennyit hivatalból megszabnak. Tehetség, külömb, jobb munkás — ezt nem ismerik. Ezért egészen bizonyos, hogy ez a rend nem tudja magát fentartani, de viszont senki sem tudja megmondani, hogy meddig állhat fenn és melyik oldalról döntik össze. hivatalnokok „kibérelnek" 10—12 évre egy szép lakást, a melyből a burzsuj elmenekült és ott élnek, de — nem fizetnek bért. Csak a tatarozásért adnak valami csekély összeget. A munkásnép teljesen le van törve és lázadozna — ha merne. Most rosszabb a helyzete, mint a régi Oroszorszázbari volt. Vannak munkások és szomorú, hogy éppen magyarok, a kik 4-7000 kilométerre végeznek munkát mezei birtokon, de ezek nem keresnek többel, mint a betevő falatjukat. Egy kopekhez nem jutnak, pedig mennyire szívesen jönnének haza ! Az is érdekes, hogy minden városban más és más a szovjet-rendszer, szinte mondhatni, hogy a saját feje után kormányozza népét és — szedi az adókat. Mert az adók igen nagyok! Ma már szabad kereskedelem is van, a kommunisták állal annyira gyűlölt kereskedőnek megengedik, Moszkvában jártam a hires cári palotában, a Kremlben. De csak igazolvánnyal lehel belépni, mint a mindenható cár idején. 1 ömérdek népbiztos, hivatalnok van itt, falán több, mint a cári Oroszországban volt. Mi, egy tizes küldöttség, a népbiztos-elvtárs elé akartunk járulni, persze, hogy nem engedlek be, mi nem számítoltunk. Ellenben szabad estefelé Lenin sírját megnézni. A Kreml előtt levő nagy téren egy épületet emeltek, ebben minden vörös és a vörös díszítések közepette, pálmáktól övezve pihen Lenin bebalzsamozott teste üveg alatt. Rengeteg katona vigyáz a „vöröskápolnára,“ hogy valami ellenforradalmár oda ne férkőzzék. A váciakat érdekelni fogja, hogy Prihoda Ferenc ácsmester földimmel is találkoztam, ő is készül haza, hogy miért nem jöhet, nem tudom. Olt Eisler fehérmegyei származású külügyi népbiztostól függ az ilyen. Ő egyszerűen kijelenti: téged nem engedlek haza és nincs felebbezés. Nagyon megható volt, mikor két főhadnagyot, egy századost leszedett a vonatról, pedig minden Írásuk rendben volt. Mi utaztunk haza és ők köny- nyes szemmel néztek utánunk. Még váci hír az is, hogy Moszkvában három, innen Liviit kommunistával találkoztam. Beszéltem Kovacsik Mihályiigal, a ki olyan agitátorféle. Bizony bizalmasan nem kérdezhettem meg, mert akkor én is feltárom a lelkemet és aligha kerülhettem volna haza. Még csak annyit, hogy a vallási élet most kezd Oroszországban helyre állni. Mikor én megesküdtem a feleségemmel, este kilenc óra volt és a templom zárva. Ments Isten, hogy megtudják. A házasság a szovjet egy hivatalnoka előtt minden formaság nélkül köttetik. Ma a templomok zsúfoltak, a szovjet nem tesz, nem tehet semmit, de a nagy tömegben mindig van egy két politikai megbízott, a ki nagyon figyel, mit prédikál a pap s ha félremagyarázzák, a mit mond, vagy nem tetszik nekik, másnap már nem jelenik meg a pap. Mindenki tudja, hogy hová került. Mikor eljöttünk, hallottuk, hogy eltörlik a vasárnapot és helyébe a hétfőt teszik, a mint ők mondják: a dolgozók pihenőnapjává és természetesen nem ünneppé, mint a hogy a sok orosz ünnepnapot egy tollvonással egyszerűen eltörölték. A cserkésztábor szakadó esőben Megnyíltak az egek csatornái és a zuhogó eső, a sárlenger sem tudta visszatartani a szülői szeretefet és az érdeklődők tömegét, hogy az első hivatalos látogatási napon ne keressék fel a kismarosi cserkésztábort. Olyan karaván indult gyalog, kocsin a tábor felé, hogy processziónak is beillet és nemcsak nagy számban váciak, de budapestiek, nagykanizsaiak, debreceniek, kiknek fiai már második hete laknak a visegrádi romokkal szemben, a festői Király völgyben. Akkora közönség volt együtt a délutáni órákban, hogy a 350 cserkész szinte eltűnt folyton nyüzsgő sorai között. Hátha még szép idő lett volna ! A kis cserkészek még az ünnepen is megdolgoztak, hogy a síkos, sáros utakat járhatóvá tegyék. Sik Sándor főparancsnok az előre beígért program egy részét, mely két színdarabból, szavalatokból, ének- és zeneszámokból állt, meg tudta tartani, csupán a cserkészmuíalványokat kellett elhagyni a rossz idő miatt. A mit láttunk, hallottunk, abban mindben benne voltak a váciak. Egyáltalán elfogulatlan bírálók azt mondják, hogy a táborban a váciak vezetnek s az ő szolgálataik, gyors munkájuk értékesek, a melyeket megbecsülnek. A rossz idő lenyomta a hangulatot, de azért zajos, mozgalmas volt a tábor. A legközelebbi vasárnapra jó időt várnak és azt mondják, hogy akkor megmutatják, mit tud a magyar cserkész. Bizonyos, hogy napsütésben roppant nagy érdeklődő közönség lesz künn. A váciak a motoros Váccal készülnek fel a táborba. Hollandiában és Belgiumban üdülő gyermekekhez holland és flamand levelek megírását vállalja LOSONCZY ANNY Vác, Diadal-tér 1.
