Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-05-27 / 39. szám
2 VACS HÍRLAP talak, véremmel neveltelek, óvtalak a széltől, megtöröltem a helyet, ahová ültél és elmentél és azt sem tudom, mikor és hol haltál meg. Nem lehettem olt, hogy a halálverejtéket letöröljem homlokodról. És sir az apa, keseregve mondja: Azt hittem, te Seszel életemnek, öreg koromnak reménysége. vigasztalója, támasza és itt hagytál, meghaltál. És sir az ara és sir a testvér és sírunk mi valamennyien és kérdjük, miért, miért pusztult e! ez a sok száz és száz, ezer és ezer magyar élet? Miért pusztult el? Hiszen országunk széjjel van marcangolva, nincsen Kárpátunk, nincsen Adriánk, elpusztították a magyar iskolákat, kínozzák és gyötrik a magyart, rabságban levő testvéreink jajszavát hozza ide hozzánk a szél. Kérdezzük, hogy mindez miért hogyan ? van e remény, feltámadás ? A régi időnen, ünneplő közönség, mikor az őrség éjjel váltott, azt kérdezte a katona a pajtásától: Quid de nocíe? Mennyi van még hátra az éjszakából ? Azt kérdezzük mi is, mennyi van még hátra a magyar éjszakából. Jön e a magyar feltámadás, lesz-e magyar virradat? Lesz, polgártársaim, lesz, ünneplő közönség, mert kell lenni! Látjuk, hogy a külföldnek és pedig ellenségeinknek higgadtabb része már rajön, érzi azt a rettentő igazságtalanságot, amelyet Magyarországgal szemben a béke- szerződésnél elkövettek. Érzik és tudják annak a gondolatnak az igazságát, hogy addig nem lesz Európában béke, rend és nyugalom, a mig a trianoni ^békéket meg nem döntik. Van remény, varQfeltá- madás! Bízzunk,dolgozzunk, tartsunk össze, szeressük egymást, küzdjünk ezért a szép hazáért és akkor meg fogjuk érni, hogy Szent István koronája régi ez,éréves fényében fog ragyogni. Meg fogjuk érni hazánk feltámadását. Adja Isten, hogy úgy legyen! A közönség lelkét járta át a nemes hévvel mondod beszéd, szemek könnytelten tekintenek szét, a hideg fehér márványtáblára, háttérben pedig, oly megható, zokog egy nagy csoport nő és férfi: az ötvennégy hős diák legközelebbije. Az ő karjuk közül szakították ki őket és soha többé élve nem látták . . . Most a fájó, szép hangulathoz simul Sajó Sándor gyönyörű költeménye és méltó előadóra talál Csömör Andrásban, a ki teljesen átéreztette hallgatóival a szerző megrázó gondolatait. Az igazgató beszél Révai József dr. igazgató az imézet nevében vette át az emléktáblát. A váci iskolatársak egyesülete két év óta immár a második márványtáblát ajándékozza intézetünknek. Az egyik ott diszlik, a hoi a város szine-java jár nap-nap után és hirdeti, hogy Madách ennek az intézetnek volt növendéke. A másik itt a szentélyben húzódik meg, meri hiszen szen- télyiyé avattuk, nekropolisszá akkor, mikor ezt az emléktáblát ide helyeztük azzal az 54 márványba vésett arany névvel, melyeknek viselői intézelünk aranylapjaira tartoznak. Köszönettel vesszük át ezt az emlékművet, mint márványba vésett kötelesség- tudást,márványba vésett kitartást, márványba vesed áldozatkészséget. Fiúk, a mikor elhaladunk ezen emléktábla előtt, tisztelettel meg fogjuk emelni kalapunkat és gondoMAE MURRAY lünk azokra, a ki helyettünk, érettünk vérüket ontották. Gondolunk az iskolára, mely áldozatkész hősi szellemet nevelt nővén dékeibe és gondolunk szeretett hozzátartozóikra is, kiknek ez az emléktábla pótolja drága hősi haloilaik sírját. Egy keno- faphium ez, mely alatt nincs, nem nyugszik holt, de mi mindig érezzük e halottax szellemét valahányszor erre jövünk : a kötelességtudó, önfeláldozó, kitartó halottak szellemét. Mikor a magam és utódaim és az intézet nevében ezt az emléktáblát átveszem, csak azt Ígértem, hogy szerény erőnktől telhetőleg nem fogjuk engedni soha, hogy az a szellem, a mely e hősöket nevelte, valaha megfogyatkozzék. Rajla vagyunk, hogy azon 54 hősi halott helyére legalább ugyanennyi ép olyan szellemmel, felvértezel! ifjú lépjen majdan és rajta vagyunk, hogy azok az ifjak, a kik az integritás jelszavával indulnak neki az életnek, lelkűk szűzliszta integritását se áldozzák fel, mert ez alapja, feltétele annak az idealizmusnak, amely képessé teheti őket arra, hogy az ország integritásáért is síkra szálljanak. Nagyon szépen köszönöm a VIE nek ezt az emléket és Ígérem, hogy azt a szellemet, mely ezt az emlékművet létrehozta és idehelyezte, mi nem engedjük az élőkből kiveszni. Nem, nem, soha! Ezután Kruttschnilt Aurél ezredes, a honvédelmi miniszter képviselője hódolt nemes szavakkal a hősök emlékének, majd az ifjúság vonult el hódoló menetben az emléktábla előtt s nyomában a nagy közönség jött azt hosszú soroltban megtekinteni és néhány pillanatnyi kegyeletes emlékezést szentelni a hős váci diákoknak. Koszorúk az emléktáblán Bár az emléktábla talpát elborították a koszorúk virágai és örökzöldjei, az elismerés és hála adójával még sokan adósak maradtak. Koszorúitat küldöttek: Vác város közönsége — Vitézi Szélt — A m. kir. 1 sz. kerékpáros zászlóalj — Szepesiéit váci asztaltársasága — özv. Buczltó Gáborné — Urban Jánosné — Hadiárvák m. kir. bőripari szakiskolája. — Csokor! helyezett le a MANSz váci csoportja és Buczltó Gáborné. A főgimnázium koszorújának szalagján aranybahimezve Petőfi-idézet állott: „A haza szivében hordja annak emlékét, ki a hazát szivében hordozá.“ A volt diákok közgyűlése Az emeleti rajzteremben a váci iskolatársak egyesületének évi közgyűlése következett. Az emelvényen Krakker Kálmán társelnök, Kisparti János alelnök, Korpás Ferenc igazgató, Tápay István pénztáros, Jakabffy Kálmán főtitkár és Meiszner János, a huszonöíéves találkozó szónoka. Az elnök meleg, szép szavakkal üdvözli a nagy számban összesereglett váci iskola- társakat, a küldöttségek illusztris tagjait, majd Meiszner János mond szivén át megszűrt beszédet arról a boldog korról, mikor az iskola falai közt kedves együltesben voltak növendékek. Schandl Miklós asszisztens, a piarista rend főnökének, Hám Antal drnak hozta szives üdvözletét az iskolatársak szövetségének és hangoztatta azt a nemes érzést, mely eltöltötte a rend alapítóját, a szeretetek Ezzel kiséri az iskolában, az iskolán túl is a piarista rend és minden tagja diákját Nyilt-tér Köszönet nyilvánítás Szeretett jó feleségem halála alkalmából megnyilatkozott, jóleső részvétet itt köszönöm meg. Fogadják mindazok, kik a megpróbáltatás óráiban mellettem álltak, a m. kir. államrendőrség tisztikara, a detektivtestiileí, kedves kartársaim, az államrendőrségi őrszemélyzet, melyeknek tagjai koszorút helyeztek koporsójára, ezen az utón hálásköszönetemet. Vácon, 1925 május 26. Antal László. és ez a szeretet kapcsolja össze a küzdeL mes éleiben a volt diákot intézetével, a renddel és volt tanáraival. Schandl Miklós mindig megkeresi az alkalmat, hogy a váci főgimnázium iránt való nagy szereíeíének kifejezést adjon. A volt igazgató gyönyörű szavai most is termékeny talajra jutottak a lelkekben s aztán percekig tartó ünneplésben részesítették öt. Degré Miklós, a kir. ítélőtábla alelnöke, a budapesti piarista diákok szövetségének üdvözletét tolmácsolta annak az egyesületnek, mely első volt a piarista diákszövetség megalkotásában, melynek lelkesítő példáját most egymásután követik az országban. Most Jakabffy Kálmán főtitkár jutott beszámolójához. Eqy év munkáját színes csokorba kötve, plasztikusan tárta hallgatósága elé. Rokonszenves egyénisége, fárad halat! n buzgalma az egyesület nagy erősége s előadása végért felhangzott taps nagy munkásságának elismerése, jutalma volt. Tápay István pénztári (35 millió volt a forgalom) Szungyi Gábor számadásvizsgá- lali jelentése után Korpás Ferenc ügyvezető igazgató előadásában néhány alapszabály- módosítást végeztek s azután a választásokat ejtették meg. A társasebéd A nagysörház árnyas fái alatt közel százan ültek le ebédhez. A jól végzett munka után megindult a felköszöriíők áradata, melynek tenorja a szeretet és elismerés volt. Boldog együttlétben, ^emlékek felujilásával telt el kellemesen a délután. A váci diákszövetség messzi idegenből érkezett tagjai az esti vonattal hagyták el az öreg várost, melyben néhány órára visszavitie őket az emlékezés a kedves, könnyelmű diákévekre. iranyiakodalom Hétfőn teljes csendben, gyermekei és unokái körében tartották az aranylakodalmukat Preszly Gyuia nyugalmazott duna- gözhajózási főnök és felesége, Rátkay Karolin. A Preszly-név városunkban már rég idő óta nemes csengésű érték. A múlt század hetvenes éveinek végére kell visszamenni, a mikor Preszly Gyula Vácon elfoglalta hivatalát és azóta, néhány esztendőt kivéve, mikor Gönyűn működött, munkás, szorgalmas életével, előzékenységével gyűjtögette ezt a megbecsülést és szeretetet, melyek most, a késő öregkorban is körülragyogják saváros egyik igen megbecsült polgárává avatják. Mellette állott hűséges segitőtárs- kéní hitvese, kinek egész világaszép családja s a szerető gondos anya minden gondolatát betölté annak ragaszkodó szeretete. Meg is jutalmazta őket a Mindenható, mert életük szép alkonyán maguk körül látják azokat, a kiket legjobban szeretnek: gyermekeiket mind és unokáikat. A bensőséges szép ünnep a püspöki palota kápolnájában folyt le, a hol a megyés főpásztor meghatóan nesnes szavakkal üdvözölte az aranylakolegszebb filmje: ÉJFÉL - KISASSZONY &
