Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-06-28 / 47. szám

Ára 2000. korona. 39-ik évfolyam. 47. szám. Vác, 1925 junius 28. Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik Létén kint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Heiyberc egy hóra...................... 15000 K Vidéken egy hóra...................... 20000 K Egyes szám ára ...... 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és Saptulajdonos DERCSÉNY8 DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Ne feledjük hőseinket! Vác munkásai hőseink szobráért Levél a szerkesztőhöz A Váci Hírlapnak egy év óta majdnem minden számában szó esett a váci hősök szobráról, ezzel újságunk állandóan fel­színen tartotta városunkban a szobor iránt való érdeklődést. A Bódenlósz-gyár vasmunkássága volt az első, mely a szent célért sorompóba állott. Munkások agyában fogamzott meg a gondolat, hogy Vác dicső hőseinek szobrát fel kell állítani a legrövidebb időn belül. Heteken kérésziül dolgoztunk, fáradtunk, de sajnos, csak azt a reális eredményt érhettük el, hogy az illetékesek is foglal­kozni kezdtek a szobor felállításának gon- • dolatával. És ez nekünk elég volt. Jól eső érzéssel véltük tudomásul, hogy utánunk a Mansz is mily lelkesedéssel vette kezébe, azt hiszem, ők már anyagilag is jelentős összeggel áldoztak a szobor alapjára. Váro­sunk köztiszteletben álló poigármestere pedig kijelentette, hogy ebben az évben a szobornak állnia kell, a szükséges tökét bárhonnan elő kell teremteni, ha másként nem, úgy a város közpénztárából, ezáltal mindenki egyformán részt vesz a költségek­ben, nemcsak a közismert adakozók. Ezek után azt látjuk, hogy dugába dőlt a terv. Volt már minden, kiírtak országos pályázatot, állítólag jöttek szebbnél, szebb munkák s ez már elég is, mert tovább menni nem lehet. Miért? Mert nincs pénz. Megalakult a szoborbizottság s bizony mi, munkások sajnálattal vettük tudomásul, hogy közülünk senkit sem hívtak oda, pedig az a tudat, hogy a munkásoknak is van ott képviselőjük, bizonyára jóleső érzéseket keltene azokban, kika polgársággá! karöltve akarnak küzdeni a jobblétérf, nagy Magyar- 1 ország .feltámadásáért. De hagyjunk fel minden rekriminációval, szorítsunk háttérbe minden érzékenységet, ebben az egy kérdésben legyünk egyek és határozzuk el, hogy Trianon Magyarorszá­gának legszélső határvárosában a hősök szobrának még ez évben állnia kell s a szobor olyan legyen, mely Vácnak műreme­ket, a magyar szobrázatnak monumentális alkotását és az irredenta eszmének leg­szebb tanúságát adja. Nem keli itt új adó csak vezetés, erre a célra mindenki fog áldozni, csak meg kell szervezni. Fel kell szólítani minden egyesületet, gyárat és üzle­tet, kereskedőt és iparost, gazdát és munkást, hogy álljanak sorompóba a közös célért s azt hiszem, hogy igy rövidesen együtt len e a szükséges tőke. Csináljon valamelyik anyagilag jobban szituált gyár munkássága (pl. Glóbe, vagy Szövő) nagyszabású nép­ünnepélyt az egész társadalommal karöltve, e réven óriási bevételhez jutnánk, különösen, ha ezen a napon a gyűjtéseket tervszerűen végrehajtanák. Ily réven minimum 50—70 milliót könnyen lehet előteremteni. Katona­ság, rendőrség támogatása bizonyára nem marad el, ha igazán komoly törekvést lát e munkánkban. Álljon tehát a szobor s fennen hirdesse innen a Kárpátok felé, hogy mi élünk, élni akarunk, hogy mi nem szűnünk meg soha küzdeni a mi nagy Magyarországunkért. Álljon pedig azért is, hogy jövő Magyar- ország boldog ifjúsága majd nekünk állítson emléket, kik felszabadítottuk az utat a Kár­pátoktól az Adriáig. Varjú Kálmán. A főispán adta át a polgári érmet Tauber főparancsnoknak és CsEttneki csövezetönek Szerdán déltájban szokatlanul népes volt a városháza. A folyosók zsúfoltak, alig le­hetett rajtuk közlekedni. Az önkéntes tűz­oltóság díszben, zászlója alatt vonult fel és hozzácsatlakozott horganyhengermű, szövő­gyár és hengermalom tűzoltóságának kül­döttsége. Mindenki ünnepi ruhában. Szerdai számunkból vett tudomást arról a város lakossága, hogy a belügyminiszter Täuber Ferenc tűzoltófőparancsnokot és Csitíneki Antal csővezető, önkéntes tűzoltót a polgári éremmel és a díszoklevéllel tüntette ki s a kitüntetések átadása szerdán történik. Meg is telt a nagy fehér terem teljesen ünnep­lőkkel és Preszly Elemér főispán kérésére Mischier Kornél alparancsnok, Müller Ignác szakaszparanesnok kisérték a kitüntetette­ket az ünnepély helyére. Lelkes éljenzés és taps fogadta őket, majd a főispán szólt hozzájuk. Igen meleg hangú elismeréssel szólt Täuber főparancsnok önzetlen mun­kájáról, melyet elismerésre méltónak és jutalmazandónak tartott a belügyminiszter, midőn az ő előterjesztésére a legszebb polgári elismerést adományozta neki és Csiltneki Antalnak. Majd Csilléry Zoltán dr. vármegyei főjegyző, a megyei tűzoltó szö­vetség üdvözlését tolmácsolta, azután igen közvetlen hangon Krakker polgármester szólt és köszöntötte hű, lelkes, odaadó munkatársát. Täuber Ferenc meghatóban köszönte meg tűzoltótársa nevében is a magas kitüntetést. Az önkéntes tűzoltó — úgymond — nem szokott hozzá az elisme­réshez. Más vagyonáért életét is kockáz­tatja és ezéri gúny és rosszindulatú kritika jár. De ők ezlmindig elfelejtik, ha veszélyben van a polgár vagyona és önzetlenül ipar­kodnak segiteni. Az ő kilűnteíése fényt vet lűzoltótársaira, kik oly lelkes megértéssel védik a közvagyont, hogy azt a belügymi­niszter is kitüntetésre érdemesítette. Még Mischier Kornél a testület nevében szólt, majd elénekelték a himnuszt s azután a nagy társaság körülfogta a kitüntettek el és hosszú ideig meleg szeretettel ünnepelte. Sáfár Béla 25 éves pap Az evangélikus egyház most ülte méltó keretek közt nagyrabecsüll lelkészének, Szommer Gyulának negyedszázados papi jubileumát, most a testvéregyház, a váci református gyülekezet készül papját ün­nepelni. Sáfár Béla félve őrizte titkát, hogy már huszonöt év óta munkál az Úr kertjében, mások pattantották ki a jubileumot s ter­mészetes, hogy ezt a nevezetes évfordulót híveinek serege nem engedi nyom nélkül elmúlni. Sáfár tiszteletes azok közé tarto­zik, a ki, ha visszatekint negyedszázados közéleíi munkásságára, szerénytelenség nélkül elmondhatja, hogy mindig a közért dolgozott. Ebben a nagy munkájában nem ismert felekezeti különbséget, mert bárki fordult hozzá, abban embertársát látta és segített mindenkinek. A huszonötesztendőnek sok egész napja abban leit, hogy Sáfár Béia mások érde­kében járt, könyörgött és egyetlen egy sem, a melyen a maga ügyeit helyezte volna előtérbe. Érthető, hogy híveinek nagy tö­megén túl még egy igen nagy társaságot a hála és szeretet fűzi a váci református paphoz, ki mások megsegítésében is méltó volt hivatásához. A váci reformálus presbitérium vette ke­zeibe a jubileumi ünnepség előkészítését s bizonyos, hogy az a nap, melyen Sáfár Bélát ünnepelni fogják, az egész város tisztelettől és becsüléstól övezett ünnepe lesz. Esküvők és ezüstlakodaiom Góts Viktor göinicbányai születésű keres­kedő leánya: Gabika és Billik Ferenc tisztviselő június 29-én, szent Péter és Pál napján a székesegyházban d. u. 6 kor tartják esküvőjüket. A szepesiek asztaltársasága tagjait ezúton kéri Szepesi Bódog elnök, hogy a tagok minél nagyobb számban az esküvőn megjelenni szíveskedjenek. Gyüle­kezés a főgimnázium aulájában d. u. x/26-kor. Ugyanezen alkalommal ünnepelik az öröm- szülők Góts Viktor és neje szül. Wesszely Melanie házasságuk 25. évfordulóját. Nemesdicskei Komáromy Géza dr. m. kir. állami rendőrsegédfelügyelő, a Vacia domi- nusa junius 30-án, kedden d. u. 6 órakor vezeti oltárhoz a székesegyházban meny­asszonyát, Vozáry Bözsit, Thúry Sándor és neje Dóra Erzsébet neveltleányát. Csiky Gergely és Szeletzky Ida házas­ságot kötöttek. Társas kirándulás Esztergomba Bódenlósz József és fiai vasöntöde és radiátor gyár munkássága társas turisztikai, kirándulást rendez Esztergomba. Indulás junius 27 én, szombaton az est) hajóval vissza 28-án esle. Jelentkezni- lehet 27-ig Turcai Pálnál. Részvételi dij kb.'50,000 K

Next

/
Thumbnails
Contents