Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-06-16 / 25. szám

4 Színi előadás a RoKKantiskolában. f .. . A rokkantiskoia nagy hálóterme. Csen­desen elpiherpiek bősz harcok, dúló csa­ták vitézei, jó magyar fiuk, ezidő szerint a váci rokkantiskola derült kedélyű, kedves természetű lakói. A hős magyar nemzet géniuszaőrködika világszerte megsebesült, immáron megrokkantak álma felett; ne za­varja azt semmi, senki ! Pirkad, haj ialodik, hovátovább reggel lészen. Megindulnak az iskola lakói is, bot, mankó, műláb, gép­emberi elmék nagyszerű találmányai se­gélyével. Felöltöznek, reggeliznek, jó egy kicsinyt elpajtáskodnak, elbeszélgetnek, az­tán . . erősen szól a csengő szava:*mun­kára fel! s indulnak — könnyel telvék a a szemlélő szeme — kopogó léptekkel nagyidők, vérzivatarok dalias hősei a rok­kantiskola nagy munkatermébe, vígan, da­­nolva, új nótákat, indulókat hallatva. Be­lépnek, leteszik a botot, mankót, gépet és megkezdődik a munka, a hős daliás vité­zek munkája . . . Szorgos tudásukat, fegyelmezettségüket használva az intézet lelkes, hazafias jel­lemtől mélyen áthatolt igazgatójáé az ér­dem, hogy életre hívta az eszmét: rendez­zünk évenként a rokkantiskola tanulóinak egy szórakoztató napot, a molyán a sza­bad természetben lefolyó ünnepséget, a mikor Ismét ott örülhet a szentséges ma­gyar anyaföld gyermeke a friss, zöld pázsi­ton szórakozva sok jóval : élelemmel, ital­lal, füstölni valóval. A rokkantak lelki mű­velésén és szellemi szórakoztatásán kívül e célra rendezték a most lefolyt szinielő­­adást s hála és elismerés mindazoknak, kik jelenlétükkel, illetőleg pénzbeli ado­mányaikkal hozzájárultak a rokkantak ma­jális alapjának emeléséhez s igy a rok­kantiskola tanulóinak e,gy napi szórakoz­tatása lehetőségéhez. A folyó hó 8-án és 13-án lepergett szi­­nielőadás tárgya Szigligeti Ede „Cigány“-a, szereplői pedig az intézel nemeslelkü al­kalmazottjai és kitűnő művezetői voltak. A dilettánsakat messze felülhaladó képes­séggel mozogtak a színpadon és egyik­másik jelenésben egyenesen gyönyörköd­tető hatást produkáltak. A helyszűke sajna alig engedi a s-zereplok játékának részle­tes méltatását, mégis ki kell emelnem egyes főszereplők jeles alakításait, mint: Mankó Teréz: Rózsiját, Kliment Jánosné: Rebeka asszonyát, Cserép János: Zsiga cigányát Sólyom Árpád: Petijét. Kitűnő előadás, nagy színészi készség, jeles együtíját$zás jellemezte úgy a megnevezetteket, mint a többi kisebb szerep eljálszóit, kik ugyan­csak lelkes munkát, nagyszerű előadást produkáltak. Az előadás előkészítésében jó tanácsok­kal szolgált Halász Alfréd színigazgató, a zenét jeles művészünk, a minden szépért lelkesülő Wolkóber János szolgáltatta, a díszletek festése pedig Kemény László, a nagy reményre jógosují fiatal művész e,m­­ber munkája. Áz igazgatóság köszöneté, a rokkanlak mély hálája, a jelenlevők lelkes, zúgó tapsa volt — a hölgyszereplők gyönyörű rózsa­­csókarcán kívül — valamennyi derék sze­replő igazán megérdemelt jutalma. Dr. Neumann Adolf. ____ VÁCI H1RLA P A Püspöki Uradalmi Bérpince Részvénytársaság igazgatósága f. hó 6-án tartotta első igaz­gatósági gyűlését, a melyen elnökké egy­hangúlag dr. Almásy Imre grófot, alelnökké pedig dr. Kohner Adolf báró és dr. Mar­gittal Neumann AMksáf választották meg. Igazgatósági tagok lettek a fentieken kívül: Kohner Vilmos báró, Nagy Sándor kir. tan püspök űrad. jószágig.,|]Csanády Aurél gaz­dasági felügyelő, dr. Simonyi-Semadam Sándor orszgy. képviselő, Töpler Oltó a városfejlesztő részvénytársaság igazgatója' és Kemény Bertalan a régi cég volt társ­­tulajdonosa. A felügyelő-bizottság pedig igy alakult meg: elnök dr. Zádor János városunk polgármestere, tagjai: Török a Jelzálog Hitelbank igazgatója, Kaldrovics és Zádor Jenő. A részvénytársaság ügy­vezető igazgatójává Lévay Gyulát, cégve­zető könyvelőjévé predig Susitzky Ignácot választották meg. Emlékat Borbély Istvánnak! Pintér Imre színművész, városunk neves szülöttje még mielőtt tudott volna arról a mozgalomról, a mely Borbély István tisztelői körében emlékének megörökítése céljából megindult, — szintén hasonló érzelmektől áthatva, — levélben fordult hozzánk, a melyben ő is Borbély István emlékét meg­őrizendő, maradandó alkotás létesítését sürgeti. E levélben többek között ezeket mondja: „Emlék, méltó emlék hirdesse, hogy „Fűit!“. Bronzban, napsütéses fény­ben mosolyogjon az ő jóságos arca a váci temető sötétes akácsátorai közül, hogy az utódok is ismerjék meg Borbély Istvánt. Vác város képviselője, hatósága, ? sajtó, ez iskolák, egyletek s maga a nagy közön­ség, a szépért, jóért lelkesedő váciak karol­ják fel az eszmét, hogy Borbély István méltó 'emléket kapjon. Szerény tehetségem­mel én és nőm: Parlagi Kornélia teljesen díjtalanul állunk egy nagyobb népünnepély rendezésére. Mint első színházak volt ren­dezője a váci úri leányokkal, fiatalsággal, tálán a kiket előbb kellett volna említenem: a kél nőegyleftH olyan napot rendezhetünk esetleg a Pokolban, a melyre a menyor­szágból maga Borbély István is rá fogja adni mosolygó áldását!“ Bizton hisszük hogy a két egyesület s annak eddig is el­ismert, művészi erői megragadják e ked­vező alkalmat és Pintér Imréék vezetésével oly fényes művész-estélyt rendeznek, a mely méltó eredményt biztosit a szép cél­nak. Az elmúlt héten a következő adomá­nyok folytak be: Nagy Sándor kir. tan. 30 K, Horvát Ernő, Kolman Lipót, Rosletter Béla, Melhe Endre Nyáry József 20—20 K, dr. Gergely Aliháiy, Gavaldik Gy. Béla,Való Ignác. Jäger Gyula, Mischler Kornél 10—10 K, Bakos Lajos (harctér) 5 K. Eddigi gyűj­tésűnk 1452 korona. Az adományokat kér­jük továbbra io Täuber Ferenc városi taná­csos, szerkesztő címére küldeni. A városi tisztviselők felmentése. A honvédelmi - miniszter rendeletet inté­zett a városok katonai ügyosztályaihoz, a melyben felhívja, hogy az összes hadba­­vonull városi tisztviselők felmentése iránt tegyenek javaslatot. A vármegyei tisztvise­lőket is fel akarja menteni a miniszter, hogy a közigazgatás fontos ügyeit egy tel­jes létszámú tisztikar minden fennakadás nélkül intézhesse. A rendőrök felmentése még előbb fog megtörténni. S 5 Itt vannak a vasutas katonák. Azaz, hogy itt lesznek kedden, folyó hó 18-án. A yasutas ezred háború előtti sze­repléséből előnyösen ismert Illés őrnagy (akkor még kapitány) parancsnoksága alatt hat liszt, 200 vasutas katona és 300 hadifogoly érkezik városunkba, hogy a va­sutas ezred leszereléséhez szükségek elő­­inlézkedés.eket megtegyék. Hallomásunk szerint egyelőre a Splényi-ulca feletti szántóföldeken barakkokat, az Árpád-utca és vasúti pályatest közti terüieten tiszti barakkokat'fognak építeni s az országutat helyezik át a vasút túlsó oldalára. Football-mérközések. Ma, vasárnap délután a váci ifjúsági sportegyesület a pokolszigeíi pályán mér­kőzik a magyar labdarúgók körének első csapatával. Ezt a mérkőzést követi ezúttal első ízben a városunkba telepedett fény­szórók játéka, a kik a főváros jutagyári csapatával mérik össze erejüket. A Vásár-tér Vác város tulajdona. Városunk fejlesztésének nézőpontjából nagy jelentőségű esemény történt Pestvár­megye f. hó 12-iki közgyűlésén, a mennyi­ben a közgyűlés nagy helyesléssel elfo­gadta Kemény Kálmán főjegyzőnek azt a bejelentését, hogy Vác városa s a püspöki uradalom és «a káptalan közt megtörtént az az egyezség, mely szerint a püspöki uradalom és káptalan Vác város tulajdo­nába engedte át a mintegy 40 holdnyi ki-, lerjedésü Vásár teret. Kövi István operettjét kedden újból előadják. Kövi hadnagy „Nyári szerelem“ című két felvonásos operettjét, melyet a váci ifjú­sági sportegylet műkedvelő gárdája szom­baton .este nagy érdeklődés mellett oly^ nagy sikerrel adoh elő, kedden este újból előadják. A kedves tárgyú és kellemes muzsikájú darab újabb előadása iránt is nagy az érdeklődés. Hőseink emléke. E célra nemcsak az alulirt kezdeménye­zőhöz, de e lap szerkesztőjéhez, illetőleg néhai Borbély István barátunkhoz is érkez­tek be adományok. Az alulírottnak kezelé­sében eleddig 1642 korona van. (I. V. H. ez évi 23. sz.) Ehhez számítandó még N. N.-nek múlt heti 1 koronája, mellyel együtt mosta takarékban 1543 K gyümölcsözik. Néhai Borbély István hivatali 'hagyatéka rendeztelvén, onnan dr. Zádor János pol­gármester hivatalos értesítése szerint 153 korona illeti a hősök emlékét. E 153 koro­nából 100 K Alarx János adománya, 3 K pedig Hofhauser Józsefé, mely összeg me lemlittelett már e lap 20. számában. A többi 50 korona Nagy Sándor kir. tanácsos adománya. Tehát a 23 sz. kimutatás sze­rint 1642 K. N. N. 1 K, Marx János és Hof­hauser József 103 K, Nagy Sándor kir. tanácsos 50 K, összesen: 1796 K. Borbély Sándor magy. védő egyesületi elnök. Hatósági cipötalpaló. Mint köztudomású, már több hét óla folytatja üzemét a hatósági cipőtalpaló s olcsó árai, valamint gyors kiszolgálásáért mindenki elismerését kiérdemelte. Ámde mint minden üzemet, úgy ezt is utólérle a nyersanyag-hiány átka. Nincs talpbőr, nem dolgozhat, miért is az üzemet kénytelen felfüggeszteni. Ezúton is értesíti a közön­séget, hogy további cipőtalpalásokat hol­naptól fogva nem fogad el.

Next

/
Thumbnails
Contents