Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-23 / 52. szám
Karácsonyi szám 8 oldal ára 35© korona évfolyam. 52 ^rK&ocsi V&c, 1923 december 23. PolltiRaá és társadalmi hetilap, megjelenik, vasárnap Előfizetési ár : Helyben negyedévre 4000 K.Vidéken negyedévre 5000 K. Egyes szám ára 350 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (Iparudvs.r) Telefon 17. ÍMyiít-tér sora 2000 korona. Hirdetések miiméter sora 1000 korona, hivatalos hirdetések 2000 korona. Csonka karácsonyfa A hadiárvák szakiskolája gyönyörű allegorikus szinielőadassal karácsony fa-ünnepélyt rendezeti. Kolossváry Mihály prelátus-ka- nonok ezen alkalommal a nagyszámú előkelő hallgatósághoz a következő ünnepi beszédet intézte : Mélységes hatása alatt állok ezen elöltünk lejátszott gyönyörű allegorikus színdarabnak és szinte megtelt a lelkem a jövőbe vetett reménységnek minden illúziójával, mert látván a csonka karácsonyfának kinövését, úgy érzem, mintha a mi csonkaságunkat is egy fensőbb erő, a Gondviselésbe vetett bizalom emelné, növelné, feszítené. A falevél, ha ősszel lehull fájáról, a szél tovasodorja azt és az a falevél soha többé item éled fel; megsárgul, elszárad, porrá válik. De a törzs, melyről leszakadt, az újraéledésnek erőit önmagában hordja és ha eljön a kikelet, sejtjeiben megindul a munka, újra kihajt és régi díszében pompázik ismét. Nemzetünk az ujraébredésnek ősi erőit és kiirihafatian ösztöneit hordja Önmagában; a mi ajkainkon nem frázis csupán, hogy hiszünk feltámadásunkban, hanem élő valóság, vérünkbe oltott, természetünkkel egybeforr! és egész valónkat átható meggyőződésünk, hogy megújulunk, újra kinövünk, uj életbe szökkenünk és leszünk, mint a sudárba emelkedett csonka karácsonyfa. Ezt szimbolizálta ezen darab itten, melynek szépségei elragadtak bennünket. Kérdezem, megindult-e már ezen nemzeti renesszánsznak és területi kiujulásnak a folyamata? érezzük-e már a tavaszi levegőnek közeledő illatát? A jelek nem éppen bizlaíóaK. A mi közállapotaink mérhetetlenül szomorúak. Az önzetlen munka helyét elfoglalta a rideg önzés; a produktiv dolog helyébe odaült az in produktiv spekuláció ; a testvéries összetartást lehetetlenné teszi az állandó testvérimre és sorvasztja a ki nem ío.;yó gyűlölködés, a gazdasági, társadalmi, vallási villongások szakadatlan sorozata. A nemrég kiadóit jelszó: Keresztények egy táborba! csak a pusztában kiállónak szavává lett. Ebben a gyászos keretben értük meg immáron a hatodik karácsonyt és a mig minden évben reméltük, várluk, hogy a legközelebbi karácsonykor levehetjük már karácsonyfánkról a gyászfályolt és hogy a mi hitünk, Magyarország feltámadásáról testet fog ölteni, addig az élet keserű poharából az üröm csak nem akar kifogyni. Mint sötét éjszakában a világitó mécs, mint a szomjúságtól eltikkadt ajkaknak az üdítő viz cseppje, olyan a mi kálváriánk utján a karácsony ünnepe, a Megváltónak minden évben megújuló születése. Szinte azt szeretném mondani, hogy porig sújtott lelkünket egyedül ez emeli még fel; hogy a nemzeti fájdalomtól sölétbeborult kedélyünkre a betlehemi csillag dérit rnég egy kis világosságot; hogy a csonka karácsonyfának kinövése, a csonka gályák ujrazölde- lése ad még erőt a további küzdésre. Ámde még ebben sem tudok egészen megnyugodni, még ilt sem tudunk tökéletesen megtöltekezni a karácsonyi hangulatnak felemelő, megbékítő szérafikus tartalmával, mert a mit körülöttünk látunk, az diszharmóniája a betlehemi karok által zengett isteni dicsőségnek és egyszerű negációja, megíagatiása az emberi jóakarata békességnek. Nem tudom, hogy akkor, mikor felsorakoznak előttünk a karácsonyfának csillogó ékességei és a pilláinkra ülő keserű könycseppeken keresztül nézzük ezeket az édességeket, mii éreznek Önök akkor? Nem tudóm, hogy minő gondolatok viharzanak keresztül az Önök agyán akkor, a mikor látják, hogy a mai kor, mely rideg szeretellenségével milliókat tett koldusokká és hazátlanokká: farizeusi hazugsággal 'meri ünnepelni a szeretet Mesterének, az Ur Jézusnak születését? Nem tudom, gondoltak-e már Önök arra és felmerült e már lelkűkben az a kétely, hogy van e joga a szereietet ünnepelni annak, a ki gyűlöletet vetett, hogy nyomort arathasson ? van e joga Krisztus nevében be- födözni néhány szegénynek mezítelen testéi annak a kornak, a mely szivét teljesen kiüresitetíe a krisztusi szeretettől és egész nemzeteket teli mezítelen koldusokká? Mondom, nem tudom, Önök gondolkoztak-e már ezeken, de hogy én mit gondolok, azt elmondom itt nektek kedves Hadiárvák és legyen ez édes Fiúk, beszédemnek befejezése és mai szép ünnepségteknek tanulsága. Kedves Hadiárvák! Kettős törvénye van a küzdő emberi léinek: egy erkölcsi és egy fizikai. Az erkölcsi nemesebb törvény, mely arra oktat, hogy az erősebb magához felemeli a gyengébbet. Ez a krisztusi törvény. A másik a fizikai, a nemtelen törvény, mely arra ösztönöz, hogy az erősebb eltiporja a gyengébbel. Mindaz, édes Fiaim, a mi veletek és körülöttetek történik, az előbbire oktat és buzdít titeket: a krisztusi törvényre, hogy az erősebb felemeli a gyengébbet, a szegényebbet, az árvábbat, az örömtelenebbet. Titeket az erős társadalom meleg ollhonnai, meleg karácsonynyal magához emelt, hogy feledtesse veletek és pótolja, a hazáért szenvedett apát- lanságot. Nektek fiúk ezt a törvényt kell megtanulnotok, ezt kell követnetek. Egy van csak itt, a ti szemeitek előtt, a mi titeket a durva, fizikai törvényre emlékeztet, a mi titeket a nyers erőszak törvényére látszik tanitani: ez előttetek meredező csonka karácsonyfa, melynek ékes sudarát letörte az erőszak és kinyúló ágait, jobb és balkarját elorozta a hűtlen árulás. Ezt megszüntetni, ennek helyén is visszaállítani az erkölcsi törvény uralmát és kiépíteni a lecsonkitott részeket és segíteni azok kinövését: 'ez lesz nektek legszentebb kötelességetek. A lecsonkitott fa a természet jogán ki- növeii levágott csonkjait.'A megcsonkított Magyarország ezeréves dicső múltjának jogár. visszaköveteli elrabolt részeit. Tudja és hallja meg ezt az egész világ: annyira igazunknak érezzük ezt, hogy itt mondjuk ezt Krisztus Urunk bölcsőiénél. És mert ehhez jogunk van, ezért ennek a nemzedéknek, mely elvesztene apáinak örökét kell arra törekednie, hogy legyen tiszteletreméltó az egész világ előtt munkájában, legyen fenséges fájdalmáben, legyen csüg- gedetlen szorongalíaiásában. Ezzel a lélekkel ünnepeljük a Messiás születését c$ Tőle várjuk, Tőle kérjük a Nagymagyar- ország feltámadását. meg újévi üdvözieteinket A Váci Hírlap minden évben ezzel a kéréssel fordul a város közönségéhez s a felszólilásnak mindig meg van az eredménye, mert ezreket hoz a város szemérmes szegényeinek. Az idén újra kérő szóval fordulunk mindenkihez, váltsák meg újévi üdvözleteiket, mert jótékonykodásuk azokna k jut, kik arra legjobban rászorultak. Nem állanak ki az utcasarokra, nem nyújtják alamizsnáért kezüket, némán surrannak e! mellettünk, de sápadt arcuk, hideg, elhagyatott szobájuk vezetik a jó sziveket: itt kell segiíeni. A város szemérmes szegényei részére kérjük, hogy váltsák meg minéi többen újévi üdvözleteiket. Adományaikat akár lapunkhoz, akár a polgármesteri hivatalhoz juttatják, szives fogadtatásban lesz részük és a Váci Hirlap újévi száma beszámol arról, hogy a szemérmes szegények hány ezer koronát kaptak az uj esztendő küzdelmeihez. Jsarauáriói egész nap lesz villany A városi villamos mű január másodikétól állítólag egész nap ad áramot iparosaink és kereskedőink, főleg pedig a motortulajdonosok örömére. Ez a békebeli állapot városunk legelsörendübb érdeke, mert áramszolgáltatás nélkül nincs iparunk és akitor nincs kereskedelem sem Vácon, mert élelmesebb városok megelőznek bennünket. A Globe-textilművek, azután a Kondra Mihály igazgatása alatt álló és egyre fejlődő fiusiketnémák foglalkoztatója biztosították az eddig meglevő motorok mellett a nappali áramtermelés fogyasztását. A városi villamos mű a nappali áramnál másfél vagon szenet fog elhasználni s az óriási kiadás mellett is meg fogja találni számítását. Szegény gyermekek feä ruházassa A „Jóbarát“ asztaltársaság december 23-án este a Rázmán-féle veneéglőben az árva gyermekek felruházásával kapcsolatban ünnepélyt rendez, melyre úgy az asztaltársaság tagjait, valamint a város társadalmát meghívja a vezetőség. /