Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-11-30 / 50. szám
50 szám. Vác, 1924 november 30. Ara 1500 korona 38 -iK évfolyam. VÁCI HÍRLAP Politikai es társadalmi hetilap, megjelenik vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 7000 K. Vidéken egy hóra 9000 K. Felelős szerkesztő és Egyes szám ára 1500 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Dercsényi laptulajdonos Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 az. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. Hol álljon a hősök szobra? Kedves jó Szerkesztő Uram! Becses lapja legutóbbi számában felhívás jelent meg, mely felszólítja az olvasókat, nogy mondják el véleményüket, hogy hol álljon a hősihalottak szobra ? Engedje meg szerkesztő uram, hogy mint Vác város szülöttje,véleményemet én is elmondhassam. Szekszárdi vendégszereplésünk véletlenül összeeselt a szekszárdi hősihalottak szobrának leleplezésével. Lelekemeló, sziv- bemarkoló, magasztos ünnep volt ez, a hol szem nem maradt szárazon. Az ünnepély után háromszor is körüljártam az emlékművet, a mely annyira lebilincseli, hogy percekig farkasszemet néztem a fogait ösz- szoritó, keményvonású katonával, a ki feszült izmú karokkal támogatja halálra sebzett társát, a kinek kezéből már a manlicher kiesett. A haldokló vitéz feje, mellére esve, egyik kezével görcsösen kapaszkodik társába, míg másik keze rejlett mozdulattal keresi elhullóit fegyverét. Eredetije a szobornak a Ladovika kertjében áll, nem lenne-e célszerű, idő, pénz és vitatkozás megtakarítása szempontjából a szekszárdiak példáját követni és ugyanezt a szobrot Vácon is felállítani, a mint Fad- rusz, Huszár, Zala, Róna stb. művészeknek nem egy duplikatuma van elrablóit Magyar- ország nagyobb városaiban? A szobor helye csakis és csakis a városház, előtti kis kertecske helye lehet, mert ez a központ, itt zajlik le minden nevezetesebb esemény. Burgundia és Kisvác itt ad találkozót egymásnak; község, falu, tanya ide küldi fiait, ha a városházán ügyesbajos dolga akad; Budapest és Bécs között itt búgnak az autók tülkei, tehát az idegeneknek itt van alkalma látni, hogy Vác város nemcsak, hogy nem feled, de megbecsüli elesett fiait, a kiknek hősi dicsőségét Bodnár István az első, Rákossy Jenő a két utóbbi sorral énekelte meg a szobor talpazatába illesztett márványtáblán. Dal s nóta közt vitt virágos vonat, Könny kisért akkor s most is könny fogad. Magyar, ha itt megállsz e szent helyen, Szivedben könny, dal és virág legyen. Hogy Schuszler Konstantin, megyés püspökünk emlékművének van szánva ez a hely, ez nem lehet érv. A nemes főpap, az ó közmondásos szerénységével maga tiltakozik a magasban, hogy ez a téma még csak vita tárgyát is képezhesse. O, az ő fenkölt, magasröptű gondolkodásával egy úri gesztussal elintézi a hely kérdést, mondván : „Fiaim, hiveim, váciak az én személyemnek lokális vonatkozásával háttérbe kell szorulnia, a minor országos kegyeletről van szó. Az én hazám és házam a vörös kupolás nagytemplom mellett állott életemben, halálom után is megelégszem a nagytemplom-térnek egyik kihasított szögletével, a hova, mint legméltóbb helyre még bőven elférnek azok utánam következők, a kik mint én is, érdemessé tették magukat a váciak szerefetére. A mi magát a Constan- tin-tér elnevezését Illeti, ez, ha mélfónak tartotok reá, megmaradhat, hiszen Deák Ferenc, a haza bölcsének szobrai s a Duna- parton ül, mig maga a tér, a Vilmos és Károly király utakat szegélyezi. A hősiha- lottak szobrának tere, az én nevemet viselje, hiszen itt fenn az égben úgy is ők az én legkedvesebb gyermekeim, a kikben nekem kedvem telik.“ A szerkesztő úr régi hive Pintér Imre színművész. Lesz-e képviselőválasztás Rétságon ? A szomszédokat ma ez a kérdés mód felett érdekli s annál izgatottabbak Kosdlól Nézsán keresztül Rétságig, mert a kérdésre néhány hét is beletelik, mig választ kaphatnak. A rétsági képviselőválasztási mozgalmak, melyek Huszár Elemér és Mikszáth Kálmán érdekében folytak, elhallatszottak a csendes Vácig. A vidékről érkezők napról, napra hozták a hirt, hogy ebbe, majd abba a községbe folynak a dáridók — nincs egy nyugodt nap se a rétsági kerület falvaiban. A választás Huszár győzelmével végződött, 214 szótöbbsége volt. Mi sem természetesebb, hogy azt megpeticio- nálták, Erdődy-Harrach Tihamér képviselő, vizsgálóbiztos többször künn járt a kerületben, mig végre most Ítéletet mondhatott a nemzetgyűlés bizottsága, melynek egyik tagja Krakker Kálmán dr. képviselőnk volt. Már épen ítélethozatalnál tartottak, midőn Huszár Elemér tollat ragadott és megírta Ja nemzetgyűlés elnökének mandátumáról való lemondását. Ezt be is jelentették a nemzetgyűlésnek s csak azután vált nyilvánossá, hogy a bizottság Huszár mandátumát megsemmisítette és kérte, hogy a küldési jogát is függeszszék fel, mert oly nagy mérvű korrupcióval folyt a választás. Erről egy másik bizottság fog dönteni, mely 30 nap alatt tartozik a háznak jelentést tenni. Huszár kijelentette, hogy kerületéhez nyílt levelet intéz s az uj választáson újra fellép. Sokan a nemzetgyűlésen azt vitatják, hogy az uj választást el kell rendelni, mert Huszár Elemér Ítélethirdetés elölt mondott le mandátumáról. A rétsági választás még foglalkoztatni fogja a képviselőket s csak azután fogja a kerület megtudni, hogy választhat-e uj képviselőt, vagy nemzetgyűlés tartama alatt büntetésből nem kap helyet a parlamentben képviselője. Az adóért már ingatlant is árvereznének ? A városi adóügyosztály lapunk utján figyelmezteti a város közönségét, hogy az ingatlanárverések korlátozását miniszteri rendelet hatályon kívül helyezte s ezt azzal közli, hogy a közadók és illetékhátralékkal terhelt ingatlanok ellen a dologi végrehajtási eljárások soron kívül folyamatba fognak tétetni. Felhívja ennélfogva az érdekelteket, hogy bekebelezett adótartozásaikat minél rövidebb idő alatt egyenlítsék ki, nehogy az ingatlanárverés iránt a lépéseket megtenni kelljen, mert ez ma nagy költséggel jár az adósokra. HARRY PIEL a CURIÁN A váci Jóbarát-asztaltársaság 30-án este 7 órakor, a Rázmán-vendéglő- ben választmányi gyűlést tart, melyre s Váci Hírlap útján is meghívja a választmány tagjait az elnökség. Egyben tudatja tagjaival, hogy a befizetett összegeknek kifizetése december 7-én d. u. 5—7 óráig lesz. Miből állítsuk fel a hősök váci emlékművét? A Váci Hírlap azt kérdi számában: hol álljon hőseink emlékszobra? Szerény vélekedésem szerint ennek az emlékműnek a Konstantin-térre kellene kerülnie, a mit nem akadályozhat meg Constantin püspök felállítandó szobra sem, van ez a tér oly nagy oly elhelyezkedésű, hogy olt két emlékmű Is felállítható legyen, még pedig anélkül, hogy egyik a másikának semmiképen se váljék hátrányára. Több olyan helyünk aligha van, a mely minden igényt kielégítsen, de főként azt a kettő!, hogy t. i. a forgalmasság méltó, előkelő helyén legyen, de ugyullal oly helyen és téren is legyen, a melynek van tágas helye, levegője, háttere. Szép helye volna a Dunaparton, a korzó közepén, de kicsi s megfelelő térség nélkül való ez a hely, épen úgy, mint a vasúti állomásnál való kis tér, a mely szintén nem alkalmas. A Rókuskert sarka szintén megfelelő volna, ha megszerezhető ez a hely, valamint szép hely volna parkozás esetén — a mire szintén szüksége volna a poros vásártérnek! — a Szent István tér közepén! Egy igen szép helyet említettek meg előttem. Szemben a Székesegyház főbejáratával a püspöki palota előtt! Figyelemreméltó, szép hely, érdemes felette gondolkozni ! Kegyeletesebb, ünnepélyesebb helyre nem igen kerülhetne az emlékmű. Ezzel feleltem volna a kérdésre s felteszem a magamét: Miből állítjuk fel tulajdonképen az emlékművet ? S elébb talán mégis csak erről kellene beszélgetni. Igaz, hogy a legutóbbi cikk arról is irt, hogy adóba vetik ki (bizonyára részben) s hogy az iparosok, gazdák már is felajánlották kezük munkáját, igát, stb. Hát persze ezt tudni kellene, mennyit tesz ez ki mindössze s vájjon ebből futja-e az emlékmű, egy oly szerény keretekben, nagy szegénységünkben, de mégis csak méltó kell, hogy legyen a 20 ezres lakosságú Vác kegyeletéhez, nagyszámú hősi hatodaihoz ? Van vagy 10—20 milliónk már s kellene legalább is, legszerényebben számítva is, vagy 200 millió ! Ha ez már együtt van, az említett adókoronák után fizetendő adófillérekkel, akkor felesleges a beszédem, ellenkező esetben azonban — úgy — mielőbb meg kellene alakulnia az emlékmű bizottságnak s összehoznia a még hiányzó összeget, hogy a mint a városi tanács, meg a lakosság is •óhajtja: tavasszal valójában is állhasson a mű! A 200 millióból a város lakosaira, nagy- jöra és aprajára koponyánként 10,000 korona esik. Egy részre nem számíthatunk — az amúgy is nélkülözőkre, éhezőkre, a fagyoskodókra, a saját hibájukon kívül
