Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-04-06 / 16. szám

Ära 1000 korona 38-iK évfolyam jW 16 széni Vác, iV24 április 6. PolitiHal és társadalmi hetilap, megjeleaiK vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 5000 K. Vidéken egy hóra 6000 K. Egyes szám ára 1000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. A Népszava ismét kirándult „a kegyes l püspök városába", hogy az amugyis meg- | oszlóit társadalommal szembe álliísa a ; munkásságot, melyei vasfegyelemmei ko­vácsolt maga mellé és köveleü, hogy gyű­lölettől fűtött sorainak azok hitelt adjanak. Az oláhok által kivégzett szerencsétle­nekről ir most is, de már megnevezi a vészbizoüságrrak tagjait is, kik okai len­nének az árván maradtak szenvedéseinek. Az alábbi nyilatkozatok igazolják, hogy mily vakmerő bátorsággal lehet az újságíró tol­lai visszaélni s azzal a Népszava cikkírója gondtalanul vissza is élt, ez azonban a megvádoltak dolga, kik nem késnek elég­tételt keresni a bíróság előtt. Mi itten rá akarunk mutatni két kirívó jelenségre, me­lyet a figyelmes szemlélőnek lehetetlen észre nem venni. Egyik az, hogy a Nép­szava cikkét egyenesen úgy élezi ki, hogy alkalma van a papságon keresztül az egy­házakat is támadni, a másik pedig az aianí- járó gondolkodása, hogy meri a kommu­nisták egy sereg tiszteletre méltó férfit a váci fegyházba hurcoltak, tehát csak ók ölelhették meg a szerencsétleneket bosz- szúból. Az ő lelkületűk nem az igazság­keresésére, hanem a gyűlölet fűtésére van berendezve. A Váci Hírlap jól tudja, hogy mindaddig mig ezt a kelevényt fel nem vágjuk, ve­szélyeztetni fogja mindig a normális élet­hez való visszatérést, ezért kötelességének fogja ismerni, hogy városunknak az |oláh megszállás alatt történt eseményeit hiteles tanuk vallomása, hiteles okmányok alapján tisztán a történetiró igazmondása alapján felfedje. Egyelőre csak üzenni valónk van a gyű­löletnek, hogy mérsékelje emberi gonosz­ságát és ne akarja beszennyezni azokat, kik fegyházlakók voltak ugyan, de bosszú nem élt a lelkűkben. Ezt alapítjuk GVSilténifi Aurél városi tanácsos vallomására, ki hit alalt fogja a bíróság előtt is megmondani, hogy ő volt az első, ki érintkezett a bevonuló oláh századparancsnokkal s kinek legelső kijelentése volt, hogy a kommunisták meg­fékezésére jöttek Vácra. Miltényi megdöb­benve Iá! la, hogy a százados az akkori váci szovjet-választ ások nyomtatott hosszú listáját húzta elő, átadta neki, melyen a nevek egy, két és három kereszttel voltak megjelölve és követelte, hogy azokat rög­tön állítsa elől Nyilvánvaló ebből, hogy az oláhok felkészülten jöttek Vácra, infor­mációikat minden vészbizottság elölt sze­rezték meg, hiszen addig még Milíényin kívül senkivel sem érintkeztek! Most pedig adjuk át a szót a megvá- dollaknak. Podhopámyi József prelatus-kanonokot vádolja legtöbbet a cikk, látszik, hogy az egyház szolgáján át akar erős esapási mérni a leogyülölíebb ellen­sége : a papságra, az egyházra. Engedjük tehát első helyre a preláíus űr nyilatkoza­tát, mely igy szól: Meggyőződésem, hogy Népszaváék egy messzebbmenő célért dolyoznak s ennek a célnak törnek utat most a váci ügyek szellőztetésével. Ehhez ^célhoz szükséges nekik egy papnak beszennyezése, hogy a többit is bepiszkíthassák Keresem az oko­kat, hogy miért ép engem szemeltek ki céltáblának, ki soha, senkii készakarva nem bántottam ? A kérdés megfejtéséi logikus összefüggésben látom közszereplésemmel, hogy meggyőződésemet soha véka alá nem rejtettem. 1918 ban a váci káptalan meg­bízod, hogy öt az úgynevezett „nemzeti tanácsban“ képviseljem, a hová az alsó- papság Divényi Gyulát küldte ki, mint meg­bízottat. Ebben a „tanácsiban kénytelen voltam néha kellemetlen igazságokat mon­dani a szereplő szocialistáknak, mert fe­jem sehogvsem tudta bevenni a „forrada­lom vívmányai!.“ Midőn ezen „tanács“ ma­gasabb kulminációba jutod és elérte a szovjet magaslatát, a vörösök fegyházba csuktak — egyedül engem a váci papok közül. Midőn a kommün megbukott és a bunkósbot más kezekbe került, ők a bu­kottak természetesnek találtáig hogy én is — mint fegyházviself ember — beálltam a bosszúállók csoportjába, mert az ö er­kölcstanukban ez a természetes i@gika, a megbocsátás nem az ő mentalitásukhoz illő. Iqy látom én a lélektani alapot megal­kotva a vörösök gondolkodásában s igy tudom megfejteni az ismételt támadásokat ép az én személyem ellen. Mert hogy én semmiféle kijelölő bizoiíságban részt nem vettem, ilyen bizottság létezéséről sem tudtam, senkinek haiáiát nem kívántam, a kivégzésekről csak másnap értesültem, arra a mindentudó Isten a tanúm, a ki elé ebben a tekintetben nyugodtan lépek. Tu­dom, hogy ezen legfőbb tanúnak bizonyí­tása a vörösök előtt nem perdöntő, de az én telkemet megnyugtatja. Hogy azonban „in foro exferno“ is ér- nyesüljön az igazság, megindítom a sajtó­pert úgy a lap ellen, mint azok ellen is. kik ezen cikk keretében rágalmaznak. Áll­jon a bíróság elé, a ki ilyen dolgokat könnyelműen állít s bizonyilsa azokat, vagy pedig vegye el méltó büntetését. Legyen szabad azonban már most hang­súlyoznom, hogy úgy a kivégzettek, mint a letartóztatottak megmentésében talán én fáradtam legtöbbet, elítélve a krudelitáso- kat. Mindenkinek baját átérezíem, senkit el nem utasítottam, egy letartóztatott család­ját magamnál tartottam és oltalmaztam az úgynevezett fehérektől, mint titkos kom­munista, rágalmakat tűrtem, sőt karhatalmi küldöttség által felelősségre vonattam, a miért pártoltam a kommunistákat és a zsi­dókat s most mindezért kijár a Népszaváék piszkolódása. Bizarr dolog, hogy egyszer a vörösöknek voltam szálka, máskor a fe­hérek akadtak belém, most újból a vörö­sökön a ser. A gyűlölet világa ez, a mely­ben a tisztességes, objektív embernek nem sok keresni vaiója van. HosMí^ánszky Zoltán nyilatkozata nem fontos. Ö róla mindenki tudja, hogy a kommün alatt nem tartóz­kodott Vácon, sikerült magát átmenteni „túl a demarkáción“, .ót nem érdekelte a szenvedő város sorsa. Sokkal későbben jött haza, mintsem részt vehetett volna bármiféle bizottságba. Öt akkor már a vá­lasztás előkészületei vették igénybe, az akkori vezetőséggel sem érintkezett, ha­zugság róla minden állítás. Püntér* * 1 Ernő dr, ; járásbiró, kit a cikk többször megvádol, S kijelentette, h°gy nem kivan nyilatkozni, í — Megindítom a sajtópert a Népszava I ellen, ez az egész mondanivalóm. Sáfár Béla ! ref. lelkészre támaszkodik a cikk szerzője, áililóiag tőle kapta a iegiöbb adatot. Sáfár ezeket mondta tudósítónknak: — Egy vasárnap reggel templomba ké­I szültem, mikor egy ember állított be hoz- ! zám. Valami titkárnak mutatta be magát. Kérdéseket tett fel, azokra válaszoltam, de kijelentem, hogy a nekem imputáit dolgo­kat nem mondottam. Egyedül a követke­zőkét: Kérdezte, alakúit e bizottság a város ügyeinek vitelére. Kijelentettem, hogy igen, először Zádor János, később Novak Antal vezetése alatt. Ez tisztán népjóléti bizott­ság volt, hogy a kommün alatt kifosztott város élelmezéséről gondoskodjék. Soha, egyetlen egy elejtett szó sem volt kommu­nisták kivégzéséről! Azt is kérdezte tőlem, járí-e nálam egy rátóíi ember, igenlőitg feleltem s azt is hozzátettem, hogy panasz­kodott, miszerint Jánosdeák megverte, de semmi mást, mert nem is tudtam tőle töb­bet. Nem igaz, hogy bármiféle vészbizotíw sági listát eiémterjeszteti volna s én azt jóváhagytam volna. Az egész beszélgetés a papiak udvarán néhány pillanatig tartott, képzelhetö-e, hogy én tiszteletre méltó ne­vek birtokosairól nyilatkozatokat tehessek ily rövid idő alatt ? Bainiuei1 Ernő ezredes ezeket mondotta tudósítónknak: — Tekintettel arra, hogy a Népszava is megírja, hogy a lap cikke ellen az ügyész­ség bűnvádi eljárást indilotf, melynek fo­lyamán minden valószínűség szerint engem is ki fognak hallgatni, lesz módomban az egész tényállást elmondani, most csak a következőket jegyzem meg: Valótlan, hogy vészbizoüság működött Vácon, valótlan, hogy a vészbizoüság letartóztatott embe­reket, valótlan, hogy vészbizo.tság egyetlen egy kivégeztetést is foganatosított, valótlan, hogy a karhatalomból valaki is jelenvolt a kivégzéseknél, vagy a kivégzettektől vala­mit is elvitt volna. Ottó József a következő kijelentéseket tette: Csütörtökön, Borsos Endre megjelent az üzletemben, kezében a Népszavával, hogy olvassam el, miféle cikket ír ismét. Felhá­ŐRet csuKíáK le — ők a bosszúállók!

Next

/
Thumbnails
Contents