Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-09-15 / 38. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Találós kérdés melyik vármegyében lesz Vác? Az olvasó, ki figyelemmel kiséri a zavaros magyar politikái, tudja, hogy a kormány ez év őszén a kerületek beosztásáról szándékozik törvényjavaslatot beterjeszteni az országgyűlés elé. Azt már a szentesített választói törvényből tudjuk, hogy Kartal, [kiad, Aszód és több község nem jön Vácra szavazni, mert szavaló körletek lesznek, de az uj tervezetről, hogy a vármegyék kikerekitettnek, vagy megszükiteltnek, nagyon kevesen tudnak. A kormány ugyanis azt tervezi, hogy kis vármegyéket megszüntet, egyes járásokat úgy fog beosztani, a mint népességének érdeke megkívánja. Nálunk a politika kevésbbé játszik szerepet s úgy látszik, Vácra ez a veszedelem. A belügyminisztériumban ugyanis jelenleg a következő terveket mérlegelik: 1. Vác város és járásának egy része, Pestmegye határán fekszik, semmi kapcsolata nincs a nagy vármegyével. Ennélfogva könnyen beosztható a szomszédos vármegyébe. 2. Minden dunamelléki községnek Vác fölött természetes piaca a mi városunk. Mindegyik messze fekszik megyei székhelyétől. ennélfogva Nógrádverőce, Nagymaros és ezek járásai Pestmegyéhez csatolandók. 3. Miután Hontoól és Nógrádból több község Pestmegye érdekszférájában van ezekkel Pestvármegye nőni fog, megfontolandó, hogy amúgy is az ország legnagyobb vármegyéje nem osztandó e két részre, úgy, hogy az alsó része Bácsbodrog vármegyéhez csatolandó s Pestmegye az uj területtel még mindig területre az ország legnagyobb vármegyéje lenne. Békés időben, midőn a komoly próza, a gyomorkérdés nem foglalkoztatta ebben a közérdekű kérdésben vármegyénk és városunk vezető férfiaif, bizonyos, hogy ez a híradásunk nagy érdeklődést keltene. Ma aligha kelt erősebb mozgalmat. Ma egyelőre arrói van szó, miből élünk? Mégis közöljük a kormánytervet, mely a nem kevésbbé fontos jövendőnkről szó). A vármegyének s vezető férfiainknak tenniök kell, hogyha területben nem nyerhet Pestmegye, semmi körülmények közt meg ne csonkittassék. Ez úgy a vármegyének, mint Vácnak és a járásnak legfontosabb közel jövőbeli kérdése. A korpa szétosztása. Most adta ki a földmivelésügyi miniszter az uj termésből származó korpa szétosztására vonatkozó rendeletét. Minthogy ez mindenkit érdekel, általános tájékozódásul közöljük, hogy korpát elsősorban a tehéntartó gazdák kapnak, legfeljebb három tehén részére, azután a sertés tarló gazdák a fennálló rendelkezések szerint tartható sertések részére, kecskék pedig csak akkor, ha a rendelkezésre álló mennyiségből jut a részükre. Lótartó gazdák korpát nem kapnak, hanem egységes lótakarmányt, azok a gazdák pedig, kik 3 tehénnél több felett rendelkeznek, korpái a közélelmezési minisztertől kérjenek. A városban kiváltásra kerülő korpát a városgazdái hivatal fogja kiárusítani. Vasutasok és hadi felügyelet alatt álló gyári munkások állataik részére korpát nem kaphatnak a városnál. Ambró-utca a Rákóczy ntca folytatásaként a két zsidótemplom mögött haladó utca. Legrégibb neve Huszár utca volt. Az 1718. évi Athannlelekkönyv térképén Die Hussarn-gasse néven van megjelölve. A püspök huszárjai laktak itt, azért kapta ezt a nevet. A XIX. szá ad elején Békás-utcának hívták. Így találjuk az 1815. és 1823. évi összeírásokban és ezt a nevet használja a nép is, de később már fölváltva a Körtefa utca névvel. Körtefa-utcának azért hívták, mert körtefák áll ak a házai előtt, Békás-utcának pedig azért, mert a püspöki kormányzósági épületnek ide rugó kertjében teknősbékákat tenyésztettek. Mostani nevét az 1888. évi bizottság javaslatára a hatóság adta Ambró Ferenc emlékére. Ambró Ferenc az első váci nyomdász volt. Szabadalmát 1775 ben kapta Mária Teréziától, de működését már a szabadalom-levél elnyerése előtt öt évvel 1770 ben megkezdette. Püspöki könyvnyomtatónak nevezte magát. 1793 elején halt meg. Több mint kétévlizedes működése alatt sok szép könyv került ki az idők folyamán híressé vált váci nyomdából. Közülök több irodalomtörténeti jelentőségre emelkedett. így Kármán József Urániája, Szönyi Benjamin Szentek hegedűje és a nép között széles rétegben elterjedt Váci Kalendáriom és egyéb ponyvatermék. Argenti-utca a Szentháromság-térről a Dunára vivő utca. A XVIII. században Duna-utcának hívták, Mikor később oda építettek a város tulajdonát tevő u. n. Nagvsörházat, Sörházufeának neveztek el. Ez utóbbi nevét az 1888. évi bizottság is fenntartotta, de az 1910. évi június hó 9-iki városi közgyűlés 158. számú határozatával a város kiváló szülöttének, Dr. Argenti Döme hírneves orvosnak a tiszteletére mai nevére keresztelte azért, mert Argenti az ez utca folytatásaként jelenkező Szentháromság-tér 2 számú házban született. Érdekes, hogy ennek a rövid utcának majd mindenik sarokházában született egyegy kiváló emberünk. Legalul, a Mária Terézia-rakpart és Argenti-utca sarki házában (Sörház-u, 5. sz. a.) született Hanusz István a földrajz és természettudományok népszerűsítője, a Görög-utcai sarokházban (Görög-u. 12. sz. a.) született Dr. Katona Lajos akadémikus egyetemi tanár, az öszszehasoniitó nyelvészet és folklorisztika európai hirü tudósa. Ha pedig a Szt. Háromság-téren túl megyünk, az Argenti házzal szemben levő Piarista-utca 1. számú sarokházban Rőt* hauser Miksa, Írói néven Ruttkay György kiváló publicista, kritikus és színműíró szülőházát találjuk. Minthogy tulajdonkép egyikük sem születet! ebben az utcában, mindenik nevéről küiö.t utcát kellene elnevezni és a Sörház-utca jelzőtábláit Tudósnlca névvel főicserélni. Dr. Argenti Döme született Vácon 1809 szeptember 26-án. Elemi- és középiskoláit szülővárosában végezte, orvosi oklevelet a pesti egyetemen nyert 1835-ban, Hahnemann munkáinak olvasása után maga is a homeopátia hive lett és ez irányban irodalmi működést is fejtett ki. Kisebb közleményein kívül Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása (:847). Hasonszenvi gyógymód és Hasonszenvi utitárs (1863) c. munkáival megalapította az országban is a hasonszenvi gyógykezelést. Érdemeit felsőbb helyen a kir. tanácsosi cim és a Ferenc József-rend adományozásával ismerték el. A bécsi és lipcsei homeopátiái egyesület tagjává, a magyarországi pedig elnökévé választotta. Degré Alajos egyik regényében ezt mondja róla : Argenti megérdemli, hogy nevét az emberiség jótevői közt említsék, tán jobban, mint egynémely, kinek szobrot emeltek. (Itthon II. 78.) Meghalt 1893 október hó 27-én. Azt a házat melyben született, élt és meghalt, a Muzeum-egyesület márványtáblával jelölte meg. (Id. Farkasfalvi. Imre tartotl fölötte emlékbeszédet). (Dr. TRAGOR Vác «teái é* terei.) Háborús állapot. Az uzsora arákat lassan már megszokjuk s csak néha, egy egy szemtelenebb ugrásánál a merész drágiíónak, szisszen fel a sanyargatott ember. A szőlőszezon hozott magával egy ilyen példái. Vácról ilyen idétájt igen élénk szokott lenni a gyümölcs, különösen a szőlőszállítás a fővárosba. A fuvarosok a jó termésre való tekintettel mintegy kartellbe léptek és egy körülbelül 4 q szállítmányért, meiynek lebonyolítására l1/* nap elegendő, 200 koronát kérnek. Ha tekintetbe vészük, hogy a lótartás is igen nagy összegbe kerül manapság s ennyi időre átlag 30 koronát számítunk is, 170 korona nem megvetendő napihaszon. Még szebb haszonra dolgozik az a suhanc, aki naponta fát szállít Dunakeszire. Az utat léi nap alatt teszi meg s ezért kap 120 koronát naponta. A lova, melyet a lókorházbó! vett, 300 koronába került. Havonta ez a derék ember 3000 körönön felül Keres. Egy hivatalnok embernek is körülbelül ilyej< jövedelme van — évente. A Pannonia-mozgóban f. hó 22-én színre kerül a legszebb filmek sorozatából Az éj lilioma című művészi filmregény, amelyben egy előkelő gróf és egy gyönyörű szép balett-táncosnőnek izgalmas szerelmi tragédiája van a legérdekfeszitőbben megjelentetve. A regény négy részből áll s nagyrészt a gróf lakásán, Paris egy előkelő kabaréjában s a táncosnő pazar pompával berendezett szalonjában játszódik le. A főszerepet Mária Carmi hires moziszinésznö adja. A fővárosi Royal Apolló és a Mozgókép-Otthon műsorán láttuk ezt a filmregényt. Katonák a szalmahüvely gyárban. A Szaxlehner-féle szalmahüvelyk gyárat is igénybe vette a m. íur. honvéd állomásparancsnokság katonai célckra. Rendeltetése eddig ismeretlen. Betörés a zsidó templomba. Szeptember 8-án volt a zsidó új év és 16-án lesz a tomkipur. E két legnagyobb ünnep alkalmából az ájíatos zsidók nagy része magára ölti drága imaköpenyét, hogy annál buzgóbban imádkozbassék a Jehovához. Szeptember 8-án még fel is vették az imaköpenyt, de Tomkipurra már sokan nem veszik fel, mert betörtek a zsidó templomba s az ott levő drága imaköpenyegeket szépen elemelték ismeretlen, élelmes tolvajok. Eddig csak a templomi perselyeket fosztogatták ki, ma pénz nem kell, sokkal értékesebb a jó, drága szövet. A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős : TÄUBER FERENC, ZÁBORSZKY ÁRPÁD.
