Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)

1919-01-19 / 6. szám

HarmincharmadiK évfolyam 6. szám. Vác, 1919 január 19. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben és vidéken: egy évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona. Egyes szám ára harminc fillér. Feldes szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. szám. (Iparudvar) Nyilt-tér sora két korona. Telefon-szám 17. Kihirdették• a statáriuméi! szocialisták vannak Vácon. Haraszti Ernő nevezte el őket ötletesen s ebben a szo­cialistákat jellemző gúny is i í él etet mond fölöttük. Tudniillik a forradalom óta szo­cialisták-, de azóta aztán törhetetlenek. Bár Marx tanai élteit a boldogult Tisza, Kimen, Lukács és Wekerle kormánya alatt is, ők nem fedezték fei még a szociális olaj- csöppet sem, de ma (öntetnek a vörös gombjukkal és követelik, hogy hidd, ő váci polgár, hogy ők már az anvaíejjel szívták az eszméket. A mint megdönthetetlen mun ­kapártiak voltak, mig annak ragyogott a hatalom, úgy ma az utón felvett féllégla a kezükbe és verik mellüket és hiszik, hogy megint a hálálom birtokában vannak, most ők szocialisták, még pedig — forradalmiak! Sópénzen szubvencionált helyi lapjuk is kirepült a boldog munkapárti fészekből és legutóbbi számában már pirulás nélkül le meri Írni leli meggyőződéssel, hogy a szocialistapárt az egyetlen, „a melyik szív­vel lélekkel dolgozott és dolgozik mindig az igazságéit, a népért és a dolgozó nép érdekeiért.“ Ez már attól sem fél, hogy megint kap néhány pofont egy régi szo­cialistától, hogyha a papír nem pirul, pi­ruljon az Írója, ki soha, de soha nem volt még szociális gondolkozást! sem, de mert az üzlet úgy kívánja, most ő és ők is — forradalmiak. Ebben a kis képben az egész úgyneve­zett középosztály hűséges tükre van. Any- nyira kicsinyes, de annyira önző is, hogy csak akkor hisz önmagában, csak akkor gondolja magái embernek, valakinek, ha a mindenkori hálálom árnyékában áll. Ha még az árnyékban lennének, de ez a bántó, hogy a iegnapi. munkapártiságról a mai ragyogó szocialista napsugáron állanak és már holnap szocialista népgyűlésen fog­nak szavalni, igaz, hogy ugyanakkor a régi, szocialista, tanokkal szaturált hi vő 1c gúnyos mosolya még egyszer egyesül a széthullott polgári társadalom véleményé­vel — róluk. Kérdi a váci polgár, honnan merészsé­gük, hogy nincs, ifi ajkukra forrasztja a hencegő szót ? Megmondhatjuk őszintén : benne volt ez a régi polgári társadalom kaméleon-politikájában, mely nem volt soha sem őszinte, mely szemtől szemben édes s elnéző volt, mely csak'a hátadmö- götl mart meg, mely durva és önző volt és rohant a bíróságra, ha gondolta, hogy egy koronával vagyonosodhalik a bőrödön, melynek röglön szét kellett hullnia, mi­helyt a tömeg észre vette, hogy a hatalma csupán az áttetsző' látszólagosságon épült fel. Csendes hittel, türelemmel voltunk néhá- nyan, hogy igy lesz, bár nem tolakodjunk az első sorba. Ám nem gondolhatta sen- kisem, hogy az éhesek rohanva rohannak a küzdőtérre, de mikor már nincs ki küz­deni való, akkor megint ott vannak a ma­gaslaton, fenn, az édes hatalomnál, a hol hiszik, hogy mégis van — húsos fazék. Az a teljes hitünk, meggyőződésünk, hogy más, mint tökéletes szociális társa­dalmi berendezkedés a rettenetes meg­próbáltatások után nem jöhet nem csak nálunk, de az entente országaiban sem. De mégis, bocsássák meg ezt a kéjeicjést nekünk, egy napra, csak egy napra kívá­nunk más társadalmi elhelyezkedést. Akkor hol lennének forradalmi szocialistáink, akkor megbélyegeznénk őket az elveikért börtönt sem utáló elvtársak ? Vagy nem. Ne legyen reszketésse! járó uj átalakulás. Ezt az őket leleplező kísér­letet nem érdemlik meg. Lesz hatalma az egyre erősödő szocialista pártnak, hogy miként az erjedő bor, kidobja magából a — szemetet. , *) 30 ezer koronát kapónk, Slogy Vácon olcsóbb legyen a marhahús. A mi! nem tudott megcsinálni az árvizs­gáló bizoltság, hogy a mi városunkban is leszállítsa a marhahúst, a mit a hatóság sem tudott elérni, megcsinálja a’népkor­mány és mégis olcsóbb lesz Vácon a marhahús. Igaz, hogy ebből jólakik a bá­rány, a fogyasztó, de éhes marad a farkas, a mészáros. A kormány ugyanis az olcsóbb húsra 30 milliót utalványozott ki, minek hallatára a város kérelmezte, hogy Vác részére is jusson a rengeteg összegből. Most érkezett meg a hivatalos írás, hogy a mi városunk 50 ezer koronát kap a mar­hahús olcsóbbá tételére. Mihelyt a pénz megérkezik, a város fog marhái vásárolni és újra megnyílik a hatósági húszszék, a hol jegyre ugyan, de olcsóbb marhahúst fognak kimérni. A váci mészárosok már most íenyegeíődznek, hogy a legközeiebbi napokban megdrágul a marhahús, ezt a fenyegetésüket azonban csak akkor tud­ják beváltani, ha a kormány pénze nem érkezik meg és a város mészárszékét nem nyitják ki. Pnesxly Elemér a Nemzeti Takácsban. A csütörtöki nemzeti tanácsi gyűlés el­nöki székét ismét Preszly Elemer foglalta el. Ennek magyarázata az, hogy volt kép­viselőnk előtt a héten egy küldöttség je­lent meg, mely kérte, hogy közéleti műkö­désétől való visszavonulását másítsa meg. Preszly régen elfoglalt kijelentése meilett maradt, a bizottság tagjai azonban han­goztatták, hogy az ő megjelenése a Nem­zeti Tanácsban a közérdeket szolgálja,, mire a kérésnek engedett. Olasz fogságban. Egyik pesti hírlapban olvassuk, hogy Bergmann Mihály honvédtüzérfőhadnagy, a ki az egész háborút végigküzdötte. a 39. honvédhadosztály tüzérségével hadifogság­ba került és jelenleg a Milano mellett tevő San Nicolo fogolytáborban van. Dobé Aladár — rásfkapiÉtány. Dobó Aladár régi főidőiket, sok váci kedves barátját legszebb kitüntetés érte. A háború alatt a Dunán hol monitoron, hol kórházhajón szolgált, most a legeksz- ponáltabb, de iegdiszesebb helyre állítot­ták, Dobó Aladár budapesti révkapitány lett. Ő rendelkezik ezentúl a Budapestről induló hajókkal. Remélhe'tőleg nem feled­kezik meg szülővárosáról és a nyáron ké­nyelmes közlekedést teremt Vácnak. A géppuskások nem mentek Örkénybe. Szerdai számunkban megírtuk, hogy a Rády százados parancsnoksága alatt álló huszár-géppuskás tanfolyamot Vácról Ör­kénybe irányították. Meg is érkeztek oda, de már olyan zsúfoltak voltak a barakok, hogy a hadügyminisztériumnak uj helyet kellett kijelölni részükre. A nélkül, hogy kivaggonoztak volna, megfordultak és a fehérmegyei Simontornyán rakodtak ki. Egy főúri birtok közepén, kastélyban lak­nak most géppuskásaink, de. szivük vágyik vissza Vácra. A népjóléti bizottság árusítása. A jóléti bizottságnál (városháza 3. sz. terem) női aljak, blúzok, harisnyák, gyer­mekharisnyák, keztyűk, sapkák jutányos áron kaphatók. Ugyancsak itt kaphatnak áldott állapotban levő nők vásznat méíe- renkint 10 K-ért. Fiú és leány felsőkabáto­kat nyolc évestől tizenöt évesig. Hétfőtől kezdve délután van árusítás. A Petöfí-asztaltársaság közgyűlésén a régi vezetőséget egyhan­gúlag választották meg. Ugyanekkor gyűj­tést rendeztek s befolytak a következő adományok: Schaub István (Váchartyán) 20 K, Sulyánszky Dezső 14 K, Pollák Hen­rik 12 K, Hevér István, Szényey Ferenc, Sáry Pál, Schottert Béla, Müller János, Csányi Dezső, Hlatky Lajos, Korpás Lajos, Breier József, Szilvay András, Tóth György 10—10 K, Hannos Jenő 9 K, Paczolí Fe­renc 8 K, Tóth Lajos, Kremmer József* Müller Ignác 5—5 K, Paulik János, Já- vorszky Alajos 4—4 K, Bicsik Ede, Be- reczky János 3—3 K, Breitner István 260 mnnrn

Next

/
Thumbnails
Contents