Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-06-09 / 24. szám

rtarmincKettedih évfolyam 24 »z&ui Vác, 1918. junius 9. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenlK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Feielös szerkesztő és. laptuiajdnrms Dercsényl Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-ut 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Az államtisztviselők csődje. Vekerie, a nagy ígérő, megint program­­mozolt. Beszélt szociális teendőkről, el­hagyottak felkarolásáról. Ez nyilván az ál­lami alkalmazóiakra, különösen az állam­tisztviselőkre vonatkozott. Nagyon helyes. Ezek a nyomortól szmokingba, zsakettbe öltöztetett urak nagy köszönettel értesül­nek a kormányelnök ur nyájas Ígéretéről s tovább várják elkeseredetten, de hazafias munkamámorban, hogy mikor virrad már fel az a nap, a mikor Wekerle végre ad is valamit a közalkalmazottaknak? Hál csak várjanak tovább is ezek az in­telligens, dolgos, éhes urak. Ez nem fegyel­mezetlenség és az államnak nem kerül pénzébe. Ám az okoß kormánypolitikának nemcsak a mát, hanem a holnapot is kell nézni. Ha meg ezt nézi Wekerle dr., akkor igazán olyanokat Iát, a miket neki, a nagy Ígérőnek igazán legjobb elhallgatni. Csakhogy azt a képet nemcsak Wekerle látja, hanem látja az egész magyar társa­dalom. Ez a kép ijesztő, veszedelmes, mert az államlisztviselőség csődjét jelenti. Tudnillik ama rettentően szégyenletes helyzet, amibe a fixumos államtisztviselői osztály kormány aszislenciával belesülyedt, megmételyezte egyrészt a mai tisztviselő társadalom önérzetét, ambícióját, másrészt az államot megfosztja a tisztviselői szuk­­reszcenciától. A mai tisztviselői kar önérzete zérus alá sülyedt, ambíciója belepusztult a kenyér­jegyes hajszába. Minden tisztviselő arra a szomorú meggyőződésre julott, hogy a tudomány, a tanultság, a lateiner, az állami pálya a nyomorgás előiskclája, biztosítéka, szülője. A ki sokat tanul és a sok tudását elviszi az államnak, abból lészen elegáns, úri koldus. A ki egész életét családjával együtt bőrszáriló nyomorban éli le. A kinek sokan köszönnek, akinek sok cimet adnak, de a ki mindig a kapun kívül marad ott, a hol a pénz, nyugodt megélhetés, gazdag­ság terem. így nem csoda, ha az államlisztviselő a legnagyobb fizetési osztályban is a fejét veri, a miért diplomát diplomára halmozott, a helyett, hogy lókupec, fűszeres, gépész, mészáros, vagy mi más lett volna. Ezek mind tízezreket, százezreket, milliókat sze­reztek. Az államtisztviselők meg? Mahol­nap kimaradnak a hivatalból, felsőruhahi­ány, meg hiányos táplálkozás miatt. Ilyen viszonyok között eltogy az önérzet, elpárolog az ambició. Azért a tisztviselők fegyelmezettek. To­vább is tűrnek és továbbra is rohamosan sorvadnak az igéret-sült, biztatás-főzelék sovány eledelén. A mig hadikatasztrófa nem lesz belőle. A kormány ezzel úgylátszik leszámolt. Ezért nem imponált neki a tisztviselők kissé túl szabadérzelmű kongresszusa sem és hagyja királyi kihallgatásig mérgesedni a tisztviselő-kérdést. Van ám itt még egy igen fontos baj is. A jövő! Mert nem lesz mindig háború, a mikor mozdulni sem mer talán felmentett tisztviselő, a mikor nincs szaporítás az ál­lami státusokban. A háború után már az államnak is gondolni kell a státusok ren­dezésére, fejlesztésére. Igen-igen sok tiszt­viselő megy nyugdíjba, csapatosan fognak hajlani magánvállalatok csábos ajánlataira, igen nagy lesz a férfi munkakereslet, sok tisztviselő fog sokkal jobb egzisztenciát találni az állami állások helyébe. Az államnak igy tömegesen fog kelleni állásokra munkaerőket, pályázókat keresni.. Csakhogy a fiatalság, a pályaválasztó dip­lomás ember okosabb lesz, mint a mai ál­lam tisztviselői kar volt akkor, mikor ál­lami pályára ment. A mai, a háború utáni pályaválasztó ifjúság ei fogja kerülni az állami hivatalok kapuit, melyeken beiül ve­­rejtékes munkáért, egy élet szabadságának és önérzetének feláldozásáért csak száraz kenyér jár és megy oda, a hol kényelmes, úri munkáért kalácscsal pecsenyét, jó fize­tést, sok tekintélyt adnak. Hogy akkor mit fog csinálni az akkori kormány, erre igazán nem tudunk választ adni. Akkor bizonyára majd a meglevő tisztviselőket is becézni kezdik. De akkor már későn lesz, mert beüt az - államtiszt­viselők csődje. X. Katonai szemle. Csütörtökön báró Karg táborszernagy, honvédségi főparancsnok szemlét tartott az itt állomásozó géppuskás és fényszóró tanfolyam legénysége fölött. A szemle az előkelő parancsnok teljes megelégedésé­vel végződött, mely körülmény az itt állo­másozó oktató-liszteknek odaadó, lelkes működését dicséri. A szemle után a fény­szórók gyakorlatot tartottak, mely káprá­zatos fényességével elbűvölte a közön­séget. Tilos az uj termést eladni. Búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, kölest tengerit, hüvelyeseket (köztük a ló­babot, takarmányborsót és tatárkát is) és repcét tilos átalányban vagy bármi más módon eladnj, vagy bármi más módon ér­­tékesiteni, sőt ha már értékesítve van, ez érvénytelen s a kapott előleg visszaadandó. A haditerménynek szabad a vásárlás. Az u] rendöralkapitány még mindig nem foglalta el hivatalál, bár a hivatalos esküt a városi tanács kezébe már négy héttel előbb letette s ekkor ki­jelentette, hogy állását két hét alatt kész és képes is elfoglalni. Az alkapitányi állást azért töltötték be, mert arra feltétlenül sür­gős szükség volt. Az uj alkapitányban a szolgálati készség meg is van s csak épen a tekintetben nem tétetett intézkedés hiva­talosan, hogy el is jöhessen. Alakuló közgyűlés. Ma (vasárnap) délelőtt 9 órakor lesz a Váci Városfejlesztő Részvénytársaságnak alakuló közgyűlése a Váci Takarékpénztár tanácstermében, mely gyűlés nagyjelentő­ségű fordulópont lesz városunk történeté­ben. Az a megértő szellem ugyanis, a mellyel városunk érdemes közönsége a felvetett eszmét fogadta, biztos garancia arra, hogy a nagy és merész kezdeménye­zést nagy koncepciójú munka fogja kö­vetni. Az előirányzott öt millió korona alap­tőke részben már együtt van, melynek 30°/0-át a Váci Takarékpénztárnál már le is fizették. És ez az aránylag nagy ősz­­szeg hihetetlen gyorsasággal tisztán Vác városának majdnem minden társadalmi ré­tegét felölelő közönsége körében gyűlt össze, jeléül annak, hogy itten nemcsak mindenki óhajtja, hanem valóban tettekkel is szolgálni akarja a város elöhaladását, a város boldogulását. A közöny jege meg­tört s a lavina megindult, a mely azonban nem rombolásra, hanem alkotó munkára ragadja magával az embereket s elsöpörni csak azt fogja, a ki esetleg más nézeten volna. Jön a vasutas ezred. A háború kitörése előtt sokakat izgatott e kérdés, de mivel sokáig húzódott az ügy, már feledésbe is ment, sőt mivel a hadügyi kincstár a megvásárlandó területekért kívánt vételárat sokalfa, a vasút ezrednek Vácra helyezése végleg elejtetett. A háború alatt újra felvetődött az eszme s a napokban testet is fog ölteni. A honvédelmi minisz­térium ugyanis a kisváci vámtól felfelé a verőcei határig nyúló és a vasúti pályatest Duna által határolt 276 hold 945 □-öl terü­letet a hadiszolgáltatási törvény alapján egyelőre a szükséglet tartamára ideiglenes használatul igénybeveftnek jelentette ki s a területek átvételét el is rendelte akként, hogy az igénybevett területekről az idei termés túlnyomó részben behordható legyen. A termés behordásáig csupán 8 barak felállításához és néhány sínpár lefekteté­séhez szükséges területet fog a katonaság sürgősen igénybe venni. Ezzel a vasút ezrednek Vácra helyezése végleg befeje­zett tény. Füárverés volt vasárnap az alsóvárosi róm. kát. teme­tőben. Zajtalanul, az ott pihenők siri csend­jét nem zavarólag történt ez a múltban.Olyan csetepatét azonban, a milyen vasárnap volt a fűért, a legöregebb sírkövek sem láttak. Az árverés eredménye pedig egyenesen szenzációs. Ugyanazon a fűért, melyért a múlt évben 204 korona folyt be,most Gedeon Emil fegyintézeti igazgató 9670 koronát (hogy sajtóhibának nézhető ne legyen, szó­val is kiírjuk: kilencezerhatszázhetven)igért. Jellemző a háborús gazdasági viszonyokra

Next

/
Thumbnails
Contents