Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-12-07 / 51. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Vlem tartják meg a városi közgyűlést Csütörtökön, december 11-én a szabály- rendelet értelmében városi közgyűlést kellene tartani, de ezt december 18-ikára halasztották. A szokatlan halasztás oka a következő : A vármegye alispánja e héten adta ki rendeletét a városok és községek 1925 évi költségvetésének miként való elkészítésére. Ezt az alispán hónapokkal előbb szokta kiadni más években s időt enged a költségvetési tervezet megalkotására. Minthogy a város számvevői hivatala a közgyűlésig képtelen a nagy anyagot feldolgozni, viszont a köllségvetésf, mely január elsején életbe lép, még ebben az évben tárgyalni kell, a közgyűlés napját olták ki egy héttel, melynek természetesen az aranykoronában megállapítod jövő évi költségvetés lesz a főtárgya. A váci vöröskereszt csendes A vöröskeresztegylet most tartott közgyűlése meghallgatva a pénztáros és a számvizsgálók jelentését kénytelen volt abba belenyugodni, hogy több éven keresztül áldásosán működő szegény konyháját még e télen sem nyithatja meg. Tárgyalta továbbá az egylet új alapszabályait, melyek szerint az alapiló tagsági dij egyszers- mindenkorra lefizetetendö százezer koronában, a rendes tagok évi diját tízezer koronában állapítja meg a közgyűlés, mert az eddigi tagdíj oly csekély volt, hogy a legszükségesebb kiadásokat sem fedezte. Kimondta végül a közgyűlés, hogy ezentúl nem névre szóló, hanem egyes forgalma- masabb helyen levő üzletek kirakataiban elhelyezendő meghívás utján hívja össze gyűléseit. A Reménység előadása December 7-én és 8 án 7^8 órai kezdettel a Reménység a siketnéma intézet dísztermében szinrehozza a „Pécsi diákok“ című 4 felvonásos zenés drámát. A kitűnő darab, a jó szereplők, a gazdag díszletek és ruhák fényes sikert Ígérnek. Jegyek, különösen a vasárnapi előadásra, csak korlátolt számban, előre válthatók az egyesület helységében, vasárnap és hétfő délelőttjén 10—12 ig. A Nagyszál menházának felavatása A Magyar Turista Egyesület váci osztálya vasárnap avatta fel a nagyszáli Szarvashegy alatt Báskay Dezsöné választmányi tag által menhelyül felajánlott „Báskayné menedékházál“. Pesti turisták is érkeztek Jász Géza alelnökkel reggel az állomásra, a honnan a nagyszáli Násznépbarlanghoz rándultak fel. A menháznál kis ünnepélyt rendeztek. Vörös Tihamér az osztály ügyvezető elnöke, majd Jász Géza köszönték meg az adományozást, majd Kövi István alkalmi költeményét olvasta fel. A lelkes turista társaság nagyszerű hangulatban a késő esti órákig együtt volt. Nagy kedvezmény a Budapesti Hírlap előfizetőinek! Tekintettel a nehéz gazdasági viszonyokra, a Budapesti Hírlap elhatározta, hogy a köztisztviselőknek az előfizetési árból 30°/o kedvezményt ad. 120,000 korona he- helyett negyedévre 85000 koronáért küldi a lapot. Ezenkívül az 1925 évi kincses kalendáriumot, a mi az idén is gazdag tartalommal jelenik meg, L vábbá a vállalat kiadásában megjelenő „Ma este“ című színházi hetilapot féláron, vagyis negyedévig 80,000 korona helyett 40,000 körűimért adja. Veszedelemben van a váci munkásbiztositó pénztár! Mindent szanálnak, mindent leépítenek. Aáosí olyan munkára készülnek, melynek megakadályozására össze kell fogni a váci ipari és kereskedelmi érdekeltségeknek, különben nagy anyagi és erkölcsi káruk keletkezik. Arról értesülünk, hogy felsőbb helyen az a gondolat merült fel, miszerint vagy a balassagyarmati, vagy a váci munkásbiztositó pénztárt meg fogják szűntetni. Az előbbit azért, mért hinterlandját elvesztette, az utóbbit pedig, mert Budapesten is túl nyúlik a területe, mely nehezen adminisztrálható. A bölcs elgondolás úgy képzeli, hogy a főváros területén felül északra egy munkásbiztositó álljon — Balassagyarmaton a vácinak megszűntetésével. Felhívjuk a váci érdekeltség figyelmét s mielőtt befejezett tények elé állítanák, nemcsak tiltakozó szavát emelje fel, hanem élőszóval, küldöttségeivel keresse a minisztériumok ma még ki nem alakult elhatározásának Vác érdeke felé való hajlitását. Teljes képtelenségnek tartjuk ugyanis, hogy Vác városa, mint az érdekelt területeken legnagyobb ipari és kereskedelmi hely, munkásbiztositó pénztár nélkül maradjon s azt elvigyék Balassagyarmatra, mely ugyan megyeszékhely, de 6—8 ezer lakosa mellett egy-kéíszáz érdekelt biztosított tag és munkaadóval dolgozik. Csak a zöld asztal mellett kifundáló minisztériumnak juthat eszébe az a zöld gondolat, hogy az ipartelepekkel, gyárakkal ellátott Vác és nagy környéke a kis megyeszékhelyre menjen elintézni munkásjóléti dolgait — vicinálison. Szobtól Pestújhelyig, Pásztótól Vácig minden iparos és iparosmunkás Balassagyarmathoz tartozzék: nemde abszurd gondolat, mikor a világtáj minden oldaláról az uj központot Vácon át lehet csak megközelíteni! Egy egészséges terv lehet: Vác legyen az ideiglenes Felsőmagyarország- munkás- biztosiíójának központja! Nehogy idegen befolyások döntsenek kárunkra: a munkaadók és munkások értsék meg egymást és már most, a döntés előtt tegyenek lépéseket saját érdekükben, Vác mellett. Eljegyzés Nagykállói Kállay Ilonkát Gödöllőn eljegyezte Szlachányi Gyula. (Minden külön értesítés helyett.) A váci Toldi lova Arariy János örök értékű Toldijában emléket állított a vitéz lovának, ki hinné, hogy az élet ismétlődik, újra Toldiról és hűséges lováról lehet szó? Toldi váci útkaparó a hadsereg felbomlásakor egy kis muszka lóra tett szert. Jogosan, mert pecsétes Írást kapóit, hogy a lovacska az övé, használhatja. Az idők rosszra fordultak, Toldi nem tudta élelmezni a maga muszkáját és eladta egy drégelypalánki gazdának. A kis ló itt is csak egy-két esztendőt töltött: a drégelypalánki tovább adta egy hatvani vásáron. Régen volt ez már : ha! éve, ki tudja, hányszor cserélt gazdái a messzi idegenből származó kedves kis állat? Nem is követjük kalandos útjait, csak az utolsó stációról számolunk be. Toldiék csendes portáján nemrégiben a kutya nagyon ugatott, a sok házi állat éjszakai szendergé- séből felriadt: künn, a kapu előtt erős dö- römböiés volt hallható. Az utkaparó végro is megúnta az erős zajt, kiment s a hogy kaput nyitott, egy fekete test rohant ál rajta, majd hogy feldöntötte. Ugy-e, tetszik tudni: a kis muszka ló volt! Hat éve került el gazdájától, valószínűleg megint erre a vidékre adták el s ö visszaemlékezve régi jó otthonára, megszökött és addig rugdalta kis palájával a kaput, mig beeresztették. A boldogság nagy volt, de csak rövid 24 óráig. A rendőrségen jelentkezett az uj gazda, szegény Toldi sírva megölelte, lovát és a kis muszkát vitték, vitték megint idegenbe s az lehajtót! fővel baktatott uj tulajdonosa után . . . 60 kiló szénbe kerül egy megállás A magyar államvasutak igazgatósága körrendeletben oktatja ki alkalmazottait és szivükre köti a takarékosságot, mert — úgymond — soha sem volt szomorúabban aktuális ez, mint most, mikor a nemzet annyira lerongyolódott. Egyúttal meg is mondja, hol kell takarékoskodni és a többek közt be is igazolja, hogy fontos ok nélkül ne állítsák meg a vonatokat, mert minden egyes megállás 60 kilogram szenébe kerül az államvasutaknak. Úgy érezzük, hogy ezt a rendeletet a máv. igazgatósága kiadhatta volna a máv. igazgatóságának, főleg pedig a menetrend-osztályának. Tessék csak egy kis felületes számítást lenni: Vác és Budapest közölt tiz megállója van egy egy személyvonalnak, tehát azonfelül, hogy egy mozdony elhúz Vácig, hat mázsa szenet fogyaszt a megállásoknál. Napi húsz vonalot véve ez 120 mázsa, ha pedig nagyátlagban 300 közlekedési napot veszünk, évente 36 ezer mázsa, a mi legolcsóbban számítva több, mint félmilliárd korona ezen a rövid vonalon ! Dehogy kívánjuk, hogy a nyúlfarknyi távolságra eső megállókat szüntessék meg, csak azt akarjuk, hogy egyes vonatok ne álljanak meg mindig a Kisgödökön, Dunakeszimegállókon és társain. Ezzel az utazóközönség gyorsabban jut el céljához, a békebeli menetrend gyorsaságát érjük el és főleg, a mit a máv. előiráskép szab tisztviselőinek és alkalmazottainak : takarékoskodik a közlekedésben, naponfa több métermázsa szenet takarít meg magának, az utazó közönség — javára. Szokolya, Nagymaros, Nógrádveröce Wáchoz kéradzkedik Szívesen jönnének ók Váchoz közigazgatásra is (állampénztáruk már régen itt van), de most nem erről van szó, most a mi városunktól kérnek világítást. Nem soA csalhatatlan ismertetőjelek nevezetesen a ,,Franck“ név és a ,,kávédaráló“ a dobozok uj barna—kék—fehér címkéjén különösen előtérbe lépnek. A ,«valódi Franck-kávé- póilék“ aroma, jóiz és kiadósság tekintetében elismerten kiváló.
