Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-12-01 / 51. szám

4 v A C 1 hírlap A váci á■'vizsgáié bizottság figyelmébe I Budapeslen a vásárcsarnokban a mar­­haliüs árak 30-40 százalékkal estek egy nap átall. Van már ott 11—8 koronás hús is, a miről Vácon még sokáig ábrándóz­­haíiüii ! A főváros rendelefe újból szigo­rúan megtiltja a mészárosoknak, hogy a szinhus árában nyonitalék gyanánt vesét, májat, tüdőt, lép í, tőgyei, szivek vagy cson­tot adjanak, Ezzel egyidejűleg a hatósági úgynevezett olcsó húsoknak természet­szerűleg csökkent az olcsó jellege, mert ily körülmények közöl a másodrendű mar­hahús tizenöt, tizenegy és nyolc koronás ára nem mondható aránylag olcsónak. Ér­tesülésünk szerint ezen husfajták árát is néhány napon belül arányosan le fogják szállítani. Az általános husárcsökkenés rovatába tartozik az is, bogy a csirke ára a központi vásárcsarnokban páronként 14-16 koronával, tehát közel ölven száza­lékkal esett. Olcsóbb lel! a hal is. A birka­hús eleje néhány nappal ezelőlt még tizen­hat-busz korona volt, ma tiz korona. Értesítés. ' Tisztelettel értesítem a n. é. közön­ségei, hogy elvállalok mindenféle cserépkályha felállítását, átraká­sát és javítását; valamint tűzhelyek kijavítását a iegjufányosabb árak ^ mellett. Becses pártfogást kérve mint kezdő telje* tisztelettel IVÜischSer Kálmán kályhásmester, Vác, Hattyu-utoa 29. szám. Pályázat. A Mábs Ipartestületi a megüresedett legesei állásra pályázatot hirdet. A pályázók Írásbeli aján­latukat a Váci Ipartestülethez küldjék be. A Pestvidéki Nyomda Vácon keres gépberakó leányt árszahályszerint való fize­téssel. — Jelentkezést kér gr. Csáky-út 4. sz. alatt levő nyomdairodában. Értesítés. Tisztelettel értesítem a it. őségét, hogy mint katona hosszabb időre szabad­ságolva lettem s igy minden néven neve­zendő szobafestés, mázoló és tapé­tázó munkákat elvállalok. Mint a múlt­ban, úgy most is Ízléses kivitelű munkát késziték. GELLÉRY ÁRPÁD szobafestő, mázoló és tapétázó Vác, Hattyú-utca 33. szám. Értesítés. Van szerencsém a nagyérdemű közön­ség becses tudomására hozni, hogy elektrotechnikai vállalatomat ismét megkezdem s elvállalok vsllamos­­viiágiiás, motorok, erőátvitel, vala mini villamos csengők és házs tele­fonok szerelését » s javításéi a legszoli­dabb árban. A n. é. közönség szives pártfogáséi Béri Gyulai Jéi'sef . Vác,. Arpád-utea 41. szám. űfaza! űfaza!... Klagenfuriban kihirdettük a legénység­nek: senkit nem fariunk vissza, ha gon­dolják, hogy gyorsabban jutnak haza — me­hetnek. Jól eső érzéssel jegyzem fel, hogy egyetlen egy magyar tüzér sem hagyod el minket. Csalt azok indultak neki a nagy Operenciának, a kik tótul, nénidül beszél­lek. Ellenben szomorú, hogy nyolc önkén, lesünk közül öten tűntek el. Szegények a fronton még nem szagultak puskapor! — féliek, hogy itt valami üíközeífélét produ­kálunk. Mit szólna hozzá a — mama? Utunk a vonal mellett haladt. Egy állo­máson három vaggoní foszlott ki a nép, mely részeg volt; egyik vaggonból a spi­­rituszl dézsákkal cipelték. Itt jutoífunk először újsághoz, failuk a magyarországi eseményeket, a mikről halvány fogalmunk sem voll. Ebéd idő alatt a városka intelli­genciája ellátogatott hozzánk és a komor arcokat látva, mint mefisztók sajnálkoztak: Nálunk rend van, de egész Magyarorszá­gon teljes a fejellenség! Mi aztán rámu­taltunk a közelben foszlogató népre, mely most éppen egy nagy faraktárt cipelt szét, az intelligens mefisztók elszéledlek és messziről kiáltozták a megszokott szöve­get: hogy adjunk lovat, lisztet, mert Grác­­ban úgyis elveszik. Grálig azonban az egész út legnehe­zebb része voll hátra. Kimerültén a napi 15—20 órai menettől csak a ieghatalma­­sabb erő, a honvágy vitte előre az egész honvédcsaládot Kariníiát Sleierországfól a Sau-Alpesek választják el, ezt az 1400 méternél magasabb hágót kellett hihetet­lenül rósz úton az elcsigázott gárdának megtenni. Minden löveget, mozdonyt, ko­csit külön kellett felvonhatni, ember, állat izma remegett a kimerültségtől, azl hittük soli’ se lesz vége, de minden száz méler után boldogan pihent meg a szem a meg­tett úton: ennyivel is közelebb vagyunk — haza! A ki vigasztalanul, ellenséges gon­dolatvilággal körülvéve, csak. saját erejé­ben bízva még nem volt, annak nehéz megérteni azokat g szenvedéseket, melye­ket ez a kis magyar társaság a Pack­­hágó mega ászásánál némán elszenvedett! Boldogság remegíette minden porcikán­­kaí, mikor a verőfényes naplói elbúcsúz­unk és ereszkedtünk le a stájer oldalon az átláthatlan felhőkbe. De'még egy csend­őrőrmester elénk ugrott a határon: — Százados űr hajlandó-e szép szóval, vagy csak erőszakkal tiz pár lovai és ko­csit a lakosságnak átadni?' — Inkább erőszakkal! hangzott a válasz. — Ezt jelentem a gráci oberkommandó­­nak! szólt mikor ágyúinkat meglátta. Száz lépést mentünk’, a felhőben, köd­ben, havány kontúrjait láttuk íelefonisíáink­­nak, a mint Grác felé haladó ielefonosz­­lopokaí döngették ki serényen és vágták el a drótokat . . . Meg fogja érteni az olvasó, hogy miért nem voltunk kiváncsiak a penziósok váro­sára és előkelő negligáciával elkerültük a tájat. Nehéz volt, mert most már térképünk sem akadt, az országutat járók igazgattak, a minek az lett a következménye, hogy 10 15 kilométert is kerültünk. Elértük a határi. Ott ál! egy düledező faoszlop, rajta: Magyarország, Vasvár­megye, szentgotthárdi járás! Valamikor regényekben olvastam, hogy az édes hazai földre le is borulnak, mintha attól uj erőt lehetne meríteni. Most láttam, hogy ez a regény nem niese, ez igazs valóság és könnyben a szemünk, nevetve sírunk. Ilyen érz.és soha nem fűtött egyikünket és ha még vagy négyszáz kilométerre vagyunk az otthontól — itthon vagyunk! A néma sereg énekel, évelődik a falvak népével. És hogy megváltozott az érzelem körüliünk: kenyeret, virágot hoznak, min­den kocsi telis-tele, még a lovai- is bök­­réíásak. Emberek, idegenek szorongatják a tüzér kezét, asszonyok: zokognak és ezt a földet akarják elszakítani Afagyar­­országtól ? Boldog, minden szenvedést elfelejtető út Körmendig. A vagonokban egymásután tűnnek el lovak, kocsik, nincs fáradlság, a mozdonyok előadnak, lelkünk felzokog: most már megyünk haza! Négy esztendőnek minden szenvedése e percben a nedves szemek csillogó bol­dogságában tükröződtek! Dercsényi Dezső. Muszáj nevetni!! ÚJVÁRI TELEFONÁL,, a cimé annak a legújabb tréfás, két­oldalú hanglemeznek, melyet Újvári a közkedvelt magyar éneklő komikus a Télikertből ad elő. Hogy ez a kiváló, népszerű komikus az ő csodás tehetségével milyen első­rangút produkál, azt a most megjelent lemezen a legfényesebben igazolja. E lemez pénzért nem kapható, hanem csupán hat drb használt, lejátszott lemez ellenében, kizárólagos joggal Hangszernagy^ruhÓGná^ Budapest, József-körút 15. Fiók a ax., Ráday-u. 18. Telefon s József 35 -92. Beszélőgépek 200 koronától 1000 koronáig. Fényképes dalszöveges lemez- és hangszerárjegyzék ingyen oä ö TM ^ O s ** jOi o o ti Ní "S3 'O V—1 vQ-rt NT-G :0 c G 6 c/3 W-N bO I ro 13 2 6 & ^ O Ní O h W <•3 ♦ CJ^ <N V-Í*í •5 a ^ ? •+-> j. G 5 bof—» Készítette a Pestvidéki Nyomda Vácon 181122.

Next

/
Thumbnails
Contents