Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)

1919-03-12 / 21. szám

4 9 A Néptanácshoz. Mikor végigolvastam a csütörtöki nép­tanács gyűléséről szóló tudósítást, szinte mogfiaíalodiam, lelkileg emelkedett hangu­lat fogott el. Ez a népíanácsi gyűlés csupa erő, csupa lelkesedés, csupa alkotás, csupa élet! Két évtizede már, hogy fpl-felemelíem kemény szavamat és megbíráltam a volt képviselőtestület munkáját. Soha sem bán­tottam embereket, csak a cselekedetüket. Akkor is szüntelenül csak a közért, nem egyéni hibájáért. Most pedig talán az én betűim lesznek a Népíanács működésének első bírálói, de nem hallgathatok két dolgot szó nélkül. Az egyik a kavicsbánya bérbeadása, a másik, hogy a villanytelepet még nem vette a vá­ros házi kezelésbe. itt sem a városfejlesztő ellen irom sora­imat, hanem a közérdekért. Kérem tehát a Népíanácsof, hogy a kavicsbányára vonat­kozó határozatát változtassa meg és a kavicsbánya maradjon a város kezelésében és neki jövedelmezzen. Ezt a telepet semmi szín alatt sem szabad vállalkozásba adni, mert itt a város egyszerű emberek vezeté­sével sok ezer korona hasznot n^rhetne. Nem hiszem, hogy a Néptanács ne tudná, hogy városunknak minden korona jövede­lemre égetően szüksége van, igy tehát cse­kély befektetést és csekély szakképzettsé­get követelő üzemei nem szabad a kézből kiadni, különösen most, mikor minden tá­jakon megindul az építkezés. A vilíanyteíepeí pedig igazán erélyesen és sürgősen vegye vissza, mert a telepet úgyis nagyobbiíani és vizerőre kell átala­kítani , mert a mai gazdálkodást tovább már nem szabad nézni és tűrni. De meg fejlő­désnek indul városunk, a mi érdekünkéi pedig a Ganz nem fogja portálni. Bafcos József. Kunfi, ©sismadia, fölei?? ,> kép^is®S5jeSclItek» A váci szociáldemokrata párt intéző bizott­sága szombaton tartotta gyűlését a közei levő országgyűlési képviselőválasztás ügyé­ben. A megállapodás az volt, hogy a váci pártszervezet Klein Károly munkásbizíosiíó pénztári igazgatót, a munkás és katona­tanács elnökéi kívánja a kilenc képviselő- jelölt közé felvétetni. Ezzel a határozattal vasárnap ment le a pártvezelőség több tagja Újpestre, hol együttes gyűlést tartottak a váci, gödöllői, aszódi, monori és pomázi járások szocialista kiküldöttei. Itt az a nézet alakult ki, hogy a budapest-környéki kerü­letben a szocialista-párt saját jelöltjeivel menjen a választási harcba, mert a Károlyi­párttal és a kisgazda-párttal olyan meg­állapodás van, hogy részükre más választó kerületeket, a hol a szocialisták nincsenek oly nagy töobségben, fognak átengedni. A mi kerületünkben tehát nagy valószínűség szerint majdnem teljesen szociáldemokrata jelöltekről szóló szavazó lista érdekében fog az agitáció megindulni és talán egy, vagy legfeljebb két jelöltei vesznek be a kilenc közé: egyet a Károlyi-, egyet a kis­gazdapártból. Igen érdekes, hogy a mi választókerületünkben két országos hírű vezető politikusnak akarnak mandátumot biztosítani. A vasárnapi újpesti értekezleten ugyanis kimondották, hogy Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter lesz az egyik' VÄ C I HÍRLAP jelölt, a gödöllőiek pedig hálájuk jeléül, hogy a koronauradaímat megszerezte nekik, Csizmadia Sándor földművelésügyi állam­titkárnak akarják a második mandátumot biztosítani. A harmadikat Klein Károlynak a váciak, marad még hat. Egész bizonyos, hogy óriási tülekedés lesz érte, szerencse, hogy a választás közei van és a mandátum­keresők egy-reggel arra ébrednek, hogy a választás megtörtént és ők továbbra is nyíltan titkos képviselőjelöltek maradtak. Legyező. „Azóta mások az álmok.“ Azóta tart a tánc, az álcralátás, Bús igen-nem kérdés, fájó eltalálás. Azóta fájó sejtés mindenem És maga azóta táncol velem. Azóta más az álmom, vágyam', vérem, Azóta te a legszebbel sem érem, Azóta kín a párnám és métely az ágyam És fojtó, fájdalmas reménylés a vágyam. A szivemmel, mint egy margarettel játszom: Tépem a szirmát hosszú éjszakákon, Tépem a szirmát; szeret? . . . nem szeret? . . . —- És olyan jó, hogy álmodnom lehet — (Maga tán nevet) . . . egy kicsit . . . igazán .. . Pedig, ha hinne a szirmok vigaszán, Nem hagyna sírni, várni, szirmot tépni, Hulló vércseppek igenjét kérni, Hanem a szemembe nézne s meghocsájtást hozna, Folyton szálló álmot s vidám táncot hozva Vagy egy kacagással minden táncos álmot, Minden vérző szirmot, mindent elátkozna . . . B. FRICSYESI 40 ©ser1 kéroras. Frigyes nem rokkant főherceg, hanem rokkant propeller, mely unottan járta eddig a váci és túlsó Dunaparíot, közben annyi szenei emésztett, hogy szénbőség idején is felbőszítette azokai, a kiknek kötelessége volí szénről gondoskodni. Frigyes e teilte- tétlenségében elpusztított rengeteg szenet és ezérí belső bagt kapott, melyet szakér­tőit szerint csak 25—30 ezer koronával lehet kijavítani. Ez a pénze meglenne a városnak, de nincs gyár, a melyik vállal­koznék a reparálásra. Egyetlen egy se vállal­kozik. A város tehát nem akarja, hogy az újpesti parton szétszáradjon a csavargőzös és később még többe kerüljön, ezért árúba bocsátotta. Rögtön jelentkezett is a fóli Károlyi-uradalom, mely Hosszú alku után 40 ezer koronát ígért a kijavításra váró öreg alkotmányért. Tegnap a város odaadta negyvenezerért az öreget, mely tizenkettőbe került mikor még használhatták. Nem bú­sulunk a főhercegre emlékeztető rozzant propeller után, de mégis arra gondolunk, hogy miért kell a kényelmes csavargőzös- átkelésből az ókori ladikokhoz süllyednünk? Vác piaca és kereskedelme parancsolólag sürgeti, hogy a legrövidebb idő alatt meg­oldják a dunai átkelést, mert a szigeíség és a íúldunai nép más piacot keres amúgy is nagyon szívesen fogadott terményei el­helyezésére [ Ä déli vonat ssem közlekedik. A „bécsi“ személyvonat tudvalevőleg csak Szobig jár, onnan visszatér mint 119. sz. személyvonat, melynek délben kellene állomásunkat érinteni. A kik azonban a déli vonattal jártak be Budapestre, csak egy és kél óra közt mentek ki az állo­másra, mert jól tudták, hogy másfél órás késése bizton van. A máv. igazgatósága most ezt a folyton késlelkedő személyvo­nat járását megszüntette és helyébe in­dítja a 139. sz. vonatot, mely a váci állo­másra 3 óra 13 perckor fut be Marosról és Budapestre 4 óra 25 perckor érkezik. A Yáci izr. nő és leányegylet estélye. . . . Esti hét óra. Szorongásig telt a Kúria sokat keresztül-kaseri táncolt nagyterme lelkes, megértő közönséggel, h*gy egy­részről meghozza pénzáldozaíáí a nemes patinával bevont két jótékonycéiú és az elmúlt súlyos, szomorúan gyászos idők­ben jótékonyságának oly gyakorta jelét adó egyletnek, másrészt a hirdetett mű­vészi műsor is garancia volt, hogy a meg­jelenteknek kedves élvezetben is lesz ré­szük. Sajnos, a hely szűke csak röviden engedi meg e sorok Írójának, hogy a buzgó szereplők játékát, dalát, előadása# s mindmegannyi szépet, a mit ők vala­mennyien nyujíoltak, papírra vethesse, az egymásra torlódó események is helyet kérnek az újságban. Ehrlich Klárában igen kellemes megje­lenésű előnyös s kitűnő készséggel ren­delkező konferáló! ismertünk meg. Talpra­esett, ötletes szavai mindig kiváltották a megérdemelt elismerést. Hegyi Béla mint kitűnő előadó és komikus most először mutatkozott be. Nagy szorgalommal ké­szült szerepére, jól és hatásosan is adta. Grünhúí Olga a művészi tökéllyel bírók könnyedségével zongorázott. Nagyszerű készségre, kitűnő íanuimányozotíságra és elsőrangú íéhnikára vall úgy először elő­adott zongorajátéka, mini „A walesi jpárd“ melodráma kísérete. Ugyancsak kitűnő zongora és cselló kíséretben volt részünk Löhl Stefiké, Glück Sárika, Kemény Endre részéről, kik valamennyien nagyszerű tu­dásról tettek tanulságot. Az előadott kis bohózatokban Lobi Stefi, Spitz Gizi, Heks Terus, Períusz Böske, Weinberger Írén valamennyien pompás si­kert értek el. Pontos, nívós előadásuk, sze­repeik helyes értelmezése, fáradságuk a harmonikus összműködés elérésére, meg­hozták mindnyájuknak a jól megérdemelt, lelkes tapsot. A meleg sikerben méltán osz­toztak férfi partnereik is, igy a kellemes s a szerepét nagyszerűen megjátszó, sőt he­lyesen rögtönözni is tudó Kriszháber Imre, Hajdú, Hegyi. Leopold Andor énekelt, szavalt, játszott. Mindhárom szerepét ái- érezíe, kitünően megjátszotta, tudásának legjavát adta és a jelenvoltak meleg elis­merése honorálta sokoldalú munkáját. Árvái Jenő különösen „A walesi bárd“ melodráma művészi előadásával, de ismert budapesti művészek (Hegedűs, Törzs, Ta- nay, Vendrey) utánzásával is sikert ért el. Weisz Henriimé, Pusíernikov Lujza ének­száma kellemesen hatott. Átérzetí ének- szerepükkel, kellemesen csengő hangjuk­kal lebilincselték hallgatóikat. Meleg, sok taps volt a jutalmuk. Ságli József, Borbély Sándorné zongorakisérete művészi volí. ismeri Vác zene és müéríö közönsége, dicsérni őket már szószaporiíás. Berény Henrik hegedűszámaival gyönyörködtette a megjelenteket. Zúgó, tomboló taps fo­gadta a „Tuí a tengeren" zeneszerzőjét már megjelenésekor, síri csend, feszült figyelem kisérte megismételt játéka alkal­mával és a férfi szereplőnek oly ritkán ki­jutó virágcsokron kívül őszinte elismerés köszöntötte művészi játékát. Végül legyen szabad megemlítenem a szervezés, rendezés nehéz és a lehető­ségig tökéletes munkáját. Haraszti Ernőné nőegyleti elnök és titkára Neumann Nán-

Next

/
Thumbnails
Contents