Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-04-15 / 28. szám
Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. 28. szám. Vác, 1925 április 19. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra ....................... 15000 K Vidéken egy hóra ....................... 20000 K Egyes szám ára ............................ 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos DBERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint A VÁCI HŐSÖK EMLEKSZORRÁRÓL, MELYRE MÉG SOKÁIG VÁRHATUNK A váci iparosság megalkotja a nyugdíjintézetét A márciusi sz'abadsáqűnnepen banketlre jött össze a váci iparosság. Nagyon l<omoly, megérleiésre váró gondolattal foglalkoztak ott. Arröi volt szó, hogyha az iparos megrokkan, elöregedik, a rokonság, a társadalom terhére lesz, mer! a mai nehéz viszonyok között alig néhánynak sillerül annyit szereznie, hogy szűkös ellátás jusson öreg korára. A beszélgetésekből kialakult az a helyes nézet, hogy összetett kezekkel a bizonytalan jövőért mitsem leitet tenni, ezért mindannyian egy tervet vallottak : alakítsák meg az mielőbb iparos-nyugdijintézö bizottságot. Két évvel ezelőlt ez a gondolat már felmerült, de nem tudni, a nemtörődömség, vagy a gáncsoskodó kritika e, idöelőtt megbuktatta. Az idők hogy változnak! Most, milior hire ment a váci iparosság között egy nyugdíjintézet felállításának a terve, minden oldalról örömmel üdvözölték és lelkesen csatlakoztak a mozgalomhoz! Ma már megalakult az intéző bizottság, már a számítások is készen vannak és a siker sem maradhat el,ha iparosainkaz idő intését megszívlelik és jóakarattal csatlakoznak ahhoz a nagyszabású tervhez, mely az ö jövőjüket van hivatva biztosítani. Az iparosnyugdijinlézet gondolata már be is vonult oda, a hol azt legméltóbban legmegérlöbben elintézhetik : az ipartestületbe, mely Vác héíszáz iparosát magában egyesíti. Tegnap már elóljárósági gyűiés tárgyalta a tervezetet és megérettnek találta a megvalósításra. Most tehát a nagyobb nyilvánosság elé mennek és nyilvános gyűlésen kívánják hirdetni a mai kor iparosaihoz méltó gondoskodást. Ezért az ideiglenesen megalakult iparos- nyugdijintézö bizottság felhívja a váci iparosságot, hogy április 26-án, vasárnap délután három órakor az ipartársulat helyiségében alakuló gyűlést tart s azon mutassák meg tömeges megjelenésükkel érdeklődésüket a jó ügv iránt. A gyűlésen a váci iparos nyugdijegyesület terveit ismertetik. Meghalt az öreg klarinétos Lovászi Feri hires bandájának megbecsült művész tagja volt Lovászi József, a klarinétos. Nagy zenei érzékével, tudásával szinte uralkodott a bandán, mely maga is gyönyörködve hallgatta sokszor a közönséggel, hogy az öreg Lovászi mily gyönyörűen fújja tárogatón a kuruc-nótákat. Már régen nem hallották. Betegeskedni kezdett, még járta az. utcákat, felkereste az ismerősöket, de megfújni a tárogatót nem tudta. Most eltűnt az utcákról is: a héten halt meg és a cigányország méltón eltemette, elsiratta a bús magyar nóták művészét. Cser Károly szobrászművész, kinek alko tását tartja a hősök emlékének megörökítésére kiküldött bizottság megvaiósitandónak, kedden kijött Vácra. Megtekintette azokat a helyeket, a melyek szóba jöhetnek az emlékmű felállítására és legalkalmasabbnak találta a Konsíantin-léri parkot, melynek elején arccal a -felsővárosi templom felé állana műve. A Váci Hírlap beszélgetést folytatott a müvészszel, aki a következőket mondotta : — Szebb hely nincs emlékművem elhelyezésére a városház előtti kis parknál- Az a kifogás, hogy talpazatán a háromszáz hős neve nem fér el, nem állhat meg, mert azt megnagyobbíthatom, a nélkül, hogy a hatás más lenne. Különben is újabban már a neveket elhagyják s egy általános, kegyt- letes felírás szól róluk és halhatatlan érdemeikről. Ámde én teljesen alárendelem magamat a szoborbizottság kívánságainak. Megkérdeztük, mit szó! ahhoz, hogy a bizottság néhány tagja országos pályázat kiírását kívánja? — Szerintem ez esetben is aligha fognak más eredményt elérni — válaszolt a művész. Mi pályázaton lettünk feiszóliiva s ha mások is akartak pályázni, lehették volna. Az. a néhány millió pályadij, melyet ilyenkor ki kell adni, külön nem csábítja az alkotó művészt, fő az, hogy művét kivitelre alkalmasnak találják. Azt gondolom, hogy országos pályázat erősen kitolja az emlékmű felállításának lehetőségé!. Cser Károly a Konstantiri-tér rajzával tett vissza Budapestre, a hol műtermében elkészíti és átdolgozza szoborművé!. Nem érdektelen megirni, hogy a váci hősök szobrának megalkotásába másoknak is van beleszólása és most látjuk világosan: attól, hogy az emlék álljon, még igen távol vagyunk. Vác városa és lakossága adta össze utolsó fillérig hőseinek szobrára a pénzt és hogy milyent állítsunk, abba beleszólása van a peszéradacsi, a szeremlei, meg uszodi megyebizottsági tagoknak, mert végső fokon, a belügyminiszter rendelete szerint, arról a vármegye törvényhatósági közgyűlése dönt. Röstelkedve említjük e, t, a mikor egy miniszteri rendelkezés öskul- turájú várost is gyámkodás alá vesz és nem tartja elég érettnek, miként az ulolsó kis falut, hogy maga határozza meg, hova fordíthassa saját pénzét, melyhez a vármegye egy fillérrel sem járult és kiválaszthassa, melyik emlék tetszik neki a sok közül. Elkeseredést válthatna ki és méltán, ha a nem lehetetlent képzeljük ei: A ceglédi és félegyházi cívisek mondanák meg nekünk a megyegyűlésen, hogy nem pl. Cser Károly művét, hanem egy másikat engedi felállítani a mi hőseink emlékére? Már most lessék elgondolni: országos pályázat a váci emlékszoborra — legalább félév. A szoborbizottság dönt — egy hónap, a városi képviselőtestület felülbírál, dönt, ismét hónapok múlnál-, az összes tervek és állták felkerülnek a vármegyére vélemény és végső döntésre: nincs-e igaza a Váci Hírlapnak, ha a legszebb szándékot, hogy a város nagy mulasztását mielőbb pótolja, már is megölve látja, nemde mindenki osztja nézetét, hogy váci höstestvéreink emlékművének felállításától most távolabb vagyunk, mint valaha? * A következő nyilatkozat közlésére kérték fel lapunkat: A Váci Hírlap április 12 iki számának ama ineyahapilasa, hogy mi a váci hősök szoborbizottságának elöntése ellen a polgármester urnái tiltakozást jelen tettünk volna be, a valóságnak nem felel meg. Igaz ellenben az, hogy a szoborbizottság legutóbbi ütését követő napon tudomásunkra jutott, hogy a Képzőművészek Gazdasági Sövetséye által tagjai számára kiirt pályázaton pályanyertes művész az emlékmű költségéből egy jelentékeny és pedig 20—30 °/° nevezed egyesületnek tartozik átengedni. 450 milliós megbízásnál ez, mintegy ÍÜO millió koronát jelent. Szoborbizottsági tagságunkból folyó kötelezettséget lelkiismeretesen kívánván teljesíteni, ezt az értesülésünket a polgármester urnák, mint a szoborbizottság elnökének tudomására adtuk, attól az intenciótól vezetve, hogy ezt a ÍOÜ milliót — ha arra mód van, — az emlékmű céljára, vagy a megbízott művésznek, avagy a város közönségének megmentsük. Mást mi nem akartunk és nem akarunk. Senkinek az érdekében, senkinek a személye ellen szót nem emeltünk. Még arra hívtuk fel a polgármester ur figyelmét, hogy ilyen körülmények között nem volna-e kívánatos az, ha a város mégis csak álfa lános pályázatot írna ki, a melyben nem csak egy egyesület tagjai, hanem mindenki részt vehet. Rusztek Lajos dr., Bruzda József, Szentgyörgyi Gusztáv. E nyilatkozathoz Krakker polgármester hozzáfűzi, hogy a tényállást fedi. Vizsgálat az anyakönyvi hivatalban Závody Elemér, az állami anyakönyvek vizsgálatával megbízott belügyminiszteri osztálytanácsos csütörtökön megjelent a váci anyakönyvi hivatalban és két napon át nyolc évre visszamenőleg annak vezetését megvizsgálta. Az iparosokat érdekli Az ipartestület elnöksége felhívja azokat az iparosokat, kiknek műhelyhelyisége saját hazukban van, hogy azt az ipartestületben a hivatalos órái< alatt d. u. 3—5-lg jelentsék be, mert azok kincstári házhaszonré- szesedésmentesek lesznek.
