Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-06-09 / 24. szám
Vác utcái és terei. Vác hazánk egyik legrégibb városa. Alalulása szempontjából az úgynevezett soros községek közé tartozik, vagyis egy hoszszabbb utca mentén sorakoznak a házak jobbról és balról. Az egész »/árost bőszszában átszelő főutca volt az összes ufcák történeti kifejlődésének tengelye. A város legrégibb házai mind a főúton vannak. A lakosság szaporodtával, mivel már úgyis hosszú volt a város, kezdtek keresztben építkezni . és igy keletkei lek a kis zugok, keskeny utcák és szabálytalan közök, a melyek élénken tarkítják Vác helyszinrajzát. A főcél persze mindig az volt, hogy minél közelebb legyenek a Dunához, Ez az oka, hogy olyan sűrűn, szinte egymás hátán vannak a házak a Dunaparton, a Tabánban és a Burgundiában egyaránt. A város legrégibb térképén, az 1680. évi katonai térképen egész világosan látjuk a fönt leírt fejlődési- menetel. A Duna-sortól eltekintve, a városnak tulajdonkép csak két utcája van: a Fő-út és a Káptalan-utca. Ez utóbbinak mintegy folytatása a Galcsek György-uíca. A Kovách Pál-utca még nem alakult ki. Ezekkel a Duna irányában haladó utcákkal keresztben a Széchenyi-, Eszterházy- és a Petróczy-, Kossulh-utcákat, valamint az Argenti-utcát találjuk. Az utcák neve nincs feltüntetve a térképen, csak úgy mint Evlia Cselebi sem emlékezik meg róluk a város leírásánál. Az 1718-ban megjelent Althann-féle telekkönyv szerencsére megőrizte számunkra a legrégibb utcaneveket. Ebből kitűnik, hogy főutcánkat, a mai Gróf Cs^ky Károlyutat Uri-utcának hívták. A Káptalan-utca már akkor is ezt a nevet viselte és az egyetlen utcánk, meiy nevét kétszáz éven át változatlanul megőrizte. A további utca nevek a következők: Kosdi, Huszár, Tömlöc, Magyarszabó, Mézeskalácsos, Zsidó, Csizmadia, Duna, Ács, Szűcs, Szemét, Sváb, Pintér, Halász, Cipész, Törpe, Rádi, Sánc és Kert. Kitűnik ebből, hogy az utcák elnevezése itt is, mint mindenütt a* település szerint történt. A Tabán és lót városrészeknek, továbbá a Sváb- és Zsidó-utcának a nemzetiség, a többinek pedig a mesterség szolgált megjelölésül. % Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezeket a neveket nem a hatóság adta, hanem a nép ajkáról fakadtak. Általános, szokás volt az utcák és közterek neveit bizonyos ismertető és feltűnővé tevő jelekhez és tárgyakhoz fűzni. Ezt találjuk az idők további folyamán is. így kapta nevét a Burgundia városrész, majd Burgundia-utca, Luxenburg, vagy Lixenburg, majd Luxenburgi ser, Cigányváros stb. (Folytatjuk.) Lovak a gazdáknak. A váci honvéd hadi lókórház parancsnokság a gazdaközönségnek tudomására hozza, hogy a lókórházban felgyógyult lovak megbízható vállalkozóknak tartásra kiadatnak és a mennyiben azokat jól eltartják, legalább négy hónapig vállalkozójuknál meghagyatnak, illetőleg ezen idő letelte előtt szolgálattételre be nem vonatnak. Bővebbet a lókórház parancsnoksági irodájában, Honvéd-sor 5. szám. VÁCI HÍRLAP A verőcei szénbánya gazdái cserélt. A szénszükséglet enyhítése céljából a télen vezető váci férfiakból társaság alakult a verőcei szénbánya kiaknázására. Termeltek is bőviben szenet, de a termelési költség megemésztette az eladott szén árát is. E miatt a társaság a bányát Rédei Béla és társa budapesti cégnek adta át. Vác ettől a széntől is elesett. A vasutezred katonái a barátok klastromóbavi-Katonáék nagyon megszerették városunkat s e szeretetük jeléül meg is tömik katonával. Vannak géppuskásaink, fényszóróink s most jönnek a\asulasok. Minthogy p ^dig a géppuskások és fényszórók lefoglaltak minden helyiséget, a vasutasok a barátok zárdáját és a Lőházat veszik igénybe. Mindkét hely csendes, nyugodt volt eddig. A zárda: jellegénél fogva, a löház: a megváltozott gazdasági viszonyok folytán. Most katonák zajától, dalától lesz hangos mind a kettő. De- ha már katonáknak kellett beköltözni mindkét helyiségbe, miért nem költözött bele a vöröskereszt kórház? A zárda csendes komolysága, a löház enyhe levegője inkább megfelelt volna a beteg, vagy sebesült katona lelki állapotának, gyógyulásának. Jehova. Kiss József érzésekkel és drámai fordulatokkal teli szinpompás költeményét, a „Jehova“-t ismeri mindenki. Emlékezetében van még mindenkinek a Jób rabbi szomorú története, a kit sorra látogatnak az élet csapásai, elveszti feleségét, gyermekeit, mindenki eltávozik már mellőle,^ csak ura marad hű hozzá. „Jehova“. Ebben a mesében közben lejátszódik a három gyermek története és több érdekes epizód tarkítja a történetet. A költemény páratlan szépségén kívül a nagyszerű díszletek és Ivánfi Jenő játéka, a ki nemcsak külsőségeivel ruházza fel ezt az örök alakot, hanem mélységeit, drámai konfliktusát és teljes szépségével szólaltatja meg, biztosítják nernesak Pesten, hanem itt az „Állandó Mozgószinház“-bai\ is, — hol vasárnap kerül bemutatásra, — a táblás házat és műértő közönséget. Rekvirálják a sovány sertésekéi is. A hadsereg részére szükséges sertésmennyiség még biztosítva nincsen, azért a vármegye egész területéről 2000 darab 40 kilogrammon felüli sovány sertést kell beszolgáltatni. Az ebből reánk eső részt akkép fogják igénybe venni, hogy a gazdasági érdekek sérelmet ne szenvedjenek és a házi hizlalás biztosítva legyen. Nyári szerelem. Ez a cime annak a kétfelvonásos operettnek, melyet Kövi István hadnagy irt s melyet a váci ifjúsági sportegylet műkedvelői szombaton este mutatnak be. A darabot, melynek zenéjét is a szövegszerő irta, kitűnő szalon zenekar teszi teljessé. Papirhiány miatt külön meghívókat nem bocsátanak ki, hanem falragaszok útján ismertetik a műsort és hívják fel a közönség figyelmet a kedves operettre. A Pannónia mozgó befejezte idei évadját és értesíti í. vendégeit, hogy új szezonját ez év augusztusában nyitja meg, mikor is minden szombaton és vasárnap meglepetéseket fog hozni. 3 Vonatösszeütközés — Nógrádveröcén. Péntek reggelre kellemetlen meglepetés érte a Budapestre utazni szándékozókat. Nem jött vonal. Ennek oka pedig az volt, hogy Nógrádveröcén két tehervonat tolatás közben összeütközött s négy kocsi kisiklott. Emberéletben kár nem esett. A személyforgalom átszállással bonyolittatot le. A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős s TAUBER FERENC, ZÁBORSZKY ÁRPÁD. Nyilttér. E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk. Kohn & Comp. uraknak. A hosszúcimű újság legutóbbi számában személyemet ért aljas és hazug piszkolódásokért az illetékes fórum előtt fogok magamnak elégtételt szerezni. Ezek a Hamvai izű köpködések igazán méltók annak a pausálén kitartott szennylapnak stílusához. Két dologra azonban mégis reflektálnom kell, hogy napfényre citálhassam üstökénél fogva azt az örökké alattomosan áskálódó vén intrikust, a ki, hogy legjobb barátját és titkos leibzsurnalisztáját, Kohn alszerkeszlőt aljas munkájában támogathassa, nem átallotta két javítóból kikerült Kölyök vallomása alapján feleségemről oly rendőri tudósítást leadni, mely ügyben nőm még kihallgatva sem lett, tehát még befejezeltlen lévén, lelkiismeret’enség, illetve gcurisanhasi rosszindulat kellett ahhoz, mert nyilvánosságra hozatta. Kohn alszerkesztőtöl nem várok lovagiasságot. Előtte ez a fogalom ismeretlen. Vele csak nyomtatvány útján lehet békésen tárgyalni. (Ő már érti, hogy gondolom én ezt!) De azt kérdezem e város becsületes embereitől, lovagias, úri és becsületes eljárás-e még egy pandúrból lett csendörföhadnagyíól is, hogy egy urinő ellen, annak kihallgatása nélkül aljasan és alattomosan oly ludósitást adni le, melyet a Companista piszkos módon és hazugul állít be a nyilvánosság számára. Bizony ez nem úri eljárás. Az audiatur et altera pars elvét első sorban egy rendőrkapitánynak kellene respektálni, ha már a sors különös szeszélye bírói hatalmat adott a kezébe, nem pedig kihal 1 gattatlanul, kofa módjára pletykázva, egy urinő becsületét szabad prédául odadobni egy mindenre kapható lelkiismeretlen analfabétának. No, de hál madarat a tolláról... A füstölthús és szappancsere is légből kapott hazugság. Már t. i. a csereügylet. Nekem nincs fölösleges szappanom egy deka se. A kapitány úrnak azonban nagyon vásott a foga a 16 koronás potom olcsó, füstölt sertéskarajra (neheztelt is rám a kihallgatás alkalmával, miért nem juttattam neki is pár kilót belőle) és mert őkegyelme a potom dolgok iránt egyáltalán nem viseltetik undorral (bizonyítják az almás kofák is), nem lehetetlen, hogy szívesen cserélt volna néhány kiló füstölt húst azzal a 18 krajcáros szappannal, melyet annak idején a gyepmesteri telepen főztünk és a melyből — kevés lévén a szennyese — szent a hitem, még jó néhány kilocska pompázik a speizában. Vác, 1918. junius 7-én. Haraszti Ernő.
