Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-17 / 25. szám
2 V AJC ! H IR LAP // ELTŰNT ALAKOK A magyar ruhás szenátor. ^ Irta: Dr. Zádor János Vác város ny. polgármestere A Váci Hírlap f. évi juniús hó 3-án megjelent szántában „Eltűnt Alakok IV. A magyarruhás ssenátor“ cime alatt egy torzkép jelent meg a 7 év előtt elhunyt dr. Franyó István városi tanácsos közismert alakjáról. Az bizonyos, hogy — ha néhai Pista barátunk emlékéi és alakját nekem kellene megörökítenem az utókor számára, én sem fonnék babért a homloka körül, nem zengenék róla dicshimnuszokat s nem is állítanám oda az új nemzedék elé mint a tisztviselők példaképét, hanem megrajzolnám hűen azt az alakját, a milyenben a hivatalon kívül rendszerint mutatkozott. A könnyelmű, vigkedélyü, tréfás, szellemes, hangos és heves beszédű, széles gesztusa, a bort, cigányt és asszonytkedvelő, bohém, szolgálat- és áldozatkész, mindkét nembeli társaságban kedvelt ember tulajdonságai bői gyúrnám meg ecet, bors, paprika, epe és méreg hozzákeverése nélkül a mintázóanyagot s abból alkotnám meg a néhai szenátor tipikus alakját. Ez sokkal jobban illenék össze a magyar ruhával is, meg egy befolyásos kortes alakjával is, mint az, a melyet a t. szerző állított róla a világ elé. De azt határozottan állítom, hogy egy régen eltemetett, magát védeni nem bíró ember emlékét, — annak dacára, hogy hibáival és mulasztásaival az életben alig okozott, valakinek több kellemetlenséget, bajt és keserűséget, mint éppen én nekem, — minden szükség és kényszerűé) ok nélkül nem lettem volna képes a világ elé hurcolni, a mint azt a t szerző tette. Erre nem csak azért lettem volna képtelen, mert ettől visszatart a lelkemben élő tiltó parancs „De mortuis nil, nisi bene", hanem egyenesen elrettentene tőle az a tudat, hogy két zsenge, ártatlan szülőnélküli árva szivecskéjében mélyen elrejtve bizonyára ott él az e!hunyt atya magyarruhás, daliás alakjának a gyermeki szeretet és ragaszkodás magasztos érzelmeivel átfont emléke és hogy ezt az emléket töröm össze és zúzom széjjel kíméletlen barbár kezekkel s lelkűkből talán örök időkre kitépek egy kedvesen ápolt és féltve őrzött illúziót. Ilyet csak elhárithatlan kényszer hatása alatt cselekedhet meg keresztény ember. De hát hol itt az az elhárithatlan kényszer kérdem én és kérdheti joggal mindenki? Mert hiszen emberek vagyunk mindannyian és igy természetesen gyarlók, hibákkal teive. Ez azonban nem elég ok arra, hogy egymást, vagy pláne egymás emlékét éppen most tiporjuk a sárba, mikor már a csömörlésig mindenütt mindenki a békét, ^z összetartást és az egyetértést prédikálják Nem gondolja meg a t. szerző, hogy őt is érheti még baleset s hogy valóra válhat a közmondás: „Hódié ubi, eras mihi“. De tulajdonképen nem ez késztetett engem arra, hogy szigorú magányomból a nyilvánosság elé lépve hozzászóljak a szóbanforgó torzképecskéhez. Az elhunyt szenátor emlékének megtisztítása, esetleg illetékes fórum előtt való rehabilitálása nem az én, hanem arra hivatott más egyéneknek a kötelessége. Engem a felszólalásra az a körülmény kényszerűéit, mert a szerző tollával a mérges anyagból, mellyel a karikatúrát megrajzolta, reám is fröccsented néhány cseppet. Ez pedig nem csak éget és mar, hanem piszkit is és foltot ejt a tisztességen, reputáción és becsületen. Amazt még csak el bírnám valahogy viselni, mert edzve vagyok hozzá a múltból; de ez utóbbit nem tűrhetem, mert a rajzocska olyan orgánumban látott napvilágot, a melynek nagy publicitása van olvasó közönsége hitelt szokott adni közleményeinek. Az tény, hogy a néhai tanácsosnak 26 éven át tisztviselőtársa és közei két évtizeden keresztül közvetlen főnöke voltam és igy joggal vetette fel a szerző azt a kérdést: „Hogyan tűrhetett meg hivatali főnöke egy ilyen tisztviselőt?" Ha a szerző képecskéjének megrajzolása előtt hozzám fordul kérdésével, bizonyára megkapja rá a tiszta igazságnak megfelelő kielégítő választ s nem kellett volna mende-mondák s kósza- hirek után indulva valótlan, a történeti igazságnak meg nem felelő magyarázathoz nyúlnia. Mielőtt a feltett kérdésre válaszolnék, előbb a szerző által rosszakaratú maliciáva! odavetett arra az állításra felelek, hogy én a polgármesteri állást jórészben a pellengére állított tanácsosnak köszönhettem. Nem szerző úr, ez nem igaz 1 Ezt az állítását én a leghatározottabban tagadom és visszautasítom. Az igazság az, hogy engem az akkori körülmények és a képviselőtestület nagy többségének akarata egyszerűen belekényszeri- tettek a polgármesteri székbe s ott tartottak fogva mindaddig, a mig csak pár év előtt testileg összetörve, lelkileg elkeserítve ellenségeim s nehány jóbarátom támogatásával végre nem sikerült abból magamat — köztudomás szerint szinte erőszakkal — kiszabadítanom. Én már a főjegyzői állásba is csak fiatalkori bravúrj ból kerültem bele, a mikor nehányan, akkori fiatalok j meg akartuk mutatni a nagyfejűeknek, hogy nem min- ! ó;g a nyáj megy a kolornposok után, hanem néha for- j ditva is történik a dolog. Hogy mennyire nem volt szándékom gyökeret verni a városházán, igazolhatja a volt principálisom is, a kit távozásomkor arra kértem meg, hogy ne töröltessen ki az ügyvédi kamaránál. Arra pedig, hogy valamikor még a polgármesteri székbe is beleüljek, igazán még álmomban sem gondoltam. Abba engem úgy az első, mint az ezt követő 3 egyhangú megválasztásomkor formálisan beleültettek, mert en soha egyetlen egy választás előtt, sem máskor, sem közvetlenül, sem közvetve szavazatáért, vagy támogatásáért senkit fel nem kértem és soha senkinél ilyen célból nem viziteltem. A népszerűség keresésének és megszerzésének soha, semmiféle eszközét igénybe nem vettem. Polgármesterségem egész ideje alatt születésnapi, névnapi, keresztelői, lakodalmi, vagy egyéb lakomákon, háziestélyeken és bálokon, családi ünnepélyeken, disznótorokon részt nem vettem, kereszt-és násznagyi tisztségeket, a rokonságomhoz tartozó családok kivételével, senkinél nem vállaltam, tehát azoknak a bizonyos komasági és sógorsági kötelékeknek a megszerzését és gyarapítását is teljesen mellőztem és elhanyagoltam, a melyeknek egetvivó erejét a t. szerző velem szemben oly igaztalanul felhánytorgatja. Ugyebár ezek alapján teljes önérzettel és joggal mondhatom, hogy én a polgármesteri állásomért sem dr- Franyó Istvánnak, sem senki másnak köszönettel nem tartozom ; de még a sors iránt sem érzem magamat hálára kötelezettnek, a miért szándékomtól eltérítve, arra a tövises, röges és hálátlan pályára taszított. (Eefejezése következik.) A Í££*T-»rB£j,üÍZSíjga A váci főgimnázium dereit tornászai szombaton mutatták be tudásukat a Pokol pompázó szép pályáján. Kivételesen az időjárás is kedvezett, igy hát szép közönség iparkodott át a túlsó oldalra. Vizi János tanár először rendgyakorlatokat mulatott be nagy csapatával, majd * osztályonkint a különböző egyéni versenyek keltettek nagy érdeklődést. Megállapíthatjuk, hogy sok kiváló atléta fejlődik ifjúságunk körében, kik mint elsői; már most kedves díjazásban részesültek. A tornakor különben itt mond köszönetét a felüifizetőknek, kiknek neveit nem közölheti, mert egyszerre oly nagy számban jöttek a pénztárakhoz, hogy a fiatalok legjobb akarattal sem tudták neveiket feljegyezni s igy csak együttesen, mindannyiuknak tolmácsolja köszönetét, hogy az ifjúság testnevelési céljaira is áldoztak. napszámosok és kEsibäritclkoscIfc egyetieeis Sióid! földiét sem kértek Wáeon Hivatalosan kihirdették, hogy a íöldigény- lők joga Vácon is megnyílik: jelentkezzenek a városházán Täuber tanácsosnál, ki igényeiket Írásba foglalja. A múlt hét folyamán az uj épület folyosóján igen nagy volt a forgalom, egymásnak adták a kilincsel és volt jelentkező bőven. A törvény szerint való jogosullak közül legtöbben közalkalmazottak jelentkeztek,kiknek száma 126. Ezek kérnek 97 házhelyet és 291 hold földet. Utánuk a hadirokkanlak következnek, kik közül 66 kér 248 holdat. Összesen csak 15 váci hadiözvegy és hadiárva jelentette be igényét földre, kik megelégszenek 22 holddal. Feltűnő, hogy egyetlen egy mezei napszámos, vagy törpe íöldbir- biríokos nem, kért sem házhelyet, sem földei Vácon. Azaz rosszul mondják: ezek voltak a legnagyobb számban, de mikor megtudták, hogy az eljárási költségekre előzetesen nekik egy koronái kell minden négyszögölnyi föld után lefizetni: vette mindenki a kalapját és ajánlta magái. Ezzel tehát a földigénylők összeírását befejezték. E hó 19-én, kedden már ki is jön a városházára dr. Szaímőry József kir. törvényszéki biró a „figyelembevehető földNyilt-tér FIgyeí mezietéa Figyelmeztetek mindenkit, hogy férjemnek, idősb Hozmán Ferenc ácsiparos, Papnövelde-utca 11. sz. lakosnak senki sem hitelezzen, mert érette semmi tekintetben sem vállalok felelősségei. Vácon, 1923 junius 14. Rozsmars Felfestené szül. Tóth Mária birtokoknak mezőgazdasági ingatlanaira a megváltási eljárás lefolytatását tárgyaló bizottság megalakítására.“ Ezen a tárgyaláson az összes földigénylők szakértőt nevezhetnek meg, vagy a városi hatóságot ilyen szakértő megnevezésére kérhetik fel. SJjj tisztviselői §sér*Eeí'" és murokásjegyek a vasBjtoai EBériet jegyei válthat mi fid esi ki A váci állomás főnöksége hosszú hirdetményt küldölt lapunkhoz, melynek tartalmát a következőkben ismertetjük: Ez ét július elsejétől a tisztviselői és munkásjegyek kedvezményeit megszorítják. Az ismert füzetjegyeket csakis közszolgálatban álló alkalmazottak használhatják kizárólag saját személyükre, ha Vácon laknak és Budapesten van a hivataluk. (Tisztviselők családtagjainak tehát nincs többé füzetje- gyük) Használhatják még >a füzetjegyet a tényleges szolgálatban álló máv. alkalmazottai; és családtagjaik. Az állami köztisztviselők és alkalmazottak családtagjai hpvi bérletjegyet válthatnak Vác—Budapest közt misodiK osztályon 4160, harmadikon 2080 koronáért az állomási pénztárnál, hol arcképes igazoló jegyet kell íelmutatniok, hogy a bérletjegy váltására joguk van. Bárki válthat bérletjegyet jövő hónaptól kezdve Vác és Budapesi között. De nemcsak havi, hanem féléves bérletjegyeket is adnak ki minden állomásról, igy Vácról is a fővárossal való forgalomban. Az állomásfőnökséggel még nem közölték ezeknek a bérletjegyeknek az árát. A munkás heti bérletjegyek július első napjától drágábbak lesznek s csak kizárólag ipari munkások (tehát semmiféle szellemi munkás nem) kaphatják. Ennél; az uj jegynek az árát is később közük. E jegyeket e naptól a munkaadó cégbélyegzőjével kell ellátni, különben érvénytelenek. H segi&ö egyesület közgyű<lése A váci k. t. r. főgimnázium Segítő Egyesületének vezetősége meghívja a tisztelt alapító és rendes tagokat, valamint a szives érdeklődőket a folyó hő 17-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartandó ez évi közgyűlésére. A Leánykor vendéglátása Az apácák iskolájában működik csendben, áldásosán a Leánykor, mely néha hallét magáról. Múlt vasárnap Jézus szive tiszteletére gyülekeztek körmenetben a sok rongyos ruhájú, félénk tekintetű szegény gyermekek s a Leánykor mindannyiál a virágokkal pompásan feldíszített tornaterembe vezette és megvendégelte. Az apróságok boldogan élvezték a szereteteí és a fiatal leánykák arcán a boldogság pirja ülí, hogy ha egy pillanatra is a társadalmi élet roppant közeit megszűntethették. Áldott kezük, nemes szivük jóságát minél többször élvezzék a kis ártatlanok! Eljegyzés Müller Ignác fia, Ferenc eljegyezte Johan Wranz judendorfi bányamérnök leányát AAicit Budapesten. A vöröskereszt közgyűlése Ma, vasárnap délután öt órakor tartja a vöröskereszt-egyesület éves közgyűlését a rtőegyleíi óvodában. |ÍÍiÉMIÉBm
