Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-10-19 / 44. szám
Ara 1500 korona 38-iH évfolyam 44 szám Vác, í924 oKtóber 19. VÁCI HÍRLAP e» társadalmi hetilap, megjelenít! vasárnap Helybe» egy hör, 70üf‘^Vidéke» egy hír. 9000 K I Felelős szerkesztő és iaptulajdonos ] Szerkesztőség és kisdohivatHl = ^ C»áky-ut 4 ,z. (iparudvar) Egyes szám ára 1500 korona. DerCSénvi Dezső Telefon 17 Hlrdetéf5ek és nyilttér milliméter soronkint Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el j v J díjszabás szerint. A váci Kiállítás Mikor a kiállítás gondolata felmerült, kétségeim voltak: helyes-e, okos-e ma kiállítást rendezni? Ma, a mikor gond és bánat üli meg a lelkünket, a mikor „Végvár“ lettünk és Vácról látjuk a trianoni határt. És mégis: nem merülhetünk tétlen bánkódásba. Legyen ez a kiállítás élni akarásunk symboluma, legyen egy nagy tanuságtétel. Tárja fel elsősorban a múltat. Ennek az ősi városnak boldog mnltját. Mutassa be százados iparát, régi kereskedelmét. Nemes kultúráját Természeti kincseit És legyen a kiállítás másodsorban a szebb jövő záloga. Vác lakói értsék meg, szeressék egymást! Mert csak összetartással, vállvetett munkával tehetjük városunkat széppé, nagygyá, lakóit boldoggá. Dr. Preszly Elemér. Séta a Kiállításon Mikor e sorokai írjuk, a siketnéma intézet uj épülete úgy fest, mintha csak a jövő hét végén nyitnák meg a kiállítást. Százan és százan sürögnek, forognak, mindenki rendez, ének, lárma, hangos szó szűrődik ki egy-egy teremből s a lázas izgatottság óráról, órára nő. Hiába, a kiállításoknak örök szokása, hogy akkorra lesznek tökéletesen kész, mikor már bezárják. Szombat délelőttre azonban laikus szem nem fog szépséghibát észre venni. Már most kialakulnak a kontúrok, egy-egy terem impozánsan hat, főleg a mely egy stílust képvisel (kertészet, vadászat stb.) Egész bizonyos, hogy nem fogunk szégyent vallani a váci kiállítással és sokkal szebb lesz, mint harmincegynéhány évvel a lő- házban rendezett eiődje. Sok, sok nevet kellene felsorolnunk, a kiknek fáradságos, önzetlen munkája a mi kiáililásunk, de dicsérjék őket, alkotásukat a szemgyönyörködtető termek. Az udvaron még építkezés folyik : a mészhomoktéglát mutatják be milyen jó gyártmány, Fazekas és társai a cement készítményeit. Eljött a vármegye is, elküldte kőbányája termékeit. Cserkészeink sem maradnak el, itt van két hatalmas sátoruk felállítva. De kezdjük meg sétánkat az épületben. Six első teremben találjuk a mezőgazdaságot, borászatot és szölőszetef. Egy kicsit lehangol, hogy ily kevés résztvevő jelentkezett, Kisvác, alsóváros szinte tüntetőleg maradt el. Azt mondják, hogy a mezőgazdának egész éven át kell készülnie egy kiállításra, ötletszerűen nem tud bemutatni. Már sokkal szemgyönyörködtefőbb a borászati kiállítás, itt már van mit mutogatni. A kóstoló sem lesz utolsó szórakozás. A szőlészet bizony gyenge, a kik be tudnának mutatni valamit, a belgák, elmaradtak. Őket ugyan Vác sohase érdekelte 1 A második terembe megyünk s itt már igazán gyönyörködik a szem: vadászat, halászat, erdészet. Ahány kiváló vadászunk van, az mind hozta trófeáit, sőt itt a vidék is szépen van képviselve. Itt látjuk a Kormányzó úr állal ejtett szarvas agancsát is, melyet a m. kir. udvari vadászhivata! állított ki. Ebből a teremből nem fognak kisietni a nézők. A harmadik terem olyat mutat, a mit íőrzsökös váci sem látott: jóiészi Chászár András, a magyar si- ketnémaokíatás megalapítójának körülbelül 6000 kötetes könyvtárát és a sikeínéma- intézet tanári karának 4000 darabból álló könyvgyűjteményét. A kiállítás! faiatokéba is nyissunk be, melynek jövedelme a siketnémák cserkészcsapatáé. E mellett van a kiállítási iroda a hol Szentgyörgyi Gusztáv, László Árpád és még sokan hetek óta intézik, hogy a kiállításunk minél szebb, impozánsabb legyen. Az iníézei tornatermében áll a ssáei gyáripar kiállítása. Nem maradt el senki közülük! Jót dobban a szivünk, mikor látjuk, hogy j mily hatalmas fejlődést mutat Vác gyáripara. Van nézni és látni való! A motorikus munka pedig sok laikus figyelmét is le fogja kötni. Sok nézője lesz a Kodak- nak, a szövőgyárnak, a lemezgyárnak, a bútorgyárnak, Reitíernek, a siketnémafiúk foglalkoztatójának, az agyagiparnak. A földszinti folyosón még mindig gyáripar van. Bődenlószék is Itt állanak. Itt látjuk a Faluszövetség érdekes gyűjteményes kiállítását, melyből még a többi folyosókra is jutott. Az első emeleten a hetedik teremben látjuk a vidéket, Dunakeszi, Nógrádverőce és Szigetmonostor jött kiállítani Vácra. Bár látni való elég akad, ez még nem mutatja Vác hatalmas vidékének ipari és gazdasági fejlődéséi. Két helyen, a nyolc és tizedik teremben találjuk meg a váci kisipart. Minden iparág képviselve van ilt legalább ötven kiállitó- val. Vác hatszáz iparosából ennyi jölt el, de ezek munkájuk javát adták. Munkájuk minden dicséretet megérdemel. A kilencedik terem a szövetkezeteké. Mind a négy váci szövetkezet kiállított. Mos! egy kis gyárvároshoz érünk a tizenegyedik teremben, a hol a fegyintézet összes üzemeit, valamint a fegyházi vállalkozók ipartermékeit látjuk egy csoportban. Az emeleti folyósén látjuk a mezőgazdasági ipar kiállítását a vidékről. A második emelet tizenkettes terme az iskolaügyet mutalja be. Képviselteti magát minden váci iskola. Tizenharmadik termet a siketnémaoktatás foglalia le. Mindkét terem igen szép, változatos a képe, sok nézője lesz. A hölgyek öröme a tizennegyedik teremben van. Itt állította ki több mint száz dolgos, áldott kéz a szebbnél, szebb kézimunkáit. Ezer szin pompázik falakon és köröskörül, középen. Nem győzi a szem élvezni azt, a mi szépet itt összehordlak. Hiszszük, hogy a váci hölgyek kiállításának nagy és állandó, gyönyörködő publikuma lesz. A tizenötödik terem a kiállítás a legszebb és legizlésesebb helyeinek egyike. Itt látjuk a képzőművészetet és a kertészetet, melyeknek oly jó hire van a fővárosban is. A képzőművészet hívei nagy gyönyörűséggel fogják szemlélni a sok remek festményt, melyeket művészeink és amatőrjeink alkottak. A tizenhatodik terem a testnevelésé, turisztikáé és a geológiáé. Feltűnnek a váci sportegyesületek gyönyörű versenyekben nyert dísztárgyai és okmányai, a sok, sok arany és ezüst érem. A tizenbefedik termet a galambospusztai és püspökhatvani női kézimunkák részére foglalták le. Tizennyolcadik teremben székel a hadiárvák bőripari szakiskolája. Minden évben láthatja a közönség egy esztendő munkáját, de ily sikeres, áttekintést nyújtó kíáliitással a rokkantiskola még aligha szerepelt.
