Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-06-03 / 22. szám

Katona-szabaditás a váci sorozásokon.

Szenzációs bűnügy.

A napi 'lapokban igen gyakran olvashatjuk. hogy szenzációs katonaszabaditások fordulnak elő az ország egyes helyein a népfelkelési szemlék alkalmával. A mi kis csendes városunkat ezideig elkerülték az efajta csúnya esetek, bár nálunk is igen gyakran meg-megjelentek a sorozásokon azok a bizonyos galíciai és felsővidéki menekültek, a kik rendszerint alakjai szoktak lenni a katonaszabaditási eseteknek, A pünkösdi ünnepek alatt azonban nálunk is kipattant egy ilyen piszkos história, de mint mindenütt, úgy Vácon is rajta fognak veszíteni a bűnösök s máris el vannak csípve egy páran a tettesek közül. A nyomozás érdekében, mely most folyik javában s melynek szálai messze nyúlnak, nem terjeszkedhetünk ki bővebben az esetre s csak annyit Írunk meg, a mennyit már eddig is szájról-szájra ad a város lakossága.

A múlt hét egyik napján ecy magát megnevezni nem óhajtó valaki megszólította a budapesti nyugoti pályaudvarnál álló katonai detektívet és előadta, hogy a holnapi váci népfelkelői szemlén öt olyan galíciai' menekült fog sorozásra eiőállani, a kik bizonyos mármarosmegyei népfelkelő kötelesek helyett fognak a mérce alá állani.. A titkos feljelentő nevekkel is szolgált s figyelmébe ajánlotta a detektivnek az esetet. Rövidesen megszólalt a váci rendőrség telefon csengetyűje, úgy, hogy a váci detektív a másnapi sorozásra már fogásra készen állított be a Kúria nagytermébe. Az öt galíciai nyomorék egy csoporíban már éppen vetközödö'f. Detektiviink biztosra vette, hogy ők azok. És nem is csalatkozott. Megtörtént a sorozás, az öt alak a szintén nem valami bizalomgerjesztő nevek olvasására mérték alá állt, de természetesen egyik sem lett alkalmas katonának. AAajd nyugodtan átvették a „nem alkalmas“ lelettel ellátott piros szemlelapokat és indulni akarlak kifelé a teremből. Rendőrségünk azonban gondozó karjai közé vette a ki sánta, ki púpos, ki nyeszlett őt alakot ésAilte őket be a városházára, a hol megkezdődött a vallatás. Az öt közül kettő tudta magát igazolni, hogy ők csakugyan azok, a kiknek nevét szólították a sorozáson s ezeket el is bocsátották a rendőrségen. Háromnál azonban semmi Írás sem volt, de annál több pénz (egyiknél 700 korona) s ezek tagadtak mindent. Végre az egyik hosszú faggatás után beismerte, hogy ő más helyett állt a sorozásra. Utána aztán a többi is vallott. Előadták, hogy ők egy Menczer Fülöp nevű, öreg váci zsidótól kaptak az idézést, a mellyel szemlére mentek. A^enczer Fülöp káptalan utca 12. számú lakost nyomban felkeresték rendőrségünktől, de Menczer se igen akart tudni a dologról s azzal védekezett, hogy nála több galíciai és felsővidéki menekült hitsorsosa szokott lakni, a kik gyakran járnak sorozásokra, mert rendszerint nem alkalmasak katonáknak. De mikor Menczer Fülöp látta, hogy pasasai rávallanak, ő sem tagadott többé, hanem beismerte, hogy igenis ő adta nekik az idézőket s minden egyes idézőért egy budapesti főügynöktöl (mert Jő csak helyi

2

VA C 1 HÍRLAP

ügynök) 150—150 koronát kapott. Volt néha, hogy többet is, 300 koronát. Menczert és a három toprongyos alakot természetesen rögtön letartóztatta Kálló kapitány és a pestvidéki ügyészség elrendelésére beszállittaífa az ügyészség fogházába.

Hétfőn délután aztán a pestvidéki kir. ! törvényszék elrendelte, hogy előzetes vizsgálati fogságba helyezzék az egyik városi napidijast is, mert Mencer Fülöp vallomása szerint, de a budapesti följelentő állítása alapján is, az adta volna át az idézőket kézbesítés végeit Menczer Fütöpnek, aki iakója a városi alkalmazottnak. Többféle,verzió járja a városban, hogy miként történt az idézések kézbesítése, pénzért e, Ígéretekért e, tudatlanságból e, szánalomból e, de hogy mi a valóság, azt eyyelőre nem tudhatjuk, mert a kihallgatások s a nyomozások még javában folynak. Mondják azt is, hogy nem első eset ez Vácon s hogy más előbbi sorozásokon is lehettek ilyenek, de azok sikerrel jártak volna. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelen esetben egy szervezet! bandával lesz dolga a budapesti rendőrségnek, mely most sziyorúan keresi azokat, akiknek valóban sorozásra kellett volna állniok, mert a slrómaunok már részben hurokra kerültek s a konzorcium vezetője, a főügynök is alighanem el van már csípve.

A szenzációs ügy nagy port vert fel a városban s mindenkinek az a véleménye, hogy a szerencsétlen városi napidijas csak sajnálatos áldozata az esetnek s az egyébként jómódú, becsületes ember jóhiszeműleg kerülhetett egy szervezett, katonaszabaditó banda karmai közé. A sajnálaíraméltó városi alkalmazottat dr. Blauner Mór fővárosi elismert nevű ügyvéd, a budapesti ügyvédi kamara titkára fogja védeni.

Koszorú megváltás.

Hirsch Elza úrnő Hencsey AAária elhalálozása alkalmából koszorú megváltás címén 50 K-t adományozott a vöröskereszt kórháznak, mely adományért ezúton mond köszönetét a kórház vezetősége.

Halálozás.

Egy félszázadon keresztül nem volt váci diák, de könyv-szerető ember se, aki ne ismerte volna az öreg Kunszt bácsit. Olyan jó munkás könyvkötő, aki nem egy évre, de évtizedekre kötötte a hallatlanul elrongyolódoíí könyveket is, nem fog akadni talán a földkerekségen se, mint Kunszt A'fárfon könyvkötő. A héten kaptuk a hirt az öreg 80 éves bácsiról, hogy Pestújhelyen, ahová csak egy éve költözött, aggkori végkimerülésben meghall.

Az uj menet re and.

Vác és Budapest között a személyszállító vonatok járásában junius 1-től lényeges változás állott be. Az uj, könnyen áttekinthető táblázatos menetrendet lapunk hirdetési oldalán közöljük. Hiteles értesülésünk szerint a villamos vasút menetrendje továbbra is érvényben marad a május havi indulási és érkezési idők meghagyása mellett. A fővonalra szóló uj menet rend a Pestvidéki Nyomda kiadásában is megjelent s az utazó közönség példányonkint húsz fillérért megszerezheti a Váci Hírlap kézbesítőinél és árusítóinál.

Adomány.

Weisz Gézáné a váci Monlefiore Judit nőegyletnek 20 K-t adományozott, melyért ezúton mond köszönetét az egyesület vezetősége.

Arany János és Vác.

(A Váci Muzeumegyesület Arany-ünnepének elnöki megnyitójából.)

Alig mull el egy hét a líceumi rokkantnap fényes sikere óta és dr. Kisparti János ismét egy hervadhaíjan boroslyánlapoí tűzhet a homlokára. Az ő mesteri rendezésének, agiíációjának és tevékeny részvétének sikerült a városháza nagytermében összegyűjteni azt a diszes társaságot, mely elragadíatással távozott a n inden tekintetben sikerült ünnep színhelyéről.

Dr. Tragor Ignác elnök a szokott pontossággal nyitotta meg az irodalmi gyűlést. Arany Jánost jellemezve, mint hivatott költőt mutatja be. Beigazolásf nyert rajta is, a latin közmondás igazsága, hogy poéta nascitur, orator fit. Ifjú korában a művészei vonzotta, festő akart lenni, de színésznek csapott fel, működött a közigazgatási pályán is, végül a tanügy szolgálatába lépett. A költészet lángjának isteni szikrája azonban ott szunnyadt kebelében, lángra gyulád! és eget kért. Hazánk költészetének egén kevés olyan fénylő csillag ragyog, mint az övén. Csak az íróasztala számára dolgozgatott és baráti biztatásra adta be az Elveszett alkotmány című époszát a Kisfaludy-társaság komikus elbeszélés pályázatára. A 25 darab arany dijat 1745-ben í el is vitte. De a nevét csak két évvel később tette ismertté, mikor a népies elbeszélés pályázaton Toldijával elvitte az első dijat. Noha a névrokon aranyak is csiklandozták és a biráló-bizottság önként, utólag 5 arannyal megtoldotta, nem is a dicsőség, mely vele járt, hanem az, hogy Petőfit barátjának nyerte meg ezzel a költeményével, tette őt boldoggá. A Petőfivel való barátságát élete legszebb örömének vallja haláláig.

Petőfi versben és meleg hangú levélben köszöntötte Toldi Íróját. A levélben arra kéri, hogy Írjon magáról sokat, mindent: vén e vagy fiatal, szőke-e vagy barna, magas-e vagy alacsony? Arany Válasz Petőfinek című költeményében igy fele! erre: Mi vagyok én. kérded? Egy népi sarjadék, Ki törzsömnek élek, érette, általa!

Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék, Otthon leli magát ajakimon dala.

És csakugyan az ő ajkán csendül meg legszebben a magyar szó, úgy hogy valamennyi iskolánkban az ő Toldijából tanulja az ifjúság a legtisztább magyar nyelvet. (A régi gyermeki kor emléke gyanánt el is szaval néhány szép részletet — deresedé fejjel!) Aztán azzal az érdekes kijelentéssel, hogy a költészet és bor egy anyaméhben fogant, összehasonlítást tett a költészet és a bor mámora között.

A költői művek olvasásán épúgy felvidámul a lelkünk, feledjük a mindennapi élet baját, gondját és a képzelet szárnyán szebb világba száll a lelkünk, mint a bor élvezetével. Ezért egészen közel fekszik a gondolat párhuzamot vonni a keltő közölt. Ha a nagy költői triaszt tekintjük, azt találjuk, hogy a mint Vörösmarty költeményében magasan csapong, mint a pacsirta, égbe fúrja énekéi, úgy tör fölfelé az ő borában a gyöngy, melyet fóti dalában oly szépen megénekelt. A pezsgőt nemcsak kedvelte, de Degré följegyzéseiből tudjuk, hogy önkezével készítette is. Petőfi, a költők királya, költészetében a minden borok legnemesebbjével, a szomorodnival állítható