Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-11-23 / 49. szám
VACi hírlap A tegnap emberei XL A goromba igazgató. Amicus Plato, amicus Socrates, Sed magis arnica veritas. Gyermek eszünk képzelete és felfogása szerint sok tanárunk nőtt óriási alakká, de idők folyamán csak nagyon kevés tudta a szívekben megőrizni a szeretet és hála érzelmeit. A kierőszakolt tiszteletnyilvánitás határa csak az iskola padjáig terjed, azontúl szétpukkad, mint a felfújt hólyag. A durvaság és gorombaság rossz paedagógiai eszköz: lehet vele ideig-óráig mesterséges tekintélyt szerezni, de ha a legkevéssé sem alkalmas arra, hogy egy egész életre szóló szeretet és ragaszkodás gyökérszálait a szívekbe bocsássa. Az ifjúságot szerető és gyöngéd lelkű Rappensber- ger Kajetán után a hatalmas és hatalmaskodni szerető Panek Ödön került a váci nagygimnázium élére, A nagytermetű, nagyfejü, nagyhasú és nagyorrú férfiú a kérlelhetetlen szigort alkalmazta, hogy növendékeit megfegyelmezze. Amikor az intézet vezetését átvette, a gyűlésezési időt, mely addig félóra volt, negyedórában szabta meg. Akik az előző évekről a régihez voltak szokva és a negyedórái csengetés előtt merészkedtek az iskola szent falai között megjelenni, azok meglakoltak a tilalom áthágásáért. Olt lappangott valamelyik tanteremben és hirtelen rácsapott, mint a párduc a zsákmányára. Nem is mert mutatkozni senki ember fia a gimnázium látótávolságában, csak az egyes utcasarkokon : a Káptalan-, Paradicsom-, Gas- parik- és Szeminárium-utcák sarkain tiuiedezett föl az ott összecsoportosult gyermekseregből egy-egy kiván- esiskodó fej. A primusz hívó csendítésére nagy csapatokban vonult a diákok serege az alma mater kebelébe. Szétterpesztett lábakkal állt a kapuban a nagyhatalmú direktor és hiúz szemekkel figyelte az előtte elvonulókat. Azt kutatta, hogy van-e mindenkinek imakönyve ? Aki véletlenül otthon felejtette, azt menthetetlenül haza zavarta és ha nem jött vissza idejében, mint késedelmest megbüntette. Nekem egy parányi imád- ságos könyvem volt, azt húztam ki két újjammal a mellényzsebemből, amikor eldefelíroztam mellette, amiért minden alkalommal kijárt a meggyalázó kifejezés: Szemtelen, piszok! Tehetetlenségében tehetett-e egyebet, mint szidott. Ha pedig nagyon haragudott, kihívott felelni és beírt öt-tíz szekundát. Volt olyan napja, hogy padok szerint, csoportosan hívta ki az egész osztályt. Ilyenkor mindenkinek beírt néhány négyest. Vájjon tudott-e valaki elfogadható feleletet adni> ha ő nem akarta? Mert görög volt a tárgya. Görög az ékezetekkel és hangsúlyokkal, hat féle aorisztoszával és egyéb a deák gyomornak emészthetlen furcsaságával. Pedig ezt a sokféle aorisztoszt és ékezetet mind fujtuk, mert azt az egyet meg kell adni, hogy tudtunk nála felelni. De nem azért, mint hogyha érdeklődést tudott volna kelteni a hellének dicső nyelve és kultúrája iránt, mert hiszen a grammatikával agyonnyag- gatta tanítványait, hanem azzal a rettenetes szigorúsággal, mellyel mindenkitől megkövetelte a tudást. Azt mondják, akik hivatottak ítéletet mondani róla, mint tanárról, hogy kitűnő szakember volt. Valószínűleg jó paedagógus is volt, csak mi nem tudtuk ezt annak idejében kellően méltányolni. Annyi igaz, hogy nagyon sokat tanultunk és sokat tudtunk a görögből. Unosuntig ismételték nyolc teljes esztendőn át, hogy: non scholae, sed vitae discimus. Hát valóban nem Paneknek, az iskolának, hanem az élet számára tanultuk a sok szabályt, még több kivételt, a rithmikus görögszavakat és pattogó hexamétereket ? Ő azt hitte, hirdette; mi persze nem hittük el neki. Hogy is lehetett volna ezt elhinni ? Egyik tanulótársunknak az apja, — maga is tanítómester, — bejött egyszer Vácra a fia előmenetele iránt érdeklődni, — Miska? — válaszolja az igazgató úr — az kérem haszontalan gyerek, nem tanul semmit. — Akkor kiveszem őt, kérem. — Tudja mit, most ne vegye ki még, mert most a harmadik harmadban jönnek a mi végű igék, — had tanuljon valamit az élet számára. A mi végű igék és aorisztoszok az élet számára! Hát nem kész nevetség ez ? Érettségi után csak görögdinnyével és legfeljebb még görög' tűzzel találkozunk! Mikor aztán igazán érettek leszünk és kilépünk az életbe, akkor találkozunk csak sűrűn a görög tudomány és művészet remek alkotásaival, ’ akkor tudjuk meg, hogy mai tudásunknak alapja, művészetünknek forrása a görög műveltség volt. Életemnek nagyon kellemetlen napjaiban még további tapasztalatokra is kellett szert tennem. Egyik utazásom alkalmával kerekedtem Besszarábiában egy elhagyatott faluba. Négy napot kellett ott időznöm, majd megölt az unalom. A második napon a piszkos kis kocsma ivójában görög újság került a kezembe. Milyen nagy örömmel olvastam, hogy: ho bazileusz Milan entheke en Karlsbad (Milan király Karlszbádba érkezett) és megértettem sok egyéb híradását s ez volt négy napi ott időzésemnek egyedüli szórakozása és gyönyörűsége. Hálás szívvel is gondoltam öreg tanáraimra: Panekre, Randvégre. Panek páratlanul fegyelmező ereje gyakran éreztette hatását az élet útjain. Persze nem szívesen hajtotta senki sem a fejét a járomba. A megfékezésre kellett a kíméletlen szigor és vas fegyelem. Ezt aztán különösen a kredenciális (felszolgáló) deákgyerekeken gyakorolta. Egész vakáció alatt tilos volt a rendházat elhagyniok: — Az utcára nem szabad kimennetek, — mondotta, — ha sétálni akartok, ott a kert! Csakhogy nagy ám a szabadság vágya és a deákgyereket sem kell félteni, hogy nem talál módot a kibúvásra. Mentek biz azok sétálni az utcára is, szertecsatangoltak a városban, fölkeresték többi iskoláspajtásukat és fürdőitek a Füzesnél a Duna vizében. Persze állandóan a zsebükben volt a villámhárító, azaz a — subick. (Az öreg piaristák : Pivár, Váry sat. csizmában jártak még és azok tisztításához sok fénymáz kellett.) Mikor kószálásaikból hazatértek, Panek már várta őket és rájuk ripakodott: — Hol csavarogsz ? A corpus delicti felmutatása után mentesek maradtak a büntetés alól. A kredenciálisok miatt egy ékezethiányból kifolyólag sok boszantást kellett eltűrnie Say Móric főigazgatótól. Valami hivatalos fölterjesztésben magyarázatát kellett adnia, hogy kiket értenek alattuk. Ő aztán megírta, hogy szegénysorsú fiúk ezek, akik lakást és élelmet kapnak némi szolgáltatásuk fejében. A némi szónál azonban elmaradt az ékezet, ami az egésznek teljesen más értelmet adott. B. Benjamin földbirtokos egy szarvast küldött egy szer a piaristáknak. Panek szokatlan melegséggel kínálta az ebédnél a szarvaspecsenyét: — Úgy egyenek, tanár urak, hogy ez ajándék ! Rád- ról kaptuk B. földbirtokostól. De küldhetett volna négy ökröt is, az sem húzta volna ki a fiát a szekundából — szólt oda maliciózusan a mellette ülő vicerektornak. Órája alatt moccanni sem mert senki. Még a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Hát még ha valaki az orrát fújta ! Mindjárt kész volt a feddéssel: — Csak fnjd azt a trombitát! Az oltárok gyertyáit kellene az orroddal ojtogatni! És még csak nevetni sem volt szabad, pedig ugyancsak komikus volt a mondás, ha tudjuk, hogy neki akkora orra volt, mint egy kisebbszerű elefántnak. Nagy fegyelmező erejét rendi elöljárósága is ismerte és felhasználta. Vác a piaristák büntető állomása volt az ő rektorátusa alatt. Ide küldték a rakon- cátlankodókat, hogy az erős férfiú hatalmának erejével megfékezze. No, nem is volt annyi kilépés, aposta- zia rend alapítása óta, mint ő alatta. Viszont váci fiút nem vett föl a rendbe. Ha valamelyik konkurrálni mert, rákiáltott: — Mit? piarista akarsz lenni? Hogy mersz arra gondolni, hogy valamikor is kollégák legyünk? Mars! Egyetlen egy esetben tett kivételt. Egy váci deákot vett föl, — az sem volt váci, — azzal aztán jól bevásárolt a rend, sok baja volt vele. Izgága ember volt, aki később az őrültek házába került. Ma is él, ha meg nem halt. Panek meghalt, de kellemetlen emléke kitörölhetetlenül él tanítványai szivében. Hatalmaskodó, erőszakos és zsarnok volt, de még sem úr, legalább a váciak azt mondták rá, amikor innen elkerült: nem volt pán, csak — panek. Német és francia nyelvet tanulhat a nöegylethen A váci jót. nőegylet december 2-án német és francia nyelv megtanulására tanfolyamot nyit. Hetenként kedden és pénteken este 6—8 óra között lesz a tanítás. Tandíj havonként három arany korona. Beiratkozás november 27-én, csütörtökön 6—7 óra közölt az egylet helyiségében, a hol a tanfolyam is lesz. A hősök szobrára Sapka József hentesmester ötvenezer koronát küldött lapunkhoz, melyet a világháborúban elesett váci hősök emlékszobrára szánt. Az adományt rendeltetési helyére juttattuk. Egyházi hangverseny a székesegyházban Szép estét rendezett városunk műértő publikumának a messzi Pécsről felrándult országos hírű Vadas Gábor orgonahangversenyével. Az est fénypontjában Vadas Gábor orgonaművész, a pécsi zenede tanára állott. Vadas Gábor kiforrott művészetéről annyiszor megírták, ki ő, annyira ismerik az egész országban, hogy csak ismétlésekbe esnénk, ha méltatnánk őt. Az ő művészi tudását, kiforrott technikáját, művészi elmélyedni tudását valójában csak az tudja megérteni, a ki ismeri a hangszerek királynőjének, az orgonának roppant komp- likáitságát. És ez a hangszer az ő birodalma! És hogy Vadas Gábor ebben a gyönyörű birodalomban mennyire otthon van, azt a legegyszerűbb ember is azonnal megérezte. Áhitatos csendben, a templomot szokatlanul nagyszámban megtöltő ünnepi közönség előtt kezdődőit a hangverseny Rheinberger Pastorai-sonátájával. Úgy ebben, mint Bach d moll koncertjében, K. Pi- kéthy Tibor Praeludiutnában és e-moll Fugájában, valamint a csodás szépségű Guil- mant Gyászindulójában és Seraphi énekben s végül Dubois mesterien felépített művében, a Fiat-lux-ban élveztük Vadas Gábor nagy zenei tudását. Pikéthy Praelu- diumával, valamint e-moll Fugájával most találkoztunk először. Praeludiuma egész uj oldaláról mutatja be művészi karnagyunkat. A tizenkilencedik század egyházi zenéjének levegőjét tükrözi vissza ez a munka s előadási nehézségei a legnagyobb technikai tudást is próbára teszi. E moll Fugája a kontrapunkt mesterét mutatja nekünk, mindamellett nem csupán a zenei mathe- matikus, hanem az invenciózus, bő kanti- lénás szerző nyomul az előtérbe. Az orgonaszámok közölt a székesegyház vegyeskara egyházi énekeket adott elő Pikéthy vezetésével, oly precizitással, a milyent még eddig nem halottunk. Különösen az „O sanctissima“ leheletfinom előadása volt nagy hatással a lelkekre. Utolsó énekszámnak Pikéthy Ave Máriáját hallottuk immár másodszor Szelényi Stella hangversenyénekesnö szólójával. Az erősen meghűlt művésznő még első szereplésénél is szebbet produkált. Hatalmas sopránja teljesen betöltötte a templomot és fölényesen uralta a nagyszámú ének és zenekar legerősebb fortéit is. A nagyszerűen működő együttes előadásában hallott Ave Mária még jobban megerősítette művész karnagyunk komoly szerzői képességeiben, nagy művészetében való hitünket. Kövi István Találtak — elveszett A rendőrség közli, hogy egy brostűt, egy szohakulcsot, egy gazdátlan kakast találtak. Czillik Margit a Konstantín-tér környékén Sárga bőrtárcáját elvesztette. Kúria-mozgó vasárnap, november 23-án már az uj Goerz- gépével mutatja be a rendkívül nagy gonddal és körültekintéssel összeállított ünnepi műsorát, mely 13 felvonásban 4000 méter hosszú. I. „A Száguldó veréb“ a legkacag- tatóbb filmparódia 2 felv. II. „A puszták fia“ (Fox film) Cowboy-történet 6 felv., a főszerepben Tom Mix. Majd III. „A kis dáma“ egy csitri leány kalandjai 5 felv., a főszerepben a 8 éves Glória Coogan, a kis Jaekie nővére. Szerdán, nov, 26-án „Tündérlak“ (zokogó örökösök) 6 felv. és „Csak párosán szép az élet“ 5 felvonásban.