Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-05-06 / 33. szám
\ 2 ________ A tegnap emberei XVI. A dunai fóka. Egy rövid nap tüneménye létünk, Elmúlik, míg örömet cseréltünk. Vörösmarty. A nyár folyamán kedves baráti kötelesség az Al- dunára szólított. Az utat visszafelé a Sophie gőzösön tettem meg. Már Baján kezdték telirakni az 1. osztály födélzetét zöldséges kosarakkal, Úszódnál már kettészelt disznókat és egyéb állatok nyers húsát dobálták az utasok nagy riadalmára. Mindenütt vér és rothadás, piszok és biiz. Elmerengtem a műit emlékein, amikor még Pista barátom volt parancsnoka a Sophienek, a Duna Gőzhajós Társaság egyik legszebb hajójának. Mivé lett iez a hatalmas hajó szemed fénye és büszkesége, a szép, tiszta, modern nagy gőzös, melyen királyokat és császárokat szállítottál. Örülj, hogy nem kellett megélned hajód pusztulását, jó, hogy nem látod az ország szomorú sorsra jutását, nem tudnál belenyugodni a megváltozott mostoha viszonyokba. Milyen más világ, milyen más élet volt akkor, amikor még a te büszke hajód szelte a magyar Duna hu lámáit! Rólad emlékezem a jó pajtásról, a víg társaságot kedvelő emberről. Bizony nem tudnám megmondani, itt ringatták-e városunkban a nagyon kedvelt hajóskapitany bölcsőjét? de annyi bizonyos, hogy már gyerek korában kö- zibénk került. A boltos-mesterséget az áldott emlékű Intzédy bátyánk füszerüzletében tanulta ki. Kalandvágya messze, messze tengerekre szólította, fölcsapott hajósnak, de nem ismert nagyobb hajót, mint aminö a Dunát járta. Vele járta aztán ö is a Dunát halála napjáig, mikorra már az utolsó hajaszála is kihullott. Ez a kopaszság volt a gyengéje, mint a bibliai Sámsonnak, ha valaki célzást tett rá, nyomban kész volt a felelettel: — Kopasz szamarat még senki sem látott! És amily hűséggel szelte hajójával a Duna habjait, olyan becsületességgel rótta az elet útját; volt is egy tucat gyereke és ugyancsak annyi fényes metáliája a mellén. De mindezeknél többre becsülte a gasztrono- mikus élvezeteket. A város összes fűszer és csemegekereskedői neki szállították a kakastaréjkonzerveket, a rákfarkakat, angolnákat a sajtokat, fügét, pálmát, déligyümölcsöt, vadat, halat s mindent, mi jó falat. Nem volt nagyétű, de szerette a jót és finomat, fokozódott az öröme, ha víg társaságban költhette el ebédjét, vacsoráját. Jó kedélyű ember volt és sohasem vetette meg a tréfát. Egy alkalommal rávette váci barátait, hogy leviszi őket ingyen a Vaskapuhoz. Szerzett is a számukra kedvezményes jegyet, jó ebédeket Ígért. Bort nekik kell hozni, ezzel szemben megígérte, hogy savanyúvízről ő gondoskodóik. Amennyi szántai vizes üvegje volt, azt mind megtöltötte budai keserű- vízzel. Ez volt az előkészület. A hajója már utrakészen állt, mikor eszébe jutott valami : — A Vaskapu kulcsát otthon felejtettem ! Odaszólt hát az egyik ifjú barátjának : — Te Jóska szaladj csak haza, tudod ott lakom a Kőkapu mellett és kérd el a feleségemtől a Vaskapu kulcsot; de siess, hogy ne kelljen soká várni a hajónak ! A kirándulás csak egy hétig tartott, de heteken át beszéltek róla idehaza. Az egész város viszhangzott a nevetéstől. Franyó Pista a második éjszaka aludni vágyott és magára hagyta a társaságot. Ez bosszúért lihegett. — Ha már nem issza meg a ráeső két liter bort, öntsük a csizmájába! Dictum factum. A bor belekerült a két csizmába. Reggelre persze úgy megdagadt, hogy nem tudta felhúzni. Azt a szégyent pedig igazán nem élhette meg, hogy egyedül hallgassa a Száva mormo- lását, mig a többiek Belgrád városát járják. Mit szólnának ehhez odahaza Vácon ? A hátára kapta csizmáit és a szűk magyar nadrágban papuccsal a lábán rótta Rácország fővárosának utcáit az ottani povalya- csok nagy gaudiumára. Egyszer fölkeresett és arra kért. hogy szóljak a fia érdekében a piaristáknak, akikkel sokszor látott együtt sétálni. Szívesen megígértem és megtettem. Nemes volt akkor az igazgató és mindjárt figyelmeztetett a fennálló nehézségre. A fiú, aki azóta elköltözött apja után az örökkévalóságba, u. i. az előző évben megbukott magyarból az érettségin. Azt hitte, hogy könnyű szerrel leteszi a javítóvizsgát Esztergomban és az érettségi bizonyítványt már a zsebében élezte. Annyira biztos volt a dolgában, hogy az öt elbuktató tanárra lesve a rendház előtt, mikor ez elhaladt mellette, köszöntés helyett szivarja füstét az arcába fújta. De a javítóvizsga sem sikerült és az egész érettségit meg kellett ismételnie. VÁCI HÍRLAP Ez még kisebb baj volt, hanem az volt a bökkenő, hogy szembetalálta magát a megsértett tanárral. B. Gy. barátom előtt felvonultattam az évnek egész arzenálját a fiú érdekében, főként arra hivatkoztam, hogy az éretlen gyerek miatt ne sújtsa szegény szüleit. De a tanár erre is megfelelt : — Mért nem tanították emberségre? Végre is megígérte, hogy ha elegendő tudása lesz, elfogadja a feleletét, csak azt ne kívánjam, hogy segítségére legyen. Ebben az apa megnyugodott, mert — úgymond — a fiú reggeltől estig tanul és különösen a magyarból mindent tud. A vizsga sikerült. Megyek megköszönni a jó indulatot s mindjárt azzal fogadnak : — No te derék fiút protezsáltál. Az éjszaka beverte Csősz összes ablaktábláit. Doktorrá avatott plébános A budapesti Pázmány Péter tudomány- egyetemen szombaton avatták teológiai doktorrá Kovács Vince vácrátóti plébánost. Az egyetem auláját 22 uj doktor hagyta el boldogan, de talán legboldogabb Kovács Vince volt, kit híveinek szeretele még ide is elkíséri: az egyelem folyosóján egy tiszta fehér virágból készült csokrot nyújtottak át. Otihon az egész község várta s mindenki kezében legalább egy szál virág volt: igy üdvözölték dokiorrá avatott népszerű papjukat- Drága reflexiók Kvassay István nyugalmazott minisztert tanácsos, a konstantinápolyi konzuli törvényszék volt elnöke, tavaly egv házvételből kifolyóan följelen'elle Köves Béla ügyvédet, a kir. ügyészség azonban megszüntette az eljárást. Kvassay István erre Reflexiók címen az ügyészséghez hosszú beadványt intézett és abban az ügyészség * 1- nökét. Sztrache Guszláv dr. királyi főügyészt elfogultsággal és részrehajlással vádolta. Sztrache Gusztáv főügyész az igazságügy- minisztérium fölhatalmazására Kvassay ellen rágalmazásért pert indított, a melyet most tárgyalt a büntetőtörvényszék Denk Tivadar elnöklésével. Kvassay kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és kérte a valódiság bizonyításának elrendelését. Fischer Ede dr. királyi ügyészségi alelnök hangoztatta, hogy a vádlott mindent kíván bizonyítani, csak arra nem ajánl fel bizonyítást és azt nem is tudja bizonyítani, hogy az ügyészség elnöke részrehajlóan járt volna el. Egyébként is elkésett az in ditvánnyal. A törvényszék a vádlottat a bizonyításra vonatkozó kérelmével elutasította. A perbeszédek során Fischer dr. királyi ügyészségi alelnök arra kérte a törvényszékei, hogy a törvény teljes szigorával sújtsa a vádlódat, a ki nagyrangú biró, tehát fokozottan kell tudnia, hogy mit jelent az, ha a bíróság tekintélyét megsérlik. A bíróság Kvassay Istvánt a rágalmazás vétségében vétkesnek mondotta ki és a 92. paragrafus alkalmazásával 5 millió korona pénzbüntetésre Ítélte. Kimondotta bíróság, hogy az ügyészség jogerős megszüntető határozata egyenlő értékű a bírói határozatokkal és ez ellen csak a törvényben megjelölt jogorvoslattal lehet föllépni. Súlyosító körülmény, hogy a vádlott nagy közjogi állásban levő egyént támadott meg, ellenben enyhítő körülmény a vádlott nagy életkora és fölindult lelkiállapota. Az ügyészség sulyosbiíásért, Kvassay pedig a föl- mentéséért jelentett be fellebbezést. Rosita Rosita Rosita Amerika legnagyobb szenzációja: „Rosita, az utcai énekesnő.“ Bővebbet vasárnapi számunkban. 3 milliárdért adott el szenet, mégis ráfizetett bányájára a Váci kőszénbánya rt. Úgy látszik, hogy a szénkonjunktura, melyet a bányák ugyancsak alaposan kihasználtak a háború alatt, megszűnt. Erre mutat a Váci Köszénbánya részvénytársaság 1924 évi mérlege, mely múlt évben hétszázezer korona ráfizetéssel működöd kösd! bányájában. Olvasóinkat érdekelni fogja, hogyan f st egy kőszénbánya mérlege, ezért a hozzánk legközelebb állóét ilí ismertetjük: A Váci Köszénbánya vágyónál kepezíe mull évvégén 100 mi lió készpénz, 4 millió bányajog, 2lU millió értékben az Anna-akna, 7 30 millióra becsült gépberendezés és az épületek 900 millió ériében. A második számú aknái öVa millióra becsülik, 814 millióval tartoznak az adósok, van 32 milliót érő kibányászott szene, az üzemanyag 172, az élelmiszerkészlet 98 milliót ér. Ezzel szemben teherként szerepe! 16 millió elsőb- ségi és 4 millió törzsrészvény, tarlalékaiapok 2 millió, elfogadványok U/2 milliárd,hitelezők l1/3 milliárd érlékben. Az eredményszámlán veszteség 48 millió bányaber, a mit javarészt a püspöki ma- dalomnak, mint tulajdonosnak fizetett, 478 millió költségek, 37s milliárdba került a szénkibányászása, 120 miliió a bányász- illeték, 19 millió az adó, 300 millió a kamat. Nyereség oldalon könyvelik el a 3 milliárdos széneladást, a berendezések értékgyarapodását: 1 milliárdot. Veszteség 779,028 korona. E kimutatás szerint 37-2 milliárba került a 3 milliárdért eladott kosdi szén kibányá- szása 1924 ben. A Dunaparton minden virágzik! A Mária Terézia-rakpart lakói, a kiket ilyenkor, nyári kezdetben mindig irigyelnek, mert az ő vidékük a város közönségének egyetlen üdülő helye, panaszolják lapunkban, hogy a rendőrség ép úgy, mint a város gazdasági hivatala segítsen az állapotokon. Panaszolják, hogy az üdülő hely tisztaságára a legkevesebb figyelmet, főleg pedig munkát, fordilanak. Hiányzanak a vízre vezető lejárók, nagy kerülővel hozhatnak fel egy kanna vizet. Váiosi szabályrendelet Írja elő, hogy kocsik ott ne vágtassanak. Fütyülnek a rendeletre, pedig Írás is figyelmezteti a portverő kocsisokat. Nem tudnak olvasni, de a rendőr csak tud? Estenden pedig a szerelem jobban virágzik, mint a buja tavasz, a sétálóknak nagyon óvatosan kell a sötét fák alatt haladni, ha nem akarnak maguknak és a boldogoknak zavart okozni. ADunapart megérdemelné, hogyarendőrség és a város több gondot fordítson rá! Ki léphet ki a munkásbiztositóból 1 A m. kir. minisztérium március 27-én kelt 2000—1925 M E. sz. rendelete értelmében nem lehet a munkásbizlositó pénztárnál sem önként, sem önkéntes továbbfizetéssel biztositolt, a kinek mint alkalmazottnak munkabére évenkint 24 millió koronái, illetőleg naponkint 80 ezer koronát meghalad. A kormány ezen rendelete a tisztviselőkre, művezetőkre, a kereskedősegédekre és általában hasonló állásban levő, rendszerint havi vagy évi fizetéssel alkalmazottakra vonatkozik. Ezeken a kategóriákon kivid álló minden más alkalmazott, ha keresménye a fenti bérhatárt meghaladja Is, biztosításra kötelezett marad. L
