Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-07-13 / 30. szám

V A C I HÍRLAP 3 A váci iskolatársak szövetségének beszámolója A Szövetség alakulása — Egy éves mull — Tervek az uj ciklusra — Jakabffy tír főtitkár jelentése — A Szövetség tisztikara, választmánya és tagjai Amikor Szövetségünk első éves fenn­állásáról hivatali tisztemből folyó köteles­ségből, valamint az elnökség és a választ­mány részéről nyert felhatalmazás alap­ján beszámolni a t. Közgyűlés előtt sze­rencsés vagyok, nem tehetem ezt anélkül, hogy a Szövetség megalapításának törté­netét röviden ne ismertessem, másrészt, hogy le ne szögezzem azokat a szempon­tokat, amelyek úgy az alapítókat, mint később az elnökséget és választmányt a szövetség irányításában vezették. Az 1918. évi forradalom, majd az ezt követő gyászos emlékű bolsevizmos, meg­csonkított s tönkretett. Hazánk egyetlen kincsét: a tiszta erkölcs érzetét is ki­akarta ölni az egyénből, a lelkekben az Isten és a Haza hitét, az emberbará.ti testvéries együttérzés legnemesebb esz­méit durva kézzei eltörülni s megsemmi­síteni akarta. Ezen, a lelket és erkölcsöt egyaránt tönkretevő pusztítást a legkérlel- hetetlenebbül épen és elsősorban az iskola padjaiból akarták megindítani, mert jól tudták, hogy minden szépnek, ami Istennez s minden nemesnek, mely a Hazaszeretet­hez vezet, kútforrása, alapja az iskola, itt kell tehát a legnagyobb mértékben rávetni magát az uj rendszernek, hogy ezen két legfölségesebb hitet az ifjúi telkekből ki- korbácsolia. S ezen törekvésük már-már majdnem sikerült is. Ki ne emlékeznék még az isko­lák gyermekeinek akkori taníttatására és felvonultatására. Mi sem volt természete­sebb tehát, hogy az átlag rövid idő alatt elért eredmények megdöbbentették azokat a tényezőket, kik az ebből származható nagy nemzeti veszélyt a legközelebbről látták s már érezték is. Lelkes tanárok voltak ezek, ennek a nemes ősi intézet­nek jeles volt tanítványai! A jogrend visszaállítása után mind töb­ben és többen találkoznak egy gondolat­ban, a megfertőzött ifjú lelkek megmen­tésének gondolatában; megmenteni az iskola padjaiból kikerülő ifjúságot s meg­tartani az Isten és Haza szent hitében és szolgálatában. Mint az apostolok a jeruzsálemi házban, úgy ülünk ebben a szűk, összezsugoritott országban mi, szerencsétlenül járt ma­gyarok. Legszebb eszméink sikkadnak el napról-napra, legrózsásabb gondolataink szürkülnek el embertársaink indolenciájá­ból. S a hagyományos magyar tűz, min­denben csak hagyományos magyar hamu­nak bizonyul. Embereket, férfiakat várunk tehát, kiknek lelkűk és szivük van, kik cselekvésre minden cél és érdek nélkül vállalkoznak. S akadtak ilyenek! Csonka hazánkban egyre több és több gimnázium volt tanítványai lépnek baráti szövetségbe ifjütársaik, a jövő nemzedékének meg­mentésére, további neveltetésére, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy hová húz a szivünk s mire rándul a karunk. Az ifjúság testi és lelki egészségét gyö­keresebb alapra vetni, különösen ma, a legcsodálatosabb, a leghűségesebb és a leghazafiabb feladatul kell venni, mert az ifjúság testi és lelki egészsége a Nemzet egészsége, mert a tiszta lelkű és szerve­zetű ember hajlamosabb a természetes elvek befogadására mint a beteg, mert a ki testileg degenerált, az közel van hozzá, hogy lelkileg is visszafejlődjék. Erre az erkölcsi mitingre hívtak táborba minket a kezdeményezők : dr. Szűcs István, dr. Acsay István, dr. Kisparti János, dr. Kornis Gyula és Korpás Ferenc, ezen ősi intézet volt jeles tanítványai, kik a jelen­kor egyik legjelesebb és legértékesebb tanerői. Barátaik és ismerőseik körében elsősorban is azokat keresik, kik e nemes város szülöttei, kiket a szülőváros szere­tető vonz vissza, majd nagy gonddal és fáradsággal azok után kutatnak, kik va­laha is e nemes intézet növendékei voltak, kik ifjúságuk legszebb éveit a váci kegyes piarista tanitórendi főgimnáziumban töl­tötték, műveltségük és szellemi tudásuk alapját ebből a közös forrásból merítették, kiket az országrombolás ideje meg nem fertőzhetett, mert itt neveltettek az Isten és a Haza szeretetére! A hosszabb ideig tartó fáradságot tel­jes siker koronázta. Mindkét oldalról ösz- szehozták a lehető legjobbat és legérté­kesebbet. Ki nem emlékszik még vissza arra a lélekemelő magasztos ünnepségre, mely egy év előtt e teremben folyt le, midőn a baráti megértés, a szeretet és hála jegyében, nagy lelkesedés közepette alakítottuk meg Szövetségünket ? Megalakulásunk külsőségeiben is oly impozáns volt, hogy szakértő szem a tö­meges megjelenésből és a résztvevők ar­cáról rögtön leolvashatta, hogy itt komoly és maradandó alakulatnak rakják le alap­köveit. Tagjaink között tisztelhetjük az intézet sok jeles és szorgalmas volt nö­vendékét, kik ma a különféle egyházi, állami, városi és társadalmi állások leg­magasabb fokát töltik be. Efölött csak abbeli hazafias örömömnek adhatok kife­jezést, hogy nemes városunk szülöttei ép úgy, mint az ősi intézet volt tanítványai: megértve a hívók és a korszellem intősza- vát, átérezve az alapítók magasztos inten­cióit, valamint a szövetség alapszabályaiban lefektetett szent célnak nemzetmentő je­lentőségét, törhetetlen hittel, baráti kész­séggel és megértéssel, keresztény bizo- dalommal és hazafias lelkesedéssel sora­koztak szövetségük kibontott zászlaja alá. Ennek a belátó megértésnek és önzetlen lelkesedésnek köszönhető elsősorban,hogy Szövetségünknek ma 136 alapitó, 62 rendes és 5 pártoló tagja van s hogy szövetsé­günk úgy erkölcsi, mint anyagi gyarapo­dásban és megizmosodásban oly örven­detesen sok és szép reményre jogosító kezdetet vett. A hála és köszönet legmelegebb szavá­val kell e helyen is külön kifejezést ad­nunk főgimnáziumunk jelenlegi főtiszte­lendő igazgatójának : Dr. Révai Józsefnek és nagyrabecsült tanári karának, kik ne­künk céljaink elérésére mindenben a leg­nagyobb lelkesedéssel és készséggel nyúj­tottak segédkezet. Most pedig, mielőtt az elmúlt év erkölcsi eredményének ismertetésére térnék át, emlékezzünk elhunyt tagtársainkról és barátainkról, szenteljünk pár pillanatot az Ő emléküknek, akiket az év folyamán városunk és szövetségünk legnagyobb fájdalmára elvesztettünk. Máthé István büntető intézeti főtiszt, Papperth Győző székesfővárosi tanácsjegyző, dr. Csányi László városunk volt jeles s alkotásairól hires polgármestere, dr. Forgó Kálmán ügyvéd, székeskáptalani ügyész, dr. Kre- zsák Pál ny. kir. járásbiró, földbirtokos és Dombó Károly a „Hangya“ igazgatója valamennyien szövetségünk alapitó tagjai, hagytak itt bennünket a közelmúltban gyors egymásutánban, a Mindenható meg­változhatatlan akarata folytán, mindnyá­junk őszinte szomorúságára, szövetségünk nagy veszteségére, családtagjaik legna­gyobb bánatára! Amidőn ezúttal tiszte­lettel jelentjük, hogy elhalt barátaink te­metésén magunkat képviseltettük s hátra- maradottaiknak mélységes igaz részvé­tünket fejeztük ki, Ígérjük ünnepélyesen, hogy kedves emléküket a legnagyobb, leghálásabb kegyelettel, igaz baráti sze­retettel fogjuk szivünkbe zárni és emlé­künkben megőrizni, mert igaz és hithű keresztények, jó magyarok, jeles tanítvá­nyok, lelkes és nemes barátok voltak Ők! Az alakuló közgyűlés által választott elnökség és választmány az év folyamán 2 vezetőségi és 2 választmányi ülést tar­tott. A beérkezett jelentésekből megálla­pítható, hogy mind szélesebb és szélesebb körben terjed megalakulásunk hire s hogy ezen tény, volt tanulótársainkat a legna­gyobb örömmel tölti el, melynek folytán alakulatunk most már valósággal a köz­tudatba megy át s mind nagyobb és na­gyobb hírre, tekintélyre tesz szert. Innen van azon reményünk, hogy szövetségünk idővel majd egy jelentős, mindenki által elismert s nagyrabecsült intézménnyé fog fejlődni. A múlt évi hivatalos megalakulásunk alkalmából első s legkedvesebb köteles­ségünknek ismertük a legmélyebb tiszte­lettel és szeretettel üdvözölni volt taná­raink életben lévő nesztorát: Rózsahegyi Gyula prépostkanonok úr Ő Nagyságát, ki előtt is igaz gyermeki hódolatunknak adtunk kifejezést, kérve őt, hogy továbbra is atyai szeretettel gondoljon volt hálás tanítványára, alakulatunk szerencsés és sikeres folyásáért pedig foglalja imáiba óhajtásainkat. Szövetségünk működését, helyiség hiá­nyában, csak a legszerényebb keretek között kezdhette meg s igy csupán arra kellett szorítkoznunk, hogy u. n. havi ösz- szejöveteleket tartsunk. A mai nehéz pénzügyi, gazdasági és lakásviszonyok mellett pedig ezen állapotunk megváltoz­tatására belátható időn belül még csak gondolnunk sem lehet. Barátias jellegű összejöveteleinket minden hó 2-ik péntek­jén d. u. 5—8 óra között tartottuk Buda­pest, IV. kér. Váci-utca 38 sz. alatti Kiszel József éttermek külön szalonjában a téli hónapokban, a nyári, nevezetesen: jú­nius—augusztus hónapokban pedig a Budai Várkertkioszk helyiségeiben. Összejöve­teleinken tagtársaink mindannyiszor nagy és szép számban jelentek meg s állan­dóan melegen érdeklődtek Szövetségünk ügyei iránt. 1923. évi október hó 14-én a főgimná­zium főtisztelendő Igazgatóságának meg­/

Next

/
Thumbnails
Contents