Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-09-01 / 36. szám
2 A liszt után a burgonya. Szegény krumpli reszkethetett a múlt héten, mikor meghallotta, hogy a kormány a lisztnek a« árát felemelte. No most rajtam a sor. gondolta a krumpli. Ha már kedves nénémnek, a lisztnek nehezebb lesz a szegény emberekhez eljutni, alkalmasint nékem, együgyü burgonyának is megnehezítik majd az én utamat a szegénység közé. Lehet kérem, hogy az áldott jó burgonya éppen úgy szereli a szegény embereket, a hogy a szegény emberek szeretik a burgonyát. Lehet, hogy a jó Isten is egymásnak teremtette őket. Lehel, hogy a betevő falat kenyérnek a boldogsága az, hogy ő a szegény ember szájába kerül. Lehet, hogy attól a jóféle örömtől, hogy ő a szegény emberek áldása, attól olyan izlő a búzából való mindennapi kenyér. Hát most aztán a krumpli is törheti azt a buta fejét, hogy hogy segítsen ő is a szegényeken, ha egyszer a kormány drágábbá teszi ölet és a szegénység ezután kevesebbet kaphat ö belőle. Mert a kormánynak a második dolga volt a krumpli : drágítását előidézni, miután első dolgát, a kenyér drágítását elvégezte. Krumpliét, kenyérét, a melyek oly bőséggel omlanak felfelé a földből. No de ne búsuljatok liszt meg krumpli, a sertéshús is megdrágul, meg a cukor is megdrágul, pedig azokra is szükségük van a szegény embereknek. Várjatok, jön még a fogyasztási adó is, az még jobban nyomja majd szegény barátaitokat, szegény embereket, szegény fogyasztókat. Megjön a szénadó is, az nyomorítja lefelé a szegény fogyasztó embert. Mert arról ugyebár hallottatok, hogy minden efféle adózást áthárit a termelő a szegény fogyasztónak a nyakába? Az állam, a mi atyánk, igy tesz ő a szegény gyermekeivel, lássátok. Ennek a jé atyának legerősebben azok a gyermekei vannak szivéhez nőve, akik boldogultak, akik erősek és hatalmasok. Gyenge, szegény gyermekeit ez az atya nem igen pártolja. Az ám, talán akaratlanul is segít a bitang uzsorásoknak, akik mindent drágítanak, hogy menjen tönkre, hogy forduljon fel az a rengeteg sok utálatos szegény ember. Stile g »13p ülik a leánygimnázium ¥, osztálya. Azok részére, akik a polgári leányiskola IV. osztályát sikeresen elvégezték, a főgimnázium tanári kara leánygimnáziumi tanfolyamot szervezett. Az előadások a Karolina leányiskolában lesznek délután 2—6-ig. Az előadás szeptember 5-én délután kezdődik. Ugyanakkor lesz a beiratkozás is. A tantárgyakat a leánygimnáziumi tanterv szerint a kővetkezők tanítják: Bán Márton (osztályfőnök) a természetrajzot, Néder Ede a latin és francia nyelvet,Haris Bélaa rajzot, Pesovár Ambrus a magyar és német nyelvet, Rassovszky Kálmán a történelmet és vallástant, Rozs Lajos a mennyiségtant. Ujj tanító. A r. kát. iskolaszék mull vasárnap töltötte be Paull Béla örökét. Négy pályázó volt az állásra, de az iskolaszéki tagok mind Wirsching Győző veresegyházi tanító mellett foglaltak állást, igy őt szavazás nélkül váci tanítónak választották meg. VÁCI HÍRLAP Kitüntetés, Flórencz József m. kir. 306. honvéd gy. ezredbeli népfölkelö az olasz harctéren vitéz és bátor magatartásáért a második oszt. ezüst- és harmadik oszt. bronz vitézségi éremmel lett kitüntetve s egyidejűleg őrvezetővé léptették elő. A vöröskereszt beszámol. A helybeli vőréskereszíegyesülef feloszlatta kórházát, mert a vasutas katonák jöttek az alsó kaszárnyába és megfelelő helyet nem talált céljaira. Ma Vác városában egyedül az irgalmasoknál van katonai kórház. A vöröskereszt eladta kórházi berendezését, felszerelését s most, mikor az ő „leszerelése“ befejeződött, közgyűlést hirdet, melyen beszámol a tagok előtt a feloszlatott kórházról és jövedelméről. A közgyűlés szeptember 3-án lesz a nőegyleti óvodában. Lapzártakor közük velünk, hogy a közgyűlést a kitűzött időben nem tarthatják meg. igáért nines villamos áram? Az utóbbi napokban ismét megakadt a város villamos világítása. Az az abszurdum következett el, hogy mig nappal üzemi áramot a város nem kapott, másnap reggel a járókelők csodálkozva látták, hogy az egyes áramkörökben nappali világosságot megszégyenítően izzanak az utcai lámpák. Ma van a villamos telepnek nyers olaja, de nincs munkása. Kiár százados, a fényszóró osztag parancsnoka adott eddig katonákat az üzem céljaira, de a harctéri pótlás miatt kénytelen volt ezeket a katonákat visszahívni s most a telep áll, áll a cséplés idején, áll, mikor az ipari üzemek nagy munkabérek mellett sem dolgozhatnak. A bérlő Ganz-féie részvénytársaság — nem lennénk igazságos, ha vádolnánk — az üzemzavarokért nem hibás a mai viszonyok között. De bizonyos, hogy javíthatnak rajta, ma, mikor annyi katona van városunkban. Kiár százados a város érdekében megtette, a mit tehetett, de itt van még a géppuskás tanfolyam, a vasutas . ezred, a melyek jóindulata kétségtelen, lősz közös érdek, nekik is szükségük van a világításra, a városra. Lehetetlen, hogy ezek, ha a közérdek megkeresi, ne teljesítsék a lakosság kérését. A Ganz azon- i ban annyi figyelemmel lehetne fizetői iránt, hogy, hál’ Isten, rendelkezézére áll már egy csomó újság és közli a cséplő gazdákkal, a moíorlulajdonosokkal, a motorbérlőkkel, hogy a nem várt akadályok miatt áramot nem szolgáltathat és a zárlat körülbelül ennyi napig fog tartani. Ez a Ganz elemi kötelessége a város és a bérlői iránt. Az iparos- és kereskedelmi tanonciskola igazgatósága ezúton is értesíti a tanonctartó mestereket és főnököket, hogy a tanonciskolái beiraíások szepiember hó 2-án kezdődnek s szeptember 14-ig tartanak. A beiratás helye a sz. Miklós-íéri elemi iskola. Beiratási napszak: mindenkor d. u. 4—6-ig. Egyben figyelmeztetnek az érdekellek, hogy e két heti idő alatt tanoncaikat a törvényes következmények terhe mellett okvetlenül Írassák be, mert felmentés beiratás alól egyáltalán nincs. Haraszti Ernő városi állatorvos, bármint szerették volna ellenségei etküldeni, betegségéből felépült és hivatalát ismét átvette. Kegyetlen tréfa Borbély István emlékével. Valakit megtréfáltak s valaki felült a tréfának. A „Budapest“ napilap augusztus tizennyolcadiki számában ötlöll szemünkbe a következő rejtélyes szerkesztői üzenet: Egy régi előfizető. Jobban szerettük volna, ha végre aláírja a nevét is, de mert levele igen érdekes, igy is válaszolunk rá. Borbély István ur — az Isten nyugosztalja — tényleg nem volt lapunk munkatársa, s rejtély marad előttünk, hogy hogyan tudta Borbély ur még Gracza György ideje óta titokban tartani előttünk is az igazi nevét. Még nagyobb azonban a rejtély, hogy Damó Oszkár kollégánk, aki itt ül velünk egy szobában, vagy Fehér Árpád, aki szintén itt ül, Báihory Gábor, Honthy István, Fakir, Falk Richard stb. derék munkatársaink, akik hál’ Isten mind élnek és Írnak s akik gyakran itt vannak velünk életnagyságban, miként jutnak ahhoz a kétes dicsőséghez, hogy őket Borbély Istvánnak hiszi — én. Nem! Önt csúnyán megtréfálták. S ha maga Borbély ur volt a tettes, még szemrehányást sem tehet már neki, m^rt hiszen ön írja, hogy megboldogult. Isten nyugosztalja! Erre a szerkesztői üzenetre a lap következő újabb levelet kapta: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Válasza nem fedi sem a feltett kérdési, sem az igazságot, mert Borbély István valóban munkatársa volt becses lapjuknak, még pedig tudomásom szerint, több mint tiz esztendőn keresztül. Még valamikor boldogult Gracza György idejében kezdték közölni munkáit, de természetesen mindig álnév alatt. Bizonyitás kedvéért a sok közül felemlítem, hogy életében, a „Budapestében közölt utolsó regénye: „A szerelem éjszakája“, Damó Oszkár név alatt jelent meg. Számtalan bizarr, ötletes, bohókás, majd meg komolyabo munkái láttak napvilágot; vers, tárca, regény cikk alakjában; Báthori G., Honthy I., Fakir, Falk R., Fehér Á. stb. stb. . .. költött, vagy néha talán kölcsönzött nevek alatt. Sőt halála után is közöltek tőle több dolgot. Ez az igazság nagyjában vázolva, nem pedig, amit az igen tisztelt Szerkesztő ur állít. Különben is én csak azt kérdeztem, hogy haláláról miért nem Írtak néhány emlékező sort a lapokban; azt hiszem ezt megérdemelte volna s nem követtek volna el vele kegyeletsértést. Ha erre vonatkozólag nem kaphatok kielégítő választ, úgy kérem ne fárassza magát, mert az ellenkezőkről engem meggyőzni egészen hiábavaló fáradság. Bocsánatod kérve, maradtam kiváló tisztelettel: Egy előfizető. Meg kell állapítanunk, hogy az „egy előfizető“-! durva tréfával valaki felültette, mert Borbély István a Váci Hírlapnak volt mindhaláláig munkatársa, a „Budapestnek nem dolgozott, bár tehetsége, tolla volt olyan, hogy annak hasábjain is kiválót produkált volna. A rokkant katonáknak. Latkóczy Pált és nejét ért gyászeset alkalmából a váci állomás személyzete koszorút helyezett a kis halolott koporsójára. A gyűjtésből 26 korona fennmaradt, ezt hozzánk küldték, hogy a rokkant katonák-
