Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-04-06 / 16. szám
Ära 1000 korona 38-iK évfolyam jW 16 széni Vác, iV24 április 6. PolitiHal és társadalmi hetilap, megjeleaiK vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 5000 K. Vidéken egy hóra 6000 K. Egyes szám ára 1000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. A Népszava ismét kirándult „a kegyes l püspök városába", hogy az amugyis meg- | oszlóit társadalommal szembe álliísa a ; munkásságot, melyei vasfegyelemmei kovácsolt maga mellé és köveleü, hogy gyűlölettől fűtött sorainak azok hitelt adjanak. Az oláhok által kivégzett szerencsétlenekről ir most is, de már megnevezi a vészbizoüságrrak tagjait is, kik okai lennének az árván maradtak szenvedéseinek. Az alábbi nyilatkozatok igazolják, hogy mily vakmerő bátorsággal lehet az újságíró tollai visszaélni s azzal a Népszava cikkírója gondtalanul vissza is élt, ez azonban a megvádoltak dolga, kik nem késnek elégtételt keresni a bíróság előtt. Mi itten rá akarunk mutatni két kirívó jelenségre, melyet a figyelmes szemlélőnek lehetetlen észre nem venni. Egyik az, hogy a Népszava cikkét egyenesen úgy élezi ki, hogy alkalma van a papságon keresztül az egyházakat is támadni, a másik pedig az aianí- járó gondolkodása, hogy meri a kommunisták egy sereg tiszteletre méltó férfit a váci fegyházba hurcoltak, tehát csak ók ölelhették meg a szerencsétleneket bosz- szúból. Az ő lelkületűk nem az igazságkeresésére, hanem a gyűlölet fűtésére van berendezve. A Váci Hírlap jól tudja, hogy mindaddig mig ezt a kelevényt fel nem vágjuk, veszélyeztetni fogja mindig a normális élethez való visszatérést, ezért kötelességének fogja ismerni, hogy városunknak az |oláh megszállás alatt történt eseményeit hiteles tanuk vallomása, hiteles okmányok alapján tisztán a történetiró igazmondása alapján felfedje. Egyelőre csak üzenni valónk van a gyűlöletnek, hogy mérsékelje emberi gonoszságát és ne akarja beszennyezni azokat, kik fegyházlakók voltak ugyan, de bosszú nem élt a lelkűkben. Ezt alapítjuk GVSilténifi Aurél városi tanácsos vallomására, ki hit alalt fogja a bíróság előtt is megmondani, hogy ő volt az első, ki érintkezett a bevonuló oláh századparancsnokkal s kinek legelső kijelentése volt, hogy a kommunisták megfékezésére jöttek Vácra. Miltényi megdöbbenve Iá! la, hogy a százados az akkori váci szovjet-választ ások nyomtatott hosszú listáját húzta elő, átadta neki, melyen a nevek egy, két és három kereszttel voltak megjelölve és követelte, hogy azokat rögtön állítsa elől Nyilvánvaló ebből, hogy az oláhok felkészülten jöttek Vácra, információikat minden vészbizottság elölt szerezték meg, hiszen addig még Milíényin kívül senkivel sem érintkeztek! Most pedig adjuk át a szót a megvá- dollaknak. Podhopámyi József prelatus-kanonokot vádolja legtöbbet a cikk, látszik, hogy az egyház szolgáján át akar erős esapási mérni a leogyülölíebb ellensége : a papságra, az egyházra. Engedjük tehát első helyre a preláíus űr nyilatkozatát, mely igy szól: Meggyőződésem, hogy Népszaváék egy messzebbmenő célért dolyoznak s ennek a célnak törnek utat most a váci ügyek szellőztetésével. Ehhez ^célhoz szükséges nekik egy papnak beszennyezése, hogy a többit is bepiszkíthassák Keresem az okokat, hogy miért ép engem szemeltek ki céltáblának, ki soha, senkii készakarva nem bántottam ? A kérdés megfejtéséi logikus összefüggésben látom közszereplésemmel, hogy meggyőződésemet soha véka alá nem rejtettem. 1918 ban a váci káptalan megbízod, hogy öt az úgynevezett „nemzeti tanácsban“ képviseljem, a hová az alsó- papság Divényi Gyulát küldte ki, mint megbízottat. Ebben a „tanácsiban kénytelen voltam néha kellemetlen igazságokat mondani a szereplő szocialistáknak, mert fejem sehogvsem tudta bevenni a „forradalom vívmányai!.“ Midőn ezen „tanács“ magasabb kulminációba jutod és elérte a szovjet magaslatát, a vörösök fegyházba csuktak — egyedül engem a váci papok közül. Midőn a kommün megbukott és a bunkósbot más kezekbe került, ők a bukottak természetesnek találtáig hogy én is — mint fegyházviself ember — beálltam a bosszúállók csoportjába, mert az ö erkölcstanukban ez a természetes i@gika, a megbocsátás nem az ő mentalitásukhoz illő. Iqy látom én a lélektani alapot megalkotva a vörösök gondolkodásában s igy tudom megfejteni az ismételt támadásokat ép az én személyem ellen. Mert hogy én semmiféle kijelölő bizoiíságban részt nem vettem, ilyen bizottság létezéséről sem tudtam, senkinek haiáiát nem kívántam, a kivégzésekről csak másnap értesültem, arra a mindentudó Isten a tanúm, a ki elé ebben a tekintetben nyugodtan lépek. Tudom, hogy ezen legfőbb tanúnak bizonyítása a vörösök előtt nem perdöntő, de az én telkemet megnyugtatja. Hogy azonban „in foro exferno“ is ér- nyesüljön az igazság, megindítom a sajtópert úgy a lap ellen, mint azok ellen is. kik ezen cikk keretében rágalmaznak. Álljon a bíróság elé, a ki ilyen dolgokat könnyelműen állít s bizonyilsa azokat, vagy pedig vegye el méltó büntetését. Legyen szabad azonban már most hangsúlyoznom, hogy úgy a kivégzettek, mint a letartóztatottak megmentésében talán én fáradtam legtöbbet, elítélve a krudelitáso- kat. Mindenkinek baját átérezíem, senkit el nem utasítottam, egy letartóztatott családját magamnál tartottam és oltalmaztam az úgynevezett fehérektől, mint titkos kommunista, rágalmakat tűrtem, sőt karhatalmi küldöttség által felelősségre vonattam, a miért pártoltam a kommunistákat és a zsidókat s most mindezért kijár a Népszaváék piszkolódása. Bizarr dolog, hogy egyszer a vörösöknek voltam szálka, máskor a fehérek akadtak belém, most újból a vörösökön a ser. A gyűlölet világa ez, a melyben a tisztességes, objektív embernek nem sok keresni vaiója van. HosMí^ánszky Zoltán nyilatkozata nem fontos. Ö róla mindenki tudja, hogy a kommün alatt nem tartózkodott Vácon, sikerült magát átmenteni „túl a demarkáción“, .ót nem érdekelte a szenvedő város sorsa. Sokkal későbben jött haza, mintsem részt vehetett volna bármiféle bizottságba. Öt akkor már a választás előkészületei vették igénybe, az akkori vezetőséggel sem érintkezett, hazugság róla minden állítás. Püntér* * 1 Ernő dr, ; járásbiró, kit a cikk többször megvádol, S kijelentette, h°gy nem kivan nyilatkozni, í — Megindítom a sajtópert a Népszava I ellen, ez az egész mondanivalóm. Sáfár Béla ! ref. lelkészre támaszkodik a cikk szerzője, áililóiag tőle kapta a iegiöbb adatot. Sáfár ezeket mondta tudósítónknak: — Egy vasárnap reggel templomba kéI szültem, mikor egy ember állított be hoz- ! zám. Valami titkárnak mutatta be magát. Kérdéseket tett fel, azokra válaszoltam, de kijelentem, hogy a nekem imputáit dolgokat nem mondottam. Egyedül a következőkét: Kérdezte, alakúit e bizottság a város ügyeinek vitelére. Kijelentettem, hogy igen, először Zádor János, később Novak Antal vezetése alatt. Ez tisztán népjóléti bizottság volt, hogy a kommün alatt kifosztott város élelmezéséről gondoskodjék. Soha, egyetlen egy elejtett szó sem volt kommunisták kivégzéséről! Azt is kérdezte tőlem, járí-e nálam egy rátóíi ember, igenlőitg feleltem s azt is hozzátettem, hogy panaszkodott, miszerint Jánosdeák megverte, de semmi mást, mert nem is tudtam tőle többet. Nem igaz, hogy bármiféle vészbizotíw sági listát eiémterjeszteti volna s én azt jóváhagytam volna. Az egész beszélgetés a papiak udvarán néhány pillanatig tartott, képzelhetö-e, hogy én tiszteletre méltó nevek birtokosairól nyilatkozatokat tehessek ily rövid idő alatt ? Bainiuei1 Ernő ezredes ezeket mondotta tudósítónknak: — Tekintettel arra, hogy a Népszava is megírja, hogy a lap cikke ellen az ügyészség bűnvádi eljárást indilotf, melynek folyamán minden valószínűség szerint engem is ki fognak hallgatni, lesz módomban az egész tényállást elmondani, most csak a következőket jegyzem meg: Valótlan, hogy vészbizoüság működött Vácon, valótlan, hogy a vészbizoüság letartóztatott embereket, valótlan, hogy vészbizo.tság egyetlen egy kivégeztetést is foganatosított, valótlan, hogy a karhatalomból valaki is jelenvolt a kivégzéseknél, vagy a kivégzettektől valamit is elvitt volna. Ottó József a következő kijelentéseket tette: Csütörtökön, Borsos Endre megjelent az üzletemben, kezében a Népszavával, hogy olvassam el, miféle cikket ír ismét. FelháŐRet csuKíáK le — ők a bosszúállók!
