Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-05-03 / 32. szám
2 VÁCI HÍRLAP A MA G YARSÁG szokatlanul meleg cikke a hadi árvák bőripari szakiskolájáról Vasárnapi számunkban hosszabb cikkben számoltunk be a hadiárvák bőripari szakiskolájáról, annak kertgazdaságaról, mely a közel jövőben Vác városnak nemcsak közgazdasági, de kulturális életében is nagy szerepet fog játszani. A véletlen úgy hozta, hogy ugyanezen a napon AAilolay István kitűnő lapja, a Magyarság is cikket közölt a szakiskoláról. Papp Jenő, ez a nagy tehetségű ujságiró iaíogatta meg az intézetei, melyről azt Írja, hogy „páratlan a maga nemében, szellemben és tradícióban túl tesz a legkiválóbb porosz nevelőintézeteken.“ Rendkívül elismerő, meleg hangú cikke „Egy kis birodalom, a hol nincs büntetés“ cim alatt jeleni meg s minthogy az intézetet más oldalról mutatja be, olvasóink gyönyörködtetésére abból a következő részleteket közöljük: Megindulunk megnézni az ipari szakiskolát. Egy hatalmas terembe lépünk, a hol 126 kis cipész-széken 126 gyerek ül, 126 kalapács csatlog s mikor nyílik az ajtó, egy harsány vigyázz! . . . harsog végig a termen, mire 126 gyerek pattan fel a széliről és olyan csend van, de olyan csend, hogy eláll az ember szívverése. Egy vezényszóra leülnek, tovább csatlog a kalapács, senki sem néz fel, 126 kopaszra nyíri, gömbölyű fej hajlik a munka fölé, rohan az ár a kezükben, forog a kés, zörög a millió kis faszeg, nincs egy szó, nincs egy felesleges mozdulat — itt a munka áhitatos lendülete és robaja foglalkoztat mindenkit. AAunkavezetö hadirokkantak lépnek elő, létszámot jelentenek — más újság nincs. Odaülök a háromlábú székre, gyönyörködöm gyors kis kezükben, a mint ezek a kis törpék vadonatúj cipőt csinálnak. Aleg- simogatom hamvas arcát az egyiknek, mire leereszti a kalapácsot. — Hogy hívnak, fiacskám ? Felugrik. — Miletics József! — Ülj le. Leül. Figyel rám. Zöld kis kötő rajta, előtte csiriz, ár, szögek, kalapács. — Ismerted édesapádat? Felugrik. — Ülj le fiam. Alig tudom lenyomni, olyan tisztelettel áll. — Nem ismertem. v Mit tudsz róla ? Mi volt civilben, mi volt katonáéknál, hol esett el, mikor, melyik ezredben szolgált ? Nem tud ülve maradni, ha szólnak hozzá, újra felpattan. Beletörődöm, hogy ez már nem civil, ez inkább meghal, de ülve nem válaszol. Szabó volt civilben. 1914-ben, szeptember havában halt meg. — Hogyan halt meg ? — Hősi halált halt. — Tedd le fiam a kalapácsot, ne félj, most beszélhetsz velem. — Nem félek. Szívesen beszélek, de a kalapácsot nem teszem le, mert most dolgozom. Elpirultam. Destruálni akartam és lefőztek. — Édesanyád él ? — Négy éve meghalt. És te szereted ezt a mesterséget? Alit szerelsz itt legjobban ? — Nagyon szeretek szép cipőt csinálni. Szép női cipőt. De kürtölni is szeretek. — Hol kürtölsz le ? — Tornaórán, a harci gyakorlatok alatt én vagyok a század trombitása. Káprázat! . . . Suszter és századtrombi- lás! . . . A parányi AAileíics József! . . . Megtapogatom a mellét: kemény, megfogom a karját: mint a kő, ránézek: két piros rózsa az arca, fényes a szeme. Sem apja, sem anyja s kettőt szeret: a kalapácsot és a trombitát. Átülök a második osztályhoz. Ugyanaz a jelenet: Körmendy Ferenc, 13 éves, tapolcai árva. A többi negyven gyerek oda se néz reánk, írtig Körmendy Ferenc elmondja, hogy nem tudja hol eseit el az édesapja 1916-ban, közlegény volt, az édesanyja él, de még ebben az évben nem volt itt. A merre lépünk, katonai rend, fegyelem, a melyiket könnyen viselnek, mint a jó levegőt. Fölmegyünk a második emeletre. Olt a hálóban 137 ágy áll hófehér díszben, nyílegyenes sorban, 137 fogkefe szabályosan lefektetve az állványokon, melegvíz a mosdókban. Az élteremben villany, tiszta kancsók. A tanárok ott étkeznek a gyerekekkel, vigyázz állásban folyik le az ima. Rajzterem, szabászat, szabadkézi rajzhoz terem, fizikai, kémiai termek, sót színházi terem áll rendelkezésre. Minden falról a csonka ország szörnyű teste lázit a térképeken. Az előszobákban ruhatárak, kis elemózsiás szekrények, belőlük árad a hazai kolbász, a kalácsok illata, — nem régen volt husvét. Alig ért véget az ebéd, kint áll a század a gyakorlótéren. Kék trikó, szürke nadrág, harisnya és cipő. És bemutatnak olyan tüneményes szabadgyakorlatot, a melyikben egyetlen hiba sem volt; a kis Miletics József fújta a diszmenet alatt a marsot. Hogy fújta — Istenem! Fellobogott bennem valami régi emlék, amint verték elöltem a kis lábak a földet, — hisz ezek nem suszter lábak, ezek nem suszter mellek, —, ezek katonák! . . . Vagy tévedek talán ? Ugyanez a Miletics ez, a ki most itt trombitál, mint egy nagy, mint az, a ki délelőtt szép női cipőt kalapált a tizenkétéves kis kezével ? Ez a diszmenet szebb volt minden színháznál, versnél, politikánál, — ez maga volt a jövő Magyarországa, vagy még annál is inkább: Nagymagyarország. A fegyelmi napló. Forgatom, keresem a bűnösöket — nincsenek, üres minden lap. Végre három évvel ezelőtt, 1922 május 20 án találok egy nevet. Három év alatt ez volt az egyetlen bűn és az egyetlen büntetés. — Nálunk nincs büntetés — mondja csendesen Gáli József. Nincs bűn sem. Nem 137, hanem 137 ezer gyereket kellene Gál! József kezére bízni! Akkor a kalapács és a kürt csodát művelne! Nyiit-ter Ismételten ezúton is kinyilatkoztatom, hogy Vác-Pokolfürdö bárminemű ügyletéért csakis esetenkint való saját elfogadásom után vállalok felelősséget. ör. Faekasfalvi Lajos Vác-Pokolfürdö társbérlője. EVIegaiakuit a váci iparosok nyugdíjintézete Boldog büszkeseggel jegyezhetik fel iparospolgártársaink a múlt vasárnap dátumai, a mely napon megalakították a váci iparosnyugdijinlézetet. Önmagukkal lettek jót es példát mutatnak az ország magára hagyatott iparostarsúdaimának, hogyan kell összetartással, megérléssel jövőjükért dolgozni. Nagy érdeklődés is előzte meg az első gyűlést, melyen Sitid! Lajos ismertette a terveket, majd ivanovits Janos már kidolgozott példákkal illusztrálta, hogy mily nyugdíjhoz juthat az elöregedett iparos, ha gondos es előrelátó. Kvell Rudolf az ipar- tarsuiat részéről is sietett a jó gondolat támogatására, végül Varga József szóit az iparos jövőjéről. Derűs arcok mulatták, hogy végre a váci iparostarsadaiom minden tagja egymásra taiad es közös erővel megvalósítják nemes tervüket. Rögtön meg is választottak u nyugdíjintézet ideiglenes vezetőségei. Elnök lett Kvell Rudolf, ügyvezető elnök Ivanovics János, alelnökök Bernát András es Steidl Lajos, jegyző Gabriel János, pénz tárnok Schmidt Ferenc, felügyelő bizottsági tagok Kurdi Károly, Fabian Janos, Schotter Bela, Slill András, Maicz Lajos, Schwarcz Pál. Választmányi tagok Bernát Géza, Bábi Mihály, Bajsanszky Mihály, Vogel Mihály, Hirlemann József, Gubacsi György, Földi Miklós, Polaesak Gabor, Perlusz Márton, Ponyist István, Varga József. Moys Gyula, Mischler Rudolf, Konsiczki Gyula, Móricz János, Maloveczky József, Sztollár József, Rusznyák Kálmán, Lövenstein Tivadar, Parti János, Csizmarek Ferenc, Szombat Pál. Hlalky Lajos. Pajor András. Eddig 170 tagja van a nyugdíjintézetnek. Nem kétséges, hogy sokkal több lesz és a város hétszáz főnyi iparossága belátja, hogy bűnt követ el önmaga, családja és iparlársa iránt, ha ma a kedvező alkalmat meg nem ragadja és nem iparkodik jövőjéről gondoskodni. Nem érdektelen feljegyezni, hogy a környék is nagyon érdeklődik a váci iparos nyugdíjintézet iránt és már is sokan jelentették, hogy abban részt vesznek. A jó magaviseletéi tanulóknak A Váci Patronázs vizsgái jutalomkönyvakciójára Far- nek László dr. 50,000 koronát adományozott, a mit az egyesület vezetősége köszönettel nyugtáz s további adományokat kér. A Ma nsz vezetői a koemányzónénál A nőnevelési kongresszus befejezése uíán Horthy Miklósné a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége országos vezetőségét, köztük Vörös Tihamérnéf, a váci fiók elnökét is, csütörtökön délután budavári szalonjában vendégül látta. Igazgató : VÁRÓ ANDOR Városi Filmszínház A zenekart vezeti: KQVI ISTVÁN Szombaton, máj. 2-án 5, 7, 9-kor utoljára a NIBELUNGOK fll-ik befejező része: ICs'iemhilti bosszúja Híradók Vasárnap uj műsor* Vasárnap, máj. 3-án 5, 7, 9-kor az idei ut a hoSdogfág leié D. W. Griffith remeke: MISSIS1P1 RABJAI Ezenkiviil Mieten egy ellen kacaptató slágerburleszk
