Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-04-23 / 29. szám

2 VÁCI HÍRLAP Az igazgató kibuktatta az egész igazgatóságát áll a harc a váci Hitelszövetkezetben A tegnap emberei XV. Az őrmester. Szerencsétlen, erős férfit, Ki nem dől el: Snjtják kővel S irgalmatlan gúnnyal sértik. Kozma Andor. Dicsőséges hadi tettekben gazdag, de szerencsét­len kimenetelű szabadságharcunk sokat szenvedett honvédéinek az újra szabaddá lett haza sietett elis­merése babérkoszorúját lerakni lába elé: a legénység megkapta hetenkint az obiigát szivarvégeket, a tiszte­ket pedig megtették fegyházigazgatóknak. így lett a váciak közül Zambelli Lajos ezredes a márianosztrai, Kovách Ernő őrnagy pedig az illavai fegyintézet igaz­gatója. Börtönügyünk ekkor még gyermekkorát élte és az igazságügy vezetői elégnek tartották a letartóztató intézetek igazgatói állásának betöltésére azt a tapasz­talatot, melyet a nagy idők tanúi Arad, Kufstein és a monarchia többi börtöneiben saját magukon szereztek. Jogi tudásra vagy egyéb qualifikációra nem volt szüksé­ges. Vargha halála után Kovách Ernő került Vácra igaz - gatónak. Szelídlelkü, erélytelen férfiú volt ; hajlamai a művészi, tudása a mérnöki pálya felé vonzották. Az ő puha szívén könnyű volt az ország minden részéből idesereglett gonosztevőknek léket fúrni, de a magyar föld legnagyobb krakélerjeiből és Iegszemesebb újság­íróiból toborzott államfoglyok rakoncátlan seregét sem lehetett esdő szavakkal féken tartani. Az ő és Andrássy rövid életű uralma után erős, biztos kézzel és kérlel- hetlen, kipróbált szigorral volt csak lehetséges a lá­zadó fegyenceket és „nagyságos rab urakat“ fegyelem­hez szoktatni. Ekkor helyezték át 1890-ben Sopronból | Vácra Vargha vaskezű tanítványát Balkayt. Visszajött ő ide, hiszen itt kezdte pályáját 1875-ben; ifjú korának sok kedves emléke, műkedvelői működésének nem egy jóleső sikere fűzte öt már régebbről városunkhoz, melyben már két ízben — 1877-ben gondnok volt — három évet töltött. Izmos, szélesvállú férfiú volt. Hatalmas termetével valóságos athlétai alak. Akinek megszorította a kezét, az megérezte. Mint komor bikáé, olyan a járása. Nem szép, de férfias arcán szigorúság és zárkózott kedély nyomai látszottak, noha valójában emberséges és ke­délyes volt. A fegyelmet önmagán gyakorolta. Első volt, aki megkezdte a fürdést a szabad Dunában és utolsó, aki abbahagyta. Alaptermészetében volt a szi­gorúság és erélyesség, de ő goromba és bátor is akart lenni. Noha ellenségei szerették volna rásütni a gyá­vaság bélyegét, ez nem sikerült. Amit megtagadott a joghallgatótól, megadta az elégtételt a hadnagynak: kiállt és férfias bátorsággal viselkedett a párbaj alatt. Legfőbb ambíciója azonban az volt, hogy rettenthetlen és kegyetlen hírben álljon. És ezt is elérte. A híre rosszabb volt, mint ő maga. Nem valószínű, hogy megtörtént, de jellemző reá nézve, hogy elhitték s azért elmondjuk el ezt az|esetet.A fegyenceket egyforma nagy­ságú fakoporsókba szokták eltemetni. Egyszer egy na­gyon hosszú ember halt meg és nem fért belé a normál­koporsóba. Jelentették ezt az igazgatónak és utasítást kértek hosszabb koporsó készítésére : — Fölösleges, — felelte a zordon igazgató — fű­részeljétek le a lábszárakat, akkor majd belefér! Egy alkalommal panaszra jelentkezett egy legyenc, akiről már hallotta, hogy elégedetlen az élelemmel és nagyon válogatós. Egy darab szalonnát nyújtott át e szavakkal: — Kérem igazgató úr, ezt a szalonnát nem lehet megenni. — No majd megizleljük. Van-e kenyered? Csenget és kenyeret hozat. A fegyenc szemeláttára jó ízűén fölfalatozza a kifogásolt ételt, aztán csak ennyit mond : — Holnap hozz megint! Balkay szellemes mondásai, úri gondolkodása és korrekt cselekvései mind ellentmondanak annak a rossz hírének, melyet ő maga keltett magáról. (Folytatása a vasárnapi számunkban.) a Pestvidéki Nyomda Vácon modern könyvkötő műhelyében A vasárnapi érdeklődés egy jó részét j városszerle a váci ipari és gazdasági hitel- szövetkezei közgyűlése foglalta íe. A szövet- ! kezeli gondolatnak Vácon is sok lelkes j hívője van, a kik annak részvényei! elter- j jesztefíék s minthogy mindig és mindenkor a legolcsóbb volt, azokkal a kisemberek tömegét hódították és vonták érdekkörükbe. Eddig el sem volt képzelhető, hogy egy szövetkezet évi beszámoló közgyűlése zajos legyen. Sablonos volt s mint az egyik tojás hasonlít a másikhoz, olyan volt az évről, évre. Hogy ez idén érdekessé lett, sőt (öbb: izgalmassá, azzá csak az lehette, a mi a magyar közéletet teljesen lefogja: a sze­mélyi harc. A váci hitelszövetkezetben a zseniális Donoviíz Ferenc halála óta nincs harmónia- Ő még abból a régi szövetkezeti gárdából való volt, kinek helyes kereskedelmi érzéke előtt szívesen meghajolt igazgatósága. Nem igy 'az utódnál, Bazsó Gábornál, kit mint főkönyvelőt az igazgatói teendők ellátásával bíztak meg. Heves csaták folytak zárt ajtók mögött az uj igazgató és az igazgatóság tagjai között, mely azzal végződön, hogy Bazsó Gábornak egy évre felmondották az állását. Mindez most a közgyűlés előtt pattant ki és rögtön rá két párt alakult, szervezkedett. Bazsó Gábor két heti szabadságot kért és vasárnap délre kibuktatta az egész igazgató­ságát. Az igazgatóság tagjai állottak ugyanis az egyik oldalon, a másikat Bazsó szer­vezte meg. A tagok oly nagy számban jelentek meg Latkóczy Pál — a nyugati főnöke Latkóczy Pál máv. főfelügyelőt, a váci állomás négy év előtti népszerű főnökét- már hónapokkal ezelőtt kinevezték a nyugat pályaudvar főnökévé, de helyét a lakás­mizériák miatt nem tudta elfoglalni. Most érkezett meg Budapestre Latkóczy főfel­ügyelő családjával Debrecenből, a melynek tudvalevőleg Vác után főnöke leit. Ugylátszik, Latkóczy Pált e hatalmas állomáson is a nagy alföldi város közönségének tiszteletét és becsülését szerezte meg, mert mint a fővárosi lapok is Írják, százötven terítékes banketten búcsúztatták el tisztviselötársai és Debrecen város vezetői. A nyugati uj főnöke már átvette hivatalát. Sziveden üdvö­zöljük uj, még jelentősebb pozíciójában s hiszszük, hogy nem felejtette el a váciakat, kiknek bizonyára akkor is baráti segitője lesz, mikor személyforgalmunk javításáról lesz szó. Ki elnököl a főgimnázium idei érettségién? A főgimnázium nyolcadik osztályában nemsokára véget ér a tanítás és megkez­dődnek az oszlályvizsgák. A vizsgákat az írásbeli, majd a szóbeli érettségi követi, melynek határnapja azonban még nem ismeretes. De nyilvánosságra került már az idei érettségi biztos neve, a ki Acsay István c. főigazgató, a Barcsay-utcai fő­gimnázium igazgatója lesz. Acsay főigazgató szülővárosába jön az érettségi vezetésére, abba a főgimnáziumba, melynek egykor eminens tanulója volt s ma a diáktársak szövetségének illusztris társelnöke. a közgyűlésen, hogy az elég nagy helyiség be sem tudta fogadni. Szószoros értelemben dulakodás folyt egy-egy belsőbb helyért, pedig Kokovay János elnök beszámolója, mely tárgyilagos és a jelentős eseményeket mellőző volt, alig érdekelte őket. — Mindenki az uj igazgatóság választására várt, mely végre Melha Endre vezetése alatt meg­kezdődön. A szavazás titkos, minden jelen­levő tagnak egy szavazata volt és sokan még meghatalmazásokat is adtak be, vagyis a távollevők nevében is leadhattak szava­zatot. Az eredményi mindvégig nem lehetett tudni, igy az izgalom csak nőttön nőtt. Végül is kihirdették a szavazás eredmé­nyét, mely szerint az igazgatóság tagjai lellek: Sáfár Béla, Melha Endre, Domokos Andor, Mireisz Lejer József, Simon Géza, Kvell Rudolf, Mihalik János, Täuber Ferenc és Tragor Ernő. A felügyelöbizottság tagjai Nagy Sándor, Schiller Henrik és Untermüller Ferenc dr. A régi igazgatóság az egy Sáfár Béla kivételével, ki mindkét szavazó listán szerepelt, kibukott, a régi elnököt, Kokovay Jánost pedig az OKH központja fogja az igazgatóságba kinevezni. Ezzel azonban a mérkőzés nem ért véget, a harc áll. Az uj igazgatóság tagjai hangoz­tatják, hogy Bazsó Gábor elleni vádakat a legelső gyűlésükön alaposan megvizsgál­ják, mások pedig vitatják, hogy a felmondás érvényben van, az meg nem másítható. Félős, hogy ebben a harcban egyedül a szövetkezeti eszme lesz a sebesült, ezért az országos központnak kell erélyesen fel­lépnie, ha váci fiókjának megbénulását el akarja kerülni. Eljegyzés Sáfár Gyula és Szalay Bertuska jegyesek (Minden külön értesítés helyett.) RASSOVSZKY KÁLMÁN a Városi Filmszínházban, a ,,Nibelungok(( pénteki díszbemutatóján Rassovszky Kálmán főgimnáziumi tanár a Városi Filmszínház kérésére a „Nibelun- gok“ pénteki díszbemutatóját aktuális szó­noklattal vezeti be. Kitüntetés Mátyás ezredesnek A kormányzó a harmadik osztályú ma­gyar érdemkeresztet adományozta a magyar kir. második honvédgyalogezred parancs­noksága alól történt felmentése alkalmából pávai vitéz Mátyás Sándor ezredesnek, a ki mint ezredparancsnok a csapatkiképzés terén kiválóan eredményes működést fejteit ki és a m. kir. honvédség fejlesztése körül kimagaslóan hazafias és rendkívül értékes szolgálatokat végzett. — Ez a meleghangú legfelsőbb elismerés Vác egy jó barátjának szól, ki nemrégen még zászlóaljunk pa­rancsnoka volt. A váci társadalom meg­szerette a kiváló katonát s kitüntetését most osztatlan örömmel fogadja. Selyemhernyótenyésztöket érdekli A földmivelésügyi minisztérium 1925 évre a selyemgubó beváltási árát a következőkép állapította meg: az I. osztályú gubók kilo- grarnonként 35,000 K, a II. osztályú gubók kilogramonként 25,000 K és a III. osztályú gubók kilogramonként 2,000 K. A selyem­tenyésztésre vállalkozók sürgősen jelent­kezzenek a váci selyemtenyésztésifelüqyelő- nél, Budapesti főút 10 sí. alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents