Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-01-14 / 2. szám
3 Elvittéka harangokat. A békét, áhítatot, imát hirdető harangokból emberölő, pusztító ágyúk lesznek. Elmentek a harangok segíteni a falvak, városok hős fiainak megvédeni az ország határát. Hogy sírtak az anyák, lányok, öregek, gyerekek, mikor a torony ablakán leeresztették a sokszor több százéves harangokat. Virágokkal ékesítették a harangokat és szent énekekkel kisérték ki a városból. Az itthonmaradt harang szinte siránkozó hangon kiséri társait a trontra. Hányszor hallottam a hős katonáktól, hogy milyen jól érezték magukat, mikor a hátuk mögött meghallották „a mi ágyúinkat.“ Ezentúl, ha megszólal egy-egy magyar ágyú, akkor abban a hangban benne lesz a szülőföld harangjának a hangja is. Szomorú világ, hogy most már a harangok is átalakulnak a honvédelem eszközévé, de mikor a haza sorsáról van szó, a mikor azért folynak a harcok, hogy ez a nemzet megmaradhasson ebben a szép hazában, akkor a harangokat is föl szabad áldozni. Az elvesztett harangot biztosan pótolni le„ hét majd, de az elvesztett hazát nem lehetne visszaszerezni soha. Hát csak menjetek kis és nagy harangok! Menjetek a csatatérre és vigyétek győzelemre vitéz seregeink zászlait Legyenek olyan hősök azok, a kik a ti ágyúdörgéstek és bömböléstek mellett fognak harcolni, mint a milyen jámborok voltak azok, a kik hivó szavatokra eddig a szentegyházba jártak. Az egyik harangnak a felírását láttam. Az volt rajta: „A halottakat kikisérem, a viharokat elhárítom.“ Vajha valóra válna ez a szép jelmondat. A honi harangokból öntött ágyúk zenéje mellett idegen földben is édesebben pihen. nek az elesett hősök. A felszentelt harangokból öntött nemzeti ágyúk pedig hárítsák el a jövőben netán még minket fenyegető viharokat és hozzák el minél előbb azt a békét, a melyet a harcban álló népek már oly szívesen látnának. S váljék valóra Vargha Gyula gyönyörű költői látomása: S ha majd a vész magát kidúlja, S megadja ég a diadalt, Kísérni a győzelmi dalt 4 Tisztuljatok meg izzó újra! S a tiízböl fényesen kikelve, A tiszta érc és tiszta nyelve, Milliók fohászának felelve, Hadd zengjen igy: megáldja Isten a magyart! Már napokkal ezelőtt leszedték városunkban a templomok, kápolnák legtöbb harangját. A nagyobb harangokat, vagy olt, a hol a torony ablakából nehéz lett volna egy darabban leereszteni azokat, fúróval darabokra törték és úgy bocsátották le csiga segélyével. Legutoljára a ref. templom két harangját hagyták, de kedden már mindmegannyit ki kellett vinni a vasúthoz. A legtöbb Ixarangot csendben, minden nagyobb feltűnés nélkül szállították ki az állomáshoz. Egyedül a kisváci ref egyház búcsúzott el nagyobb ünneplések közepette két kedvelt harangjától. A toronyban egyedül hagyott nagy harang mélabús hangja kedden délután két órakor búcsúzásra hívta össze a híveket. Az elvitelre kész harangok bent voltak a templomban az Cr asztala előtt zöld koszorúkkal és nemzeti szalagokkal feldíszítve. A himnusszal kezdődőit ez ünnepély, mely után Sáfár Béla ref. lelkész könnyek-V A C1 HÍRLAP re indító beszéddel búcsúzott a harangoktól, melyeknek elmondta a történetét is. E:;y iskolás kis leány és két fiú szavalt aktuális verseket az ágyúnak készülő harangokról, majd Sáfár imát mondott és megáldotta azokat. A szózat hangjai mel 1 eft“vitték ki a kocsira a két harangot s mikor az iskola növendékei és az ünneplő gyülekezet megindult a harangokat körülvéve, megszólalt a toronyban az árván maradt egyetlen testvérük s haladt a menet a Csáky-főúton végig ki a vasúthoz. Itt mégegyszer s utoljára vett búcsút Sáfár Béla lelkész és a lemérés és jegyzőkönyv fölvétele után átadták a hadvezetőség kiküldöttének. Líceum est. Változott programmal folyt le a szerdai líceum est. Schlachfa Margit, a szociális missió-társulat tagja a modern lélek kálváriája címen tartott meggyőzödésfeljes előadást. Utalt a társadalom bűnös könnyelműségére, amellyel a modern irodalom fércműveit pártfogolja, mételyhintő olvasmányai után kapkod. A kritikátlanul olvasott, fojtó légkörű irodalmi alkotások elsorvasztják a lelket, amelynek igazi világa, éltető eleme a keresztény idealizmus. A másik előadó dr. Kisdarti János fögimnáziumi tanár, volt. Nagy elmélyedéssel megirt felolvasásában szólt a nevelés ideális felfogásáról, amely szerint az egész lélekkel teljesítendő* hivatásos munka; szólt az erkölcsi tudat kifejlesztésének két módjáról : a tekintély szerepéről a nevelésben és a jellemnevelésröl. Mindkét jól ismert előadói meleg szeretettel ünnepelte a nagyszámú hallgatóság. Dr. Kisparp előadása előtt és után Demény Arthur fiatal énekművész adott elő nagy tetszéssel több műdarabot Tóth Ilonka tanárnő kellemes zongorakiséretévei. Újévi üdvözletét Rajzó Imre hengermalmi tisztviselő 4 koronával a Vác városi szemérmes szegények javára megváltotta. Győry Ferenc (Veresegyház) ugyancsak 4 koronával váltotta meg újévi üdvözletét a váci járási közművelődési egylet javára. Pohánka Ödön (Csővár) 3 koronát küldött újévi üdvözlet megváltása címén Hirtélen halál. Budapesten a Saskör vendéglőjében szombaton este-félnyolc órakor összeesell és meghall dr. Burián Béla udvari tanácsos, fővárosi ügyvéd. Borz-utca 9 számú lakásáról ment a vendéglőbe, hogy megvacsorázzon. Régóta érelmeszesedésben szenvedett. Holttestét a boncolóterembe vitték. Burián Béla egyike volt a legelőkelőbb és legrégibb budapesti ügyvédeknek, elnöke az ügyvédi Tanácsnak s az ügyvédvizsgáló bizottságok egyikének. Élénk tevékenységet fejtett ki a jogi szakirodalomban s igen előkelő szerepet játszott a főváros politikai és municipiális életében is. Egyik vezére volt a Belvárosnak és a Saskörnek. A váratlanul elhunyt fővárosi ügyvéd a váci vadásztársaságnak volt közszeretetben álló tagja s Vácon több jóbarátja és tisztelője volt. A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. Uj katonák. Csütörtökön volt a Kúrián a 19—24 évesek népfelkelői pótszemléje. Váci ismerőseink közül többek között alkalmasaknak találtatlak: Czóbel István e. é. ö„ Drajkó Béla, Együd Ferenc. Fábián Pál, Fekete Ferenc, Füle Kálmán, Herl Lajos, Hersch Tibor, Hídvégi János, Holes József, Józsa László, Kaufmann Ferenc, Kókai János, Kövesdi Kálmán, Krausz Lajos, V. Kurdi János, Lehóczki Ferenc, Leszenszki József, Lévai István, Lukács János, Lukács Ferenc, Majer István, Molnár István, Néninger L., Noficzer Ferenc, Obermájer Béla, H.Pálinkás János, Pölcz Géza, Sebestyén József, Schoffer Ede, Szedlák Ferenc, Szekeres László e. é. ö., Tolnai László, Vorperger J. Harmos Kálmán, Koplányi Károly, Simák Ferenc, Szotfried Árpád. Mároki József, Nell József, Kubovits János, Holes Sándor, Steidl János, Mojzes János stb. A Vácon, tartózkodó idegen illetőségűek közül többek között a következők lettek alkalmasak: Billik Ferenc, Karaba Pál, Kiss József, Kovács András, Kovács Körakó Béla e. é. önk., Molnár István, Nedeczky L., Pintér József, Reiber István, Rédl Miklós, Reitinger András, Szaszovszki József, Széplasz J., Sztollár Ferenc, Zeller Ferenc, Vascsik Győző, Diniek Géza, Torda István, Volentics Ferenc, Jakab János, Riger Ferenc, Bartal Rafael, Horodzsák Imre, Barabás Mihály, Makai István, Stark Jenő, Pogonyi Imre, Makrai István stb. Tanítók özvegyei és árváiért. A dunakeszii kát. körben a hősi halált halt tanítók özvegyei és árvái alapja javára karácsonyi pásztorjáték volt. Szilire került Szabó Jánosnak széles körben ismert Betlehemi bakter című müve. A harmadik felvonáshoz az alkalmi fohászt Fridrich Sándor Nógrádverőce költő plébánosa irta. Az előadást Bajnok Géza rendezte, melynek 478 K 60 f jövedelme volt. Felülfizettek: Ivánka Pál 4 K, Prenvener Károly, Bajnok Gézáné 3—3 K, Kocsis János 2 K 60 f, Hartmann Ilonka, Berczeli Károly 2 — 2 K, Lengyel Jánosné 1 K 80 f, Lengyel János 1 K 40 f, Hócsai József, Fehér József 80—80 f, Ulreich Nándor, ifj. Lengyel János, ifj. Tóth Ferenc 60—60 f Nyilttér. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak kik drága |ó Feleségem illetve a legjobb anya halála alkalmával őszinterészvétnyilatkozalukkal, tisztelő szeretet jelképével virágaikkal és temetésen való megjelenésükkel nagy fájdalmunkat enyhíteni kívánták, fogadják ez úton is hálás köszönetünket. Vác, 1917. január 12. Kovács család. Köszönetnyilvánítás. Felejthetetlen jó édesanyánk halálakor a minden oldalról megnyilvánuló részvétért ezúton mondunk hálás köszönetét, valamint azoknak is, kik a temetésen való megjelenésükkel szivünk mélységes bánatát enyhíteni igyekeztek. Vác, 1917. január 12. Lengyel Lajos és Etus. Egy jó karban lévő kerékpár eladó. Bővebbet: Gazdag István városházi kapusnál.
