Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-04-27 / 19. szám

2 VÁCI HÍRLAP Vácra nem jöhet, Esztergomba | nem megy a jpénsiigyigazgatóság j Boldogult polgármesterünk egy napon j f gyoyó arccal (ért haza Budapestről. Leg- bizalmasabbjainak ei is mondotta boldog­sága okát: Ma kötötte meg a szerződést a budapesti pénzüyyigazgafóság vezetőié­vé!, Medics miniszteri tanácsossal, mely szerint a pénzügyigazgalóság a kecske­métihez hasonló kirendeltséget állít fel Vácon Felső Pesímegye, Nógrád és Hont- j vármegyék egyes járásai részére, Vác va­rosa pedig kötelezte magát, hogy az uj hivatalnak helyt ad és tisztviselőit a va­rosban lakáshoz juttatja. Száz és száz uj fogyasztóval szaporodóit volna a város és ezer és ezer ember kereste volna fei az uj pénzügyigazgatóság révén Vácot, így szol­gálta vom a Csányi a varos iparának es kereskedőimének érdekeit. Az örvendetes h r nyilvánosságra való hozatalával azon­ban várni kelleti, mert a pénzügyminiszter c jak előzetes jóváhagyásai »dia a tervhez s akkor kiülő dön tartózkodott a kö'Csön- íárgyalasokon. A miniszter nemsokára haza­jön, de a szerződés jóváhagyása késet!, sőt később nem is hagyta jóvá. Kiderült ugyanis, hogy ugyanazok a kezek, a me üyek a virágzásnak indult váci taniiókép- zöl Esztergom érdekében megfojtottak, el­értek a pénzügyminiszter asztaláig is és megfogták a miniszter kezét a jóváhagyás aláírasd elölt azzal, hogy a penzügyigaz- gatósagoí ne Vícnak, hanem Esztergom­nak adja. Azóta éltéit egy év. A primasi varosban még mai napig sincs pen/ügy- igazgatóság, bar a pénzügyminiszter Vác karara odaadta. A magyarázatot eszlerg- mi laptársaink három sorban most közölték : Esztergom nincs abban a helyzetben, hogy a penzügviyazgatósagnak es tisztviselőinek la kast adjon, azerí az nem is megy Ész­téi gomba. Csányi iLászzüá emíéke ss vármegyém P<.sívarmegye lörvenyhalosága most tar­totta tavaszi közgyűléséi, melyen Pres;ly Elemér főispán megnyitó beszedőben meg­emlékezett arról a súlyos csapásról, mely V iC varosát Csányi László polgárim, sür h ilalavai erte. Méltatta rövid, alig nehái y éves működését, mely idő alatt az alkoía- s >k egész sorozatában örö hielte meg ne­vet. A közgyű és tagjai ailva hallgatlak vc- gig a fői-pan emlékbeszedet s elhatároz­ni k, hogy Csányi emlékéi a törvényhatóság jegyzökönyvébe is megörökiiik es részvétük­ről az elhunyt özvegyet is érles ifik. selyem tenyész&ök Vácon es kornyékén a seiyemtenyésztés szép anyagi sikerek közt indult meg né­hány éve. Két esztendővel ezelőtt már 19 métermázsa selyemgubó árál teltéit zsebi e a tenyésztéssel foglalkozók, mull évb* n pedig 38 mázsa gubot vallottak be a selyem- tanyesztök. B mtha Ferenc váci selyeinlc- nyésztési felügyelő ezl liatalmas halddas- nak leírtja és lapunk úljan buzdít minden­kit. hogy minél többen foglalkozzanak a selyemhernyók tenyésztésével. Ez idén a gubok bevallási árai is lényegesen emel­tek, mert az első osztályú kilogramjaert harmincezer, a másodosztályúért húszezer s a harmadosztályú gubóért ezer koronát fizetnek. Egy kilóra 35U—5U0 gubó megy az elsőosztalyúbób A kik tenyészteni akar­nak, ingyen kapják a selyemhernyókat Arany Géza ref. rektornál és Bariba fel­ügyelőnél (Budapesti főút 10.) DREHER világhírű Á tegnap emberei ///. A biztos úr. Ismertem én — ismerte minden Nem oly rég azt a jó urat, Ki öreg volt már férfi renden S vénült korig ifjú maradt. Arany. Abban az időben ismerte és megbecsülte még vá­rosunk társadalma a tekintélyt. De a tekintéllyel járó tiszteletet ki is kellett érdemelni. Legnagyobb úr volt természetesen a püspök. (Annak még a huszárfát is meg- süvegelték) Rang szerint a kanonok nagyságos urak következtek. Ezeknek is kijárt a kézcsók. A Crouy gr fokai ép olyan tisztelettel köszöntötték, mint a négyes fogatukon repülő földesurakat. A város urai­nak polgármestertől lefelé meghajlás is dukált a levett kalaphoz. (Hja, a hatalmasokat nemcsak tisztelni kell, de felni is lehet tőlük.) Nagy tekintélyben volt részük a szabadságharc vitéz katonáinak is. (Mint magasabb lényekre tekintettek rájuk és — szivarvégeket gyűjtöt­tek számukra.) A paraszt köszönt az iparosnak, az iparos a hivatalbelieknek, a polgár az uraknak, a gyer­mek a felnőtteknek. És a megtiszteltek dicséretére le­gyen mondva, ezek az önként jövő hódolatot minden­kor szívesen fogadták és viszonozták. A mai kor fia el sem tudja már képzelni, hogy micsoda tekintély illette azt a férfiút, akinek az állá­sából folyó tiszteleten kívül hatalmi eszközök is állot­tak rendelkezésére. Ilyen nagy tekintély volt a biztos úr. Olyan hatalmat gyakorolt a felnőttek társadalmá­ban, mint a pálcás tanító bácsi a kicsinyek birodal­mában. A hatalmas úr élt hatalmával, néha visszaélt, de mindig okkal-móddal éli vele. Rendet és nyugo­dalmat tudott teremteni. Ha a békés természetű pova- lyacsok egyike a Tragor-sarkon felöntött egy kicsit a garatra és összeszurkálta a társát, a biztos úr som­másan elintézte a baját. Nem vett fel rőfnyi jegyző­könyvet, nem halhatott ki óraszám tanukat, hanem igazságot szolgáltatott. Egyikre is, másikra is 25-öt veretett. Ez azért is jó volt, mert a haragosok, akik egyébként jó barátok voltak, kibékülitek. Félóra múlva már megint a Tragor-sarkon áilíak, tárgyalták az ese­tet, mutogatták a véres bicskát, a tátongó sebet, bűn­jelet, mi egymást. így aztán helyreállt a megsértett jogrend. A felek nem fellebbeztek, a közvélemény pe­dig megnyugodott. Nem is esett csorba sohasem az ő hatalmi tekin­télyén. Csupán egyszer történt meg vele, hogy egy po gártárs félreértette intézkedését, de ez sem tépázia meg az ő félelmetes nimbuszát, csak hosszas szóbe­szédre adott okot. A doiog úgy történt, hogy nagy­hatalmú rendőrbiztosunk egy téli nap ködös reggelén szemlét tartott a hetivásáron és megvett egy nyulat. Körültekint, hogy kivel küldhetné haza? Meglátja K. alsóvárosi parasztgazdát, odaszól neki: — K. uram, vigye haza ezt a nyulat ! A megszólított fogja a nyulat és elviszi. Fabriczy délben kérdezi a feleségét, hogy elkészí­tette-e a nyulat ebédre? — Micsoda nyulat ? Amelyiket K-val küldtem haza. — Még a színét sem láttam a K-nak, de a nyúlnak sem. — Ejnye akasztófára való povalyacsa, majd adok én neki! fakadt ki a károsult rendői biztos. Ebéd után első dolga volt fölkeresni a nyúlás em­bert. Épen útban találja a város felé. Azonnal rákiált: — Hallja K. mit csinált maga a nyúlta! ? — Hát megettük, — feleli ez teljes lelki nyuga­lommal. — Megették? — csodálkozik Fabriczy. — Persze, hogy megettük. Mi mást csináltunk volna vele ? Hogy merte azt tenni? — Hát nem a biztos úr parancsolta, hogy haza vigyem ? Hát haza vittem. Sím ifjúság ieg-trjafob spoHja A Váci Sportegyessel legifj bb osztálya, a „leuenle céllövö osztály“ tudomásunk szerint már megkezdte működését. Öröm mel táljuk, hogy városunknak ezt az elhanya­golt sportágát < pen a legfiatalabbak karol­tak fel ős ismerték fel a céllövészeinek, jövőjét és fontos szerepét. Megbízunk a Sportegyesület vezetőségében és tudjuk, hogy kiválót fog nyújtani. A lövészek ma, vasárnap d. e. 11 órakor az iparudvari sportheiyiségben taggyűlést tartanak. Gyű­lés után tagfelvétel lesz. Délután oktató cébövés hosszabb távolságra. Nyilt-tér Í l&ö szobi etny ál vánitás Szeretett jó édesanyánk halálakor megnyilatko­zott jóleső részvétét hálásan köszönjük. Mindenki, a ki végtisztességadásan megjelent, valamint a váci rózsafiizér társiüa,t külön is fogadják ezen az utón kifejezett őszinte hálánkat. Vác, 1924 április hó 20. Jenes József és neje. egyszer, &a§o3 áea Sebet döííáutyf tes'BVceinS A kisgazdák kiharcoltak a pénzügymi­niszternél, hogy az idén is termelhessenek kertjükben dohányt. A miniszter most adja tudomásul, hogy „még egyszer és utoljára“ mindenki kaphat dohánytermelésre enge­délyi, ha május 20 ig a városházán, vagy a község elöljáróságánál jelentkezik és száz palánta után 320 ezer koronát jöve­déki adóban lefizet. A miniszter t< hát elég drágán méri az utolsó szűz dohányt s egy­ben azt is tudatja, hogy a lei j >g és beje­lentés nélkül üdét palántái, azt az alapdij tízszeresére, vagy húszszorosára lehet meg­büntetni, a mi azutan igazán cira a füst lesz, mert a dohányt is elkobozzák. Eljegyzés efe Schönberger Gizikét Vácon eljegyezte Löwenheim Beia. (Minden külön értesítés helyen.) Bacher Pál ör. eljegyezte László Ellát. (Minden külön, értesítés helyett ) Cserkészeink tnyári táborozása Főgimnáziumunk cserkészcsapata ez év­ben is táborba száll. Szepesi Bódog tanár- parancsnok és Vida Vilmos s. liszt, Zsem- bay Ferenc tanar hisértteben a húsvéti időben voltak táborhelyszemlén. Az ecseg- szenliványi gyönyörű völgyben, a Cserhát­ban Bézma alatt találtak alkalmas helyet, hol úgy az ivóvíz, mint a fürdővíz is igen közel van. lit fognak táborozni diósgyőri cserkészek is. Csonka Mdyyarorszaynak egyik legszebb részé e vidék. Eddigi terv szerint jú ius 1-étöl jú iu.s 21-ig tesz a tábo­rozás. A szegény cserkeszek teljesen ingyen, többen kedvezményesen vesznek reszt a táborozásban. A í iborozas költséges. A cserkesz parancsnokság ez évben is halas köszönettel fogod a táborozás celjara bár­mily élelmiszert, lisztét, cukrot, zsírt, alb. Újabban Bán M. 100,000, a siketnéma inté­zet tanártestülete 33000, Hüöschl Kalman 50,000, a váci nőegylet 300,000, Zaiánfíyné úr iő és leánya 100,000—íOO.OoO koronát es 3 kg. fózölisztet es I kg. zsiri adományo­zott a csapatnak. Fogadjak az adakozók a cserkészcsep-it kos/önetét. Húsvéti mérkőzések A húsvéti mérkőzések nem valami szép játékot mutattak be, pedig a VSE I sö csa­patot kötött le s elküldték egy iizedrangú ellenfelet, miy a húsvéthétfői mérkőzés na­gyon az öntözés Íratása alati folyt le. VSE t.—Vasas komb. 2 :0. A sporiegylet könnyű győzelmet aratott a gyöngén kom­binált Vasas csapat felett. PSC t. —VAC 1 : 0. Egyenlő erőknek bi­zonyultuk, bar több támadás volt a Pan­nónia kapujába, de a VaC csatárai nem tudlak a labdát a kapuba juttatni. VRTSE — KSC 1:0. A Törekvésnek egy tizenegyes révén sikerült győzelmet aratni I a budapesti Kalaposok sporlegylete ellen. Forgó István sí vármegyén Pestvármegye főispánja Forgó István vég­zett joghallgatót közigazgatási gyakornokká i nevezte ki és szolgálattételre a vármegye központjába osztotta be. sörgyártmányainak állandó lerakata a VÁC! VAROS­.. .-s...Pannónia-épület t Éld LESZ FO R f-rtál Telefon 70 szám

Next

/
Thumbnails
Contents