Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-05-27 / 21. szám

tiarm ncegyedih evíolyan 21 jzám Vác 1917. május 27. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniH szerdán és vasárna; . Előfizetési árak : helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő es iaptnlatoorms-­­Oercsényl Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4- sz, (lpartidvar.) Nyiitter so a egy korona.. Télefon-szám l . Az 1917. május 19-íkí líceumi hangversenyről. Edmondo de Amicinek van egy gyönyörű, nagy, nemes lélekkel, isteni hivatottsággal irt könyve: „A szív.“ Ez az a könyv, a mit már odaadhatunk egy liz éves gyermeknek is, de nagy gyönyörűséggel olvashatja min­denki a nagy Classikusok után is, a kiben a mérgezetlenség, vagy romlallanságnak csak egy atomja is maradt. Ismeri is ezt a könyvel az egész világ, a hová a kultúra eljutott, a hol csak „nevelés“ van. Ha pe­dig Porzsoltnak az „Asszony“ című darab­jából idevesszük azt a mondását, hogy „ ... az embert az állattól a jó szive és a köz iránt való érdeklődése különbözteti...“ akkor gratulálhatunk a rokkantak ügyének, mert megértőbb, nagyobb lélekre, mint Ráday Gedeonná grófnő széles e Magyar­­országon nem találhatott. Minden kultúr ember csak egyért imád­kozhatni: ,,békéért.“ Kimenekülni ebből a három éves, megbosszulhatlanul végződő tömeggyilkolásból, a modern világ elfelejt­heti en szégyenéből . . . visszakérni a mun­kához, a szeretethez. És ennek a szere­tetnek legnagyobb mértékben kell fordulni azokhoz, a kiket a háború a legvégzete­sebben sújtott, azokhoz, a kik az édes hazai földet megvédlék számunkra: a rok­kantakhoz. Ezeket mondotta a „nagy asszony“ s rámutatott arra, hogy nincs ennél könnyebb a megértőknek, csak forduljanak a szere­tet kiapadhatatlan forrásához: a szívhez. Szebben még nem fordultak emberekhez, üdébben, kristálytisztábban még nem hang­zottak szavak. Elfelejthetlenül lelkűnkbe, szivünkbe zárjuk e fényes gondolatokat. Hénap Tamásnak, a piaristák rendfőnö­kének vaskorona-rendjében van egy szin­­pazar csillogású, „igazi“-nál is értékesebb gyöngyszem. Ez a gyöngyszem a váci pia­risták mélységes nagy tudásának tengeré­ből varázsolódik oda, hatalmas fényét a váci rend tanárainak leikéből meríti. Valahányszor megnyílik a rendház ka­puja, valahányszor kint, közöltünk meg­nyilatkozik a szelleműit, mindig elragadta­tás kiséri őket útjukon. Ft. Bertalan István tanár újra elbájolt a növendékeivel, — úgy a zenekar, mint az énekkar — hatalmasat produkált. A hol ilyen magas fokon áll a zenekultúra, olt a biztató, tüneményes szép jövő. Ott meg van minden biztató arra, hogy a jövő, nagy Magyarország talpköve, melyen épülnünk kell, tiszta cararai márvány. Klebersberg Kunó gróf államtitkárnak a rokkantügyről tartott előadásából kettőt merítettünk : az egyik az, hogy van Magyar­­országnak mágnás tisztviselője, a ki mi­kor nagy, magasztos eszmékről van szó, ki tud lépni a bürokrácia fojlogató leve­gőjéből, a másik pedig az, hogy miképpen kell a rokkant ügyel országosan szervezni s hogy mit kell tenni az egyeseknek kü­lön, hogy az a nemes ügy diadalra kerül­jön, ho y a megérdemellek érezzék hálán­kat a haza megmentéséért. IVolkóber János siketnéma intézeti tanár a nyitányban mint szerző szerepelt, a rok­kantak énekében, mint dirigens, a Pathelik szonátában, mint transponáló, a zenekar­ban mint nagybőgős, a kvartettben mint cellista.-Ennél szebb keretben az ő arc­képét nem mutathatnék be. Marschaikó Rózsi és Székelyhidy Ferenc a m. kir. opera tagjainak magas classisú énekesei Magyarország legszebb terméből az Operaházból hozták briliáns művésze­tüket, melyeket elragadtatással honorált a terem. Váró Bandi szavalásával gyönyörűen illeszkedett a magas nívójú műsorba. Aszódi Erzsikének és Pikéthy Tibornak különösen a második zongora négy kezese tetszett. A tercet; Geiger Miksa I. hegedűs, Geiger Ede II. hegedűs, a rendház promagistere, Bertalan István zongorajátékával, a quartett Geiger Miksa I. hegedűs, Néder Ede II. hegedűs, Wolkóber cellista a Bertalan Ist­ván zongorájával nagyban emelte a gyö­­hyörű hatalmas nívójú hangverseny nívóját. Nagy hivatás vár még az ő zenetudásukra, mert a nagy idők nagy következményei gyakran fognak még szólni — az ő hang­szerükön — a szívhez. A rokkantak énekkara már azt is bizo­nyította, hogy nemcsak munka és megélhe­tés jut a hősöknek, hanem kultúra is és babér. Dr. Galcsek György prelátus és dr. Kis­parti János, a két nagy szervező, újabban is tanúságot tettek műizlésükről. Nevük szorosan összeforr a hangverseny esttel és annak minden sikerével. A váci rokkan­tak ügye fellartóztatlanul rohan előre . . . Két új prelátus. XV. Benedek pápa megyés püspökünk felterjesztésére Podhorányi József prépost­kanonokot, vác-felsövárosj plébánost és Kolossváry Mihály prépost-kanonokot, egy­házmegyei főtanfelügyelőt pápai preláíu­­sokká nevezte ki. A méltóságos címmel járó, magas kitüntetések alkalmával a gra­tulálok egész serege kereste fel máris a két új prelálust s most a szívből jövő, őszinte üdvözletekhez sorakoztatjuk a mi tiszteletteljes gratulációnkat is. Érettségi vizsgálatok. A főgimn. VIII. osztályának 11 tanulója sikerrel tette le e hó elején az osztály­vizsgálatokat s igy valamennyien érettségi vizsgálatra mehetnek. Az Írásbeli részt 16., 18. és 19-én végezték, a szóbeli vizsgála­tok e hó 29. és 30-án lesznek Badics Fe­renc főigazgató elnöklete mellett. Harctéri kitüntetés, királyi kinevezések. A múlt heli számunkban közölt hírünket korrigáljuk, t. i. ifjú Forgó Kálmán cs. és kir. 14. huszárezredbeli hadnagy a signum laudist a harciéren szerezte, azaz a „kar­dokkal“ kapta. — Forgó István m. kir. P honv. huszárezredbeli hadapródot a király zászlóssá nevezte ki, Marossy Dénes m. kir. honvéd nfk. zászlóst hadnagygyá, Baint­­ner István és László tényleges honvéd­hadnagyokat pedig főhadnagyokká lép­tette elő. Közgyűlés. Mint minden évben, úgy az idén is meg­döbbentő részvétlenség mellett folyt le a Vöröskereszt Egylet évi rendes közgyűlése. Pedig talán ez az egyetlen egyesületünk, mely bár igen csendesen, de a legnagyobb tevékenykedést fejti ki. Dicséret illeti vezető férfiait és nemes hölgyeit! A közgyűlésen elhangzott jelentésekből megtudjuk, hogy az egylet által fenntarlott kórház 1916. év­ben 28 tisztet és 757 legénységi beteget részesített ápolásban 1706 tiszti és 40624 legénységi betegnapon keresztül. Az önfel­áldozó ápolás és kezelésnek köszönhető, hogy 1916. évben egyetlen haláleset sem fordult elő a kórházban. Ezen muknán felül a kórház még a városunkba érkezett mene­küllek közül több mint 300 személynek egy hónapon kérésziül otthont, élelmet nyújtott; sürgős szükségleteik fedezésére pedig 500 koronát juttatott a városi hatóság kezeihez. I. Ferenc József királyunk el­hunyta alkalmával egyleti vagyonából 1000 kor. összeggel jótékony célra emlékalapot létesitetl, két Ízben pedig 70000 kor. ősz szegben hadikölcsönl jegyzett az egyesület. A kórház fehérneműinek jókarban tartására hetenkint egy délután városunk hölgyei részvélelével foltozó összejövetelt tart a kórházi bizoltság Sommer Gyuláné úrnő vezetésével. Karácsonykor gazdag ajándé­kokkal megrakott karácsonyfát állított a kórház hős ápoltjai jutalmazására. Péter Pál napján a központi Egylet missiói javára a Váci Egylet 580 koronát küldött, ez évben pedig a város hölgyei részvé­telével urnákat fog felállítani városunkban ugyancsak a fenti célra. Az egyesületnek illetve kórháznak 1916. év végével 29745. kor. pénze van elhelyezve takarékköny­vekben. Hiányos lenne jelentésünk, ha leg­végül meg nem emlékeznénk a központi Egylet Igazgatóságának azon leiratairól melyekben a váci egyesület vezetőségéről eredményes munkájáért több Ízben dicsé­­röleg emlékezik. Az iskolaév végén. A főgimnáziumban e héten voltak az utolsó, összefoglaló előadások. A vidéki tanulók pénteken, illetőleg szombaton már eltávoztak. Ünnepélyes Te Deum és bizo­nyítvány kiosztás junius 3 án, jövő vasár­nap lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents