Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-01-20 / 4. szám

VÁCI HÍRLAP A Váci Múzeum-egyesület 1923-ban Közli : Dr. SCHWENG EDE titkár. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügye­lőségének feladatait az év folyamán a nm. ni. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium Ili/b. ügyosztálya vette át dr. Czakó Elemér h. államtitkár vezetése alatt, kit ezen alkalomból kifolyólag tisztelettel üd­vözölünk’ £ helyen is meg kell emlékeznünk a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének azon tudo­mányos és szakszerű munkásságáról, a melyet hosszú éveken át hazánk muzeális életében kifejtett és azok­ról a nagyjelentőségű eredményekről, melyet működése alatt elért. Ennek a hangyaszorgalmú munkásságnak gyümölcsé az, hogy az utóbbi években a muzeális ügyek iránt az érdeklődés a magyar közvéleményben is megtalálta talaját s felkeltette a műveit államok szakférfiainalc és tudósainak érdeklődését múzeumaink és közgyűjteményeink iránt. A Főfelügyelőség tartal­mas szakfolyóiratot adott egyúttal az érdeklődők ke­zébe Mihalik József kir. tanácsos, orsz. főfelügyelő szerkesztésében. A Főfelügyelőség hathalós támoga­tását és pártfogását számtalanszor tapasztaltuk s ezért hálás köszönetünket fejezzük ki. Múzeumunk látogatói Babies József udvari taná­csos Budapestről és Fischer Károly Antal százados Rákospalotáról voltak. Tagilletményünk dr. Tragor Ignác elnök tollából „Váci érdekességek“ címmel jelent meg, a melyet 14 ív terjedelemmel 1000 koronáért adtunk tagjaink ke­zébe szinpompás és gazdag tartalommal. Dr. Kohn Jakab volt váci ügy ved alapítványát 26580 koronáról 150000 koronára egeszitette ki. A váci takarékpénztár 10000 koronával, a város­fejlesztő részvénytársaság 30000 koronával, a mész­homok és téglagyár 4000 koronával, Anonymus 2 drb városfejlesztő részvénnyel gyarapította az egyesület vagyonát. Közgyűjteményeink tetemesen szaporodtak önzet­len támogatóink adakozásaiból. Különösen kiemeljük az alábbiakat: Fischer Károly Antal százados hadtör­téneti emlékekkel és kegyeleti tárgyakkal ajándékozott meg. Utóbbiak a Martinovich-fele összeesküvéssel kapcsolatosak. Dr. Rusztek Lajos kir. fegyintézet* igaz­gató a csatorna építkezésnél felszínre került értékes Anjou-korabeli ezüst pénzt és érmeket ajándékozott. Rudnay Józsefné Madách relikviáival, Horváth Kálmán íegyintézeti főtiszt számtalan értékes könyvvel, Rónay Sándor a Váci Tanítóképző intézet történetének kéz­iratával, Farkasfalvi Imr^ a Budapesti Hírlap évfo­lyamaival szaporította könyvtárunkat. Nagy Vince titkár helyére dr. Schweng Ede m. kir. államrendőrségi kapitányt választottuk meg. A nm. m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium 31140 koronát utalványozott államsegély címén mú­zeumunknak, azonban az összeget még ez ideig nem kaptuk meg. Hálás köszönetét mondunk Dercsényi Dezső lap­szerkesztő és nyomdatulajdonos tagtársunknak díjmentes nyomtatásaiért, Schiller Fíenrik állampénztári főtaná­csos, Jelinek Ágoston banktisztviselő és Szentgyörgyi Gusztáv sikeínéma int. tanár íagtársainknak tagok gyűjtéséért s Borbély Sándor siketnéma int. igazgató tagtársunknak a síketnémaintézet nagytermének át­engedéséért. Az év folyamán egy rendes közgyűlést és 2 vá­lasztmányi ülést tartottuk. Az egyesület vagyonával lelkiismeretesen gazdál­kodtunk. Az elmúlt évben elvesztettük országos hirű tisz­teletbeli tagunkat dr. Fejérpataky Lászlót, a kiben a muzeális ügyek lelkes barátját és munkását gyászoltuk. Rozsnyai Károly budapesti könyvkereskedő elha­lálozása fájdalmasan érintette egyesületünket. A meg­boldogult nemcsak alapitó* tagunk volt, hanem egye­sületünket tanácsaival is támogatta s számos könyvvel ajándékozta meg. Kegyelettel kell megemlékeznünk Lőwinger Mórról, ki kulturális mozgalmainkban tevékenyen kivette ré­szét. fáradhatatlan támogatója volt múzeumunknak. Erről tanúskodnak évi jelentéseink is. Emlékét 1000 koronás alapítvánnyal örökítettük meg. Tagjaink közül az elmúlt eszlendőbeu még a kö­vetkezőket ragadta ki a halál; Bézay Jenő rendes, Depoy János alapitó, Grósz Ármin alapitó, Halászy Sándor rendes, dr. Ligeti Ármin lendes, Péterify Ká­roly rendes, Sárkány Antal rendes, dr. Szlatényi Valér rendes tagok. Emléküket kegyelettel őrizzük meg s neveiket jegyzőkönyvileg örökítettük meg. (Folytatása a jövő számunkban.) 70 milliót kér a katolikusoktól iskoláihoz ! a r. kát. iskolaszék Az alsó plébánián végre közszemlére tellek ki a r. kát. iskolaszék adókivetését, melynek alapján iskolái fenlaríásához 70 milliót meghaladó hozzájárulást kíván a ; váci kát. társadalomtól. ! A visszavont kivetés megelégedett 21 ! millióval, az újabb ötven millióval több: I alig két hónapi időközre igazán szépen í megnőtt és jói dolgozik az adósról Az előző kivetések aránytalanságait megszün­tették, (igy pí. a káptalan tagjait egyénen- j kint nem, vagy alig 3-30 ezer koronával I rótták meg) ellenben ugyancsak kelleti I emelni egyes tételeket, hogy 21 millióról j 70 millióig eljussanak. így azután nem csoda, hogy a 100—200 —500 ezres adókivetések sűrűn fordulnak elő és gyakori a milliós iskolaadó is. Sérelmekről mindig lehel beszélni s a ki az uj adót magára sérelmesnek találná, még e héten megfelebbezhc-ti. De igazi és nagy sérelem a váci iparos és kereskedő- világot, valamint a szabadfoglalkozásunkat levőket érte. Ezek adóját ugyanis az állami ált. kereseti adó javaslat alapján vetették ki úgy, hogy az iskolai adó pontosan fele a kereseti adónak. A pénzügyigazgatóság javaslata azonban még nem léped érvénybe, arra senki egy fillért sem fizetett, sőt négy­száznál többen a sérelmes adókivetés el­len felszólamlással éltek az acíófelszólam- lási bizottsághoz, mely talán a tavasz kez­detén fogja ezeket a fellebezéseket tár­gyalni és a pénzügyigazgatóság túlzott kívánalmait leszállítani. Ha tehát egy életbe nem lépett, sőt megfelebbezetí adótervezet alapján veti ki az iskolaszék adóját, úgy már csirájában hordja azt a jogos meg­jegyzést, hogy az nem. igazságos. Az iskolaszék különben e nagy terhek kirovása után sem bízik abban, hogy az adó jelentékeny része befolyjon. fia pedig a 70 milliói nem kapja meg, faraiéit nem tudja fizetni és más jövedelmi források után kell néznie, a mi a helyzetet most már rögtön felboríthatja. Muszáj tiszt^iseSokei eíhocsátaiBiii I A régi konzervatív irányzatnak az volta jel­szava : istenért, a póíadó nagyobb ne legyen, mint volt előző esztendőben s ezzel be­csapták az ajtót a városházán a tisztviselő- szaporítások élőit. Jött a háború, több leit a munka, kevesebb -az alkalmazott, kato­nának mentek. Szerencsére akadtak Mii- fényiek, Kispartiak, Szenígyörgyiek, a kik nemcsak hogy ingyen dolgoztak, de öt ember helyett is végezték a munkát. így azután nem volt szükség létszámszapori- fásra. Ma Vác varos összes tisztviselőinek száma nem több, mint tiz év előtt, most, a mikor csak a rendelefek elolvasására s j nem végrehajtására külön tisztviselőket j kellene alkalmazni. A belügyminisztérium- j ban azonban nem azt nézik, hogy Vác alkal­mazottainak száma tiz év óta nem szaporo­dott, hogy a munka több leit, hanem ragasz­kodnak a rendelet rideg betűihez. A bel­ügyminiszter ugyanis 20 százalékos lét- számapasztást rendelt el s a pénzügyi bi- zollság a tanácscsal hosszú vajúdás ulán nem tudott többel, mint hét alkalmazottat elbocsátani s erről jelentés ment a minisz­tériumnak. A miniszter most szokatlanul Nyilt-tér Kó s z 5 ss e ft rs y i 3 v á re i 4 á s Édes anyánk halála alkalmából megnyilatkozott részvétet hálásan köszönjük s fogadják hálánk ki­fejezését mindazok, a kik a temetésen való rész­vétellel szivünk nagy fájdalmát enyhíteni óhajtották Vácon, 11324 jan. 18. A gyászoló Knoblauch-testvérek. Séreáem £ A helybeli izi. „Montefiore Judith“ nőegylet ez évi farsangi bálját a csongrádi gyászeset következtében nem tartja meg. Tekintve azt, hogy a báli jövedelem elmaradása nagy rést ütne az egylet kasszáján, holott a zord tél következtében a szegények segiíése foko­zottabban kívánatos: tisztelettel kérjük az egylet tag­jait és pártfogóit, hogy a bálra szánt nagybecsű ado­mányaikat Klein Sándorné úrnő, mint az egylet elnö­kéhez, lakik: Szt. jános-u. 1., esetleg Neumann Nán­dor titkár úrhoz elküldeni szívesek legyenek Az adományokat hálásan köszöni és hirlapilag fogja nyugtázni sax Elnökség. gyorsan leírt, hogy a városi alkalmazónak 20 százaléka nem ítél, hanem 11 és min­den újabb megkérdezés nélkül négy nevet törült a város alkalmazottainak névsorából. Csak úgy mellékesen : Budapest székes- főváros, a hol minden 100 lakosra egv vá­rosi tisztviselő jut, eddig még egyetlen egy •alkalmazottját el nem becsatolta, mert a mint a miniszternek irta: felborulna az ad­minisztrációja. ifiit a dl a U'SE kalbaipéjáre ? A farsangi mulatságok között a legjob­bak egyikének Ígérkezik a VSE labdarúgó osztálya által az ipartársuiat helyiségeiben február 2-án rendezendő, kabaréval egybe­kötött táncmulatság, a melynek-előkészü­letei már nagyban folynak. A meghívók a jövő hét elején mennek ki és a ki téve­désből meghivőí nem kapott és arra igényt tart, jelentkezzék a rendezőségnél. A ka­baré műsora ez lesz : 1. A két koidús. Elő adják Matkovich, Orbán és Dömény. 2. Tea í Schwarcéknál. Előadják László Béla, Kro- ! kovlcs Margií, Krokovics Márta, Sáfár Ka- I miila, Keresztes Pista, Miitermann Mihály, í Matkovich János és Krach Imre. 3. Üzenet ! Erdélyből. Énekli Szalay Berta. 4. Tiíokza- ! tos hölgy. Előadja a Matkovich házaspár. | 5. Valami hibája van.,Előadják Sáfár Ka- 1 misia, Krokovics Margit, Miltermann és Dö­mény. Konferálnák Keresztes és Matko­vich. Kezdete pontosan 8 órakor. Merrnyi EiázbéHt keli essejés'á fizetsrai ? Hire jár, hogy a februári házbérnegyed- ben sokkal magasabb házbért kell fizetni, miután koronánk a zürichi jegyzés szerint leromlott. Erre a híresztelésre megszólal a népjóléti miniszter és azt megcáfolja. A miniszter szerint a novemberben életbe­lépett renddel alapján mindenki 20 száza­lékkal fizet többet a novemberi házbérnél, a koronaromiás most nem jön tekintetbe. Arról lehet szó, mondja Vass miniszter, hogy a következő hónapban a miniszter­tanács valami ráfizetést engedélyez utólag, de ezzel még nem foglalkoztak s igy senki sem követelhet a rendeletben előirt ház­bérnél magasabb összeget februárra. IKöszonefinyiSwánitás Szeretett bátyáin, íllésnázi Pál halálakor a ne­Í mes érzés és jóindulat oly szép megnyilatkozásá­val találkoztam, hogy nyilvánosan kell megköszön­nöm a Hirmann István ipartelepeinek áldozatos szívességét, a vállalat tisztikarának és munkásainak bajtársiasan felajánlott nagy segítségét. A jó Isten I áldja őket jóságukért I | Vácon, 1924 január 18. KssíicSi Jásíossié

Next

/
Thumbnails
Contents