Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-09-15 / 38. szám
Harminchéttedih éviolyaot 38 szám. Vác, 1918 szeptember 15. VÁCI HÍRLAP Politihai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő es iaptuiajüouos: Dercsényi Dezső. S/eiKcszAOscg es kiadohivaiai: Gróf Csáky Kóroly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Egy szederfából nyolcszáz koronát kaphat. Az a csendes vélekedés állapodott meg bennem a hosszú háború alatt, hogy «kik itthon szerencsések egymással tülekedni, lehetőleg keveset foglalkozzanak a fronttal. Kialakul végre a hinterlandban az a hit, hogy ott künn a háborút nem lehet befejezni, itthon tehát a munka az egyetlen, ami a szenvedések egész sorozotán enyhithet. A front kegyetlen éráit hagyják azoknak, akik ott ábrándoznak az édes otthonról (szenvedéseiket úgysem mérhetik fel szavakkal), ha pedig pusztulás, ifjú élet elmúlását kapják hirül, lelkűk mélyén egy őszinte részvét keljen s aztán újra és újra munkára. Most ismételten mondom, nem a szenzációkkal való táplálkozás fogja kegyetlen háborús napjainkot megrövidíteni, hanem az a munka, amely itthon is segít és segít azoknak, kik künn szenvednek. Ehhez a munkához egy téglát szeretnék hozni ezzel a cikkemmel és igazán boldog lennék, ha meghallgatásra találna az ifjúságnál, az öregeknél, kisváci. alsóvárosi, középvárosi egyesületeknél — mindenkinél. Boldog megértéssel olvasom messze idegen országokból hazatérő véreinknek leírásait, tapasztalatait. A miről nem tudunk, a miket itthon hasznosíthatunk, ha egy századrésze megragad nálunk, lesz hasznunk belőle. Az olasz frontról visszatérők pedig beszélnek nekünk egy olyan Kolumbus-lojásról, hogy szinte csodálatos, még nem ragadtuk meg és a sokféle ninestelenségben eddig nem tudtunk magunkon ségiteni. Csak ini, magyarok, a német már ez idén segít magán. A cérnahiányról szólok. Ma már nincs cérna, ha lehtt venni, egy spulni húsz koronán alul nem kapható. Minden háztartás rettenetesen nélkülözi, és néhány hónap múlva rongyos lesz az egész ország. Az olaszok, ez a kifosztott, megkínzott nép pedig strengliszámba kínálja a jó selyemcérnát minden katonának, de csak polentáért (kukoricaliszt), pénzért nem ad, mert éhezik. Kukoricája nincs egy katonáknak sem (elfogyosztanák szegények maguk is), igy cérna sem kerül haza. De miért nem termelhetnénk rövid időn belül magunknak uzsoraáron alul cérnát? Kevés fáradság, kevés munka kell és minden család igen nagy gentói menekedik. Az olasz föld elfoglalt része csupa szederfa, szőlő. Alig jul valami hely a kukoricának és a gabonának. Nincs egyetlen egy ház ezért, amelyben selyemhernyót ne tenyésztenének s akinek néhány szőlőtőkéje és egy pár szederfája van, az már legalább is kisbirtokos. A ház aprója, nagyja hordja reggel, este a szederfalevelet a falánk selyemhernyóknak s most, a hogy eljöttem, az okos, előrelátó, erőszakos németek (nem az osztrákok) váltotok be a gubókat kilonkint nyolc líráért (békében tiz lírát kaptak!). így is jutott a legyszegényebb családnak is 1600-4000 lira. Amit nem adnak oda, abból selyemcérnái csinálnak és használják otthon, vagy aladják a mi katonáinknak s mi kapvakapunk rajta. Most tegyünk egy kis számítást. Egyetlen 6—8 éves szederfáról néhány heti munkával, melyet egy gyermek úgy elvégezhet, mint egy nyolcvan éves anyóka, ezer selyemhernyót lehet táplálni. Ezer selyemhernyó után körülbelül ötezer méter elég vastag selyemcérnát kaphatunk, melyet guzsalyon összefonhat és legombolyíthat egy elemista ki* leány i*. Ötezer méter selytmcérna megfelel húsz „spulninak“, értéke a mai árak szerint körülbelül 800 korona. Egyetlen szederfárél egy hónap alatt napi félórai munkával ennyit kereshet egy gyermek vagy egy anyóka — és megszüntetheti a cérnahiányt és azt, hogy árurejtegetök és árdrágítók a haza dolgozó osztályait a lcrongyelódásba kényszerítsék. A mi vidékünkön eddig csak az iskolás, gyermekek, a diákok foglalkoztak a selyemhernyó tenyésztéssel, pásszióból,pénzértékre váltva egyenlő volt az a nullával. Próbáljuk meg e jövőre, most még időnk van, mindenkivel megszerettetni ezt a nálunk lenézett munkál és nem lesz cérnahiány, Gondolja meg mindenki, hogy a háború még legalább két évig eltart s ez idő alatt, ha nem fogy el minden, egész bizonyos, hogy a szükségleti cikkek ára hihetetlenül nőni fog. Adjon példát Vác és nagy vidéke, hogy tud és akar segíteni magán, házanépén, kezdjen selyemterme.ésbe. Befektetés nem kell, szederfáink vannak, a minisztériumban egyik előadó, Komedit Ferenc osztálytanácsos, földink, meghívhatjuk, tartsan előadást. Iskoláink vezetői, egyesületeink ne menjenek ei e nagy kérdés mellett érdektelenül, a jövő nagy kérdése, birjuk-e itthon a háborút? Meggyőződéssel hirdetem olasz frontra járt összes bajtársaimmal együtt, hegy mi itthon a háztartás egyik legszükségesebbét, a cérnahiányt leküzdhetjük, kezdjünk munkába, a jövő esztendőben Vác mutasson példát e téren az országnak, hogy hogyan boldoguljon. D. D. Katonai előléptetés. A király Zeller Árpád népfölkelé főhadnagyot 1918. évi május 1. ranggal századossá léptette elő és ugyanakkor a háborúban teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a vitézségi érem szalagján viselendő koronás arany érdemkeresztet adományozta. Alispán választás. Fazekas Ágoston megyei alispán országgyűlési képviselővé választanán, a megüresedett alispáni állást a vármegye törvényhatósága f. évi november hó 4-én tartandó ülésén fogja betölteni. Az uj alispán Agoraszló Tivadar vármegyei főjegyző lesz, kinek jelölését pártkülömfeség nélkül — eltekintve attól a törpe csoporttól, mely politikai okból Almássy Sándor pomázi főszolgabíró nevével megy a reménytelen küzdelembe — mindenki támogatja. Agora^ztó Tivadar a vármegye esze, ki rendkívüli munkásságával is kiérdemelte az alispáni széket. Uj pályázó a rendöralkapitányi állásra, Dr. Krompaszkv László és dr. Rapcsányi Isiván lemondolt alkapitányok után uj név van forgalomba az alkapitányi állásra : dr. Kuczora Béláé. Az újabb pályázó Egerben rendőrségi fogalmazó s Váczra azért kívánkozik, hogy veresegyházi birtokához közelebb legyen. Az is egy érdekszál s ha megválasztják, meg is marad — talán? Kitüntetés. Müller Ferenc m. kir. 1. honvéd kerékpáros az olasz harctéren a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel lett kitüntetve. Sáfár Elemér az uj rendőrkapitány. Kalló Antal rendőrkapitány nyugdíjazásával egyidejűleg megírtuk, hogy a rendőrkapitányi állásra egyedüli komoly pályázó Sáfár Elemér marcali tb. főszolgabíró. Híradásunk valóra vált. Patay Tibor a vármegye főispánja f. hó 12-én váci rendőrkapitánnyá kinevezte Sáfár Elemért. Az uj renpőrkapitány 1881 évben született Nagybábonyban Somogymegyében, gimnáziumi tanulmányait a nagykőrösi református gimnáziumban, a jogot a budapesti tudományegyetemen végezte. Az államtudományi államvizsga letétele után Tabon volt közigazgatási gyakornok s jelenleg Marcaliban hét év óta szolgabiró. Nőtlen ember. Az uj rendőrkapitány állását f. évi október 1-én foglalja el s bizton hisszük, hogy az uj rendőrkapitány fiatalos erővel, nagy munkakedvvel és tudással fogja rendezetlen közbiztonsági állapolainkat újra teremteni. Eljegyzés. Márkus Jenő és Fürst Olguska Vác jegyesek. (Minden külön értesítés helyett). Cigánybál a Lőházban. A háborús pénzbőség megtömte a fekete zenészeink zsebét is és mert elég kesergőt, szomorút húztak a kesergő magyar és elég sok vígat a háborúban meggazdagodották fülébe, egy napra leteszik a hegedűt s maguknak huzatják a talp alá valót. Holnap, hétfőn, cigánybál lesz a Lőházban. A jövedelem nagyrészét a váci hadiárváknak adják. Beléptidij személyenként 5 korona. Ugyhisszük sok kiváncsi látogatója lesz az érdekes mulatságnak.
