Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-05-20 / 37. szám

2 Reitter, Oltó, Kweli és Schmid! utódai A kereskedelmi miniszter az egész Pest­megyében elrendelte a budapesti kereske­delmi és iparkamarai választásokat. A váci választókerülethez hozzácsatolták az aszódi, gödöllői és váci járásokat, a melyeknek kereskedőinek és iparosainak a váci köz­pontba keli jönniök, ha szavazni akarnak. Minthogy nem valószínű, hogy sokan akar­nak vidékről alkormányos jogaikkal élni, bizonyos, hogy azok lesznek ipan<amarai tagok, a kiket Vác város iparosai és keres­kedői választanak. A rendelet szerint a váci kerület két kereskedőt és négy iparost választ, a kik közül az a kereskedő és az a két iparos, ki a legtöbb szavazatot kapta rendes tag lesz, a többi póttag. A választás elég körülményesen folyik le, melyek között legérdekesebb, hogy szavazó­igazolványokat kell váltani a városházán, vidékieknek pedig a községházán. Ezt az igazolvány! a választás napján, a szavazó helyiségben is meg lehet kapni, csakhogy ha a szavazót valamely ok miatt a bizottság elnöke elutasítja, akkor az ellen felebbezés- nek már helye nincs. Eddig Vácot Reilter Ödön, Ottó József, Kvell Rudolf és Schmidl Samu képviselték az ipar és kereskedelmi kamarában. A tisztségért mindig nagy vetél­kedés folyt, valószínűleg most is igy lesz. A választás napját junius 7-ikére lűzték ki, a szavazás egész nap lesz a városházán, A választás elnöke Täuber Ferenc tanácsos. Erdéiyi művésznők hangversenye Szombaton este nem nagy, de annál lel­kesebb és megértőbb hallgatóság előtt tar­totta meg két kiüldözött erdélyi művésznő hangversenyét. A hangverseny első részé­ben Susnek Anna operaénekesnő a mi Mátray Bellánk zongorakiséretévei adott elő Puccini és Verdi operákból részleteket és Liszt, Volkmann, Farkas, Lavotta dalaiból, Susnek Anna elsőrangú énekesnő, a ki már az első dala után magával ragadta hallgatóságát. Hangja csengő, szövegkiej­tése érthető, behízelgő koloratúrája magas nívón áll. Balya Ibolyka irredenta és ma­gyar dalait adta elő Édes Imre a szerző zongorakiséretévei. A hallgatóság igen ked­vesen fogadta a szép meleg hangon elő­adott dalokat, a melyek némelyikének szö­vege könyeket is csalt ki a szemekből. Szép és kedves est volt. Talán még viszont fogjuk látni a művészeket. VSE-tfAC Áldozócsütörtökön ismét izgalmas mér­kőzésben lesz részünk. A VSE VÁC csa­patai játszanak egymással a pokolfürdói pályán. A mérkőzés teljesen nyílt, mert az erősen feljavult VÁC és a VSE teljesen egyforma eséllyel [mennek a küzdelembe. Az izgalmas mérkőzést Becskő szövetségi biró vezeti, — Előzőleg a Váci Törekvés kombinált csapatai és VSE ifj. csapatai játszanak. 41 fok napon Magyar tavasz már régen nincs, de olyan szélsőséges időjárás még sem vo't évek óta. mint az idén. Bár a természet elmaradt, az esőzések és rákövetkező erős nap előre­vitte a növényzet fejlődését. Alig két hete, május elején még sok helyen fűtöttek s május 16-án akkora volt a nap ereje, hogy min­denki újabb vihartól, jégtől félt. Egyik olvasónk a Dunaparton, napos oldalon 41 fok meleget olvasott le hőmérőjén, ugyan­ekkor árnyékban 28 fok volt! váci hírlap _____________________________________________________ Váci fiú éjféli miséje a kínai dzsungelekben Pataki Lajos a váci származású francia légionárius, ismét érdekes levelet küldött, színes leírását ázsiai kalan­dozásának Szeretett anyjához intézett kedves levél, mely mély vallásosságáról is tanúbizonyságot tesz, Indo­kína dzsungeléjéből érkezett és általános érdeklődésre tarthat számot váci ismerősei körében, ezért itt adjuk Laokay, 1924 december Kedves jó Anyám! Október 31-én kelt kedves levelét ma, 58 napi utazás után szerencsésen megkap­tam. A levél Kínán keresztül jött, azért ké­sett oly sokáig, mert rendesen 42—45 nap elegendő. A fő azonban az, hogy megjött. Olvasása nagyon megrendített, mert úgy látom, hogy hogy édes Anyám nagyon ag­gódik miattam, éreztem, hogy sírásra áll a szám, de hát ez még se volna méltó és igazságos, mert azt jelentené, hogy bizal­munk a jó Istenben megrendült. Hála az ő akaratának, ide kerültem messze-messze, de nem zúgolódom, bár ha épen akartam volna, talán meg tudtam volna változtatni a katonai parancsnokság rendeletét. De mint­hogy mindennek dacára itt vagyok, az az én érzésem, hogy ez a Mindenható akarata volt. Sietnem kell édes anyámat megnyugtatni — talán ez a levelem egyszerre fog meg­érkezni azzal, melyet a napokban küldtem, hogy a legkisebb oka sincs aggodalomra. Egészségem jobb, mint valaha; el hagy atoít- ságomat nem tartom csak időlegesnek, mert Eliznek joga van áilamköltségen utánam jönni és ezt várom, mihelyst fiamnak meg lesz a bizonyítványa, hogy a kadétiskolába mehessen. Egyébként időm szorgos munkában telik el. Itt inkább hivatalnok az ember mint katona, jobban mondva mindkét mestersé­get űzi. Szabadidőmben vadászat, kirándu­lás, halászat, fényképezés elég szórakozást nyújt, esténkint pedig olvasok, mert igen szép könyvtárunk van. Még zenében sincs hiányunk, mert a legénységi étteremben van, egy hatalmas gramofon, mely folyton jár, mint egy malom. És amint Írtam, nekünk abban a nagy szerencsében is van részünk, hogy temp­lomba mehetünk, hála a misszionárius atyák buzgóságának és példátlan fáradozásainak. A templom közelsége, hisz alig J;100 lépés­nyire van a kaszárnyától, főképen mikor kis harangjai megkondulnak, olyan lelki nyugalmat adnak, hogy azt ki se fejezhetem. Az én helyőrségem egész pontosan a kínai határon fekszik s dacára annak, hogy ná­lánál eldugodtabb helyet képzelni se lehet, itt templom van, bizonyságául annak, hogy a jó Isten csak kedvezett nekem, mikor ide rendelt. Karácsony napján jelen voltam az éjféli misén. Krisztus urunk e nagy ünnepe min­denütt lélekemelő, de itt, a hol pár száz méternyire már az őserdő fenevadjai és a természet bujasága hirdetik, hogy mennyire messze vagyunk azoktól, a kiket szeretünk,* ennek az ünnepnek százszorosán nagyobb a jelentősége. Már maga az a körülmény, hogy idegen, más színű és más nyelvű, más Istent imádó népek kellős közepén élünk, azt az érzést kelti bennünk, hogy talán csak álom mind az, a mi körülöttünk történik. A valóság azonban nem sokáig hagy minket kétségben. A templom hatalmas bambusznád és it­teni exolikus fák közt olyan, mint a z.sélyi templom, csak sokkal díszesebb kivül-belül. Karácsonyra hatalmas lampionokkal lett feldíszítve és egy selyempapirosból készült kivilágított csillag, melyet egy hosszú b m- buszpóznán a templom tornyára helyeztek, valóban kedves látvány volt, mert az éj sö­tétjében élénken emlékezten a hajdani csil­lagra, mely a napkeleti pásztorokat vezérelte. A templom zsúfolásig telve volt, nemcsak európai hívekkel, kik a folyó túlsó parijá­ról, sőt Kínából is átjöttek, de nagy meg­lepetésemre volt itt vagy 200 benszülött keresztény, a hittérítők munkájának, magasz­tos eredménye. Tisztikar, altisztek, legény­ség, csendörség, vámhivatal, posta, erdészet minden, a mi francia állami intézmény, kép­viselve volt. No dehogy felejtsük el, hogy Ázsiában vagyunk, arról mindjárt a mise kezdetén gondoskodott a benszülött zene­kar (az illeni nép zagyvaléka a kínai és japán fajnak.) Micsoda füibódiíó hangver­seny. Réztányér, dob, fakalapács, egy hú­ros hegedű segítségével oly rettentő zsivajt csaptak., hogy féltem, hogy megharagilják a kis Jézust Dehát számot kell vetni az emberek alacsony műveltségi fokaival, ne­kik ez szép és a zaj mentői nagyobb, an­nál inkább őszinte a hitük, hogy jót tesz­nek. Végre is annyira zúgott bele a fülünk, hogy megszoktuk, sőt jó magam el is ér­zékenyültem. (Persze a váci nagytemplom­ban orgonazugás és kórus köszöntötte a kisded Jézus születését.) Az Urfelmutatás- nál újabb meglepetés várt. Ez eszembe juttatja a váci] huszárok sortüzéf, meg a mozsarak dörgését. De ez légyzümmögés amellett, a mit a mi benszülött híveink ren­deztek. Egy pillanatig azt hittem, hogy meg­támadták a helyőrséget olyan rettentő dör­renés, dübörgés és zaj hallatszott kívülről; a puskaporszag meg csak úgy tódult be ... Hát persze kinal felebarátaink rendezték a mozsárdurrogást a kis Jézus nagyobb dicsőségére. De volt azért egy gyengédebb bizonyítéka is buzgóságuknak. Egy benszii- lőtt előénekes, tiszta csengő hangon latinul énekelt, majd egy leány az ország nyelvén. Ez valóban megható volt. A mise végén pedig kivétel nélkül mind áldoztak, volt sok európai is, a kik követték példájukat. Higyje el édes jó anyám, hogy megha­tottságom nagy volt és remélem, hogy a jó Isten meghallgatja imámat. Én bízom erősen, hogy ég viszontlátjuk egymást. 3 Igazgató : VÁRÓ ANDOR Városi Filmszínház Május 21-én, áldo^ócsi 2 auj raatgy A LÁNGRAGYULT í A nösténysátásí) Barbara la Marr Örion-attrakciója 8 felv. fagylalttal töltött jég líöríö&köin 3, 7, 9 órakor attrakció : TURFBRIGANTIK (A newmarketi turfbotrány) Izgalmas sport vígjáték G felvonásban csokoládét osztunk ki | hl 0 Y E N

Next

/
Thumbnails
Contents