Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-06-17 / 24. szám
Egy váci könyv. (Móricz Pál Vácról és a váciakról.) A napi sajtó nagy elragadtatással fogadta Móricz Pálnak, az uj magyar irodalom egyik tárcaköteíét, mely A fergetegekből címet viseli : Ebben a hatalmas könyvben a szerző azokat a tárcacikkeit gyűjtötte össze, a melyeket különböző napilapokban 1914. őszétől ez év tavaszáig irt. Magyar rajzoknak nevezi. Ez az elnevezés tényleg találó, mert a magyar paraszt, a magyar .katona alakja olyan törzsgyökeres magyarsággal van odaállítva, amely alakban csak szerzőnk és a korán elhunyt Tömörkény István tudta megrajzolni. De nem dicsérni akarom én Móricz Pál Írásait, dicsérik azok önmagukat és ismertté (ette írójuk nevét és műveit széles ez országban. Ez alkalommal azzal a büszkeséggel akarok megemlékezni könyvéről, amely büszkeség mindig eltölti szivemet, ha az irodalom jelesei velünk foglalkoznak. Móricz Pál több Ízben megfordult már városunkban és igen gyakran irt váci tárgyú elbeszéléseket és tárcákat. Ebben a most megjelent könyvében is sok váci vonatkozás van. úgy hogy már e miatt sem szabadna egy váci család asztaláról sem hiányoznia. Van azonban másik oka is, a mely a vaskos könyv öt koronáért való megvásárlására készteti minden váci hazak fias szivét s az az, hogy a könnyek felszáritására van felajánlva. A szerző, a nyomda a kereskedő, a bizományos egytőlegyig lemondott az anyagiakról, hogy annak az ezrednek az alapját gyarapítsák, a melynek: az 1. honvéd gyalogezrednek kötelékében a legtöbb váci fiú harcol hazájáért és érettünk mindnyájunkért. A könyv jövedelme a harc mezején megdicsőült hősök özvegyei- és árváinak segítésére van szánva. A díszes kiállítású könyvnek mindjárt az első lapján találkozunk már városunk nevével. A magyar bakaság című rajzában a magyar huszár világszerte ismert dicsőségével állítja egy sorba a magyar bakát és fölemlíti a balassagyarmati fegyvergyakorlatot, a melyen a hetekig hajszolt legénység egy napi erőltetett menetre iekulyagolt Gyarmatról Vácig ... Ködmönös katonák című rajzában a magyar viselet feltámadásán örül. A szegedcsongrádi honvédek, a kiknek ami Kovách Ernő bátyánk volt az őrnagya birkabőr ködmönökben csinálták végig a 48-as hadjáratot. Uttalan uíaikon, — meséli Koncz Antal szegedi főlevéltáros — dacoltunk a kárpáti kopogós, jeges, havas szélvésszel . .. Haj, de mikor negyvenkilenc tavaszát megértük s Vácnál templornnyi halomba lehánytuk magunkról a ködmönt, önmagától megmozdult a nagy bőrcsomó, mert annyi volt volt benne a — féreg... Mikor pedig meggyujtoltuk, sisteregve lobbant Iángra a zsíros bőrtömeg. Galíciai menekültekről írva elibénk állítja Pollák Fülöp főrabbink alakját: a váci főrabbi, szürkülő szakáljával, domború, magas homlokával, magyar zsinórdiszes felöltőjével tekintélyes megjelenésű. Zamatos magyar beszédjét édes muzsikaszóként hallgattam, mert pillanatig sem húzódozott a beszélgetéstől. A katonai érdemkeresztes volt csendőrfőhadnagy, Kalló Antal rendőrkapitányunk VA C L Hi REAP i felvilágosító szavai után fölkeresi a világgá ! hajszolt galiciakaf, akik közül néhány, százan Vácra, az öreg püspöki városba is elsodródtak, Vác kacskaringós„ öreg sikátoraiból, sárga házikóikból tétova léptekkel vánszorognak elém. Vezetőmnek, a jóarcú, értelmes váci rendőrnek nagyapja — úgy lehet — még a hatalmas váci püspököt, vagy a káptalan urait szolgálta, mint pergősarkanlyúshajdú... Nekilódultunk a kövezett váci piacon, e piacnak felsőrészétől hajdanta a püspök jobbágyai laktak, az alsó részén pedig, a piarista atyák ősi konviktjánál, (most ez a fegyház) Kisvácon a káptalan jobbágyai voltak otthon. Majd ezt a megfigyelést Írja le : A zsidó papiak szobájának ablaka egy régi sikátorra nyiiik, vénséges zsidóházak határolják ezt a sikátort, Vácon bokrosán kanyarognak az ilyen öreg sikátorok, mint például a Dunaparíon a Görög-utcája, hol hívők nélkül, becsukott komor ajtóval búslakodik az elárvult görög templom... Kitekintettem az öreg sikátorra: kaftános vén galíciai görnyedten, fáradtan, búsan vánszorgoit az öreg sárga falak mentén, abból a nőiesen fehér arcú, az örökös szobalevegőfől hervadt, koravén kis fiatalember kékből, a csodarabbik diákjaiból hármannégyen topognak utána. — Festeni való, érdekes csoporí. Kis-üsí címen két parasztmenyecske jóízű párbeszédét közli a finom magyar konyak pusztulásáról, (mert a finánc beszedi a kisüslöt a gazdáktól, hogy ágyút öntsön belőlük). Előbb azt mondja el, hogy Vác vidékén is leginkább fedetlenül maradtak az ágbogas szőlősorok. Ama sárga tornyos vén kápolna „Csörögnél“ az száz meg száz pincekunyhós kertek között elhanyagoltan, harangszó nélkül mereszkedik a vörös tájra. Ürömvirág-szagú és borgőzös pincéikhez elgondolkozvaszéledeznek ki aggályos lelkű vén magyarok, hogy lefejtsék a bort és íöklopóval kortyintsanak a saját szűrésű nemes dókából, melybe bánatát századok óta fullasztgalja magyar népünk... Ám az évszázados keservek felgyöngyöznek a borból is, azért vigadozunk mi sírva még békés időn is. A váci vízimolnárok című éles megfigyelésre valló rajzában a régi váci molnár életet festi. Hevér István molnármester, Malik Pista Ferenc révfelügyelö és Divényi Gyula páter, a feketeszoknyás piarista tanár festenek benne. (El kell ezt olvasni elejétől végig, hogy teljes szépségében élvezhessük a minden izében magyar zamatosságú szép rajzot!) Varjú János piaristának és Palkovics József altábornagynak külön-külön fejezeteket szentel. Feledhetlen emlékű alakja városunk társadalmának mind a kettő. Nagyon sok kedves visszaemlékezést kö-' zöl róluk. Épen olyan érdekes és értékes feljegyzések ezek, mint a milyet a mi nagyrabecsülí Kassai bátyánkról találunk Múlandóság címen. A pesti Népszínház nótás, táncos vidám fénykorából, édes szőlőtőkék során felgyújtott szüreti pásztortűzként ragyog, villog felénk Kassai Vidor emlékezete... A hórihorgas Solymosi és a fürge piciny Kassai, bár többnyire a halálon, elmúláson, temetkezésen és temetőn fancsalgott az eszök, a vidám, boldog órák és elfelejtkezések rózsás hajnallásait képviselték „Pest“ régibb színház-járó népei előtt... Tudjuk, hogy mily tragikusan hunyta örök álomra a szemét a vén Sólymosig hát vigasztaló legalább, hogy sem a nyavalyáknak, sem a csontembernek nem hajlította be peckes derekát a kis Kassai. Sőt hegyesen huszárosra kipedert bajusza mellé marcona körszakállt eresztett Vidor bátyánk s Püspök-váci magányából valószínűleg a nyugdijpénz, a gázsi arányában törekedik be — időnként — a pesti aszfaltra a nagyszakállas kis öreg úr ... Pántlikától szegélyes, somogyi kanászos vaskalapjában, vállra vetett zsinóros, kurta malaclopó köpönyegében, füstölgő, makrapipájával, mintha csak valami régi jó, zamatos Szigligeti, „darabból“ penderedne ki a háborustarka pesti utcára, a nyűheletlen öreg kedves magyar színész, aki Piispök-vác temelőkertjei közül a magas fekvésű, száraz, zizergős homokú kálvinista temetőt tartja — legegészségesebbnek. Az utolsó váci tárgyú rajz,A váci muszka kereszt cimű. Ebben egyik váci utazását Írja le. Csörög ezer földkincses szőlőhegyénél a muszkakeresztel hallja említeni és eszébe jut, hogy 49-ben Vác határán orosz vitézekkel verekedtek a mi honvédeink s ez a most szóbanforgoit rn^zkakereszt a halott ellenségek sírját jelöli .. Pillanatig, mintha veres lángoktól világosodott volna meg az éjszaka, látni véltem hujrázó vitézeinket... Ellenségein sírján egész rengeteg erdő támadt azóta már az elejtett muszkák fakeresztjéből. Már ezek a szemelvények is bizonyára rokonszervesen mutatják be Móricz Pál irodalmi egyéniségét. El kell azonban olvasnunk egész könyvét, hogy teljesen megszeressük. De ne feledkezzünk meg az olvasás nyújtotta élvezet közben, hogy egykét példányát megvásárolni hazafias kötelességünk, mert egy-két könnyűt törlünk le általa talán épen valamelyik váci özvegy vagy árva szeméből. Trcigor Ignác. Az internált pap halála. Hófehér nagy körhajával mindenkinek feltűnt a városban az az öreg metropolila arcú internált, a kit állandóan nagy tisztelettel vettek körül a többi internáltak. Az öreg ember orosz pap volt, 77 éves, radzivilovi születésű, de 40 év óta A'lagyarországon, Ürömben lelkészkedett, a honnan magas kora dacára internálták és Vácra hozták. Az agg görög keleti lelkész állitóleg nagy tudományú, hirneves és előkelő pap volt, a ki még csak az utóbbi napokban is teljesen egészségesen sétált a város utcáin s csütörtök reggelre hirtelen meghalt. Az elhunyt internáltat tegnap délelőtt temették el a gör. kel. templomból internált társai nagy részvéte mellett s előkelő rokonsága a holttestét Ürömbe szállíttatta. — Ugyancsak csütörtökön halt meg egy másik orosz internált is, a ki szentpétervári születésű volt, neve Nikolajev Nikola 30 éves, g. kel. szobrász. Nyilitér. E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk. Válasz ifj- Prejei* Józsefné nyilatkozatára. Ha én legalább is olyan durva lettem volna, mint az itcés, valamelyikünknek a neve máris a bűnügyi lajstromban szerepelne. Egyébként is azért a kis haszonért nem kívánom, hogy nyájas legyen, de szájas se. Vácon, 1917. junius 14. Egg váci iparos.
