Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-06-08 / 25. szám
PoTltlKaí és társadalmi hetilap, megjeleni!* vasárnap Hlőiizctési qj* * fi jj Helyben egy hóra 7000 K. Vidéken egy hóra 9000 K Felelős szerkesztő és laptulajdonos Szerkesztőség; és kiadóhivatal: C.áky-ut 4 ,z. (Íparíitóv^ D Egyes szám ára 1500 korona. | j Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkínt Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el ] „ t^.w.üO jj díjszabás szerint. Váci dalosok Budapesten Az elmúlt vasárnap reggelén vidám csapat gyülekezett a váci ; Síomás olajfa- és ákácvirágillafos perre íján, kézitáskával, csomagokkal, hölgyekkel és gyermekekkel felszerelve, mellükön a Vác város színeivel diszitetí iyrával izgatottan várták a Budapest-felé induló vonat berobogásáí s számlálták az újonnan érkezőket. Nem tizenegyen voltak, hanem ne’gyvenhatan s nem Poítornyai, hanem Andor vezette őket, tehát nem fotballisták, hanem valószínűleg dalárdisíák. Mind örültek, csak Andor csóválta a fejét, mikor a vonat berobogott. Mérgesen kérdezi: hol a harmincketíedik? Furcsa Itis ember! Negyvenhaían vannak s ö a harminckeítedikei keresi! De a mikor az a harminckettedik a kottaíáros! Nagynehezen megnyugtatják, hogy a koita- íáros már az előző vonattal beutazott, nem lévén erre a vonatra érvényes a heti műn- kásjegye. Ekkor azután íeíderüit az ő arca is s Göd-feié már mindenki tudta a vonaton, hogy a váci dalosok utaznak ^Budapest felé, meri néhány szép karral próbálták ki hangjuk üdeségéí. Budapesten az „Elektromos Művek“ dalárdája várta őket & kölcsönös jeligés üdvözlés után koítatáros és kotta nélkül indult el a kis váci csapat, hogy a főváros közterein szolgálja az ország dalos ügyét s becsületei szerezzen szülővárosának, mint 120 vidéki dalárda szerény, de irigyelt képviselője. Nyomukban mindenütt az a nehány lelkes dalbarát, férfiak és hölgyek, a kik velük utaztak, hogy bátorítsák őket. A „MargiihidfönéS“ csendült fel először ajkukról az ének s az eredmény ? . . . Megálltak a síelő budapesti emberek, kocsik, villamosok s áhítattal hallgatták a teljesen ismeretlen, de ielket heviiö melódiákat s dobálták a pénzt a perselyekbe. A Berlini téren már a jő hir is megelőzte a váciakat, a honnan hatalmas embercsoporttól kisérve jutottak el a Teréz-körútra, a hol virágokkal disziíeííék a váci színekkel ékeskedő jelzőtáblát s valamennyi dalost. Tizenkét óra előtt néhány perccel érkeztek az Oktogon-térre, de most már kottákkal és koííaíárossal s a mintáz Abbázia-kávéház előtt felharsant az irredenta dal: „Te szenvedő magyar, tekints az égre!“,£kinyiiíak a paloták ablakai s hatalmas embergyűrű övezte és tapsolta a váciak dalait. Itt közkívánatra magyar népdalokat is énekeitek s jutalmul néhány perc alatt az összes perselyek zsúfolásig megteltek bankókkal, köztük igen sok százezer koronással, a mit büszkén lobogtatva dobtak a perselyekbe. Ennyit adott örömében egy a vonatra siető váci férfi is felismervén az embergyűrű közepében a sikeresen működő váci dalosokat. Itt már az Országos Dal- szövetségnek a kormánytól kiküldött titkára is gratulált a váciaknak. Innen rekkenő hőségben zarándokolt a kifáradt csapat a Szabadság térre, a hol az elszakított országrészek szobrai között hatalmas paloták visszhangozták a híres váci „Piros sipkäs“ szabadságává gyönyörű akkordjait. Senki sem volt fáraiP, lankadt a dalosok közt s büszkén énekelték a szobrok-íelé: „A szent határ felszabadul!“ Rövid pihenés után a Margitszigetre indult a csapat, a hová már három óra előli rengeteg nép vándorolt ki. Félnégykor a belépő csarnok kupolája zengte vissza a váci dalosok énekét: Mi voií nekem a szerelem ? íti egy öreg negyvennyolcas honvéd botra támaszkodva gratulált a karmesternek s felvilágosította, hogy ennek az éneknek a szövegét az ö rokona, Petőfi Sándor irta. A karmester könnyes szemekkel köszönte meg a felvilágosítást s meleg kézszoritásban szerény anyagi elismeréssel viszonozta a szegény öreg gratulációját és sietve indította útnak lelkes csapatát, hogy még egyszer bejárják a délelőtti őrhelyeket, mert hat órakor már a hajón akarl lenni az egész napi munkában kifárad!, éhes, szomjas dalos csapat. Most az Qkíogon-íéren volt az utolsó állomás, a hol elbúcsúztak a lelkesen éljenző budapesti dalosoktól s boldogan, agyonfáradtan siettek a Peíőfi-íérre, a hajó felé szivükben örömmel, megelégedéssel, hogy nem dolgoztak hiába s nem szégyent, de becsületet szereztek a piros-kék váci színeknek. S tette mindezt a dalárda minden tagja támogatás nélkül, ingyen, a saját költségén, heteken át izzasztó munkával gyűjtött filléreinek feláldozásával. Witéz tfixi János, wiiás BC©wá©s W. József és witéas Lör*iian©z: József Magyarország kormányzója junius Í5-én a Margitszigeten ismét vitézeket avat fel. Ebben a szép névsorban, mely a vitézi címet fogja kapni a világháborúban tanúsított hősi magatartásért, három váci nevével találkozunk: vitézzé avatják Vízi János í. íüzérfőhadnagyoí, főgimnáziumunk tornatanárát, Kovács V. József, Lőrincz József váci áliamrendőröket, kiknek sok kitüntetésük közt a nagyezüst viíézségi érmük is megvan. IsStoSatáu’SSBk találkozója A váci főgimnázium iskolatársainak szövetsége újabb határozat szerint junius 26-án tartja évi közgyűlését. Valószínűleg ezen a napon lesz a 10, 20, 30 és 40 éve érettségizettek találkozója is, melyről múlt számunkban bővebben irtunk. 85 miBSSóft jövedelmezett a hengermalom A váci hengermalom r. í., melynek részvényei tudvalevőleg majdnem teljesen a budapesti gőzmalom r. t. tárcájában vannak, most teszi közzé évi zárószámadását 1923-ról. Megtudjuk ebből, hogy a nagy vállalat 65 millió korona tiszta jövedelmet mutat ki bőséges leírások után. Csütörtökön ufÓB*©si közg^sálés E héten a város képviselőtestülete közgyűlést tart, melyen a következő érdekesebb ügyekről lesz szó : Az inségadó kive- { tése, a közgyűlés napjainak meghatározása, } községi bíró kirendelése, Bardócz Árpád j dr. áru. tanácsos szabad; ága, Csányi L.-né | nyugdija, Termann Antal tanulmányi se- | gélye, a főgimnázium feníaríási segélye, I részvényjegyzés a nemzeti bankban, Goss- | mann János, Löwinger F. Sándor és Samu, j Bútorgyár, rt. és János Hubert telekvé- tdei slb. Elemi iskoSáfoata £s üesE tandíj jste m foesr-t ö I Az ország rendkívül nehéz nehéz pénzügyi helyzetére valójjtekinietlel a népoktatás ingyenességét 1924 szeptember 1.-től kezdve, megszünteti a közoktatásügyi miniszter és ismét éleíbelép az elemi iskolában is a kötelező tandíj, mely négy aranykoronánál kevesebb nem lehet és a 15 aranykoronát meg nem haladhatja. A befolyó összeg tei- i jes egészében az iskola dologi és személyi kiadásaira fordítandó. A beiraíási dij pedig 50 aranyfiliér lesz. A befolyó tandíjból minden tanerőnek 60 aranykoronát keli ki1 szolgáltatni, a ki ennyivel kevesebb állam* segélyt fog kapni. Az ismétlő iskolákban nem lesz sem tandíj, sem beiraíási dij. » Fontos lesz, hogy éves gazdasági cselédek- ! né! a beiraíási és tandíjai, a bérbe való ! betudás nélkül, a gazda lesz köteles viselni, ái Reméroirségi p&iakosdi s»3aÍM@l©adása8 Két vígjátékkal lép a Reménység műkedvelői gárdája pünkösdnek mindkét ünnepén a váci közönség elé. Mulatságos két j bohózatban lesz része a hallgatóságnak, ji telve bohókás kacagtató jelenetekkel, ked- ! vés énekszámokkal. A dalok egyrészének muzsikája Wolkóber János tanár szerzeménye. Jegyek elővételben Meiszner Rudolfnál és Tanács Erzsébetnél, este a pénztárnál. Az előadás 8 órakor veszi kezdetét vasárnap és hétfőn este a Siketnémák intézete dísztermében. Az est jövedelme sportcélokat szolgái. kéB8ys52©riíkí!les©tr8 <aze adófelszélanslási foisottságfoais Az adőfelszólamlási bizottság Huber József dr. elnöklete alatt e héten ismét megkezdte munkáját, mely valószínűleg három hétig tart. A tárgyalások most a közgyűlési teremben folynak, a kincstár képviselője Ember Kálmán pénzügyi főtanácsos. A bizottság már főleg a kényszerkölcsönfel- lebbezéséket bírálja el, de miután ezt a | kölcsönt az 1923 évi jövedelem alapján j vetette ki a pénzügyigazgaiőság és ennek értesülései vannak arról, hogy több adófizetőnek jóval magasabb jövedelme volt, számos adófizetői a felszólamlás! bizottság elé idéz, hogy magasabb kényszerköl- csöní állapíttasson meg. A pénzügyminiszter az elhunyt Forgó Kálmán dr. helyére Oltó József nagykereskedői nevezte ki a bizottságba rendes tagnak, ki helyét el is foglalta.
