Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-05-06 / 18. szám

riarmmcegyeditv évfolyam 18 tzám Vác 1917. május 6. VÁCI HÍRLAP PolitiKal lap, megjeleni!! szerdán vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő, és iapíulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4 sz, (Iparúdvar.) Nyilrter so a egy korona. Telefon-szám 17. A megpróbáltatás idején, Nyíltan és őszintén beszélünk, bizalom­mal és szeretettel. Amikel mondunk, nem ;a nyugtalanság, az idegesség fokozására mondjuk. Ellenkezői 'g. Józan megfonto­lásul, hogy teljesen megnyugodva nézzünk a hátralevő hónapokra a nemzet élelmi­­kérdése ügyében. A hároméves háború mindent felemész­tett. Legjobban talán az élelmiszereket. A küzdelem e mázsás súlyát különösen most érezzük, a mikor a régi eleség elfogyta előli állunk és a mikor még főbb hónap választ el bennünket az új ennivalótól. A hálralevö időre csak nagyon szűkösre szabott ennivaló készletünk van már. Annyi van, hogy csakis akkor tudunk kijönni vele, ha mindenki a legnagyobb takaré­kossággal él, különösen, ha lisztfogyasz­tását a lehető legkevesebbre szorítja. Ha ez! nem tesszük, ha nem tudunk lemon­dani, akkor a legnagyobb veszedelemnek nézünk eléje. Akkor hiába való voll a ma­gyar katona rettenthetetlen bátorságos küz­delme. Akkor hiába szenvedtek milliók oly borzalmasakat a harctereken. Akkor hiába halltak meg az apák, a hitvesek, a testvé­rek, a fiák a csatatereken. Ezeknek nagy áldozatát, csodás munkájuknak eredmé­nyét mi megsemmisítjük, az utolsó órában mint valami kárlyaváral összedülni enged­jük és mint hazaárulók a háború dühöngő fúriájának, az angoloknak tervét segiljük elő, hogy a kiéheztetéssel roppantsa össze igazságos küzdelmünket. Azok a testvéreink, a kik fegyverrel és életükkel védik és szolgálják hazájukat, három évet befejezve teljesitik már az em­berfeletti kötelességei. Nekünk is nehéz volt a sorunk. Igaz. Sok keserűséget él­tünk át. Nagyon igaz. Sok fájdalmas órá­kat szenvedtünk keresztül. Senki sem vonja kélségbe. A lövészárok lakóival azonban ne merészeljük összehasonlítani sorsunkat. Ez kigúnyolása, megszeníség­­telenitése lenne a magyar katona páratlan szenvedésteljes küzdelmének. Megpróbál­tatásunkat, nélkülözésünket "ú hátralevő időre kissé fokozni kellene, hogy a há­roméves eredményeket meg ne hiúsítsuk. Ezt a célt a gyomornak szűkebbre szabá­sával tudjuk elérni azzal, ha mindenki a legnagyobb takarékossággal néi, ha min­dennap megvon magától néhány falatot, hogy igy azlán mindennapra jusson egy kis éhség csillapító addig, a míg az Úris­ten újat nem ád. Nem lehetetlent kér, kö­vetel tőlünk a haza, a katona a harctérről. Mindnyájan teljesíthetjük. Teljesítenünk is kell. Mert a ki most nem hallgat a komoly szóra, a ki most nem gyakorol egy kis önmegtagadási, az a nemzet ügyének el­­árulőja, a haza tönkretevője és megér­demli, hogy a csataterek átka sújtsa agyon. | Emberek, legyünk okosak és ne üssük el üres szólamokkal ezt a jóakaró figyel­meztetést. Az urak nem koplalnak csak a szegény ember koplaljon! Az uraknak is kell koplalniuk és azok is megteszik e tekintetben a kötelességüket. Akiről pedig tudjuk, hogy nem igy lesz, hogy elrejtett készlete van, hogy bőségben él, akkor, a mikor másnak ti falatot is meg kell szám­lálnia, tessék feljelenteni, majd kiegyenlí­tik az igazságtalanságot. Jelentsük fel, ha úr, ha nem, bárki is legyen az. Rajiunk függ, hogy lehetőleg igazságosság legyen, hogy mindenki egyformán bőjíö je át a hátralevő hónapokat. Ennek megtétele mindnyájunk hazafias kötelessége. Még egyszer ismételjük komolyan és sok jó akarattal. A hálralevö időre csak akkor lesz elégséges az ennivalónk, ha a leg­szigorúbb takarékossággal és önmegtaga­dással élünk. Fontoljuk meg jól. Ettől függ a háború dicsőséges befejezése. A haza jövő sorsa. Éltől függ minden. Kinevezés, előléptetés, választás. A m. kir. kultuszminiszter dr. St iner Lajos meteorológiai assisién! egyetemi magántanárrá nevezte ki. Dr Steiner Lajos Vác város szülötte, fia néhai dr. Steiner Márton volt váci közszeretetben álló, nép­szerű orvosnak. — Ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Szűcs Istvánt, ki eddig csak a miniszteri osztálytanácsosi címmel volt felruházva, valóságos miniszteri osztálytanácsossá léptette elő. = Dr. Petrik Béla székesfővárosi segédfogaimazóf, Tra­­gor János lakarékpénztári főpénztáros vejét fogalmazóvá választották. A kegyesalapitványok uj gondnoka. Motesic.zky János p. preiátus halála után a váci kegyesaiapiíványi hivatal gondnoka j s egyszersmind pénztárosa ideiglenesen ! dr. Baksay Károly p. preiátus nagyprépost volt s most az uj gondnok Podhorányi József prépostkanonok, felsővárosi plébá­nos lett. Szent Flórián napja. Pénteken reggel trombitaszó hangzott a város főutcáján. Önkéntes tüzoltóíesfüleíünk zászló alatt, a kéményseprők és kályhások mentek a fehérek templomába, ahol ünne­pélyes hangos misét hallgattak, védőjük szent Flórián napján. Az énekes szent misét a V. Ö. T. T. lelkésze, Kardoss Ágos­ton c. esperes mondotta. Uj felügyelő-bizottsági tag. Vasárnap tartóba a Váci Ipari és Keres­kedelmi hitelintézet évi rendes közgyűlé­­lésél, melyen az elhalt Racsek János igaz­gatósági tag helyére dr. Krakker Kálmán vármegyei aljegyzőt, eddigi felügyelő-bizott­sági tagol, ennek helyére pedig felügyelő­­bizoltsági tagnak Nagy Sándor számlisztet választották meg. A gyermekvédelemről. Még küzdünk, még fiaink és testvérein k állják a harcol csodás bátorsággal és magya­ros kitartással. Még az emberiség nem elé­gelte meg a véres öldöklést és nem tette hüvelyébe a kardot, de már elfáradt és megijedt a következményektől és már kezdi keresni a békés megegyezés útját, hogy összeforrassza a szeretetnek és megértés­nek durva kézzel ketté szakasztott kapcsát, amely nélkül élni és a kultúra rögös mes­­gyéjén előrehaladni nem lehet. Már hallatszanak a bélié hangok s mi ezen édes muzika melleit örvendezve nem feledhetjük el, nem szabad elfelednünk, hogy olyan kérdések merednek reánk, me­lyeknek szerencsés megoldásától függ tel­jesen, vájjon a közelálló jövőben e! tudjuk-e foglalni Európa népei közölt azt a hely-et, rneiy bennünket jogosan megillet. — Sok és nagy íeladal várakozik reánk, melyek teljesítéséhez sok és erőteljes, Istent és hazáját lelkesen szerető, önzetlen és erkölcsös munkásra lesz szükségünk. Csak akkor fogjuk igazán élvezni a béke áldásait, ha tesz elegendő dolgozni tudó és akaró emberünk. Ebből kifolyólag elsőrendű kötelességünk figyelemmel kisérni a jövő polgárainak, a ma még gyenge ifjúságnak nevelését és megteremteni, ha hiányzanak, azokat a fel­tételeket, amelyek mellett kifejlődhetik erő­teljes és nemesen gondolkodó egyénné. Elsősorban meg kell alkotni a csecse­mők nehézményes védelmét, amely ugyan már megmozgatta a lelkeket, de még min­dig szivárványos és nem általános, mint szükséges volna. Falun és városon egy­aránt annyi csecsemő pusztul el részben tudatlanság, részben a kellő anyagi eszkö­zök hiánya folytán, hogy ezt tovább tétlenül nem tűrhetjük. Szervezeteket kell felállíta­nunk, melyeknek kizárólagos célja a cse­csemők halálozási százalékának megapasz­­lása. Mert csak igy lesz elérhető a hábo­rúban mértéken felül megfogyatkozott em­beranyagunk pótlása. És késni nem szabad, már is sokat késtünk, minden percnyi késedelem nemzeti veszedelmet jelenihet. A második kötelességnek a már fejlettebb korú ifjúságnak nevelése és védelme. Neve­lése a tiszta erkölcsre és mnnkaszeretelre, amelyek nélkül az ember emberhez méltó életet sohasem élhet. Védelme a rossz befolyások ellen, melyeknek ma annyira ki van (éve, mert hisz’ a szegény családok gyermekeit a nyomorúság az erkölcstipró utcára kényszeríti, az apa a fronton lévén, az anya pedig naphosszat dolgozik a betevő falatért. Mindkettő legcélravezetőbben a a patronage utján érhető el. A patronage oly nagy fontosságú nemcsak társadalmi, hanem nemzeti szempontból is, hogy Külö­nösen egy városból sem volna szabad hiányoznia. Mindenütt szükséges volna egy

Next

/
Thumbnails
Contents