Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-06-09 / 24. szám
rtarmincKettedih évfolyam 24 »z&ui Vác, 1918. junius 9. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenlK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Feielös szerkesztő és. laptuiajdnrms Dercsényl Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-ut 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Az államtisztviselők csődje. Vekerie, a nagy ígérő, megint programmozolt. Beszélt szociális teendőkről, elhagyottak felkarolásáról. Ez nyilván az állami alkalmazóiakra, különösen az államtisztviselőkre vonatkozott. Nagyon helyes. Ezek a nyomortól szmokingba, zsakettbe öltöztetett urak nagy köszönettel értesülnek a kormányelnök ur nyájas Ígéretéről s tovább várják elkeseredetten, de hazafias munkamámorban, hogy mikor virrad már fel az a nap, a mikor Wekerle végre ad is valamit a közalkalmazottaknak? Hál csak várjanak tovább is ezek az intelligens, dolgos, éhes urak. Ez nem fegyelmezetlenség és az államnak nem kerül pénzébe. Ám az okoß kormánypolitikának nemcsak a mát, hanem a holnapot is kell nézni. Ha meg ezt nézi Wekerle dr., akkor igazán olyanokat Iát, a miket neki, a nagy Ígérőnek igazán legjobb elhallgatni. Csakhogy azt a képet nemcsak Wekerle látja, hanem látja az egész magyar társadalom. Ez a kép ijesztő, veszedelmes, mert az államlisztviselőség csődjét jelenti. Tudnillik ama rettentően szégyenletes helyzet, amibe a fixumos államtisztviselői osztály kormány aszislenciával belesülyedt, megmételyezte egyrészt a mai tisztviselő társadalom önérzetét, ambícióját, másrészt az államot megfosztja a tisztviselői szukreszcenciától. A mai tisztviselői kar önérzete zérus alá sülyedt, ambíciója belepusztult a kenyérjegyes hajszába. Minden tisztviselő arra a szomorú meggyőződésre julott, hogy a tudomány, a tanultság, a lateiner, az állami pálya a nyomorgás előiskclája, biztosítéka, szülője. A ki sokat tanul és a sok tudását elviszi az államnak, abból lészen elegáns, úri koldus. A ki egész életét családjával együtt bőrszáriló nyomorban éli le. A kinek sokan köszönnek, akinek sok cimet adnak, de a ki mindig a kapun kívül marad ott, a hol a pénz, nyugodt megélhetés, gazdagság terem. így nem csoda, ha az államlisztviselő a legnagyobb fizetési osztályban is a fejét veri, a miért diplomát diplomára halmozott, a helyett, hogy lókupec, fűszeres, gépész, mészáros, vagy mi más lett volna. Ezek mind tízezreket, százezreket, milliókat szereztek. Az államtisztviselők meg? Maholnap kimaradnak a hivatalból, felsőruhahiány, meg hiányos táplálkozás miatt. Ilyen viszonyok között eltogy az önérzet, elpárolog az ambició. Azért a tisztviselők fegyelmezettek. Tovább is tűrnek és továbbra is rohamosan sorvadnak az igéret-sült, biztatás-főzelék sovány eledelén. A mig hadikatasztrófa nem lesz belőle. A kormány ezzel úgylátszik leszámolt. Ezért nem imponált neki a tisztviselők kissé túl szabadérzelmű kongresszusa sem és hagyja királyi kihallgatásig mérgesedni a tisztviselő-kérdést. Van ám itt még egy igen fontos baj is. A jövő! Mert nem lesz mindig háború, a mikor mozdulni sem mer talán felmentett tisztviselő, a mikor nincs szaporítás az állami státusokban. A háború után már az államnak is gondolni kell a státusok rendezésére, fejlesztésére. Igen-igen sok tisztviselő megy nyugdíjba, csapatosan fognak hajlani magánvállalatok csábos ajánlataira, igen nagy lesz a férfi munkakereslet, sok tisztviselő fog sokkal jobb egzisztenciát találni az állami állások helyébe. Az államnak igy tömegesen fog kelleni állásokra munkaerőket, pályázókat keresni.. Csakhogy a fiatalság, a pályaválasztó diplomás ember okosabb lesz, mint a mai állam tisztviselői kar volt akkor, mikor állami pályára ment. A mai, a háború utáni pályaválasztó ifjúság ei fogja kerülni az állami hivatalok kapuit, melyeken beiül verejtékes munkáért, egy élet szabadságának és önérzetének feláldozásáért csak száraz kenyér jár és megy oda, a hol kényelmes, úri munkáért kalácscsal pecsenyét, jó fizetést, sok tekintélyt adnak. Hogy akkor mit fog csinálni az akkori kormány, erre igazán nem tudunk választ adni. Akkor bizonyára majd a meglevő tisztviselőket is becézni kezdik. De akkor már későn lesz, mert beüt az - államtisztviselők csődje. X. Katonai szemle. Csütörtökön báró Karg táborszernagy, honvédségi főparancsnok szemlét tartott az itt állomásozó géppuskás és fényszóró tanfolyam legénysége fölött. A szemle az előkelő parancsnok teljes megelégedésével végződött, mely körülmény az itt állomásozó oktató-liszteknek odaadó, lelkes működését dicséri. A szemle után a fényszórók gyakorlatot tartottak, mely káprázatos fényességével elbűvölte a közönséget. Tilos az uj termést eladni. Búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, kölest tengerit, hüvelyeseket (köztük a lóbabot, takarmányborsót és tatárkát is) és repcét tilos átalányban vagy bármi más módon eladnj, vagy bármi más módon értékesiteni, sőt ha már értékesítve van, ez érvénytelen s a kapott előleg visszaadandó. A haditerménynek szabad a vásárlás. Az u] rendöralkapitány még mindig nem foglalta el hivatalál, bár a hivatalos esküt a városi tanács kezébe már négy héttel előbb letette s ekkor kijelentette, hogy állását két hét alatt kész és képes is elfoglalni. Az alkapitányi állást azért töltötték be, mert arra feltétlenül sürgős szükség volt. Az uj alkapitányban a szolgálati készség meg is van s csak épen a tekintetben nem tétetett intézkedés hivatalosan, hogy el is jöhessen. Alakuló közgyűlés. Ma (vasárnap) délelőtt 9 órakor lesz a Váci Városfejlesztő Részvénytársaságnak alakuló közgyűlése a Váci Takarékpénztár tanácstermében, mely gyűlés nagyjelentőségű fordulópont lesz városunk történetében. Az a megértő szellem ugyanis, a mellyel városunk érdemes közönsége a felvetett eszmét fogadta, biztos garancia arra, hogy a nagy és merész kezdeményezést nagy koncepciójú munka fogja követni. Az előirányzott öt millió korona alaptőke részben már együtt van, melynek 30°/0-át a Váci Takarékpénztárnál már le is fizették. És ez az aránylag nagy őszszeg hihetetlen gyorsasággal tisztán Vác városának majdnem minden társadalmi rétegét felölelő közönsége körében gyűlt össze, jeléül annak, hogy itten nemcsak mindenki óhajtja, hanem valóban tettekkel is szolgálni akarja a város elöhaladását, a város boldogulását. A közöny jege megtört s a lavina megindult, a mely azonban nem rombolásra, hanem alkotó munkára ragadja magával az embereket s elsöpörni csak azt fogja, a ki esetleg más nézeten volna. Jön a vasutas ezred. A háború kitörése előtt sokakat izgatott e kérdés, de mivel sokáig húzódott az ügy, már feledésbe is ment, sőt mivel a hadügyi kincstár a megvásárlandó területekért kívánt vételárat sokalfa, a vasút ezrednek Vácra helyezése végleg elejtetett. A háború alatt újra felvetődött az eszme s a napokban testet is fog ölteni. A honvédelmi minisztérium ugyanis a kisváci vámtól felfelé a verőcei határig nyúló és a vasúti pályatest Duna által határolt 276 hold 945 □-öl területet a hadiszolgáltatási törvény alapján egyelőre a szükséglet tartamára ideiglenes használatul igénybeveftnek jelentette ki s a területek átvételét el is rendelte akként, hogy az igénybevett területekről az idei termés túlnyomó részben behordható legyen. A termés behordásáig csupán 8 barak felállításához és néhány sínpár lefektetéséhez szükséges területet fog a katonaság sürgősen igénybe venni. Ezzel a vasút ezrednek Vácra helyezése végleg befejezett tény. Füárverés volt vasárnap az alsóvárosi róm. kát. temetőben. Zajtalanul, az ott pihenők siri csendjét nem zavarólag történt ez a múltban.Olyan csetepatét azonban, a milyen vasárnap volt a fűért, a legöregebb sírkövek sem láttak. Az árverés eredménye pedig egyenesen szenzációs. Ugyanazon a fűért, melyért a múlt évben 204 korona folyt be,most Gedeon Emil fegyintézeti igazgató 9670 koronát (hogy sajtóhibának nézhető ne legyen, szóval is kiírjuk: kilencezerhatszázhetven)igért. Jellemző a háborús gazdasági viszonyokra
