Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)
1919-09-28 / 44. szám
vihar eey foha,^'vízben. A váci főgimnázium tanulóifjúsága közölt az elmúlt héten fölbomlott a rend és fegyelem. E k£ííő s a piaristák tanítása messze földön híressé tette a váci intézetet, melynek növendékeinek legalább is igen jelentős része vidékről jött. Ennek a felborulásnak az űj, nagy, de örök ütköző eszmék adtak tápot; a fiatalság kijelentette, hogy a zsidó vallásit gimnazistákkal nem tanul együtt, azok eltávolítását követelte. A négy felső osztály volt hangos, az alsó négy osztály csendes és tovább tanult. Akkor kezdődött az intézet falain túl is hangos jelenet, midőn a tankerületi főigazgató is itt volt és szemtanúja lehetett a fiatalság heves elragadtatásának. Szerdán a négy felső osztály részben elűzte, részben eltávolítását követelte a zsidó vallású tanulóknak, a mi miután nem következett be, sztrájkba léptek és az előadásokon igen kis töredék jelent meg. Az intézet igazgatósága, hivatkozva a fegyelmi szabályokra, azonnal hirdetést tett közzé, hogy a melyik tanuló igazolatlanul egy napot is mulaszt, annak bizonyítványában a magaviseleté lesz megbélyegezve, a ki pedig egy egész heti tanórán nem vesz részt, azt az intézetből kizárják. Az igazgató a tanári karral el volt tökélve, hogy ezt a fegyelmi rendel feltétlenül keresztül viszi és ha az ifjúság a sztrájkot abba nem hagyja, előterjesztést tesz a közoktatásügyi miniszternél, hogy a váci főgimnázium négy felső osztályát erre a tanévre zárja be. Erre a radikális intézkedésre, mely a szülőket és a tanulóifjúságot erősen sújtotta volna, szerencsére nem kerüli a sor, mert a fiatalság észre tért. Igaz, gyűlési is tartott a kát. kör helyiségében, egymást tüzelték, de mikor a konzekvenciák levonásáról volt szó, a higgadtabb elemek kerültek felül és :— visszatértek a tantermekbe. Beszéltünk Schandl Miklós főgimnáziumi igazgatóval, a ki a következő felvilágosítási adta: — Az ifjúságnak egy kötelessége van: tanulni. Ha abban zavarnák, joga van konkrét panaszaival előállni, a mit kötelességünk megvizsgálni. De önbiráskodó. ité- leimondő nem lehet. Mig tanszabadság van, addig bele nem avatkozhalik más vallásuak oktatásába s ha van a megujhodó társadalomnak elintézni valója felekezetekkel, azt semmi esetre sem lehet egy tanintézet növendékeinek elintézni. Nekik a zsidó tanulók ellen van kifogásuk, de nem konkrét vádakkal álltak elő, hanem a mai hóditó eszmék nyomán tagadták meg tanulólár- saikal. Iparkodtam meggyőzni őket, hogy legyenek különbek, szorgalmasabbak, úgyszólván a tanulás terén győzzék le a zsidókat és a zsidókérdés akkor falaink között nem ütheti fel fejét. Látom, mint minden fiatal tanulónak jóakaralú tanácsadója, hatás nélkül szavaim nem múltak el és a józan belátás győzött; fiaink már nem politizálnak, hanem tanulnak . . . 2 VAC 1 HÍRLAP Két beszédről, melyeknek folytatása fesz. A Nemzeti Társaskör, a város eme legújabb hallgató egyesületének megalakításán Sáfár Béla megválasztott alelnök szóvá tette Pollák Fülöp főrabbi beszédét, melyet a zsidó újév alkalmából mondott híveinek. Vehemesen kikelt az ellen a szónoklat ellen, mely a zsidóságot ismételten a nemzet szivének mondotta és a vörös huligánok után a fehér huligánokat emlegette, mely miatt ennek a nagy szívnek szenvednie kell. Sáfár Béla fulmináns beszédé óta néhány nap telt e!, kezd tisztázódni a helyzet, élőállanak a másik oldalon is azok-, a kik Pollák főrabbi prédikációján jelen voltak és nem hallomásból beszélnek. Ezek eskü mellett is hajlandók tanúskodni, hogy Pollák egyetlen egyszer sem ejtette ki száján az inkriminált szavakat, a kereszténységről pedig nem szólt egy szót sem. Ha ez igy van, akkor a két beszéd közül az egyik a Nemzeti Társaskörnek igen kellemetlen, mert hiszen jól ismerjük komoly alapitóil, a kik alaptalan vádak hangoztatására semmi körülmények között nem kaphatók. Itt nincs más hátra, mint tisztázni, mit mondott Pollák főrabbi és egy újabb közgyűlés a Társaskörben, melynek tagjai, vezetői bizonyára tudni fogják az igazat kiderítve elégtételt szolgáltatni egyik, vagy a másik oldalra. Vagy igazak a vádak, a miket Sáfár Béla alelnök méltó haraggal hangoztatott s hozzá a közgyűlés helyeseli, ! vagy nem. Ha nem, úgy bizony az olt legközelebb elhangzó beszéd a Nemzeti Társaskör presztízsét, mellyel most akar ép a nyilvánosság elé állani, tépi meg. @0 ezer korona a villamos telep deficitje. A Ganz-féle részvénytársaság, mint városunk villamos telepének bérlője, az elmúlt héten nyújtotta be a városhoz a villamos mű zárószámadását 1918 évről. A számadás szerint mull évben 326,878 korona 16 fillér bevétellel szemben 350,066 korona 60 fillér volt a kiadás, tehát a veszteség 23,188 korona 44 fillér. Ennél az összegnél nagyobb decifilre volt a város elkészülve, de viszont múlt évben jelentősen emelték a világítás és a motoráram egységárait. A huszonháromezer koronás veszteséghez jön még a háborús idők (1915—17 évek) vesztesége, mely 67,760 korona 82 fillér, mely összeggel együtt a háborús években 90,946 korona 26 fülért vesztett a váci villamos telep. Az igazi decifit azonban az idén fog elköve - kezni: az év elején elmaradt a jó minőségű és olcsóbb külföldi szén, a kosdi! kelleti fuvarozni, melynek mázsája 25 koronánál is drágább lelt. Igaz, hogy újból megdrágították a villamos áram árát, de ez még mindig nem fedezi még a kosdi szén költségeit sem, ezért erre az évre hatalmas veszteségre lehetünk elkészülje. ÉS éra kiül a faarca Sóim Az üresen ásító kirakatok kezdenek megtelni, van már némi árú, látni a kirakatban női blúzt, vásznat, kabátokat, babkávét, sajtot síb., a mit a közönség csoportosan bámul meg. Az élelmicikkek is nagyobb mennyiségben kezdenek megjelenni piacunkon és örömmel konstatáljuk, hogy az árak napról, napra esnek. Kápái már régen látott csirkéi, libát, kacsát, pedig hónapokon át a Szent Háromság-téri baromfi-piac leljesen ki volt halva. Meg kell állapitanunk azonban azt is, hogy a közönség vásárlási kedve lanyha, a mi annak tudható be, hogy egyrészt a pénz értéke csökkent, kevesebb lett a pénz, másrészt pedig azok a bizonyos pénzforrások, a melyek eddig döntötték a pénzt, bedugultak. ?C.@s^;öraetr9yiS várai tűs Fogadják barátaink, ismeréseink, a főgimnázium s a többi tanintézet vezetősége és ifjúsága mélyen érzett, hálás köszönetüpicét, feledhetetlen, jóságos Bátyánk halá'a alkalmából tanúsított részvétükért s a temetésen való kegyes megjelenésükért. Vác, 1919 szeptember 23. Vdghegyi testvérek Miután „Flóra“ virágüzletemet eladtam és elközöm Vácrói. ezen az utón mondok köszönetét minden jóakaraíú támogatómnak és egyúttal búcsúzom kedves bará- tainkfóí. Kérem őket, hogy jóindulatú támogatásukat ne vonják meg utódomtól, a ki a „Flórát“ azon a szolid alapokon fogja tovább vezetni, mely Vácon és nagy vidékén kedveidé és elterjedte tette a „Flóra“ Ízléses virágait. Bóday Aurélné. Tisztelettel ludatom a város és környékének úri közönségével, hogy a „Flóra“ virágüzletet megvettem és az saját vezetésemben továbbra is a virágkedvelők rendelkezésére áll. A „Flóra“ jó hírnevét növelni óhajtom, midőn jutányos árak mellett cserép- és vágott virágokat, Ízléses csők- rokat(minden alkalomra)hozok forgalomba. Mint a sors csapásaitól megkínzott hadiözvegy a virágokhoz menekülve ezeken át kérem a bizalom előlegezését és a jóindulatú támogatást! Özv. Szombathy Drexler Józsefné a «Flóra» virágüzlet tulajdonosa Vác, Szent-Háromság-tér Értesítés. T isztelettel értesítem Vác város és vidékének nagy érdemű közönségét, hogy a régi jóhirnevű Kulcsár Gizella e fényképészeti műtermének vezetésiét (Konstantin-tér 15. sz.) f. évi szeptember hó 12-én átvettem. A műterem ismét úgy hétköznap, mint vasár- és ün- nepnap reggel 8 —12-ig és d. u 2—6-ig vah nyitva. I/részitek matt és szépiaszinű fényképeket, nagyításokat, ^ aquarelt és olajfestést, üveg és porcetlán képeket, úgyszintén régi képek élethű reprodukálását. TZ'ülönleges gyermek, házonkivüli és alkalmi felvételek elkészítését is a legművésziesebb kivitelben vállalom el, A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérem Tisztelettel Stiegíer Lajos festő és fotóművész a KULCSÁR GIZELLA fényk. műterem üzletvezetője. Panaszos levél a tanításról. A következő sorokat kaptuk: Tisztelt szerkesztő úr, az ön újságját kell igénybe venni, hogy a nyilvánosság előd kérjük és ne kérvényezzünk : változtassák meg az elemi iskolások iskolába járását! Régen arról a humánus dologról volt szó, hogy az elemisták reggel kilenc órakor kezdjék a tanulást. Hol vagyunk ma ettől! Semmi mást nem kérünk, mint azt, hogy ezek az apróságok ne kénysze- ritessenek már reggel hét órakor az iskolába. — Mert nem tért vissza a régi időszámítás, a héten a nagy köd idején látta mindenki, hogy pokoli sötétség ült a városon reggel hat órakor, (a régi idő szerint) mikor ezeket a 7—10 éves fiúkat, leányo-
